Kalauz, 1859. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)
1859-07-02 / 27. szám
Vezérczikk. Igazság és ártatlanság. * *) Ne botránkozzanak meg a’ t. ez. olvasók, hogy Vezérczikk'd kezdvén e’ májszátpot a’ szinte elkopott hírlapi divatot mi is utánozni, helyesebben majmolni láttatunk. A’ vnajmolás Valóban lelki szegénység természetes következése ’« a* legszebb,a legmagosabb, legnemesebbtárgy is, mely eredeti alakban lelkünket bámulásral ragadja, a’, majmoló kezei köztt elsilányul, és nevetségessé, törpül. Ez igasság erejét teljesen érezve se nem majmolunk, sem majmolást dicsérni nem fogunk. De a’ deák közmondás szerént , „nulla regula sine exceptione“ lehát esety midőn a’ majmolás még is eltűrhető, és tárgy-mitmajmolás által — tőivel ’egyebet hamis érdemel—ismertethetünkyneg maga valószínüsé’gé,lgen? ■Azért engedjenek meg a’ t. ez. olvasók, se’ vezérczikk írásáért, a’tárgy-mi arra bikáimat adott, érdemes utolt e’ megtisztdésre.Az „Erdélyi Híradó“ 5.ed. szántában a’ szerkesztőség, egy nyilatkozatot teszén , melyben örömét jelenti, hogy a’ szász nemzet érdeke körüli’ nézeteit német hier laptársai, figyelmükre méltatták,’s észrevételeikkel kísérik. Előleg csak isegy több helyeken elszórt oly borzasztó bűnnek gyanúsítás ellen“ kivánt azon saflós szerkesztőség tiltakozni, „melynek meggoridolásárol is minden hit alattvaló ', igaz pglgár ,iszente diték“ ’s azon’^t. szerkesztőség „azért szólja oly tartaléktalan őszinteséggel!.. ., mert ártatlanJn tudatában nem is álmodta, hogy valaki elég merész lehessen szavait oly gyalázatos értékemre elfacsarni.“ Különösen sajnallja azon tudós szerkesztőség, hogy a’ „Siebenbürger Wochenblatt“ melynek szelleméről már iránnyai sorában pártolólag nyilatkozott, eltanulta azon nemtelen fegyvert collegájától, és 22 számú „Satellit-je 40.és 23 jegyzeteiben igen szembeszökő ezélzásban felhasználta. „Ily rut vád“ így fejezi bé azon tudós szerkesztők’ czikket szerkesztőség, e’ hírlap egy tisztelt olvasójától kapta, ki azt néha dolgozásaival sefjitni sziveskedik. Az adottengedelmet szerkesztőség- евдк arra használta hogy az írásmódot a’ hirlapéhoz alkalmazta, egy pár észrevételt kihagyott, a’ tulajdonos szerkesztő személyéről irt, egyebaránt teljesen megértü sínlett dicsérettel együtt, az abban különösen leemelt pont a* varos eibit külömben sem leven titok.. Xih,istom*k volna egyébaránt e’ vezércikkre itt ott némely késeket tenni : de hogy az a még terjedelmesét/íré vef.valion , in. köztük.. csakugyan a,’ tisztelt beküldő uttól bátorkodunk, kérden, gondolja , hogy minden vezérfrikk egyenes uton Vezécel ? S bizony ha mind azt, mit mond és állít, hiszi,- ugy hite, ha szinte az csak oly .parányi mint az , Cvángyelombari az Idvezitőtől említett mustármag . ehez *teg is hasozilóetéjű , mely: egy he^vdt'-hekvebő’, kieoz- 4-baő (Más)b ХУИ Szerit. »• ség nyilatkozatát, „még igazolásra sem érde-^ mes, ’s feleletül csak az Approb. Const. Ill IV. i. ez. végszavaira hivatkozik.“— Collegánk e nyilatkozata, vagy ha tetszik apológiája — a’ mezítelen igazság, és hzta ártatlanság tüköre — vélekedésünk szerént közelebbi figyelemre és bonczolásra érdemes, annakfőbb pontjait-azért e’ vezériziitjjfipjtik.-e kiemelni -talán nem lesz rá érdektelen. Nekünk úgy „látszik , mintha a’ nevezett szerkesztőség, e’ nyilatkozatával, midőn ok, mi mentségét hir vánja, nem létez, ön magíselten nagy igasságotalanságot követett volna el. Első kérdés, mi itt, szemünkbe ötlik, mi lehet az a’ borzasztó bűn, melynek meggondolásától is minden hit. alattvaló ’s igaz polgár iszonyodnék, ’s a’ mi é vei több helyeken elszórt gyanúsítása -ellenkezőn. szerkesztőség oly hatalmasan tiltakozik Azt mondja a” példabeszéd-jts-zél furaton nem. indul“ '& mivel a világon úgy is sok roszsz ember van, kik felébarátjaikat rágalmazni, 's a’ roszszat rólok terjesztni készek: ne adjíjok erre alkalmat védelmezvén magunkat, hol *—* legalább ártatlan öntudatuál dreprént —, arra 'alapos ok nincs s kerüljük valóban gyanússá tenni magúnkat a’ gyanúsítás ellen igen hirteleni ovakodásunikall’s ne felejtsük el a’ faniczia mondást: „ill aért mieux se taire, стае dire“— Mi lehet hát azon borzasztó bűn melylyel azon t. szerkesztőség tagjait terhelik? Kik és micsoda helyeken hintegették azon bűnnel gyanúsítást? E’ kérdésekre tiszta, és kielégítő feleletet nem találunk az ’ érdeklett nyilatkozatában, azt tehát csak hozzávetés által lehet kitalálni. Hogy azon borzasztó küdv, szoros értelemben véve erkölcs elleni, — crision. morale —tehát egyik is a’ Verbőczi szármaskönyve. I R. g d. czimjében elöszántlált főbenjáró vérfívela „készül, melyek „ homicidium deliberatum, villarum combustio, furtum et rapina seu latrocinium, atque violens adulterium, nem lehet*-erről kezeskedik azon egyének pédlán erényes élete ’s fedhetetlen tiszta erkölcsi — Természetes azért hogy politikai bűnnek kell lennii a’ szóban forgónak ,a felhozott kritériumok is csak ilyenre láttatnak illeni. # A’ hnterlumorra V9®y ismertddjepychre аз • Híradó“ a’ ,,Salellit“-bol idézett 19 és 33 s*. jegysrioit, valamint az ugyanakkor felhozott approbataárvényben találunk rá. Az Erdélyi Iliradó 18 d.ezá-r fel van buttó szász nemzet érdele „czivü értekezés stísbankortöltetvén a' „Satellit** 23 d. számában , az 5Ы, jegyzékek tetetnek. Hol az iró azt mondja:“ teöjóg nélkül szabad haza nem létezhet „erre a* * “ —»t«wr«n** A‘ ,szabad haea*'