Kanadai Magyar Munkás, 1932-1933 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-21 / 1. szám
KANADAI MAGYAR MUNKÁS EMLÉKEZZÜNK ÉS KÉSZÜLJÜNK Írta: Kun Béla Távol keleten már folyik a háború, Európában még lehet szemforgató gyalázatossággal a békéről beszélni. Európa és Amerika munkásainak és szegény parasztjainak széles tömegei még nem értik meg, hogy az ágyuk és gépfegyverek dörgése Távol keleten csak bevezetés: a Szovjetunió elleni katonai intervenció, a világháború bevezetése. A kommunista pártok a kapitalista világban ezt az igazságot nem tudták még belegyökereztetni a tömegek fejébe, ezért futhatnak Európa és Amerika szerte, akadály nélkül fegyverekkel, munícióval, fojtógázzal teli vasúti kocsik a japán imperialista rablók számára. A dolgozó emberek milliói , férfiak, aszszonyok, ifjak, öregek azon dolgoznak újból, hogy lövészárokká nyíljék meg újból a föld felszíne, hogy gránáttölcsérek halottak százezrével, millióival telenek meg az új imperialista háború folyamán. Ez a háború, amelyet a japán imperializmus már megkezdett Kína ellen, itt nőtt át a dolgozó és munkanélküli milliók szeme előtt világmészárlássá, a szocialista Szovjetunió megfolytásának kísérletévé. Ennek a háborúnak világmészárlássá, milliók, tízmilliók kiirtásává növekedését, az épülő szocializmus alapjait romboló imperialista rablóhadjáratát csak egy akaszthatja meg: a dolgozók forradalmi cselekvése az imperialista háorú ellen, Kína dolgozó népének védelmére, a kínai szovjektámogatására, a világ dolgozói egyetlen hatalmas, szocialista hazájának, a szocializmus szülőföldjének védelmére. Aki nem a dolgozók cselekvését, ennek szervezését állítja az imperialista háború elleni harc középpontjába, aki nem azt hirdeti a jelen pillanat legfőbb feladatának, hogy meg kell állítani a fegyver- és muníciószállítását Japán felé, az hazudik, amikor békemézet csurgat a szájáról, amely munkásvér szívásra készül a rablógyilkos imperialista háborúban. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 17. konferenciája mostanában fejezte be tanácskozásait.Az első ötéves terv megvalósítása a harmadik, döntő évből a negyedik ■ befejező sztendőbe fordult át, — a második ötéves terv körvonalai, amelyeket a konferencia határozata alapított meg, a szocializmus gazdasági fundamentumára, épült osztálynélküli társadalomnak, a kifejlődött szocializmusnak képét mutatják. A Szovjetunióban eldőlt az osztályok harca. A hatalmas országokban, a földkerekség egyhatod részén belül nem kérdés már a kérések kérdése: ki-kit. A harc folyik tovább teljes élességgel, bolsevik tempóban, a munkás- és kollektív mezőgazdálkodó tömegek megfeszített munkája mellett, a szocialista gazdaság termelőerőinek továbbfejlesztéséért, amelynek alaján a második ötéves terv idején véglegesen kiküszöbölik a Szovjetunióban a kapitalizmus elemeit, megszüntetik az osztályokat, megsemmisítik teljesen az okokat, amelyek előidézik az osztálykülönbségeket és a kizsákmányolást. A gazdaságból kiirtják a kapitalizmus maradványait, az emberek öntudatából a régi átkozott kapitalista hagyományokat, amelyek a dolgozót önmaga ellenségévé, ellenségei támaszává teszik a kapitalista országokban, a dolgozók öszszesége az osztálymentes szocialista társadalom tudatos és aktív építőjévé válik. A munkás, aki a kapitalista országokban a munkahét végén félkezében tartja a hetibérét, hogy el ne tűnjék rongyos zsebében, a munkanélkül, akinek éhes szemei odaragadnak az élelmiszerboltok kirakatainak roskadó állványaihoz, még nem mind tudja, de a kapitalista