Kanadai Magyar Munkás, 1948. július-december (20. évfolyam, 1-25. szám)
1948-09-09 / 9. szám
. OLDAL . A FALU JÖVŐJE A MAGYAR falut, a háborús pusztítás és kifosztottság mellett, évszázados elmaradottságában vette át a magyar demokrácia. A feudális úri rend nem sokat törődött azzal, hogy modernizálja, gépesítse, belterjessé tegye a mezőgazdasági termelést, különösen nem azért, hogy ezáltal felemelje a falusi dolgozók millióinak az életszínvonalát. Ezért kellett százezreknek évről-évre kivándorolniuk a gazdag magyar földről. A magyar kormány mindent elkövet, hogy kiemelje a falu dolgozó népét ebből az évszázados elmaradottságból és megszüntesse az ellentétet a város és falu között. A könyvek, filmek, előadások fontosak, de egymagukban nem elegendők, mert azokhoz idő is kell. Ezért történik egyrészt a gépesítés, traktorállomások és szövetkezetek hálózatának kiépítése, másrészt azért, hogy a dolgozó parasztság élete és munkája ne legyen nehezebb, mint az ipari munkásságé, kis területből nagyobb hasznot húzzon, harmadszor azért, hogy a falusi élősdieket háttérbe szoríthassa, végül felszámolhassa. Lényegében a dolgozó parasztság életszínvonalának emeléséről van szó s evégből a mezőgazdaságban is a tervszerűség szükséges. Termelési bizottságok alakultak, amelyek munkája során, a mezőgazdasági versenyek révén elértük, hogy alig maradt bevetetlen föld, és hogy a munkálatok: szántás, vetés, kapálás, aratás szépen és gyorsan haladtak előre. A legközelebbi cél most már emellett az is,hogy mennyiségben annyit és minőségben olyat termeljünk, mint eddig még soha, javítsuk a vetőmagot, emeljük a földek termelőerejét és főként olyan földbe vessünk mindent, ahová való. Tavaly még a megyei és községi termelési tervek nem voltak összhangban az országos tervvel. Most azonban a következő évre a földművelésügyi minisztérium termelési osztálya elosztotta megyénként az országos vetési terv előírásait. Az elosztáskor nemcsak a termőterület nagyságát vették tekintetbe, hanem az illető növény művelési, éghajlati és talajigényeit is. Pontosan feltérképezték minden gazdasági növény első, másod és harmadosztályú termesztési tájait és ezek szerint készítették el a megyei terveket. A termelési bizottságokon kívül a szövetkezetek, pártok, népi szervek mind azon lesznek, hogy a községi tervek teljesen megvalósuljanak. A megyénként kidolgozott termelési tervhez községenként elkészítik a termelő területek részletes leírásait. Ezen kívül megszervezik az eladást, szerződések kötését, főleg szövetkezeteken át. A legtöbbet mezőgazdaságunk tervszerű fejlesztéséért a hároméves terv, majd ötéves tervünk beruházásai tesznek. Behálózzuk az országot gépállomásokkal, ellátunk minden falut és tanyát nemesített vetőmagokkal, törzstenyészetek és megtermékenyítő állomások segítségével megnemesítjük egész állatállományunkat. Tavaly 1500 vagon műtrágyát osztottunk széjjel, idén már 3500-at, tíz- és tízezer holdakat kezdünk újonnan öntözni. Ezek a beruházások nem közvetlenül jutnak el a kétmillió kistermelőhöz, hanem vagy állami intézményeken, vagy szövetkezeteken át. A kisparasztnak olcsóbb, ha a gépállomástól veszi igénybe a szerszámokat és gépeket, ahelyett, hogy mindegyik maga venné azokat meg. Megmarad a kisbirtokosok teljes önállósága, de gazdasági érdekeik a szövetkezetekbe és a gépállomások köré tömörítik őket. Kisgazdaságok százezreiben hangolódik össze a munka és lesz egyre több a tervek szerinti termelés, úgy a paraszti dolgozók, mint az egész ország javára. AZ ÁLLAMI Építéstudományi Intézet elkészítette Nagy-Budapest egységes városrendezési tervét, amelyet e napokban mutattak be a sajtónak. Nagy-Budapest városrendezési problémája most mintegy két évtizedes vajúdás után a demokrácia negyedik évében eljutott a megvalósulásig. A terv foglalkozik, a lakótelepülési, zöldterületi, ipari települési kérdésekkel, a város kisebb lakóegységekre történő elosztásával, továbbá