Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-06-24 / 26. szám
Hazádnak rendületlenül — =====,_ New Word C , -------------------------—““ 1972. június 24. Toronto, Ontario Vol. 43 évfolyam — No. 26 Ára 10 l Lelkesedéssel ünnepelte a Vietnarvi népet Torontóban egy nagy népgyűlés „Nem állíthatja meg népünk menetelését a felszabadulás útján 12.000.000 tonna bomba, amit hazánkra szórt az amerikai légierő,” mondotta Hunnk Van Ba, a Dél- Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kubai nagykövete Torontóban egy hatalmas, népgyűlésen. “Éveken át folyhatott barbár tömeggyilkosság az, amit az amerikaiak elkövetnek népünk ellen,” mondotta a délvietnami diplomata. “Nixon elnök a háború megszüntetését ígérte, de a háborút nemcsak folytatta, hanem felfokozta a rendelkezésére álló korszerű fegyverek minden fajtájával. Több mint 4.000 éven át csak egy Vietnam volt, — mondotta, — két Vietnam sohasem volt. Hazám egy ország, nem kettő. Népem egy nép, nem kettő. A 17-ik földrajzi szélességi vonalat 1954-ben azon vonalnak jelölték meg, melyen alul a csatát vesztett francia hadsereg összeszedheti cókmókját és kivonulhat bántalmazás nélkül. Ezt követőleg — a Genfi Egyezmény értelmében — választásokat tűztek ki az egész vietnami nép számára. Az Egyesült Államok szabotálta az egyezményt, összeállított Saigonban egy bábkormányt és hozzáfogott azon vietnamiak lemészárlásához, akik a saigoni diktatúra ellen merészeltek szólni és cselekedni. Amerika 500.000 főnyi hadsereget küldött Vietnamba és Dél-Vietnamot hatalmi körébe szándékozott vonni..” Hogy az Egyesült Államok vietnami merénylete miért jutott csődbe és hogyan, arról részletesen beszámolt Hunnh Van Ba nagykövet. “Az amerikaiak stratégiájának már az 1968. év februárjában befellegzett a két offenzívával, — mondotta és gy folytatta: — Az Egyesült Államok kénytelen volt abbahagyni Észak Vietnam bombázását és kénytelen volt Párizsban tárgyalni velünk, csapatai kiürítéséhez pedig hozzálátni. Az amerikai kormány úgynevezett ‘vietnamizáló’ politikája, ami vetnamiakkal akart vietnamiakat gyilkoltatni, összeomlott és az áprilisi offenzívában 15.000 saigoni bábkormánykatona jött át a mi oldalunkra, a nép felszabadító hadseregéhez, teljes felszerelésükkel. “Nap mint nap erősödünk. A Hocsiminii örvény, mely kezdetben kicsiny utánpótlási vonal volt, ma a Torontótól Montreálig terjedő autóúthoz hasonlít.” Amikor ezt hallotta tőle a népgyűlés, eget verő, ütemes taps tört ki. “Ma már az amerikai katonák bújnak bunkerekbe az ágyúzás elől. Az Egyesült Államok lett a legjobb hadiszállítónk, nem a Szovjetúnió. A hozzánk átállt saigoni csapatok amerikai tankjai, ágyúi, elektronikus felszerelése, élelmiszere, ruházati ellátmánya, sőt dragettája és gyufája is a mi harcunk eszköze. Az amerikaiak legmodernebb fegyverei sem fognak minket elpusztítani. A mi fegyverünk erősebb az amerikai fegyvereknél, a B 52-eseknél is, mert a mi fegyverünk maga a nép.” Beszámolt a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kubai nagykövete a három évvel ezelőtt megalakult kormányának erősödéséről, nemzetközi tekintélyének növekedéséről. Ma annak a kormánynak a képviselői tárgyalnak Párizsban az amerikai kormány képviselőivel, melynek zászlaját világszerte ismerik, 28 ország ismerte el és vette fel vele a diplomáciai kapcsolatot. “Erősebbek vagyunk ma mint voltunk bármikor ezelőtt. Erősebbek vagyunk gazdaságilag, katonailag, politikailag és diplomáciailag egyaránt.” Hosszú beszéde vége felé hangsúlyozta a következőket: “Készen állunk folytatni a harcot, ha kell 10 évig, ha kell 20 vagy 30 évig is. De békét akarunk. Előterjesztettük 7 pontos programunkat, mely a béke programja. Ha az Egyesült Államok valóban békét akar, csak egy tennivalója van: hazatérés. Hagyja magára a bábkormányt, ami után fél órán belül béke lesz!” Kijelentéseit ismét nagy lelkesedéssel tapsolta a népgyűlés, melynek kétharmada fiatalokból, főként egyetemi ifjúságból tevődött össze. Megköszönte a kanadai és az amerikai nép erkölcsi és anyagi segítségét. Kérte hallgatóit, tüntessenek a vietnami népért a végső győzelméig. Képviselve volt a szónoki emelvényen majdnem minden társadalmi és szakszervezet, békemozgalmi csoport, egyetemi tanári kar, egyház és nemzetiségi tömegszervezet. Amerikai szakszervezetek megmozdulása háború ellen Az AFL-CIO kötelékébe tartozó csoportok közül 13 nagy szakszervezeti csoport 22 vezetőjének hívására több mit ezer delegátus fog megjelenni e hó 23-24-én a Missouri állambeli St. Louis város Teamsters-központjában, hogy központi vezetés alá vonja a szakszervezeti csoportok békemozgalmát. A szakszervezeti békemozgalom neve előre láthatólag Labor for Peace lesz, célja pedig a vietnami háború azonnali befejezése. Ezt a szakszervezeti békekonferenciát a következő szakszervezetek