Kalotaszeg, 1993 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Műemlékeink ) Ősi műemlékeink nyomában GYALU VÁRA (a XVII. sz. közepe óta várkastély) GYALU, a városiasodó, a hajdani mezőváros („oppidum“) Kolozsvártól nyugatra (16 km-re), a Nagyvárad - Kolozsvár közötti nemzetközi műút két oldalán terül el, a Gyalui-havasok aljában, ott ahol a Hideg- és Meleg-Szamos egyesül, hogy aztán Kis-Szamos néven tovább follyék Kolozsvár felé. Éppen Gyaluban ömlik az immár Kis-Szamosba a Kapus pataka. Gyaluba négy völgyből lehet „beérkezni“: a Hideg- Szamos, a Meleg-Szamos, a Kapus pataka és a Kis- Szamos völgyéből. Gyalut három oldalról (részben erdős) dombok övezik, keleti része pedig a Kis-Szamos völgyébe nyúlik. A község gyönyörű fekvése csodálatos látványt nyújt, főleg a Kolozsvár felől érkező szemlélőnek. A Gyalun és közelében áthaladó fontos útvonalak mindig is kiemelték és meghatározták Gyalu jelentőségét. GYALU közvetlen környékén (a község határában, az „Ördögárok“ és a „Cigányok dombja“ nevű határrészeken) bronzkori települések tárgyi emlékei bizonyítják, hogy itt már az i.e.- XIV-XVI. századok folyamán emberek éltek. A római uralom idején nevezetes katonai tábor és polgári település létesült itt. Az ásatások tanúsága szerint a rómaiak előbb ún. „földtábort“, később pedig „kőtábort“ építettek maguknak. A föltárások (ásatások) alkalmával felszínre került egy, a 164-ik évből származó római katonai diploma is. Az itteni katonai táborban az „Ala Siliana“ nevű római lovasosztály (kb. 500 fő) állomásozott. A gyalui római temető a község Szucsák felé eső határrészén, „Veresmart“ terméketlen oldalán terült el, ahonnan több, latin feliratú sírkő került elő. Gyalu első (fennmaradt) okleveles említése 1246-ból (IV. Béla király idejéből) származik, amikor a települést „Golou“-nak tüntették fel. 1282-ben „Gylo“, 1298-ban „sacerdos de Gylaov“ („a gyalui pap“), 1391-ben „villa Gyalo“ (Gyalu falva), 1466-ban (Mátyás király korában) „oppidum Gyalw“ (Gyalu mezőváros), 1501-ben „castrum Ghyalw“ (Gyalu vára), 1584-ben „Gyalu“, 1642-ben „oppidum Gyalu“ néven szerepel a nevezetes település a korabeli okiratokban. Gyalu története a XV. sz.-tól kezdve teljesen összeforrt vára történetével. A vár mozgalmas élete aztán fokozatosan előtérbe kerül és beárnyékolja a község (időnként mezőváros) múltját Lapozzunk vissza a régmúlt századokba és próbáljuk feleleveníteni a gyalui vár (később várkastély) történelmi szerepének egyes mozzanatait. A királyi vármegyék XII. századi felbomlása nyomán a Szamosmente falvainak jelentős része az erdélyi római katolikus püspökség birtokába jutott, így Gyalu is a XII. sz. végén vált az egyházi birtokok részévé. A püspökség mindent elkövetett, hogy egybetömörítse birtokait, így jött létre a XIII. sz. legvégén (1299-ben) a már meglehetősen egységes gyalui uradalom. A püspökség birtokainak a Szamos és Nádas környékén elterülő részein eleinte (kb. 1370-75-ig) a szászfenesi LEÁNYVÁR töltötte be a gazdasági és fegyelmező központ szerepét. Feltételezések vannak arra vonatkozóan, hogy a szászfenesi Leányvár az 1437. évi bábolnai jobbágyfelkelés alkalmával pusztult el, s a felkelés leverése után nyomban felépült az új püspöki vár, Gyaluban. Valóban, a gyalui várat először 1439-ben említik az oklevelek. Ennek ellenére alig hihető, hogy éppen a hatalmas jobbágyfelkelés elfojtása után egy-két évre elkészült volna az elég nagyméretű gyalui