KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 70. KÖTET (1989)

70. kötet / 1. sz. - Hardy Gyula (1928-1989)

1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba és azóta megszakítás nélkül tagja volt a pártnak. Társadalmi munkát elsősorban tudománypolitikai területen végzett. A kormány kinevezése alapján, megalakulásától megszűntéig, tagja volt a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsnak és megalakulása óta az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottságnak, az Állami- és Kossuth-díj Bizottságnak. A KGST Szabványügyi Intézete tudományos tanácsának tagja, megalakulása óta. Több akadémiai bizottságnak tagja. 1973-tól elnöke a Műanyagkémiai Munka­bizottságnak. Megalakulásától (1963) tagja a szocialista akadémiák "Nagymo­lekulájú vegyületek" multilaterális problémabizottságának. A KGST "Új műanya­gok és műgyanták szintézise, új technológiai folyamatok kidolgozása és a meg­lévők tökéletesítése, műanyagok feldolgozása és népgazdasági felhasználásá­nak bővítése" Koordinációs Központ Meghatalmazottak Tanácsának magyar tagja. Az Európai Műanyagkutató Intézetek Igazgatói Asszociációjának (AVICEP) tagja. Tudományos tevékenységét aspirantúrája során a monomerek és szerves ada­lékanyagok kémiai szerkezete és gyökös polimerizációs folyamatokban mutatott reakcióképessége közötti kapcsolat vizsgálatával kezdte. E kutatásai során sikerült néhány új jelenséget felismernie a láncátadási reakciók körében. 1961-ben a gamma-sugárzással iniciált folyadékfázisú polimerizáció tanulmá­nyozásával kezdett foglalkozni, majd áttért a szilárdfázisú polimerizáció módszeres tanulmányozására. Ezen a kutatási területen Hardy professzor vezetésével nemzetközileg is jelentős tudományos iskola alakult ki. A szilárdfázisú polimerizáció során számos olyan eredményt ért el, ame­lyek igen lényegesek a szilárdfázisban lejátszódó kémiai reakciók, különösen a láncreakciók kinetikájának és mechanizmusának megértése szempontjából. Hardy professzor vizsgálatai a szilárdfázisú polimerizáció egyes prob­lémáinak kutatásában úttörő jellegűek voltak, így például részletesen tanul­mányozta a keletkező polimer hatását a polimerizáció további menetére. Vizs­gálta a fázisszerkezet, illetve a kristályszerkezet hatását a folyamat kine­tikájára. Érdekes megállapításokat tett hosszú, alifás szubsztituenssel ren­delkező monomerek szerkezete és szilárdfázisú polimerizációjának mechanizmu­sára, különös tekintettel ezek fázisállapotára. Érdekes megfigyeléseket vég­zett az eutektikum szerepéről mind polimerizációnál, mind kopolimerizációnál. Vizsgálatai szerint egyes rendszerekben metastabil fázisok alakulhatnak ki a po­limerizáció következtében, és ezek visszahatnak a polimerizáció további menetére. Általános módszerré fejlesztette ki az elegyedési tartományok meghatáro­zását etalon vegyületekkel, a folyadékkristályos polimerizáció és kopolime­rizáció elegy, valamint polimerek illetve kopolimerek valódi folyadékkristá­lyos szerkezetének identifikálására.

Next