Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1966-12-15 / 18. szám
1966 december 15 KANADAI MAGYAR MUNKÁS 3. oldal HÉT ÉV MÚLVA NÁCIHATALOM LESZ NYUGAT-NÉMETORSZÁG? Kedves Irving Layton! Nem tudom, hogy az ön következtetése, miszerint a nácizmus halott, az ön vágyálmait vagy rossz látóképességét tükrözi. Mindenesetre az újnáci NPD párt megnyerte Hessen államban a szavazatok 8%-át 5 nappal az ön cikkének megjelenése után. (Azt követően Bajorországban 15 mandátumot — Szerk.) A hesseni választások után 3 napra, Kurt Kiesinger, a volt hétpróbás náci urat jelölte a Keresztény-Demokrata Párt Nyugat-Németország kancellárjául. Valószínűleg meglepték önt ezek a fejlemények. Engem nem leptek meg. Miután egész életemben tanulmányoztam a német politikai színteret, azt vártam, ami bekövetkezett. Ennél messzebbre megyek és kijelentem, hogy a dolgok mai menetének iránya változni nem fog, az NPD fogja kormányozni Nyugat-Németországot hét éven belül. Ezen következtetésemre a szavazati irányzat alapos elemzése után jutottam. Hessen mindenkor liberális állam volt, legfontosabb városa, Frankfurt, majdnem mentes volt Hitler befolyásától 1932-ig. A Hessen állambeli választási eredmény vizsgálatából kitűnik, hogy az NPD a legtöbb szavazatot a felső vidékeken kapta, Frankfurton kívül élő szegény földművesek között. A tényleges helyzet az, hogy Hitler hatalomra jutása előtt, 1929-ben csak 2%-kal kapott több szavazatot Hessen államban. Kurt Kiesinger politikai diadala ezen fejlemények közvetlen következménye. A Hessen állambeli választások eredményének kihirdetése után jelentkezett Kiesinger sikere. Kiesinger volt a négy fekete ló jelölt legfeketébbje. Ő volt az egyedüli kancellárjelölt, aki tagja volt Hitler pártjának. A múlt évben látogattam meg Stuttgartot, Kiesinger politikai energiaforrását. Politikai lakásai közül néhánnyal beszélgettem. Meglátogattam Erwin Schüle bűnügyi főügyészt. Dr. Schüle felelős a háborús bűnösök megbüntetéséért. Dr. Schüle is tagja volt a nácipártnak, akárcsak Kiesinger. A mai politikai fejleményeket ezzel a háttérrel szemben kell megvizsgálnunk, ahol volt nácik szolgáltatnak igazságot más volt náciknak. A most 62 éves Kiesinger 1933-ban csatlakozott Hitlerhez, s röviddel ezelőtt azt mondta egy televízió adáson, hogy ő a belépése után egy évre kiábrándult a nácipártból. (Schule ugyanezt mondta nekem önmagáról.) De nyoma sincs annak, hogy Kiesinger kilépett a nácipártból az általa mondott időpontban. A valóság az, hogy Kiesinger a nácipártban maradt VE-Dayig. Kiesinger 1940-ben lett a külügyminisztérium tagja Joachim von Ribbentrop vezetése alatt, öszszekötő tisztként működött egy csoport német katonai megfigyelővel. Feladata volt e csoportnak, hogy lehallgassák a külföldi rádiójelentéseket. Igen érzékeny munkakör volt ez. Nem valószínű, hogy Ribbentrop egy megbízhatatlan nácit meghagyott volna magas beosztásban.Igen sok német tette kockára életét és a családja életét abban az időben,hogy aláaknázza Hitler diktatúráját. Kiesinger neve ezek között nem található. Ön kijelenti, hogy a német ifjúságot egyáltalán nem vonzza az újnáci mozgalom, hanem csak a 40—60 éveseket, akik hajlandók szeretettel visszaemlékezni a Harmadik Birodalomra. A tények nem igazolják önt. Az ujnáci NPD ifjúsági tagozatának több mint 200.000 tagja van Nyugat-Németországban. Ez azt mutatja, hogy a náci befolyás az ifjúság körében na• Ezt mondja Peter Lust, a nyugat-németországi születésű 56 éves montreali riporter a Macleans folyóirat december 17. számának “ARGUMENT” című hasábjain megjelent nyílt levelében, amely válasz volt Irving Layton cikkére. Lust és Layton zsidó szülőktől származnak. Lust 1933-bar hagyta el Németországot. Családját 1936-ban hozatta ki. Layton cikke szerint a nácizmus halott, gonosz álmából semmi sem maradt meg. A múlt nyáron jelent meg Lust “Two Germanies: Mirror of an Age" (Két Németország: egy korszak tükre) című kör-negyobb, mint az idősebb nemzedék táborában. Dr. Gerhard Frey, az ujnáci ideológia vezető terjesztője fiatal. A radikális, szókimondó ujnáci szervezetek az egészen fiatal németek közt dolgoznak a legszorgalmasabban, fáklyás menetelésekkel, szabadtéri gyűlésekkel, egyenruhájuk alig különbözik a hitleri egyenruhától, náci zászlójukról csak a törvénytelenített horogkereszt hiányzik, örökre náciknak szánta a sors a németeket? Természetesen nem! Németország nacionalista tévtanát, amely áthatotta az utolsó három nemzedéket, Nitzsche filozófiája kezdeményezte, Wagner dörgedelmes stílusa, Poroszország által