Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 2. szám - Fülöp Mihály: A kisebbségi kódex
célja a Német Birodalom szétzúzása folytán előállott cseppfolyós állapotot új honfoglalásokkal, új hatalmi helyzetek megteremtésére felhasználni. Ez a cseppfolyós állapot a békeszerződések által létesítendő helyzetben hosszú időre meg fog merevedni, s államok és népek sorsa fog függni attól, hogy a rendezésben ki milyen helyet és milyen helyzetet tud magának biztosítani.“ Sebestyén alapvető, helyes célnak tartotta „a magyarság egyeteme számára politikai szabadságot, gazdasági jólétet és kulturális életének szabad szárnyalását biztosítani. Optimális feltételei akkor volnának adva, ha az egész magyarság egy állam kebelében élhetné a maga életét“. Ha viszont ez nem valósítható meg a „kívül rekedt magyarságnak legalább azokat az elemi feltételeket biztosítsuk, amelyek mellett politikai szempontból üldözésektől és elnyomásoktól mentesen, emberi jogainak tiszteletben tartása mellett »félelem nélküli« életet élhet, gazdaságilag prosperálhat és szabadon folytathatja kulturális életét“. Sebestyén Pál 1945-1946 fordulóján, a csehszlovákiai magyarság és a magyarországi németség kitelepítésének fenyegető árnyékában, erősen kételkedett a Párizs környéki ún. kisebbségi szerződésekhez való visszatérés lehetőségében. „Szomszédaink, amelyek a kisebbségi szerződéseket annak idején még maximális területi aspirációik nem remélt megvalósulásának ellentétele gyanánt is csak a legnagyobb ellenkezéssel engedték az akkori győző nagyhatalmaktól magukra erőszakolni, ma, midőn területi státusukra több-kevesebb joggal, mint szerzett, sőt »történelmi« jogokra hivatkozhatnak, egy ily rendszernek magukat alávetni annál kevésbé volnának hajlandók, mert területi aspirációik ki lévén elégítve, részükre a hatalmak megfelelő ellenszolgáltatást nyújtani sem tudnának. ... ma, a népvándorlásszerű méretekben jelentkező át- és kitelepítések idején, a befejezett helyzetek teremtésének klímájában a nemzetiségi kérdésnek ilyen finom jogi technikával való kezeléséhez a szükséges hangulati atmoszféra mind a világközvéleményben, mind szomszédainknál teljesen hiányzik. Hogy ez a fasiszta metódus talán tudatalatti utánrezgéseként keletkezett hangulati atmoszféra a nemzetközi közfelfogásban milyen erősen hat, arra jellemző az, hogy azok a nagyhatalmak, amelyek az ENSZ alapokmányában annyi erkölcsi emelkedettséggel emelték fel szavukat az emberi jogok és az emberi méltóság tisztelete mellett, a német államiságon kívül élő németség problémájának megoldását az emberi méltósággal nehezen összeegyeztethető módon végbemenő erőszakos kitelepítésben vélték megtalálni. De ugyanez a hangulati atmoszféra fejti ki hatását több-kevesebb erővel szomszédainknál is, amelyek gondolkodásukban és érzéseikben már messze túljutottak a múlt kisebbségvédelmi rendszerein, s a területükön élő magyarság problémáját, mint belső ügyüket kívánják kezelni, s ki-ki a maga módján megoldani. Ez a beállítottság még aziránt sem enged reményeket táplálni, hogy a területükön élő magyarság helyzetét kétoldalú szerződések útján sikerülhessen velük rendezni“. Sebestyén Pál a kisebbségvédelmi rendszerekre való visszatérést magyar szempontból nem tartotta kívánatosnak, mivel a gyakorlatban nem váltak be és a megoldásra teljesen alkalmat-