Jövő, 1848. december (1-23. szám)
1848-12-28 / 23. szám
A melly mértékben mi a szomszéd, vagy bármelly tekintetben velünk egy érdekli népeket és nemzeteket ügyünk közösségére megnyerjük, olly nagymértékben csökkentjük elleneink hatalmét, olly nagy mértékben tágítjuk az alapot, mellyre jövendőnk fektetendő. Nagy szó volt a múlt még nemesi országgyűlésen az , hogy a magyar nemzetnek nemcsak annyira kell terjeszkednie, a menynyire a magyarajk, a magyar nyelv terjed, hanem a mennyire a magyar népszabadságnak érdeket szerezni és biztosítékot adni bírunk. A fajtaháborúknak nincs és nem is lehet többé jövendője. És igy nekünk hirdetnünk és hirdettetnünk kell a szabadságot minden szomszéd népeknek is és minden nyelven. Álljanak ők hozzánk és mi álljunk hozzájuk, tekintsük az ellenséget közösnek, mert ha a szabadságot kivívjuk , akkor úgy sem leheten, az többé csak egy fajtának szabadsága , hanem az szabadsága leend a haza összes népének, és e haza összes népe, a amint sok nyelvű most, bizony soknyelvű fog az maradni jövőben is, de magasb emberi és társadalmai érdekei egyek, testvériek és egyenlők leendőnek. Mostani kormányunk kimondhatóan sokat tett már e tekintetben, és sokat tesznek a közös szabadság és egység érdekében működő néplapok is. De még mindig többet kell várnunk. Végül öszpontosítom nézeimet,miket ezúttal említeni akartam, abban. Igyekezzünk ne apró, hanem nagy csatában mérkőzni az ellenséggel. És ne mindent egyszerre védeni akarni, hanem megsemmisíteni az ellenséget egyfelől és ha lehet , üldözni őt saját honába , az árulás fészkéig Ollmützbe, annak egyenes kijelentésével, hogy mi az áruló és hitszegő király és cselédjei ellen, nem pedig a népek ellen harczolunk. Igyekezzünk másodszor, a szomszéd és testvér népeknek ezt kijelenteni, hogy ügyünk egy, jövendőnk egy, mert a királyoknak el kell pusztulniok, hanem a népeknek örökké élniök. Küldjünk illy értelmű nyilatkozatokat, illy értelemben követeket minden minket környékező népekhez. De mindenekfelett igyekezzünk, a háborút ne saját földünkön harczolni, hanem azt az ellenség földjére bevinni, és mindent, ami királyi vagy császári, elfoglalni és pusztítani, de ami a népé, azt sehol sem bántani. Így nyerend hadviseletünk elhatározott szint és jellemet és az ellenséges soldateskának le kell törpülnie az egész nép háborúja előtt. Ha ők elfoglalták határvárosainkat, miért nem igyekeztünk mi is már előbb ugyanezt tenni, ha nem is foglalásképen , de a népszabadság hirdetésének nevében , mert az osztrák járom alatt nyögő népek, mitnl szabadok akarnának és szeretnének lenni; de ők olly megszokott állapotában élnek a szolgaságnak, hogy erőszakkal kell felrázatniok, nagyszerűen feltámasztatniok. Szabadság csak szabadság-szólitásra hangzik vissza a népek kebléből. Legyünk mi ennek hirdetői, a mint legelső támasztói voltunk a marcziusi napokban is Bécsben. Tátrai: 91 Köss. Ikrlapja tegnapi számában egy levél foglaltatik , melly gyönyörű sopronyi mákvirágokat mutat be a közönségnek, és különben is sok érdekest ad , az ellenség sopronybai bevonulásáról. Az ellenség f. hó 16-kán a legnagyobb óvatossággal közeledvén, mintegy kis puskalövésnyire a várostól fehér zászlót tűzött ki; erre csak hamar kirukkolt a városi magistratus, mellynek elnöke a polgármester, egy rövid, de érthetien beszédet tartván, a császári sereg parancsnokától B. Petrichevics Horváth ezredestől következő választ nyert: „Uraim ! én felelősökké teszem önöket minden kihágásról, s kijelentem : ha seregemre csak egy házból is történik lövés, a várost összelődöztetem; egyébiránt meg vagyok győződve, a városnak Fratz József ő felsége iránti hűségéről, kinek elhatározott akarata , önöket terroristkus kormányuk zsarnoksága alól felszabadítani.