világ vezérei tudják azt, hogy a két világrendszer, a kapitalizmus és szocializmus közötti békés versengést eldöntötte a Szovjetunió fejlődése, dolgozóinak harca és munkája a szocializmus javára. A kapitalizmus, amelyet fojtogat a háború utáni általános válságnak egész világra kiterjedő kiélesedése, a “békés” versengés eldőlte után a fegyvereket dobja a versengés mérlegébe: az ágyukat, a gépfegyvereket, a bombavetőket, a lángszórókat, a gyilkolásnak végsőkig tökéletesített eszközeit. Mögéjük odaállítja az elnyomottakat, a kizsákmányoltakat, kiket békében részletekben gyilkol, hogy gyilkolják a gyarmati kizsákmányolás ellen harcoló kínai népet, a szocializmust építő szovjet dolgozókat és gyilkoltassk önmagukat. Az urgur a háborúban is: tiszt, hadtáphiéna, hullaértékesítő, hadigazdag, hadseregszállító, özvegyek és árvák sanyargatója. A válságból kivezető kapitalista útnak az a célja, hogy a gazdag még gazdagabb legyen. Mi volna alkalmasabb útja a válságból kilábolásnak, mint az imperialista háború, amelyben a gazdagodásnak nemcsak az élők kizsákmányolása a módja, hanem a halál teremtése, a halottak értékesítése is. A háború ma Kína ellen folyik, de nemcsak Japán folytatja, hanem a többi imperialista államok is, elsősorban Franciaország, amely Shanghai bombázása, Mandzsúria elfoglalása útján a versaillesi, a trianoni békeszerződések érvényességét védi és japán szövetségesével Keleten is gyűrűbe akarja fogni a Szovjetuniót. Emlékezzetek az imperialista háborúra! Emlékezzetek rá, hogyan jutott ki a bolsevikok vezetése alatt győztesen az imperialista háborúból az oroszországi proletariátus, hogyan jutott el a szocializmusig! Emlékezzetek az imperialista háborúra! Emlékezzetek az imperialista békére, nézzétek, hová jutott a háborúból a kapitalista országok proletariátusa, amelyet nem a kommunisták, hanem a szociáldemokraták vezettek. Tizenhárom esztendő előtt, éppen abban az időpontban, amikor a győztes francia imperializmus, a kapitalista államokkal szövetségben, Odessza felé irányítva vagyonírozta be csapatait — a magyarországi proletáritás is arra az útra lépett, amelyen oroszországi tesvérei harcoltak. Ennek a történelmi lépésnek világtörténelmi jelentősége abban állott, hogy Oroszország után megalakult a második proletárdiktatúra 1919 március hó. 21-én és az akkor még fiatal oroszországi tanácsköztársaságnak, amely harcban állott az egész imperialista világgal, valóban harcos forradalmi segítséget nyújtott. Forradalmunk hibáinak , a szociáldemokrata párttal való egyesülésünknek, valamint a földosztás elmaradásának — tanulságait levonva és értékesíti harcaiban nemcsak a magyar munkásság, hanem az egész világ proletariátusa. De aki emlékszik az imperialista háborúra Magyarországon, vagy szerte az egész világon, ahová elsodorta a forradalom győzlme, a keresztény kurzus szinyes hulláma a magyar dolgozókat . 1932 március 21- én, az új imperialista háború kitörése után, az új világháború, a Szovjetunió elleni inteienció küszöbén, az első ötéves terv megvalósításánaksztendejében a szocializmus társadalma körvonalainak kibontakozása idején gondoljon arra is, mit veszített a magyar proletariátus. Küzdeni azért, amit elvesztettünk, küzdeni azért, amit nem tudtunk úgy megvalósítani, mint a Szovjetunió, csak Kína, a kínai szovjetek, a Szovjetunió forradalmi védelmében, az imperialista háború elleni forradalmi harcban lehet. A saját burzsoáziánk elleni forradalmi harcban, a szociáldemokrácia megsemmisítésével, a proletariátus széles egységfrontjának, a