Kalotaszeg, 1991 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1991-01-01 / 1. szám

jelen, múlt ...nekünk okunk, nektek igazatok van... (sallózás svédországi magyar lapokban) Illyés Kinga előadóestjén Stockholmban az erdélyi magyarság legújabb, legégetőbb sorskérdéseibe nyert bepillantást a Magyar Ház közönsége. Veres Zoltán sze­rint döbbenten és dermedten ültek a nézőtéren, amelyet Illyés Kinga bevont és­­olvasztott saját játszóterébe. Döbbenten és dermedten élték át újra vele az Erdélyben lezajlott eseményeket, s azok, akik e tájakról származnak keservesen érezték, hogy bármennyire elfogadható Isten és ember előtt az ok, amiért elhagyták hazájukat - lénye­gében mindannyian saját sorsuk, népük sorsának válla­lása elől futottak meg. Veres Zoltán leírja, hogy: "Maga a művésznő és zongorakísérője, Hencz József az előadás után kissé riadtan hallgatott egy ottlakó erdélyit, aki bevallotta, hogy a műsort vádlónak érezte. - Ezt azért nem akartuk, mondták, hiszen nektek valószínűleg komoly motivációtok van. - Hát igen, persze, hogy van - felelte az erdélyi -, de nektek igazatok van." (Veres Zoltán: Illyés Kinga előa­dóestjén. A stockholmi Magyar Ház Híradója, 1990. szept.) S ez utóbbi az a gondolat, ami nem hagyj­a nyugodtan fogyasztani a svéd jóléti társadalom nyújtotta javakat kitántorgott testvéreinknek. Ez az állandó katarzis, ön­vizsgálat, önmarcangolás, a haza és népe utáni vágyako­zás, a hozzánk tartozás elszakíthatatlan érzése, a hazavágyódás készteti együvé, egy közösségbe a svéd­országi magyarokat. A svédországi Magyarok Országos Szövetségének Híradója és a stockholmi Magyar Ház Híradójának 1990 őszi számaiból értesülünk számos olyan rendezvényről, mellyel minket, erdélyi magyarokat támogatnak, közvet­len vagy közvetett módon. Igaz, nem épp Kalotaszegről van szó, dehát nekik - igen helyesen - nem a rész, hanem az egész fáj. Reméljük azonban, hogy az a néhány kalo­taszegi atyánkfia, kik ott leltek új hazára, lélekben s gondolatban velünk vannak, s mikor Erdélyt hallják, elsősorban Kalotaszeget látják lelki szemeikkel. Cs. Gyímesi Éva és Cseke Péter beszámolója a ko­lozsvári és erdélyi eseményekről érthetően felborzolták a hallgatóság idegeit. Cs. Gyímesi Éva előbb politikai éleslátásával és bátor tartásával ejtette ámulatba - majd irodalomkritikusként kápráztatta el a hallgatóságot Szi­lágyi Domokosról Modern és Posztmodern határán cím­mel tartott előadásával. Cseke Péter Egység és bomlás címen tartott a kisebbségi önszerveződés kérdéseiről ér­dekes előadást. Szendrői Bálint videofelvételeit láthatták a stockholmi magyarok a szerző és felesége erdélyi útjá­ról. A stockholmi Magyar Katolikusok Körében is beszá­molt erdélyi és csángóföldi útjáról, melynek célja egy ajándékküldemény szétosztása volt. Mikor meghallotta, hogy Erdélyről van szó, Gun v. Krusenstjerna tanár, aki a magyarok iránti tiszteletből már évekkel ezelőtt megtanulta nyelvünket, s egy csángó lány meghívására ellátogatott Hátsó Rekecsinbe, azonnal Szendrőiék kezdeményezése mellé állt, s komoly anyagi támogatást szervezett az erdélyiek részére. Útjáról an­nak idején az uppsalai egyetemen tartott előadást, majd azt megismételte a Magyar