A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-02-15 / 3. szám
4 - JAA 1996. FEBRUÁR 15. Ne egy kormányzati ciklusban mérjünk! Kis Papp László a felsőoktatásban tervezett változásokról és a megvalósítandó bérrendszerről Forr és alapvető átalakulások előtt áll a felsőoktatás. Törvénymódosítás, országgyűlési határozat, integráció, egyetemi szövetségek, normatív finanszírozás, súlyos bérgondok, adóbomba, új tandíjrendszer és így tovább. Szorongó, bizonytalan oktatók, hallgatók és szülők. A tavalyi elbocsátások okozta felbolydulás utóhatásai még nem múltak el, sőt várhatóan erősödnek, ahogy a feladatok növekednek. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke, Kis Papp László docens, a Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetria Tanszékének tanszékvezető-helyettese szakszervezete képviseletében évek óta részt vesz a felsőoktatásban zajló átalakítások munkálataiban, tagja a törvénymódosítást előkészítő bizottságnak is. Arra kértük, számoljon be az eddigi munka néhány fontos lépéséről. Özönvízszerűen zúdulnak ránk a problémák a felsőoktatásban. A központban a felsőoktatásról szóló törvénymódosítás áll, de ehhez rengeteg egyéb tennivaló kapcsolódik, és sok a kérdőjel. Közben az egyetemre bejutni akaró korosztály most érte el a demográfiai csúcsot, és évente 50-60 ezer fiatal marad ki a felsőoktatásból hely hiányában. Az új miniszter és munkatársai belépésével azonban valódi párbeszéd alakult ki a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a felsőoktatás szakmai szervezetei, az érdekképviseletek és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége között. Hatodik hete dolgozik megfeszített erővel a törvénymódosítást előkészítő bizottság, és még gyorsabb iramot kell diktálni, ha azt akarjuk, hogy a felsőoktatási törvény a tavaszi-nyári időszakban módosítsa a parlament. Enélkül ugyanis nem jutunk előbbre. De ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni az országgyűlési határozathoz kapcsolódó végrehajtási munkatervet is. Nemrégiben azt mondta: három kitörési pontot lát a felsőoktatásban... - Igen. A felsőfokú szakképzés bevezetését, a tanárképzés reformját és az egyetemi szövetségek létrehozását. Magyarországon ma több mint háromezer kft. él meg abból, hogy ilyen-olyan egy-kétéves tanfolyamokat szervez, pénzért munkanélküli és a felsőoktatásból kimaradt fiataloknak, akik után központi forrásból is lehet támogatást szerezni. Azt azonban senki nem ellenőrzi, hogy milyen ezeknek a tanfolyamoknak a minősége. Szeretnénk, ha ezeknek legalább egy részét valamelyik meglévő felsőoktatási intézmény befogadná. Ennek a képzési formának - amelyre a Műegyetemen francia mintára már működő ILIT (Institut universitaire de technologie) az egyik jó példa - a hívei sokáig kemény ellenállásba ütköztek. Azért, mert az egyetemek és főiskolák nem tudtak mit kezdeni vele, mert nincs meg hozzá a törvényben biztosított háttér. Most éppen azon dolgozunk, hogy ez is meglegyen. Abban már most egyezség van, hogy a kétszintű (főiskolai, egyetemi) képzés helyett négyszintű, átjárható rendszerre van szükség, amelyben az érettségi után megkezdhető felsőfokú szakképzés lenne az első fokozat, a PhD, vagy doktoranduszképzés pedig a negyedik. - Mi a véleménye az érdekképviselet vezetőjeként az integrációról? - Mindenfajta integrációs törekvést csak akkor tudunk támogatni, ha a hallgatók jobban járnak vele, tehát nagyobb lesz a szakválasztási lehetőségük, az átjárási, a szak- és tanárválasztási lehetőségük. Az FDSZ legutóbbi országos választmányi ülésén Frenyó V. László, az Állatorvos-tudományi Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia soros elnöke felvetette: el kell érni, hogy a szakszervezet ne védje a gyöngébb minőséget. Hogyan reagáltak erre a résztvevők? - Az FDSZ soha nem támogatta a kontraszelekciót, ezért a jelenlévők közül többen visszautasították ezt a megjegyzést. De az kétségtelen, hogy van ilyen jelenség az országos szakszervezeti mozgalomban. Jó példa erre az a helyzet, ami a bérmegállapodást illetően alakult ki legutóbb. A szakszervezeteket ma már nem lehet egyenlő mértékkel mérni, mint a SZOT időkben. Szakmai érdekképviselet - ami több mint az érdekvédelem - a feladatunk. Még egy hatszázezres szakszervezeti konföderáció sem vindikálhatja magának a jogot, hogy az FDSZ hatvanezres tagságát is beállítsa a sorba, ha az nem akarja. Kik nem írták alá az érdekegyeztető tanács két héttel ezelőtti ülésén az új bértábláról szóló megállapodást, amelynek alapján a béremelés mértéke a felsőoktatásban a kormány által megígért 19,5 százalék helyett éves szinten csak 12 százalék? Az FDSZ, a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének a képviselői, és tartózkodott Vadász János, a KKDSZ elnöke. Tárgyaltunk Kiss Péter munkaügyi miniszterrel is, aki megértette: az a gondunk, hogy semmiféle garanciát nem látunk arra, hogy megoldjuk a szégyenletesen fizetett, de magasan minősített közalkalmazottak bérének emelését a nem önkormányzati, hanem központi finanszírozású intézményekben. A tavalyi elbocsátások idején a Fotó: Isza Ferenc