KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 70. KÖTET (1989)
70. kötet / 1. sz. - Hardy Gyula (1928-1989)
1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba és azóta megszakítás nélkül tagja volt a pártnak. Társadalmi munkát elsősorban tudománypolitikai területen végzett. A kormány kinevezése alapján, megalakulásától megszűntéig, tagja volt a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsnak és megalakulása óta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak, az Állami- és Kossuth-díj Bizottságnak. A KGST Szabványügyi Intézete tudományos tanácsának tagja, megalakulása óta. Több akadémiai bizottságnak tagja. 1973-tól elnöke a Műanyagkémiai Munkabizottságnak. Megalakulásától (1963) tagja a szocialista akadémiák "Nagymolekulájú vegyületek" multilaterális problémabizottságának. A KGST "Új műanyagok és műgyanták szintézise, új technológiai folyamatok kidolgozása és a meglévők tökéletesítése, műanyagok feldolgozása és népgazdasági felhasználásának bővítése" Koordinációs Központ Meghatalmazottak Tanácsának magyar tagja. Az Európai Műanyagkutató Intézetek Igazgatói Asszociációjának (AVICEP) tagja. Tudományos tevékenységét aspirantúrája során a monomerek és szerves adalékanyagok kémiai szerkezete és gyökös polimerizációs folyamatokban mutatott reakcióképessége közötti kapcsolat vizsgálatával kezdte. E kutatásai során sikerült néhány új jelenséget felismernie a láncátadási reakciók körében. 1961-ben a gamma-sugárzással iniciált folyadékfázisú polimerizáció tanulmányozásával kezdett foglalkozni, majd áttért a szilárdfázisú polimerizáció módszeres tanulmányozására. Ezen a kutatási területen Hardy professzor vezetésével nemzetközileg is jelentős tudományos iskola alakult ki. A szilárdfázisú polimerizáció során számos olyan eredményt ért el, amelyek igen lényegesek a szilárdfázisban lejátszódó kémiai reakciók, különösen a láncreakciók kinetikájának és mechanizmusának megértése szempontjából. Hardy professzor vizsgálatai a szilárdfázisú polimerizáció egyes problémáinak kutatásában úttörő jellegűek voltak, így például részletesen tanulmányozta a keletkező polimer hatását a polimerizáció további menetére. Vizsgálta a fázisszerkezet, illetve a kristályszerkezet hatását a folyamat kinetikájára. Érdekes megállapításokat tett hosszú, alifás szubsztituenssel rendelkező monomerek szerkezete és szilárdfázisú polimerizációjának mechanizmusára, különös tekintettel ezek fázisállapotára. Érdekes megfigyeléseket végzett az eutektikum szerepéről mind polimerizációnál, mind kopolimerizációnál. Vizsgálatai szerint egyes rendszerekben metastabil fázisok alakulhatnak ki a polimerizáció következtében, és ezek visszahatnak a polimerizáció további menetére. Általános módszerré fejlesztette ki az elegyedési tartományok meghatározását etalon vegyületekkel, a folyadékkristályos polimerizáció és kopolimerizáció elegy, valamint polimerek illetve kopolimerek valódi folyadékkristályos szerkezetének identifikálására.