Házban is. A Szendrői házas­ár összesen négy szállítmányt hozott a csángóknak és­zékelyudvarhelyre. "Útkeresés a jövőbe" céllal tanácskoztak az ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek központi szövetsé­gének meghívására a svédországi Magyarok Országos Szövetségének küldöttei, a történelemből oly szomorú emlékű ausztriai Kufstein vártornyában. A tanácskozás célja többek közt a Közép-Európában élő magyar kisebb­ségek helyzetének felmérése, és jövőbeni terveinek átte­kintése volt. Sajnos Romániából nem mehettek hivatalos képviselők a tanácskozásra. Az eskilstunai Magyar Közösségnek is sikerült klub­helyiséget berendeznie, ahol értékes előadásokat tarta­nak különböző kérdésekről, köztük az erdélyi magyar etnikumot foglalkoztató problémákról is. A tangagärdei protestánsok egyesületében sikerült az őszön 200 km-es körzetből - Göteborgból, Borasból, Jönköpingből, Gisla­­vedből - összegyűjteni több vidéki egyesület tagjait, s rendezvényeiken nemzetiségi önismerettel, s ami fő, az "ízes magyar szóval" ismerkednek, gyakorolják, barát­koznak. Södertäljében Csíki László jóhangulatú, kósto­lással egybekötött előadást tartott "Szomszédaink borai" címmel. A svédországi Magyarok Országos Szövetségének Híradója hosszú cikkben emlékezik meg az erdélyi arisz­tokrácia egyik olyan képviselőjéről, ki rangja s vagyona ellenére önzetlenül szolgálta az erdélyi magyarságot. Gróf Teleki Béláról van szó, ki a két háború között az EMGE alelnöke, majd elnöke volt, s aki 1944 szeptem­berében Mikó Imrével, Demeter Bélával, Vita Sándorral együtt kapcsolatba lépett a baloldallal, s a szeptemberi budapesti koronatanácson igyekezett meggyőzni az ille­tékeseket a háborúból való azonnali kilépésre. Egyike volt azoknak, kik megakadályozták befolyásukkal Ko­lozsvár kiürítését, biztosították fegyveres védelmét, megvédve ily módon a várost a komolyabb rongálások­tól. Amerikában, az Erdélyi Szövetség elnökeként, 90 évesen halt meg ebben az évben. 1990 őszén alakult Stockholmban az Erdélyi Könyv Egylet, melynek célja eleven kapcsolat teremtése erdélyi magyar írók és a világ minden táján szétszórtságban élő magyarok között. Az Egyletnek kolozsvári szerkesztője is van. Csak néhány hírt, tudósítást közöltünk azok tevé­kenységéből, kik szétszóródtak a nagyvilágban, kiket szanaszét fújt a huszadik századvég diktatúráinak törté­nelmi szele - bizonyságul annak, hogy hazát cserélni lehet ugyan, de szívet nem, s egyben mindannyian egy­máshoz hasonlóak vagyunk: nyelvünk, az anyanyelvünk, mely az ő nyelvük is, emlékezteti és fogva tartja őket, és cselekvésre is készteti jórészüket. Jólesik ezt tudni, hogy ott fönn a hideg északon ilyen melegszívű emberek szorgoskodnak sorsunk könnyítésén. Köszönjük! Hűsé­günkkel fizetünk, fizetjük vissza, mert okunk lehetne az elmenetelre, de az igazunk nem enged. Visszavárjuk, hazavárj­uk látogatóba vagy végleg, de jöjjenek erőt, hitet és bizalmat meríteni az édes anyaföldre... Fekete Károly .................. Séták az eltűnt múltban ..Mondanám, hogy fogd a kezem, de nagy lettél már. Egy évet fejlődtél gondolkodásban, évben, termetre azóta, amióta kolozsvári sétáinkat tettük. Azóta csak mi változtunk, mindenki