Új Szó, 1973 (44. évfolyam, 1-49. szám)
1973-01-06 / 1. szám
1973. január 6.___________________________________SZÓ RÁCZ LÁSZLÓ: Az amerikai imperializmus a vádlottak padján .Sajátságos eseményeknek voltunk szemtanúi az elmúlt hetekben. Az Egyesült Államokban még nem ült el a reakciós rétegek üdvrivalgása Nixon újraválasztása alkalmából. Az azonnali békét követelő demokrata ellenjelölt felett. A ravasz és hazug béketárgyalásokat Párizsban — az ipari és katonai tömb eme készséges kiszolgálója — továbbra is folytatta. De ugyanakkor a pusztító napalm- és lazer-sugarakkal vezetett bombáival még fokozottabban növelte a tömeggyilkosságokat Vietnamban. Hiába a tisztességes világ megbélyegző ítélete. Az imperializmus vadsága és barbársága ellen. Nixon új kormányzata mindmáig szabotálta a hónapok óta folyó párizsi béketárgyalásokat. Az azonnali tűzszünet napjának meghatározását. Nem hajlandó mérsékelni túltengő új gyarmati politikáját sem Ázsiában, sem a többi földrészeken. Teheti ezt mint a világ leghatalmasabb katonai állama, mert kétszázhúsz milliót kitevő lakossága, beleértve sajnos a többmilliós dolgozó tömegeket is, nem akadályozza a világ békéjét fenyegető veszedelmes akcióiban. Sőt, a 14 milliót kitevő szakszervezeti központ elnöke, Meany határozottan pártfogolja Nixon elnök tömeggyilkosságait. Egyedül a mérsékelt kis szociáldemokrata párt elnöke, Michael Harrington, mint becsületes pacifista volt az, ki lemondott pártja elnöki tisztségéről. Mert ennek vezetősége állást foglalt a demokrata McGovern azonali békét ígérő programja ellen. (Lásd: The Nation, nov. 13-i számát). De szinte egyidejűleg az amerikai reakció üdvrivalgásával délről tiltakozó és vádló tömegmozgalmak kezdték nyugtalanítani az amúgy is több helyen megsebzett amerikai imperializmust. (Lásd cikkemet: „Ébredő Latin-Amerika”, okt. 14.) Chile alkotmányos úton kormányra jutott marxista köztársasági elnöke, Dr. Salvador Allende, a múlt hó végén külföldi körútra indult. Hogy mint közvádló rámutasson az új amerikai gyramati politika néppusztító gaztetteire. Nem csak Chilében, hanem világméretekben. Allende első állomása Mexikó volt. Az az ország, ahol még 1938- ban Cardenas elnök kormánya elsőnek mért erőteljes csapást az amerikai imperializmusra. Azzal, hogy ennek karmaiból országa petróleum forrásainak kisajátításával a mérhetetlen gyarmati kizsákmányolásnak véget vessen. Allende látogatása és beszámolója a chilei változásokról Mexikóban százezres tömegek újongó szeretetét váltotta ki. Most nem volt szükség, mint más államfő látogatása esetében, a kormány és a sárga szakszervezeti vezetők parancsára, Allendét spontán hatalmas munkás-paraszt és diáktömegek a fővárosban és a vidéken forró szeretettel üdvözölték és halmozták el szolidaritásuk kitörő megnyilatkozásaival. Látogatásával még csak Echeverria mexikói köztársasági elnök helyzetét is megerősítette. Mert a Chilében elért eredmények kihangsúlyozásával hihetőbbé tette ennek a politikai reformnak célkitűzéseit mint ígéreteket. Az amerikai imperializmus kizsákmányoló rendszere elleni harcot Mexikóban, Allende, amikor magáévá tette Echeverria egy évvel ezelőtt tett javaslatát az UNCTAD (az Egyesült Nemzetek Gazdasági Bizottsága) előtt Chilében, reményt adott a tekintetben, hogy ezek nem csak propagandisztikus ígéretek maradnak. Látogatása és mexikói tárgyalásai eredményeként máris kialakulóban van egy „új kardinizmus”. A korrupt szakszervezeti vezetőktől való elszakadási mozgalom és elsősorban a mára már négy millióra felszaporodott földnélküli parasztság munkához és kenyérhez való juttatása. Megerősödött a korrupció elleni harc is, mely együttjárója mindenütt az