Kanadai Magyar Munkás, 1944. január-július (15. évfolyam, 26-52. szám)
1944-03-09 / 35. szám
CSÜTÖRTÖK, 1944 MÁRCIUS 9. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 5. OLDA£ ❖ ♦· н* ❖ ❖ ❖ ♦· *:»»:»*· ♦· *:* •:» ♦:« 4» ♦· *· *:· «:♦ ♦:* ♦:» •· *:♦ •@ ❖ «:* *:* ♦@ ♦· *:« 4* •† ❖ *• ♦· *:* *:• •@ * •@ ♦· ♦♦♦.»»^ a :$»SSaiS?!»Sllli»!$SKISIilSSiSSS$INKIi^S$MS$INSI»!»Si$IS»IS!lllSI|lillSSSIS»«IiS«?« SZABADSÁGHARCOT! A magyar nemzet megmentése Petőfi és Kossuth harcos hagyományai követését követeli meg .NÉPEK ÉS NEMZETEK forradalmi és szabadságharcos hagyományainak nagy értéke van az illető népek, nemzetek számára: történelmi nevet, tekintélyt ad kifelé; fontos, kipróbált és büszke fegyvert ad — életmentő fegyver is lehet! — befelé. Az ilyen hagyományos név és fegyver, ha tisztán és elevenen él, a fasizmus elleni mai világszabadságharcban drága kincs, fontosabb mint bármikor ezelőtt, mert a történelem legsötétebb és legkegyetlenebb reakciójával szemben lehet és kell használni. A magyar népnek ilyen neve és fegyvere az 1848-as márciusi forradalom és az 1848/49-es önvédelmi szabadságharc hagyománya. Ennek a két egymásba folyó és elválaszthatatlan eseménynek a Március Tizenötödikén való hagyományos ünneplése mindig kettőt jelenthetett: vagy kötelességvállalást, vagy áruló hamisítást. Kik a Petőfi-vezette pesti ifjúság és polgárság s a rákosi vásárra beözönlött vidéki magyarság forradalmát — mely erőszakkal szabaddá tette a sajtót, a budai helytartótanácstól kierőszakolta a kinyomtatott 12 pont megerősítését és Táncsics Mihály szabadonbocsátását, a Pozsonyban mérsékelt reformokon rágódó országgyűlést belerémítette a híres 48-as törvények elfogadásába — akik ezt a forradalmat »lelkes«, DE »túlzó« hazafias tüntetésnek fokozták és fokozzák le, azok mindig és most is reakciós történelemhamisítást követtek és követnek el. Kik a Kossuth-vezette és széles nemzeti egységen alapuló hősi szabadságharcot — mely a többi európai forradalmak és szabadságmegmozdulások után EGYEDÜL, a fellázított nemzetiségek, a birodalmi Habsburgseregek és aztán az »Európa zsandára« szerepét betöltő cári seregek roppant túlerejével szemben két hadjáratot és annyi dicső csatát meg tudott nyerni és Görgey árulásáig ki tudott tartani —akik ezt a szabadságharcot »vakmerő«, DE »kilátástalan« vállalkozásnak fokozták és fokozzák le, azok mindig és most is hazaáruló hamisítást követtek és követnek el. A MAGYAR városokban és falvakban, a Pest dunaparti Petőfi-szobra előtt, a munkásotthonokban Március 15 mindig kötelességvállalás volt, a múlt dicső örökségének korszerű vállalása a haladás és szabadság érdekében. Az áruló hamisítás a reakciós folyóiratokban és tankönyvekben, a pesti Vigadóban miniszteri hangfogóval rendezett »ünnepélyeken« folyt. Petőfi legjobb félszáz versének és a Petőfi-szoborhoz való felvonulásnak a betiltásával készítették elő Horthyék a haza és nép teljes elárulását, a német fasizmus járszalagjára fűzését és vágóhídra hajtását; hivatalosan betiltották a tilthatatlan Petőfit, hogy annál könnyebben próbálják hamisítani Kossuthot is. Mindenáron ki akarják csavarni a magyar nép szívéből és agyából ezt a ma oly életbevágóan fontos szabadságfegyvert. A külföldi magyarság nagy többsége ugyanúgy, mint az óhazai magyar nép, korszerű örökségvállalással ünnepli Március 15-ét. De mindig voltak reakciós vezetőcskék, akik Horthyék hazaáruló útját járva ,szalonképes«-re kiherélt, limonádévá hamisított »ünnepélyeket« vagy — Horthyék tilalma után — semilyet sem rendeztek. Nemcsak Horthyéknak, hanem ezeknek a talpnyaló kupoikéreknek is rovására kell írni azt, hogy nemcsak hogy külföld előtt lett meggyalázva a magyar név, hanem az egész magyar nemzet — 1848/49- cel homlokegyenes ellentétben: a világ zsandárságára törekvő ősi ellenség, a német imperializmus fasizmusának az oldaláia KOSSUTH halálnak 50. évfordulója előtt állunk: 1802 szeptember 19-én Monokon született; 1894 március 20-án halt meg az olaszországi Turinban, mint a magyar szabadság és haladás emigrált, de mindhalálig rendíthetetlen vezérekhez láncolva és érte vérezve — a közvetlen pusztulás előtt áll! Most, amikor a Budapestre szórt londoni röplapok szerint is 12 előtt 1 percet mutat a magyar lét órája, a külföldi magyarságra sürgős életmentő feladat hárul Március Tizenötödikén. Éspedig nemcsak a magyar népnek mint egésznek, hanem a saját érdekében is. A Vöröshadsereg már-már láthatja a Kárpátok bérceit. Tito partizán- PETŐFI KIADÓJA JÁROLYI Mihály S.O.S.