“ E jeles beszédet némellyel a soproniak közül megéljenezték. Másnap mind a megye , mind a város hatósága felszólíttatott nyilatkozni, akarnak ez felsége parancsinak feltétlenül hódolni? A megyei bizottmány kijelenté, hogy a „feltétlen“ szóra, miután az alatt valami alkotmányellenes értethetik, nem felelhet. Rohonczy Ignácz és Tóth Bálint örültek az alkalomnak, mellyel kijelenthetik, mikép ők igenis elismerik Ferencz Józsefet törvényes és alkotmányos királynak. Zádor Lajos ügyvéd ellenben kijelenti, hogy ő annak nem ismerheti el, másnap reggel befogatott, valamint Kolbenbeyer evangélicus lelkész is. A városi közgyűlés tovább ment, mert mindjárt németül tette fel a végzést, melly a feltétlen hódolatot foglalta magában. — Itt különösen kitűntek : Pfeiffer Péter polgármester és Erit Nép, János főjegyző. — Ez utóbbi gazembert mintha ismernénk ! Kés márk ró ! Írják Köss. lapjának, hogy Duka tájékán egy új tábor alakul Vogel vezérlete alatt, ki Ó-Falunál Szepesibe akar berontani. — Már említettük, mikép a népfelkelés Szepesben kitűnő sikerrel alakul, és így nincs okunk ez új sárkánytól megijedni, mert a melly vidéknek olyan természetes védbástyái vannak, mint Szepesnek , az képes húszszor annyi ellenség ellen is megoltalmazni tűzhelyét. Szemere Bertalan, Borsod és Zemplén megyék erélyes körbiztosa, a napokban a honvédi bizottmányhoz fölküldte Kaczinczy András első alispánt és Lentulay főjegyzőt. És pedig azért, mert a rabló Schlick által Zemplén megyéhez küldött lázító szózatokat nemcsak bizottmányilag tárgyalni merésztették, de azokat még köröztették is. — Ha e vád igaz — a haza megvárja a honv. bizottmánytól, hogy félre téve minden félrendszabályt, félretéve a meggyalázott családi nevek iránti kíméletet. Minden ingadozás nélkül reájok mondandja az ítéletet, mi a hazaárulókat megilleti. — Ha pedig a vád alaptalan, nyugtassa meg mielőbb eziránt a honv. bizottmány a közönséget , melly a becsületes hazafiakat szivéhez öleli; de az árulók élete iránt semmi kegyelettel sem viseltetik. Külföld. AUSTRIA. A Pr. Zeitungnál beköszöntött , az általunk kifejezett karácsoni ajándék, ugyanis egy nyaláb külföldi lapot hozott neki a Christkindl. Ezek közt nevezetes egy gratzi feketesárga nő azon helyes megjegyzése honunkról és küzdelmeinkről, hogy Magyarország meghódítása és pacificatiója nem olly könnyű dolog, mint a bécsiek eleinte hívők , és ámbátor mindig „lázadók“, „felkelők“, „rebellisekről“ beszélnek, átlátják immár, hogy bizony itt nem „factióval“, hanem nemzeti létért küzdő néppel van dolguk, mellyre egy nép sem féltékenyebb, mint a magyar. És ezen meggyőződés elkezd terjedni, noha túl a Lajthán a magyar ügyek és hadiintézkedések pártos austriai lapok és hivatalos cs. k. haditudósítások által eltorzíttatnak. Bécs, dec. 20. Windischgrätz Carlburgban. Mit mond ön ehhez? nekem ez igen különösnek látszik, hogy a magyarok olly gyorsan hátrálnak, vagy nincs bátorságuk, daczára roppant hadaiknak , vagy az ország belsejébe akarják csábítani az ellenséget, hogy ott egy nagy csapással semmítsék meg. (Gut gedacht). A kulcsok az ország elfoglalására kezeinkben vannak: Pozsony, Eperjes, Sopron, Stomfa, Mosony. A határ a lázadóktól ugyan elfoglallatokt, de nem kell felednünk, hogy mindenütt őrizetsereget kell hagynunk és ez által mindig gyengül seregünk, mig a magyarok rövidséget nem szenvednek. A magyar foglyok és halottak nem igen nagy számra rúgnak, mert csak fel nem tehető, hogy a harczi szerencsétlenség csak az ő részükön van; a naponkint a határon átküldött sebesült-szállítmányok bizonyítják, hogy Austria részéről is esnek a háború áldozatjaiul. Nevetséges tehát, midőn némellyel azt hiszik, hogy a magyar zavarok néhány hét múlva be lesznek fejezve, és ez annál nevetségesebb, mennél bizonyosabb hogy valamennyi várak a feketék kezeiben vannak, és hogy egy kis lázadó gondolkodású fractioról szó sem lehet. (No valahára benőtt a sógorok feje lágya !) Habár azon kilátással kecsegtetjük is magunkat, hogy a háború Magyarországban nem lesz olly tartós, mint Olaszországban, mindazáltal nem reménylketjük, hogy a tavasz előtt befejeztessék. Más Bécs , egy várost ki lehet éheztetni, vagy bombák, rakéták által végére járni, főleg ha a védelmi intézkedések olly czélszerűtlenül rendeztetnek, mint Bécsben. Egy lázadó országban, mellynek rendelkezésére rendes hadak, védszerek állanak, egészen más fordulatot vesznek az ügyek, és bárgyúlág gyors elfoglalásról csak gondoskodni is. Az austriai csataterv Magyarország ellen — mint beszélik — következő: főcsata Győrnél, a Pest és Vácz közti síkságon, és végre (?) Egerszeget és Körmendet választó rónán. — Aligha gazda nélkül nem számolnak e jó urak. Jellaehich házasodik, Auersperg grófnőt szándékozik elvenni, Mack fogja a hymen fáklyáját meggyujtani. Dec. 20. Krauss, hírek szerint, leköszönt; — bizonyosan nem tud elegendő pénzt teremteni — és következő minster-combinatio van