másként, ki gyermekként, ki felnőttként, ki hazafiként és sokan­­ emberként. Tudom, hogy erre te is felfigyeltél ,és a változásokat elraktároztad szívedben. A vádló szavakra felkapod fejed, és érzelmi tölteted kiül arcodra, elfátyolozza szemeid. Miután az apró tüzek kihunynak, és a benned alakuló, formálódó ember csendre inti a fojtogató önérzetet, lépj egyet, mert ez nem a te világod. A "ma", az csak egy esemény, vagy talán az sem, de nem történelem. Megfognám a kezed ,és vinnélek a múltban, hogy lásd gyökereid, és megértsd azt, ami nem adatott meg annak, aki dohos eszményeket gyárt önmaga igazolására. Gye­re fiam, sétáljunk, én mondom, és te figyelj, és ne feledd, hogy majd egyszer te is elmondhasd gyermekednek.­ ­KOLOZSVÁRI KAVICSOK Szemben a Ferencrendi templom szentélyével eltűnt egy kis kolozsvári kavics, mely az Óvár legkedvesebb háza volt. Akkor még barokkban ékeskedett az egykori fehérre meszelt kis falusi kúria itt a város szívében. 1825-ben épült, és az akkor tervező és kutató intézetnél Bornemissza névre hallgató, volt honfitársunk rendelte meg a tervet. Mikor kész lett a ház, címert is tett rá, nehogy a szomszédba vigye a postás a levelet, így aztán kézhez kapta azt az irományt is, amiben Tordalfalvi Ne­mes József úr pénzt ígér ,és ad a ház megvételére. A szóban forgó úriember nem bizonyult kitartónak, és rövidesen apróhir­dette házát, amelyet aztán Gálfi Lőrinc unitárius teológiai tanár vásárolt meg. Történt aztán, hogy 1936-ban arra járt egy buldózertekinte­tű tárogatós elvtárs eocén változatban, aki elhúzta a nótáját ennek a "máskéntgondolkodóbeszélő" korból származó, fehérre meszelt kis kúriának, amely a Bornemissza címert viselte jó büszkén 1825-től. Aztán abba gebbedt bele. ★ Kavicskeresés közben vetődtünk a Király­ utcába. Ezüstmí­ves háznak nevezték azok, akiknek hamarabb adatott itt szület­niük. Újhelyi Gábor seperte a járdát előtte, ahajt a XVIII. század derekán. Ilyenkor mindig megjelent Szöllösi Anna, a Gábor felesége az ablakkeretben ,és a felkavart por feletti méltatlanko­dását egy pár keresetlen szóba öntve, becsapta az ablakot. Na, ezt a bizonyos ablakkeretet, amit Sipos Dávid, akkori liberalizált szakmunkás faragott, ezt jöttünk keresgélni. Hát nincs! Persze, hogy nincs, mert volt egy piszokul hálás utókor, aki ide az ablak helyére ajtót nyitott, és az imént szóban forgó ablakkeretet kidobta az udvarra. Verte azt az eső, verte a hó, meg a ragya, meg a napsütés, szóval az egész mélyen tisztelt­ teteorológia, míg aztán jött egy egészen közös európa gondolkozású atyafiak, Ilie Dáviay főesperes úr, és anno domini 1836-ban a szép emléket a régészeti múzeumnak adományozta. (folytatjuk) T. Gulyás László : Dr. Csiha Kálmán püspök ÚJÉVI ÜDVÖZLETE KALOTASZEGNEK A világon mindenkinek csak egy otthona van. Az egész világon csak egy Erdély van, és az egész Erdélyben csak egy Kalotaszeg. Ennek az egy Kalotaszegnek Isten Igéjével üzenem az új esztendő első napjaiban: “A rád bízott drága kincset őrizd meg, a bennünk lakozó Szentlélek által." (II.Tim 1,14). Rátok bízott drága kincs Kalotaszeg sok drága szép temploma, pom­pázó népviselete, sajátos népművészete, de mindeneken túl Kalotaszeg