sürgetett terjeszkedés, és korunkba a hibás közoktatási rendszer oltotta bele. Megnyerhettük volna a politikai józanság harcát — 1945 után — ha rendszeresen kiküszöböltünk volna az iskolákból minden náciérzelmű tanárt és tanítót. Ezt hajtották végre Kelet-Németországban. Bármennyire nem szeretheti valaki Kelet-Németország politikai és társadalmi rendszerét, Kelet-Németország teljesen megsemmisítette a nácizmust. De Nyugat- Németország pragmatikus magatartást tanúsított. Megmaradtak a náci tanerők az iskolákban, s ezek azonnal megkezdték az ifjúság náciszellemben való nevelését. Hogy vannak Nyugat-Németországban azok, akiket egykor a nácik üldöztek? Hadd említsem meg például Frieda Bloch asszony sorsát, aki Aschaffenburg egyik falujában, a nácizmus egyik egykori fészkében él. Kicsiny ruhaboltját sokszor bemázolják vörös festékkel, gyermekeivel senki sem barátkozik. “Kérem ne aggódjék miattam,” mondotta nekem Blochné. “Idő kell mindenhez. Lesz itt végül normális helyzet”. A múlt héten kaptam levelet Frieda Bloch asszonytól, amelyben kért, tegyem lehetővé, hogy Kanadába vándorolhasson. “Hitler uralmának 12 esztendeje alatt Wohlgemuth úr, egy megkeményedett náci volt Aschaffenburg polgármestere,” írta levelében Blochné. “Most szervezi az újnáci pártot; a helyzet ugyanaz, ami volt a 30-as évek elején. Nem fogom átélni másodszor! Szüleimet, testvéreimet gázkamrákban irtották ki! Ez jön ismét. Látom a kézírást a falon. Könyörgöm, segítsen ki Kanadába azonnal!” Balsorsunk, hogy nem tudunk tanulni a történelemből. Három büntető háború volt, nem kettő, és ezekben ugyanazok az ellenfelek harcoltak. Amíg szítjuk a mesterséges hidegháború tüzét, addig a nácizmus, amely közvetlenül és közvetve okozta 30 millió emberi lény halálát, ismét emelt fővel jelenik meg, s mi ülve maradunk. “Carthage delenda est.” Figyelmeztetett Cato szüntelenül. És Carthage elpusztult. Szükségünk van egy mai Catora, hogy kiáltsa ismét és ismét: “Fascismo delenda est.” BARNA PESTIS "Pestis csengőkkel jött a dögvész ..." IWillons !CSENGETYÜSZÓ jelezte régen a dögvészt. S kámzsát húztak arra, ki még talpon állt vele; a nyirokmirigyek duzzadtak, amíg csak a fertőzött össze nem roskadt a pestis alatt. Évtizedekkel ezelőtt ismét felütötte fejét Európában a döghalál, menetelő csizmák jelezték eljöttét, s barna inget húztak arra, akinek talpa végigtaposta a civilizációt . . . És az új nemzedék hajnalán megint kitűzte lobogóját (skarlátvörös háttér, üres fehér körrel, amiből a horogkereszt hiányzik) a pestis, a barnaingesek járványa, követelve a “lengyel tartományokat, a német ifjúság hadseregének megszervezését.” Azt mondja például a nyugat-németországi Nemzeti Demokrata Párt (Nationaldemokratische Partei Deutschlands) hesseni tartományi vezetője, bizonyos H. Fassbender képviselő: “A fiatalságnak szilárd magatartásra, példaképre van szüksége.” Mert az új barnaingesek megint csak a fiatalságba próbálják oltani a döghalál csiráit és — a téboly régi példaképét idézve — új eszményalakokat állítani eléjük. Íme a “führer”, Fritz Thielen brémai betongyáros, az újnácik vezére (1940 óta náci párttag): “. . . a nacionalizmus hulláma egyre inkább dagad, s feltartóztathatatlanul, mint lavina zúdul Németországra ...” És az alvezérek? A párt végrehajtó bi zottságának 18 tagja közül 12 volt annak idején nemzetiszocialista (hat az SS magasrangú tisztje). A Nemzeti Demokrata Pártnak már 20.000 tagja van, s legutóbb Hessenben 8, a bajor tartományban pedig 15 mandátumot szerzett a választásokon. Mindez az időszámítás utáni 1966. esztendőben, a Német Szövetségi Köztársaságban ! Sok nyugat-német fiatal felismerte a veszélyt, s tüntetett ellene Münchenben: “Az NPD Hitler gyermeke! Nem akarunk negyedik birodalmat!” — kiáltották ezren, Kölnben pedig kétezer lakos néma demonstrációt rendezett az ujnáci párt ellen. A táblák: “Az NPD — barna fertőzés!” “Nemet mondunk a fasizmusnak, a koncentrációs táboroknak!” Nem csengetyűszó, hanem félrevert harangok zúgása jelzi a pestist. Akiknek meg kellene hallaniuk ezt a kongást, úgy tesznek, mintha semmiről sem tudnának. Holott éppen arról tárgyalnak, hogyan lábalhatnának ki abból a politikai csődből, amelyet eddigi tevékenységük hozott, mint például az európai határok revíziójának vágyálma, a revansizmus gondolata és az újrafegyverkezés sürgetése. De még valami: takargatják a lappangó háborús bűnösöket — nem vágják ki a fekélyeket . . . Pedig a fertőző gócokból eredő dögvész előtt nincsen ajtó és nincsen zár — még Bonnban sem. Jankovitzky János