indítványozták: Teamsters, United Auto Workers, Electrical Workers, Hospital Employees Union, Longshoremen, United Furniture Workers, Butchers, Distributive Workers. Csatlakoztak aztán ruhaipari, vegyipari, szállodai, étkezdei stb. dolgozók szakszervezetei. A hatalmas szakszervezeti csoportok által kezdeményezett megmozdulás képviseli az amerikai dolgozó lakosság minden rétegét. Erős új izmot kap ezzel a megmozdulással a békemozgalom, és keményebb ököllel követelheti az amerikai külpolitika reformját. David Livingstone, a Distributive Workers Union központi pénzügyi titkára, aki márciusban volt Hanoiban, a következőket jegyezte meg az új fejlemény kapcsán San Franciscóban: “Nixon elnök a mi legjobb szervezőnk.” (Folytatás az 5. oldalon) Rövidesen vége lesz a vietnami harcnak ? Annak ellenére, hogy az amerikaiak a múlt hét végén már a gázműveket is szakadatlanul bombázták az észak-vietnami folyóvizeken, tízezreket fosztva meg mindennapi rizsadagjaiktól, tűzszünetet jósolt az amerikai és a kanadai sajtó, de mivel a békét már sokszor helyezték kilátásba, kevesen tartják hitelesnek a nyugati sajtó békehíreit. Hogy a fegyverek a nyáron el fognak némulni, arra abból következtet a sajtó, hogy William J. Porter, Nixon elnök nagykövete visszautazott Párizsba, Xuan Thuy észak-vietnami nagykövet pedig hírül adta, hogy‘új utasítással” tér viszsza a párizsi béketárgyalásra. A nyugati sajtó kevésbé reménykedő része szerint végleges békekötés nem lesz, de fegyverszünet lesz, legalább ideiglenesen. Következtetnek a változásra arról is, hogy a felszabadító csapatok támadása meglassult. Harcok csak szórványosan folytatódnak, amit a Szovjetúnió is, Kim is bevallott. Azzal szemben, amit egy nagy népgyűlésen a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány kubai nagykövete mondott Torontóban, a kanadai napisajtó bizonygatja, hogy az észak-vietnami hadsereg és a dél-vietnami gerillacsapatok vezérkara elismeri, hogy a saigoni kormányt megbuktatni ereje nem lesz, amíg az amerikai légierő és haditengerészet a saigoni rezsim bukását meg nem engedi. Figyelmeztet azonban a kanadai napisajtó, hogy az északvietnami hadsereg harcképtelenségében reménykedni ostobaság lenne, mert minden bizonnyal van még elég tartalékereje a harc folytatásához, minden amerikai légitámadás dacára is. Az amerikai hadvezetőség becslése szerint 10 hadosztálylyal indult támadásba az észak-vietnami hadsereg március végén, de 10 teljes hadosztállyal még egyszer nem indulhatna hadjáratra, s ha az észak-vietnami hadsereg helyett a Dél- Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány gerillacsapatai folytatnák a harcot, az amerikai haditengerészet és légierő még intenzívebb támadásokkal büntetné Észak-Vietnamot, s ezen felül kommandó alakulatok hatolnának be Észak-Vietnam területére, amivel tulajdonképpen máris kísérleteznek az amerikaiak. A kommandókat később nagyobb amerikai gyalogsági és páncélos egységek követnék. Nixon elnök bármi áron is nyeregben szándékozik tartani a saigoni bábkormányát. Evégből hajlandó lenne a szárazföldi háborúját kiterjeszteni Észak-Vietnamra, úgy hiszi, hogy Észak-Vietnam kormánya ettől való félelmében hajlandó lesz elfogadni Párizsban az amerikai delegáció békefeltételeit, vagyis fegyverszünetet és az amerikai foglyok szabadon bocsátását. Ezzel szemben a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi kormány ismét kijelentette, hogy az amerikai foglyok csak békeszerződés aláírása után mehetnek haza. Mind az amerikai, mind a kanadai sajtó úgy véli, hogy Nixon választási bukása után az új elnök rövidesen megszüntetné a háborút, hazavezényelné az amerikaiakat, mely esetben hazatérhetnének az amerikai foglyok. Az amerikai és a kanadai közvélemény szerint meg kell szűnnie a háborúnak hamarosan, s ezt tudja maga Nixon is. A háború nem folytatódhat novemberig. Evégből kénytelen lesz Nixon pozitív intézkedéseket elrendelni az elnökválasztás előtt, ha elnök akar maradni. A Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány és az észak-vietnami hiszi, hogy McGovern lesz a következő amerikai elnök, akivel minden nehézség nélkül lehet majd békét teremteni. Addig pedig semmiféle amerikai légi és haditengerészeti offenzíva nem lesz képes a felszabadító erőket térdre kényszeríteni. ___________________ OPERATION PHOENIX Nixon elnök szerint még nem volt háború, amelyet nagyobb emberszeretettel vívtak volna, mint az USA-ét Indokínában. Ezt megerősítendő a CIA Operation Phoenix akciójának igazgatója büszkén jelenti, hogy 1968 óta 1971 júliusig 20,587 gyanúsat gyilkoltak meg és hogy a programmot most kibővítik , eddig már remélni lehet, hogy a megöltek száma 30.000. Per. Készüljünk az UJ SZÓ nyári 1 QZQ III MING QC Kulturális program — Tarka találkozójára Niagara Fallson | ||| 4 UUIllUU |AJ vásár — Magyaros konyha