munkásság és parasztság forradalmi szövetségének megteremtése útján. A múlt évi novemberi estewani véres demonstráció áldozatainak a temetése. Ha az “Új Előre” és az amerikai magyar kommunista mozgalom történetét akarjuk megírni, akkor nem lehet teljes a kép anélkül, hogy a kanadai magyar munkások mozgalmáról be ne számoljunk. Az “Uj Előre” és a Kommunisták Amerikai Pártja voltak azok, akik lerakták alapjait a kanadai magyar munkások mozgalmának és azok az eredmények, amelyekről itt be fogunk számolni, szintén jelentékeny részben az amerikai mozgalom számlájára írható eredménynek. 1925-ben kezdődött Kanadában a magyar munkások beözönlése. Az Egyesült Államok kapui bezárultak a bevándorlók előtt. Az egyre szűkülő kvóta mind kevesebb lehetőséget adott arra, hogy a fehér terror és az abból folyó tömegnyomor elől menekülő magyar munkások bejöhessenek az Egyesült Államokba. Az első kanadai magyarok nem letelepülési szándékkal mentek oda. Mindegyiknek titkos vágya az volt, hogy alkalomadtán átszökhessen az Egyesült Államokba, vagy polgárosodván Kanadában, a kanadai kvótával jusson át ide. Az akkori Magyar Propaganda Bizottság azonnal felismerte a kanadai magyar bevándorlás jelentőségét a mozgalom szempontjából. Elküldtük az első szervezőt Kanadába. Basky és társai valósággal gúnyt űztek belőlünk. “Van elég szervezni való Amerikában és az Európából ideszakadt greenhorok mégis Kanadában, meg Délamerikában szerveznek...” — volt a kedvenc jelszava Baskyéknak és az MBOSz jobbszárnyának. És az idő bennünket igazolt. Nem lehet párhuzamot vonni az amerikai magyar munkás és a kanadai magyar munkás között. A régi amerikái magyarmunkás csak az amerikai kizsákmányolás következtében nevelhető öntudatra. Hazulról édeskevés osztályharcos vagy forradalmi tapasztalatot hozott magával. Ennélfogva az amerikai magyar munkások között való szervező munka eredményei is csak lasabban mutatkozhattak. A kanadai magyar bevándorló egész más anyag. Legnagyobb részük átélt egy négyéves háborút, vagy ott hevert a lövészárokban, vagy az apja, a fivére esett világmészárlás áldozatául. A kanadai magyar bevándorlók mindegyike akár mint aktív harcos, akár mint passzív szemlélő, részt vett két forradalomban. És a forradalom után keservesen lakott. Nem csak az, aki fegyvert fogott a forradlom védelmére, hanem az is, aki gyáván meghúzta magát. Nagyon kemény nevelő leckén mentek keresztül, amíg a terror és a gazdasági nyomás kezükbe nem kényszerítette a vándorbotot. A kanadai magyar bevándorlók legnagyobb része mezőgazdasági munkás. Vannak azonban ipari munkások és bányászok is meglehetős számban. Csanád és Békés forradalmi kubikusai nagy számban találhatók Kanadában. Salgótarján forradalmi bányászhagyományait is magával hozta nagyon sok Kanadába szakadt magyar bányász, akik ma büszkeségei a kanadai vörös szakszervezeti mozgalomnak És akadnak olyan ipari munkások is, akiknek részük volt az otthoni forradalmi munkában. De a kanadai magyar bevándorlók döntő többsége a földműves szegény, akik között nehéz, de hálás a kommunista szervező munka. “Kanada magyar munkásai azt fogják követelni, aki először közeledik hozzájuk”__érveltünk annak idején. És ezt az érvelést az azóta történtek száz százalékban igazolták. A kommunisták voltak azok, akik fogadták a Kanadába érkező magyar földmunkást. Később a fehér terror is észre vette Kanada jelentőségét, de későn érkezett. Mi már ott voltunk a tömegek között és habár nyakra-főre alakultak fasiszta izó és egyházi (tehát szintén fasiszta) szervezetek, azok nem tudtak többé megerősödni. 