-riadója, melyet múlt számunkban egészében közöltünk, történelmi hasonmása Petőfi forradalmi harcra szólító verseinek prózában. Az alábbiakban Petőfi sok 48-as, riadót fúvó versének egyikéből, »A NEMZETHEZ« címűből hozunk egy ma is életbevágóan aktuális részletet: Ébredj, ébredj, istenverte nemzet. A lei ott az elsők lenni lehetnél, S kárhozatok lomhaságod úttal Mindig hátul és aland hevertél! Ébredj, hazám! Mert ha most nem ébredsz. Soha többé nem lesz ébredésed, S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak. Mig nevedet sírkövedre vésed! Föl, hazám, félszázados mulasztást issza pótol egy hatalmas óra: “Mindent nyerni, vagy mindent, veszitni!" Ezt írjuk fel ezer lobogóra, seregei, melyek között ott van a Petőfi-ezred is, át-átcsapnak a Dráván és a Dunán az elárult magyar földre, mintegy jelezve azt, aminek jönnie kell: az amerikai, kanadai és brit seregek a parancsot várják a hitlerista nagybörtönné tett Európa végső megrohanására — és jaj lesz annak, akit a végső leszámolás órája Hitlerék oldalán talál! Csak ennek a döntő világtörténelmi helyzetnek a legkomolyabb mérlegelésével láthatjuk és vállalhatjuk tisztán, mit ró ki ránk külföldön, itt Kanadában is, Március Tizenötödikének ünneplése és öröksége. A m MÁRCIUS ünneplésekor két tényt kell mindenek fölé kiemelnünk és annak örökségét vállalnunk. Az első az, hogy mikor Európában a történelem napirendjére a haladás a fojtogató feudalizmus kényszerzubbonyának levetését tűzte ki, Petőfiék vezetése alatt a pesti ifjúság habozás nélkül élére állt a forradalomnak és az óvatoskodó reformistákat magukkal ragadva a haladás útjára állították az országot. Az érett helyzetben volt bátorság ahhoz, hogy az alkalmat megragadják. Petőfiék Ellenzéki Köre nélkül nem lett volna magyar március! S március nélkül nem lett volna szabadságharc sem. A másik tény az, hogy annak ellenére, hogy március sok szándéka nem valósulhatott meg, mikor az akkori magyar és nemzetiségi Quislingek segítségével a Habsburg-önkényuralom végül fegyveres erővel tört a forradalom belső demokratizáló vívmányai és a kifelé való önállósítási törekvése ellen, a nemzet különböző osztályainak, és részben nemzetiségeinek többsége is, Kossuth vezetése alatt széles nemzeti frontba tömörülve teremtett szilárd alapot az önvédelmi szabadságharcnak. Az első tette parancsolóvá, hogy a császár-király a 48-as törvényeket szentesítse. A második tette lehetővé, hogy Jellasics horvát bán seregét véres fejjel viszszaűzzék, aztán a császári seregektől az egész országot megtisztítsák s végül, hogy még az együttes császári és cári seregekkel szemben is számos diadalra vigyék a szabadság zászlaját akkor, amikor Európában már újra »minden csendes« lett. Ezért lett Petőfi halhatatlan és ezért nem lehet »betiltani«! És ezért élteti Marx Károly 1849 januárjában a magyar szabadságharcot mint »első«-t a nagy francia forradalom óta abban, »hogy ellenforradalmi túlerőtől körülgyűrűzött nemzet szembe meri állítani az ellenforradalmi gyáva dühöngéssel a forradalmi szenvedélyt«, és úgy említi Kossuth Lajost, mint »végre egy igazi forradalmi jellem«-et, aki »nemzetéért« meri vállalni a történelmi feladatot. És a magyar forradalomnak és szabadságharcnak nem kis érdeme van abban, hogy Wallace amerikai alelnök híres »A nép százada« című beszédében 1848-at mint a »népek forradalma« egyik csúcspontját említhette és szoros vonatkozásba hozhatta a ma folyó világszabadságharccal. (Petőfi már akkor nyomban kimondta világtörténelmi értékelését : »Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!« ) A MILYEN fontos az, hogy 1848/49 erényeit meglássuk, éppoly fontos ma, hogy fogyatékosságaiból, hibáiból is tanuljunk. A főhibák a következők voltak : Kossuthék sokáig az »alkotmányosság«-nak abban az ábrándjában ringatták magukat, hogy a császár hajlana a jószóra, csak tanácsadói gonoszak; ez késlekedő habozásra és a forradalmi vívmányokból való engedményekre vezetett: a bécsi udvar időt kapott a nemzetiségek lázítására, a jegy- KOSSUTH LAJOS