a közlekedési kérdésekkel, a vasúti, gyorsvonati és főútvonalhálózat terveivel, a repülőterek és kikötők építésével. Az elkészült tervnek döntő tényezője a közművesítés, ma ugyanis Nagy-Budapest területének 38 százaléka van csak az összes közművekkel ellátva. A kiállítási teremben a falakon körben hatalmas táblák Nagy-Budapest térképeivel. Színes vonalak, zöld területek, tarka pontok, amelyek új parkokat, új vasút- és útvonalakat és új lakónegyedeket jelentenek. Összefüggő parkhálózat A TERV Nagy-Budapestel összefüggő parkhálózattal látja el, elsősorban parkosítják a Dunapartot. A pesti oldalon a Duna, Városliget, fiumei úti temető, Népliget és a közvágóhidak területe között zöld gyűrűt létesítenek, amelyet különböző sugárirányban haladó parksávok metszenek át, így mintegy a friss dunai és budai levegő útvonalai lesznek. Ebben a zöld gyűrűben helyezkednek majd, el az összes sportlétesítmények és kórházak. Füstnélküli város A TERV szerint a létesítendő iparüzemeket az úgynevezett ipari területekre tömörítik. Az ipari területeket viszont úgy helyezik el, hogy levegőrontó füstjük ne ülje meg a lakóterületeket. Ilyen iparterületek: Újpest, Kőbánya, Soroksári út, Csepel, a budai déli részen pedig az albertfalvai, budafoki és nagytétényi Dunapart. Lakóegységek A TERV Budapest területét a korszerű városrendezési elveknek megfelelően úgynevezett ,lakóegységekre bontja. Egy-egy lakóegységben 20—25.000 lakó van. A lakóegységek önmagukban zárt és minden közigazgatási, szociális és kulturális középülettel felszerelt lakótelepek lesznek. Minden egységnek lesz iskolája, óvodája, kultúrháza és gyermekjátszótere. Új építkezések A VÁROSRENDEZÉS során megszüntetik a Belváros túlzsúfoltságát, viszont beépítik a külső, ritkábban lakott területeket. Az öthónapos terv során 60 millió forintot fordítanak lakásépítkezésekre. A terv Nagy-Budapest jelenlegi 1.720.000 főnyi lakosságával szemben 2.981. 000 lakos elhelyezésére nyújt lehetőséget,amiből csak 1.000.000 he * " Elkészült a város GYORSVONATON IH7 AZ UJ MG1 HÁROMMILLIÓ LAKOSA , A PESTI oldal egyik hunap. KANADA* BTAGYAR MUNKÁS 1948 SZEPTEMBER 9. CSÜTÖRTÖK t/KéT IJEDŐS embertől kaptam mostanában levelet, akiknek kénytelen vagyok a nyilvánosság előtt felelni, mert nem tudom a címüket. Ugyan az egyiknek a nevét sem tudom. Ezt ugyanis úgy megijesztette az öröm, hogy ijedtében nem merte a becsületes nevét közölni velem, pedig talán van neki az is. Magára vessen, ha most már nem tudom másnak titulálni, csak Emeletes Mókusnak. Hát ezt az öcsém mókust azért lelte ki örömében a hideg, hogy végre sikerült neki engem is bűnön kapni. Úgy látszik, régen lefekszik már rám, ez neki a passziója, mint pulinak a légykapkodás. Határozott szerencséje van az illetőnek, hogy embernek született, nem pulinak. Mint puli, nem állná meg a helyét s régen szélnek eresztette volna a gazdája. Azt veti a szememre ez a névtelen jegyző, hogy az én hires kiskun magyarságom is megszeplősödött már. Hát hogy hires-e, nem-e, azt nem tudom, hanem az bizonyos, hogy én sohase híreszteltem. Nem találok benne különös érdemet, hogy magyar író létemre tudok magyarul s ha van benne érdem, az nem az enyém, hanem az anyámé, apámé, akik beszélni tanítottak. Hogy a Daru utcában jobban tudnak magyarul, mint a Burgban, az valószínű s, ha én nem kerültem volna el a Daru utcából, akkor bizonyára tisztább maradt volna a magyarságom is, mint amilyen most. De hát sokfelé hányódtam-vetődtem, iskolát is jártam, úri népek közt is megfordultam olykor, könyvek közt is járatos vagyok, természetes, hogy ez mind nyomot hagyott a daruutcai nyelven, jót is, rosszat is. Az én nyelvtisztaságomnak ha veleszületett szeplője kevesebb is, a ráhullott szemétje éppen annyi lehet, mint a másik emberének. S aki arra jószándékkal fogna söprűt, annak én azt meg is köszönném, mint tisztességtudó ember. A NYELVTISZTASÁG fogadatlan prókátora azonban nem