vár. Valószínűbbnek látszik az, hogy a szászfenesi Leányvár szerepét már a XIV. század utolsó negyedétől fokozatosan átvette a gyalui püspöki vár, amelyik ezek szerint már a XIV. sz. második felében épülhetett, a szászfenesi Leányvár utolsó okleveles említése 1370-ből való. Inkább azt kell elhinnünk, hogy a Budai Nagy Antal által vezetett 1437. évi jobbágyfelkelés leverése után a már meglévő gyalui püspöki vár védelmi berendezéseit tökéletesítették és bővítették (1439-ben). Néhány évtizeddel később, egészen pontosan 1456-ban (oklevél említi, hogy) már „háza“ van a püspöknek a gyalui várban, 1466-ban pedig említés történik egy vártemplomról is. Abban az időben Gyalu már jelentős központ, mezőváros („oppidum“) volt, ahonnan a környező egyházi birtokokat igazgatták. Vásártartási joggal és vámmentességgel rendelkezett. A környező jobbágyfalvak közül Gyalu azáltal is kiemelkedett, hogy népes kézműves réteggel és az uradalom igazgatásában közreműködő püspöki hivatalnokok csoportjával is rendelkezett. 1466-ban már római katolikus egyházi iskolája is volt Gyalunak. A gyalui vár a község központjától 150-200 m-re, egy alacsony dombon, csodálatos park közepén terpeszkedik. A „Várdomb“ három oldalról enyhén lejtős, nyugati része sima terület, melynek közelében az erdő található. A vár négyzet alakú, két szintes, négy sarokbástyás épülettömb, melyet a régmúlt századokban vársánc övezett és a bejárat előtt felvonóhíd volt. A vár udvarán mély kút volt (és van), amely a vár vízszükségletét volt hivatott biztosítani. A gyalui várat a századok folyamán többször javították és át is alakították (több ízben is), miáltal sokat veszített eredetiségéből. A vár egyik csodálatos dísze volt Geréb László püspök (1452-1502) reneszánsz kőcímere, amelyik jelenleg a kolozsvári Történelmi Múzeumban található. Feltételezhetjük, hogy a XV. sz.-ban más reneszánsz kőfaragványok is díszíthették a gyalui várat. Az Erdélyi Fejedelemség megalakulása után Gyalura fontos feladat hárult: a fejedelmi udvartartás szükségleteit kellett fedeznie. 1556-ban a szászsebesi országgyűlés kimondta az erdélyi katolikus püspök birtokainak elfoglalását Akkor szólították fel távozásra Bornemissza Pál (1499-1579) püspököt, aki Gyaluból Kassára menekült. Gyakran megfordult a gyalui várban Izabella királynő (1519-1559) és fia, János Zsigmond is (1540-1571), aki Magyarország választott királya és 1556-1571 között Erdély első fejedelme volt. De elfoglalta Gyalu várát Ferdinánd király hírhedt zsoldosvezére, Giovanni Gastaldo (1500-1562) is. Bírta a várat 1587 táján (alig másfél évig) Géczy János (meghalt 1589-ben) erdélyi gubernátor (kormányzó) is. 1599-ben Báthori Zsigmond fejedelem (1572-1613) az újonnan visszaállított erdélyi katolikus püspökség új püspökének, Náprágyi Demeternek adományozta Gyalut, aki püspöki székhelyét is áthelyezte ide, Gyulafehérvárról. De 1600. októberében Mihály vajda hozta feleségét és katonáit Gyalu várába. Pár hét múlva azonban Csáky István (1570-1605) generális megostromolta és bevette Gyalut. Megfordult Gyalu várában Georgio Basta albán-olasz származású császári hadvezér is, akit Bocskai István (1557-1606) hajdúival űzött ki Gyaluból. Bocskai István erdélyi fejedelem (uraik. 1605-1606) méltányolva Gyalu várának hadászati jelentőségét, végrendeletében néhány jelentős erdélyi várral együtt Gyalut is a mindenkori erdélyi fejedelmekre hagyta. Báthori Gábor fejedelem (uraik. 