lelke és jövendője. Kalotaszeg ügyét nem lehet jókívánságokkal elintézni, s Kalota­szeg hívő népének tudnia kell, hogy Isten mindannyiunkkal együtt ezt az értékes, drága külön világot felelőssé teszi saját életéért és jövendőjéért. Hogyan tudjuk megőrizni Kalotaszeget? Az Ige ezt mondja: A bennünk lakozó Szentlélek által. A Szentlélek ajándéka a hit és a szeretet. Szeressétek Kalotaszeget. Szeressétek a városotokat, a falutokat. Sze­ressétek a házat, ahol felnőttetek, a templomot, ahol konfirmáltatok, esküdte­tek. Szeressétek a földet, a hegyeket, a lankás oldalakat, ahol őseitek szántottak, vetettek, erdőt irtottak. Még akik elkerültek, azok is menjenek sokszor haza. Fájjon, ha üresen marad egy porta, ha kevesbül a gyermekek száma, ha más hazába költözik valaki. Szeressétek Istent, és járjatok templomba, bibliaórákra, egyetemes ima­hétre. A templomban Isten hitet és erőt ad. Sokszor nehéz életünket csak a Tőle kapott erővel tudjuk kibírni. Vigyázzatok, és a pénznél becsüljétek mindig többre a lelketeket. Szeressétek az otthonotokat. Ügyes és jó gazdák vagytok. Szép portákat építettetek, és sok házban a kalotaszegi tiszta szoba egy-egy vagyont érő kicsi múzeum. Oda legtöbbször csak lehúzott cipővel léptek be. De vigyázzatok a többi szobára is. A telketekről is vessétek le a sáros cipőt, amikor hazamentek. Az otthonotokban, ahol felnőnek a gyermekeitek, ahová hazajönnek az uno­káitok, ne legyen durva szó, istenkáromló beszéd. Legyen kincset érő tiszta szoba a telketek, az otthonotok is. Szeressétek a gyermekeiteket. Tegyétek széppé az életüket. Ne felejtsé­tek el: nemcsak testük van. Vágyuk nemcsak a szép ruha, hanem a szülői, testvéri meleg szeretet is. Ajándékozzátok meg őket a pótolhatatlan nagy ajándékkal: a szép gyermekkor emlékével, a családi légkör tisztaságával. Ez csak tőletek függ. Vegyétek elő otthon este a Bibliát, mint református őseink tették. Olvassatok belőle, és énekeljetek. És imádság nélkül asztal mellé soha ne üljetek. Ne szégyelljétek soha a hitünket, a családotokat, a nemzetünket. Ezt nekünk adta Isten, ezt mi kell megőrizzük. De ugyanígy tiszteljétek mindenki hitét, családját, nemzetét. Jusson eszetekbe Krisztus Urunk tanítá­sa: Amint akarjátok, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, úgy cseleked­jetek ti is azokkal (Luk 6,31). Kalotaszeg ifjainak külön üzenem: Ne feledkezzetek el a konfirmációs fogadalmatokról. Ahol még nincs, lelkipásztorotokkal szervezzétek meg az ifjúsági bibliaórákat. Készüljetek fel a jövendőre, Kalotaszeg megőrzésére, tudással, hittel. Isten adjon Nektek áldott, boldog, békés új esztendőt. Segítsen megőrizni a Rátok bízott drága kincset a bennetek lakozó Szentlélek által. Mert az egyetlenegy ősi Kalotaszeg csak úgy tud megmaradni igazinak, Istentől rendeknek, ha szíveteket, otthonotokat odaadjátok, hogy benne lakozzon Isten. Hogy templomaink, istentiszteleteink ne csak vasárnapi érvényű ünnepi díszletek legyenek, hanem a ránk következő év minden örömében és bána­tában úgy járjuk meg együtt az utat, mint akiknek szívükben, otthonukban Krisztus uralkodik. Ő legyen Veletek és adjon Nektek áldott és boldog kincsőr­zést ebben az esztendőben is.

Next