tarthat számot erre a fizetségre. Nem azért, mert nem a nyelvet félti, hanem engem akart bosszantani, ezt én nagyon méltányolom, mert belátom, hogy némelyik embertípusnak egyetlen őszinte öröme a káröröm. Azért kell barackot nyomnom öcsém Mókusnak a fejebubjára, mert nagyon mellé kapott a légynek. Olyasmiért pirongat meg ez a nevét szégyenlő pesti magyar, amit én soha az életben el nem követtem. A Katona Józsefről írott cikkemben estem a magyartalanság égrekiáltó bűnébe, ahogy mondja. Amiben olyasfélét írtam, hogy »a költőt az egész vidék uralta«! Márpedig — ironizálja hozzá a tudákosság fölényével —, ha annyit forgatnám Melich és Gombócz nyelvtudományi munkáit, amennyit olvasatlanban hivalkodom velük, akkor bizonyosan tudnám, hogy az uras szónak ilyen használatáért a pokolban külön szurkot főznek az embernek. Hát ebből látom én, hogy ez a névtelen mókus nem közönséges mókus, hanem emeletes. Hiszen én nem írtam olyanfélét, mint amiért ő el akarja velem járatni a kutyaropogóst. Én azt írtam, hogy »a kecskeméti ember az Istenen kívül sem ural.« Ohó, kacsint magára a tükörből a mókus, így még jobb, mert ez meg már kész istengyalázás! Hiszen ez azt jelenti, hogy a kecskeméti ember még az Úristent is haptákba állítja! Pedig dehogy azt jelenti! Akkor volna ilyen értelme, ha azt írtam volna, hogy az Isten uralja a kecskeméti embert. A mókus szerint igy kellett volna írni s ilyenformán alighanem ő lesz az, akit a nagyvizsga után az extraszurokba mártogatnak. Keresztényi irgalmassággal ajánlom neki, hogy járasson ki magának egy kis ösztöndíjat és menjen el tanulmányútra a kiskunok közé. Azoktól megtanulhatja, hogy sokat annyit tesz, mint soknak tart, kevés és annyi, mint kevésnek tart és ural azt jelenti, hogy urnak tart. Tehát nem »Isten uralja a világot«, hanem »a világ uralja az Istent«, vagy hogy a kisiskolás példát idézzem, nem a »hegy uralja a vidéket«, hanem »a vidék uralja a hegyet«. A hegy és az Isten nem ural, hanem uralkodik. "EZ MINDEN nyelvtanban benne van és minden héten benne van az újságok szerkesztői üzeneteiben is. Aki magától nem tudja, megtanulhatja ezekből is,ha olvasni tud. Melich Jánoshoz és Gombócz Zoltánhoz semmi esetre sem kell érte menni, mert IJEDŐ SEM IRTA Mól i varrótűért nem szokás aranyművesekhez szaladozni. Ez a két kitűnő tudós nem a helyes magyarság törvényhordozója, hanem a nyelvtörténet tudósa, ami különböző két tudomány. S a nagy etimológiai szótár, amit ők szerkesztenek, nem nyelvhelyességi káté, ami különben szintén hasznos könyv. Ajánlom is Emeletes Mókusnak, hogy máskor nézzen bele,ha megint névtelen levélírásra szánja magát. Ami pedig azt illeti, hogy én a két kitűnő tudóssal szédíteni szoktam az embereket, nem vélek rá hogy levélborítékon kívül máshová is leírtam volna valaha a nevüket. De ha megtörtént volna, azért sem szégyelném magam halálra. Azt is bevallom azonban, hogy gyönyörűségből mindig elolvasom az írásaikat, ha a kezembe kerülnek, de mikor írok akkor nem rakom tele nyelvészet munkákkal az asztalomat. Magyarul szólva: megette a fene annak az írónak a munkáját, akinek írás közben minden mondatnál tanácskozást kel tartania a nyelvtudósokkal. * * * A MÁSIK haragosommal már komolyan kell foglalkoznom, mer az komoly ember. Az ki meri ha nemcsak a nevét, hanem azt is, hogy ő látnok -s ebben a minőségben üzen meg nekem a hadat. Hogy miért ijesztgetem én az embereket a világ végével már 1938-ra, mikor a die irae csak 1945-ben következik el ? Ő ezt a leghitelesebb forrásból tudja azoktól a szellemektől, akiknek a főparancsnokát Ibbur-nak nevezik démonológusok s akik már forraljá is a kénkövet az ilyen tudatlan és hetlen lelkek számára, mint amilyen is vagyok. Az igazság az, hog most jön hét vizes esztendő, aztá hét tüzes esztendő, ezek leteltéve egy Netumák János nevű úr Árpa nemzetségéből királyi méltóságra emeltetik s az az egész világ túránjait egyesítve, el fogja törölni az adó