1608 és 1613 között) azonban Kamuthy Farkasnak, a kiváló diplomatának adta Gyalut, zálogba. Ez a Kamuthy Farkas Báthori Gábornak, később pedig Bethlen Gábor fejedelemnek is tanácsosa volt. I. Rákóczi György fejedelem (uraik: 1630-1648) Zólyomi Dávidnak (1600-1649) juttatta Gyalut Miután Zólyomi Dávidot 1633-ban I. Rákóczi György hűtlenség és hatalmaskodás vádjával az országgyűléssel fej- és jószágvesztésre ítéltette, mely ítéletet módosítottak életfogytiglani börtönbüntetésre, visszakerült Gyalu vára az „öreg“ Rákóczi tulajdonába, aki fontos javításokat és átalakításokat végeztetett gyalui várán. Szükség is volt I. Rákóczi György fejedelem gondos építkezéseire és javítási meg átalakítási munkálataira Gyalu várában, mert a nagyméretű építmény elég sok rongálódásnak és pusztításnak volt kitéve az előző évtizedek folyamán. A gondos fejedelem 1639-ben rendelkezett az építkezésekről. A pontos tervek kivitelezését Haller Gáborra (1614-1663), a Nyugat-Európát bejárt (ott végezte akadémiai tanulmányait is) kiváló építészre és politikusra bízta. A munkálatok hosszú évekig folytak, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a fejedelem sokoldalú átalakítási-javítási munkát végeztetett gyalui várán. Korabeli feljegyzésekből megtudjuk, hogy akkor javították „a fejedelemasszony“ (Lorántffy Zsuzsanna) emeleti és földszinti szobáit, a bástya mellett. A várkápolna oldalán elkészült egy egész szobasor. Szó esett az óratorony javításáról és a bástyák bejárati ajtóinak elkészítéséről is. De nem feledkeztek meg a „fegyverszoba“, valamint a vár felvonó hídjának javításáról sem. Kitakarították a vársáncokat is. A kőfaragók díszes ablakkereteket faragtak. A javítások és átalakítások céljára Kolozsvárról többezer téglát hoztak, melynek jelentős részét a földszinti és emeleti szobák boltozatának kiépítésére használták fel. Ekkor látták el új kőpadlózattal a várkápolnát is (azt a helyiséget. ..akiben a könyörgés celebráltatik“). Ez a felsorolás nem teljes, de ebből is kitűnik, hogy I. Rákóczi György fejedelem szívén viselte gyalui várának sorsát. Ő volt az, aki a várat egyaránt védelmi célokat (is) szolgáló és kényelmet is biztosító várkastéllyá alakíttatta. Az „öreg" Rákóczi nagyon szerette Gyalut, ahol gyakran tartózkodott, vendégeket fogadott és nagy mulatságokat rendezett. A néphagyomány is megőrizte nevét. A gyaluiak még ma is Rákóczi-várnak nevezik az itteni várkastélyt, annak ellenére, hogy a későbbi századok folyamán Gyalu a Bánffyak birtokába került, az utolsó gazdája pedig a gyalui várkastélynak 1944-ben Barcsai Tamás volt. I. Rákóczi György halála után (1648. okt. 11.) ennek fia, II. Rákóczi György (uraik. 1648-1660) követte apját a fejedelmi trónon. Ő vette át Gyalu várát is. A nagyravágyó fejedelem, miután visszatért az 1657. évi szerencsétlen lengyelországi hadjáratból, gyalui várába tért meg pihenni. Később, 1660. május 22-én, innen indult seregével az Erdélybe betört török-tatár hadak ellen, akikkel Gyalu közvetlen közelében, Szászlóna és Szászfenes között ütközött meg. Ebben a csatában II. Rákóczi György vereséget szenvedett s ő maga is olyan súlyosan megsebesült, hogy pár nap múlva (1660. jún. 6-án) Váradon belehalt sebeibe. Az ellenség nagy pusztítást vitt véghez akkor Gyaluban is. Rich József tanító - Folytatjuk - A gyalui várkastély keleti szárnya a főbejárattal és a délkeleti kerek sarokbástyával Ricci Enikő felvétele (1978).