amerikai új gyarmati politikának. Várakozáson felüli sikert hozott ez a látogatás. Hiszen a Cardenas kormányzat megszűnte óta három évtizeden át a következő kormányati rendszereknek nagyrészben sikerült a dolgozók érdekeit célzó előző intézkedéseket egészben, vagy részben visszaszívni. Az erőszakos amerikai új gyarmati politikát kiszolgálva, a belső reakciós áramlatokat megerősíteni. A dolgozók ellenállását az állami erőszakszervezetek, a rendőrség, katonaság és az e célra a CIA segítségével kiképzett fegyveres zsoldosok (balconok), no meg a reakciós jogszolgáltatás segítségével megtörni. Allende „Népi Egysége” eredménye megmutatta most az utat az éhbéren senyvedő mexikói dolgozóknak és az éhező többmilliónyi munkanélkülinek, hogy csak az amerikai imperializmus kizsákmányolásának lerázása vezethet emberibb élethez. De Alende küföldi információs útjának leghatásosabb eredménye az Egyesült Nemzetek Kongresszusán tartott vádbeszéde volt. A 132 tagú legmagasabb világszervezet előtt elsőnek szögezte le „az Egyesült Államok fokozódó tömeggyilkosságait Vietnamban. Határtalan visszaesését katonai és technikai fölényének, amely csak demoralizálja az Egyesült Államokat magát, és kétséget ébreszt, hogy együtt élhessen a többi országokkal” A vádlottak padjára ültetett amerikai imperializmust megcáfolhatatlan statisztikai adatokkal vádolta meg. Nem csak Chile, hanem egész Latin-Amerika, valamint az egész u.n. Harmadik Világ nevében. Mert mind ezekben az országokban, melyek iparilag még fejletlenek, tőkebefektetéseivel és a már meglevő kisebb ipari vállatok felvásárlásával megszerzi ezen országok legjellemzőbb kincsei monopóliumát. Új ipari- és kereskedelmi vállalatokat alapít. Ezeknek mértéktelen profitja az Egyesült Államokba vándorol, így Chile legnagyobb természeti kincsét, a rezet, két amerikai világcég bitorolta: a Kennocott és az Anaconda Company. Amikor az alkotmányosan kormányra került Népi Egység nemzeti kézbe vette a rézbányákat, kiderült, hogy a négy évtized előtti tőkebefektetés a két világcégnek mindössze 30 millió dolár volt. De ugyanezen idő alatt négy milliárd dollár profitot zsebelt be és vitt ki Chiléből. Az alacsony béren senyvedő bányamunkások kizsákmányolásával. Eleddig kb. kétszáz amerikai nagyvállalatot, köztük elsőnek az ITT (International Telephon and Telegraph Company) sajátította ki a chilei kormány. A válasz erre gazdasági bojkott és belső zavarok keltése volt. A cél: a marxista köztársasági elnök és kormányrendszere megbuktatása. Folytatás a 8. oldalon M The Vietnamese Children's lg ■ Hospital Fund Committee is || M Collecting Canada Tire J ■ Money to buy some substantial B ■ item as a prize in a raffle || ■ The more you can send in K ■ the bigger the prize will be 3| ■ Send your Canada Tire Money I M to The Vietnam Children's ■ Hospital Fund, M M 128 Delaware Ave., Toronto 173 I Békét Vietnámnak! A szervezett kanadai békemozgalmi csoportok élén működő Canadian Peace Congress táviratot küldött Nixon elnöknek, Dr. Waldheimnak, az ENSZ főtitkárának és Trudeau kanadai miniszterelnöknek, tiltakozásul Vietnam bombázása ellen. A távirat leszögezte, hogy megingott a világ népeinek bizalma a vadul bombáztató amerikai kormányban, és feltételezhető, hogy a bombázások folytatását még azok az amerikaiak is ellenzik, akik Nixont viszszaválasztották elnökké, mert elhitték, hogy Nixon hamarosan alá fogja írni azt a kiegyezést, amelyet már október 31-én kellett volna aláírnia. A Béke-Kongresszus távirata egyebek között azt mondja: „Kissinger nyilatkozata szerint ön, Elnök Úr, megtagadta annak az egyezménynek az aláírását, amelyet ön elfogadott, ön ezzel becsapta saját kormányát