Jövő, 1848. december (1-23. szám)
1848-12-08 / 7. szám
Megjelenik hetenkint hatszor. Előfizetési dij Budapesten december hóra, boriték nélkül házhordással 1 for. pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pfor. 30 kr.; félévre 6 for. Vidékre decemb. hóra 1 frl 20 kr. pp. Januártól kezdve félévre postán hatszor küldve borítékkal 7 frl. — kevesebbszer 6 frl 30 kr. pp. December 8-kán. Itt az idő, hogy nyíltan szóljunk, s elmondjuk tiszta meztelenségben , minő körülmények közt látjuk hazánkat, s minő politikát tartunk egyedül üdvösnek jövendőnkre nézve. Tényekből okoskodunk, mert ezeket senki sem merészli megtámadni, és a tényekből vont következtetést erős valószínűség tartja öszve. A habsburglotzingi ház, mellyből 1526 óta királyaink származtak — a magyarnak halálos ellensége. — Alkotmányunk s az arra tett koronáztatási eskü ellenére országunkat hódított tartománynak tekinté. És —se Leopold óta rendszeresen azon működik, hogy bármi eszközök által — de nemzetünkben minden hatalom, jóllét, s nagyság csiráját elölve, hasonlóvá tegye örökös tartományaival. Ezek történeti tények,senki sem tagadhatja. A magyar nép tisztelte királyát, — mert erőszakos tudatlanságban tartatván az evvel bűnszövetségben élő főpapság, s főnemesség által, azt hitte, hogy nyomorának a kis nemesség oka, s javadalmait időszakokként a királytul nyeri. Most a hályog lehullott a nép szeméről. Látja hogy minden nyomorának forrása — a királyi telhetetlenség. A nemesség által kivívott szabadság leggyilkosb ellensége — maga a király. S hogy boldog nem lehet, sőt élete vagyona s becsülete minden nap s vésznek , s zsákmányul tétetik ki a nyakunkra küldött császári zsarnok katonaság által. És mai nap a nép gyűlöli a királyt. Ez tény, mellyet az élet száz alakban igazol. Sőt a nép elhalt, s megutálta magát a királyságot is. Látja tavasz óta hogy az annyi millió adóval tartott király nem csak nem tudja őt védeni az ellene igazságtalanul föllázzadt rácz vagy oláh ellen. De tudja — saját szemeivel látja, hogy a horvátot beütésre készteti országunkban, s német tábornokaival mintegy köt ostrom alá véteti a szegény országot. — És immár meggyőződik a nép , hogy olly kormányrendszer, mellyben egyetlen ember betegsége százezer ártatlanokra irtó háborút hoz üdvös nem lehet. A közigazgatás fejét olly magasban tartja , hogy az igazságtalanul sarczolt polgároknak sem kérelme, sem siránkozása föl nem hat hozzája. S mellynek hasztalan fényűzésével, istentelen vesztegetéseivel a becsületes polgárok keresményét meglopja , s mindég a társaság leggazabb tagjaira tékozolja: — az illy kormányrendszer mondom rosz és gyalázatos ! Vagyis a nép gyűlöli a királyságot mint elvet, s mint kormányrendszert is. Gyűlöli a királyságot nem csak a volt Vik Ferdinánd személyében, de bár ki legyen annak képviselője. — Ez tény mellyet az élet mindinkább igazolni fog. — S ezek az ország jelen arczának fövonásai, mellyek egyszersmind a követendő politikát kimutatják. Hogy a mai nap —mondjuk ki nyíltan — nagy erőfeszítéssel folytatott szabadságháborunk kívánt czélt érjen — mindenek előtt a nép rokonszenvét kell számunkra biztosítani. Nélküle nem nyerhetünk, vele pedig le nem győzettetünk. Ezt sikeresben alig tehetjük, mint ha nyíltan kimondjuk, hogy nem csak a nemesi s papi előjogok, s szennyes javadalmak ideje lejárt. Hanem maga a királyi uraságnak ideje — melly mindég a népet kopasztotta, s bűnteréhes udvarának mulatságaira véres keresményét