1927-ben országos beteg segélyzőt alakítottak a kanadai magyar munkások, amely ma 37 osztállyal bír és behálózza egész Kanadát. Az Atlanti Óceántól a Csendes Óceánig minden jelentős helyen vannak osztályai a KANADAI MAGYAR BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉGNEk, amely az egyetlen országos magyar betegsegélyző Kanada területén. Az utóbbi időben történtek fasiszta kísérletek egy ellenbetegsegélyző alakítására, de a kísérlet sikertelen maradt. A KMBSz munkásvezetés alatt álló intézmény, amely körülbelül olyan viszonyban van ottani mozgalmunkhoz, mint az Egyesült Államokban. A kanadai betegsegélyző kiépítése körül történtek tévedések. A betegsegély túlmagassan (heti 12 dollár) lett megállapítva és az első években szinte lehetetlen volt tartalék alap gyűjtése. Ma ennek a hibának a jóvátétele sokkal nehezebb, mert a tagok megszokták a magas betegsegélyt és nem akarnak arról lemondani. Másfél évvel ezelőtt sikerült heti kilenc dollárra szállítani le és ettől az időtől fogva vált a KMBSz gazdaságos intézménynyé. Négy évvel ezelőtt jelent meg az első kanadai munkás újság A betegsegélyző havilapja volt ez, amelyet “Úttörő” néven ismernek a kanadai munkások. Amikor Horthyék szives segítségével az “Új Előrét” kitiltották Kanadából, akkor feltétlenül szükségessé vált egy ottani hetilap kiadása. A kommunisták Kanadai Pártja “Kanadai Magyar Munkás” néven indította meg a lapot, mely azóta tekintélyes tényezővé küzdötte fel magát a kanadai magyar munkások között. A kanadai magyar munkások most éppen oly szeretettel tartják fenn lapjukat, mint ahogy az amerikai magyar mun harminc év óta, hogy a munkásság lapjának szavát minnél mészszebbre hallják. A reakció is ad ki lapokat,amelyek azonban csak Horthy pénztámogatással tudják magukat fentartani. Montreálban az “Egyetértés” név alatt hirdetik a széthúzást Horthyék, Winnipegen pedig “Kanadai Magyar Újság” néven akarják elhitetni a prolival a Horthy és Bennett féle kapitalista elnyomás örökkévalóságát. Ezek a lapok azonban nem tudták és nem tudják ellensúlyozni a “Kaadai Magyar Munkás” által végzett fevilágosító munkát. A magyar kommunista lap szavát egész Kanadában hallják és az kérlelhetetlenül leleplez minden fasiszta mesterkedést és ezért bírja a kanadai magyar tömegek teljes bizalmát. Az első kommunista pártszervezet 1926-ban alakult meg Kanadában és az első kis sejtecskéből egy hatalmas befolyással bíró mozgalom épült, amely ma a harmadik helyet foglalja el a kanadai egyetemes mozgalomban. De csak számarányban értjük a harmadik helyet, legnagyobb létszámmal az ukránok bírnak, második helyen a finnek állnak taglétszámban, de bolseviki fejlettségben és harci elszántságban már nem lehet a magyar elvtársakat harmadik helyre helyezni. Ott vanak a kanadai párt harcaiban mindenütt a legelső sorban. Különösen a vörös bányász szakszervezeti mozgalomban van jelentős szerepe a magyar elvtársaknak és a párt rokonszenvezőinek. Az albertai bányászlocálok jelentős támogatást kaptak azoktól a magyar bányászoktól, akik habár a nyelvi nehézség miatt egyenlőre nem jutnak vezető szerephez, de mindenütt ott vannak, ahol a bányászok harcos mgmozdulásáról van szó. Az esteváni vérfürdő első súlyos sebesültje FOLYTATÁS a 14. OLDALON ✓ MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM KANADÁBAN Írta: Rosztovszky Leo 3 “A TÁRSADALOM AZ URALKODÓ OSZTÁLY ÉS POLITIKAI KÉPVISELŐINEK ESZTELEN PAZARLÁSÁT MEGSZÜNTETVE JELENTŐS TERMELŐ ERŐT ÉS TERMÉKET SZABADÍT FEL.” ENGELS: (Antidüring).