és világszerte gyűlöltebbé tette az Egyesült Államokat. Követeljük, azonnal szüntesse meg bombáztatását és írja alá a 9 pontba foglalt egyezményt, amelyet ön korábban elfogadhatónak minősített”. A táviratot Rev. Dr. John H. Morgan, a Cdin. Peace Congress elnöke írta alá, a szervezett kanadai békemozgalom nevében. Mint lapunk múlt heti számában láttuk, más szervezetek is küldtek tiltakozó táviratot, illetve leveleket Nixonnak és Trudeaunak. Helyesen tett volna a Független Betegsegélyző Szövetség, ha követte volna példájukat. Dr. Morgan lelkész táviratát előbb megvitatta a Cdin. Peace Congress Elnöki Tanácsa, amely Torontóban gyűlésezett, hogy megtárgyalja a békemozgalom következő teendőit. Ezen a gyűlésen számolt be Dr. Morgan a nyugat-kanadai körútjáról, melyen beszámolt a Béke Világtanácsának Berlinben megtartott értekezéséről. Rév. Dr. Morgan jelentette, hogy a berlini értekezés abban állapodott meg, hogy a világ békemozgalmi csoportjai 1973-ban Moszkvában fogják megtartani konferenciájukat, melyre nagy kanadai delegáció fog utazni. A kanadai delegáció szakszervezeteket, társadalmi és kulturális szervezeteket, egyházakat stb. fog képviselni. A delegáció számára repülőgépet fog bérelni a Cdin. Peace Congress. Csatlakozni fognak a delegációhoz többen azok közül, akik a következő nyári vakációjukat a Szovjetunióban fogják tölteni. Köszönet Olvasóinknak Elmúltak az ünnepek, amelyekre olvasóinktól, lapunk adományozóitól oly sok jókívánság és adomány érkezett lapunk számára. Békét kívántak nekünk és az egész emberiség számára. Leveleik ködoszlató napsugár, csüggedésünk homályát eloszlató meleg sugár volt. Lapunk örökké anyagi válsággal küzdő sötétségét szándékozták a levelek a reménység fénysugarával elűzni. Köszönet minden levélért, hálás köszönet a szíves adományokért. Megérkezett lapunk abba az évbe, amelyet az Úr 1973. esztendejének neveznek. Erre az esztendőre az angyalok harsonája minden aggodalmat eloszlató örömhírt nem hirdetett. Lapunk számára megváltó nem született, ahogy nem született meg a vietnami nép számára sem a keresztény és keresztyén Amerika megváltást, a béke evengéliumát hozó Jézuskája. Elmúltak az ünnepek, vége a vigasságnak, tovább öldökli a keresztény Amerika az indokínai népet. Őrültség szövődött az idei a krácsonyi és újévi vígasságba. Folyik Vietnamban az embervér, égnek a városok és falvak, megcsúfolva a karácsonykor mindig békét és jóakaratot prédikáló kereszténységet. Őrültség van abban, hogy a háborúkban karácsony napjára megállítják a keresztény urak a gyilkoltatást, hogy azért az eltompított agyvelejű katonáikat ismét gyilkolásra vezényeljék. Lapunk a béke lapja. A jóakaratú kanadai magyarok lapja, A jóakaratú kanadai magyarok lapja, amelyet a rosszakaratú emberek számtalanszor el akartak véreztetni, meggyilkolni. Lapunk a dolgozó emberek üdvének lapja. „ADOMÁNYOK” c. rovatunkban azok nevei és adományai sorakoznak, akik a lapunkkal együtt kívánják a dolgozó emberek üdvét. Mindenki üdvét, nemcsak a magunkét. Mindenki számára tisztességes munkabért, rendes munkakörülményeket, mindenki számára a bőség kosarát, nemcsak a maguk számára.. Ezt teszik a tisztességes emberek. A tisztességtelenek magukról gondoskodnak csak, mások kárára is, ha kell. Elmúltak az ünepek, kidobták a karácsonyfákat, a következő karácsonyra tették el a díszeket, kialusznak az ünnepi fények, feledésbe mennek a jókívánságok, folytatja gonoszságát az amerikai imperializmus Indokínában. Köszönjük a lapunkat támogató adományozóknak, hogy ők nem képmutatók, nem farizeusok. Köszönjük őszinteségüket és reméljük velük együtt a békét a vietnami népnek és az egész emberiségnek. S. oldal