tékozlatta — szinte lejárt. És eljött az idő, mellyben a népnek eredeti jogai visszaadatnak , életszükségei biztosillatnak, s szorgalmának keresményét többé el nem raboltatnak. Vagy is a nemzet úrrá tétetik saját országában s a királyság kitiltatik e földről, mint ragályos nyavalya, melly századokon a nemzet legjobb fiainak soraiból szedte áldozatait. Ha ezt nem tesszük, s a nép csak meszünnen is sejteni fogja hogy elég erőnk nincs, sőt férfias határzatunk se minden erővel megkísérteni az ő kiszabadítását a királyság jármából — a nép elveszti rokonszenvét szabadságharczunkhoz, s megveti az olly forradalmat melly czéltalanul izgatja őt áldozatokra , ha a sárkány nyitott torkából — a királyságtól nem bírja, vagy nem akarja őt megmenteni. — Ma erősek vagyunk, s még erősebbek leszünk holnap, mert a nép kötelességének ismeri csatlakozni olly mozgalomhoz, melly öt szabadsága, s jólléte legvérengzőbb ellenétől — a királyságtól — megmenti. Hanem ha ennyi bért, s épen ezt nem tudjuk neki megmutatni, — elhagy bennünket. S minket vésznek kitéve — önmagát hideg elszántsággal adja át a sorsnak. Ha tehát koczkáztatni nem akarják forradalmunk becsületét, elérni általa czélunkat, magyarország megszabadítását Austria rabbilincseiből. Sőt ha életét fönn akarjuk tartani e nemzetnek — nincs többé visszalépés, ki kell mondani a köztársaságát. Soha isten szebb alkalommal nem látogató meg e nemzetet szabadságát, s szebb jövőjét megalapítni — mint most. Soha Európa viszonyai nem voltak kedvezőbbek Magyarország függetlenségének elismerésére. És soha népünk annyira áthatva a királyság gyűlöletével — mint most. Azért hát semmi fellépés, semmi határozattlanság. Az idők viszontagságai előre késztetnek. Ha bátran lépünk — beérjük a pályatért. Ha félénken gyáván ingadozunk, elsodortatunk, s a haza veszve van. Az országgyűlés nyilatkoztassa ki, hogy Magyarország elszakadt örökre a habsburg lothringi háztól, urává lön önmagának, s ezentúl nem királyi önkény , de a nép akarata fog uralkodni benne. Vagyis magyar köztársaság neve alatt széket foglal az európai hatalmasságok között. Küldessenek követek minden nagy hatalmassági udvarhoz. S különösen a franczia és olasz nép hivassák föl szövetséges társul. Nyilatkoztassák ki a magyar földön s a hozzá kapcsolt részekben lakó külön népfajok vagy nemzetiségek egyenlősége minden jogban és teherben. Kossuth Lajos pedig neveztessék ország kormányzónak, ki ministeriumával egyetemben intézkedjék a haza megmentéséről. Ha a haza mentve lesz, intézkedünk a köztársasági kormány rendezéséről is. Ö 7dik szám. Ezen politikai napilap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy hasábsorát 2 kr. pengővel. Bérmentsen leveleket csak ismerős kezekből fogad el a szerkesztőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kimeritőleg legyenek írva. PEST December hó 8. Péntek, 1848 év. Es kü. Mi magyarok ugyanazon helyzetben vagyunk mostanában , mint voltak a rómaiak akkor , midőn a kevély Tarquiniust kikergették, és esküvel fogadták , hogy királyság alatt élni többé nem fognak. Oka e halhatatlan hitű tettnek, Tarquinius király zsarnokságán kívül, egyik vérének — fiának — amaz ocsmánysága volt, miszerint Lucretia személyén a női szent méltóságot megfertőztette. E királyság elleni esküben határozták a rómaiak : sőt hogy hazaáruló és halál fia minden polgár, ki a királyt visszakivánja, s annak visszajövetele fejében terveket kohol, vagy pártokat és fegyveres erőket hoz mozgásba.