Új Szó, 1975 (46. évfolyam, 1-44. szám)

1975-03-29 / 13. szám

4. OLDAL UJ SZÓ_______________________ 1975. március 29. ! AZ ÓH474 ÉLETÉRŐL ! SZOVJET TÁBORNOK EMLÉKEZÉSEIBŐL 1944 DECEMBER — HARC BUDAPESTÉRT A szovjet hadsereg egységei jelen­tős sikr­­eket értek el a magyarorszá­gi­­hadműveletek során. A fasiszta csapatok számára október végén rendkívül súlyos helyzet alakult ki. Ismeretes, Friessner vezérezredes, a német „Dél” hadseregcsoport pa­rancsnoka október 27-én kénytelen a következő jelentést küldeni Guderian vezérkari főnöknek: „Az utóbbi idők szakadatlan intenzív harcai különösen súlyos megterhelést jelentettek hadse­regcsoportom német csapatai számá­ra ... Ennék természetes következ­ményeit a vesztességek és főleg a csa­patok fizikai kimerültsége. Ha nem jön gyan­ga segítség vagyis elegendő ember és technikai kiegészítés — sze­rintem —, bekövetkezik az erők túl­terhelése. Akkor pedig balsikerekre kell számítani. Friessernek ez a jelentése annak tu­datában íródott, hogy Hitler szigorú parancsot adott, amely szerint a ma­gyar fővárosban „minden házért har­colni kell.” A német tábornoknak azonban azt is világosan kellett látnia, hogy a magyarok nem kívánják életü­ket áldozni a Harmadik Birodalom vé­delmében. Szálasi banditáinak harci értékét pedig — úgy látszik — maga sem becsülte sokra. Sikerült is a né­met parancsnokságnak erősítéseket küldeni Budapest térségébe. A SZOVJET HADVEZETÉS DÖNTÉS ELŐTT A szovjet hadvezetésnek két döntő tényezőt kellett mérlegelnie a buda­pesti hadműveletek megkezdése előtt. Mindenek előtt­­a Második Ukrán Front parancsnokai tudatában voltak annak, hogy Budapest felszabadítása a nemzetközi és a magyarországi élet fejlődésére roppant nagy hatással le­het. Ugyanakkor számolniuk kellett azzal, hogy a szakadatlan harcok fo­lyamán elfáradt egységeknek pihenő­re, erőgyűjtésre van szükségük. Ma­­inovszkij marsall ezért úgy döntött, hogy a főhadiszállástól néhány napi pihenőt, felkészülési időt kér. Októ­ber 28-án este Sztálin telefonon felhív­ta Malinovszkijt. A beszélgetés — egyebek között — így zajlott l­e: Sztálin: Nem egyezhetünk bele a tá­madás öt nappal való elhalasztásába. Haladéktalanul meg kell kezdeni a Budapest elleni támadást. Malinovszkij: Ha ön most öt napot ad nekem, úgy a következő napok­ban, legfeljebb öt n­ap múlva feltétle­nül elfoglalom Budapestet. De ha nyomban támadásba megyek át, a 46. hadsereg — minthogy erői nem elég­ségesek — nem képes gyorsan kifej­leszteni a csapást, elkerülh­etetl­enül hosszas harcokba fog keveredni a ma­gyar fővároshoz vezető utakon. Vagy­is képtelen lesz menetből elfoglalni Budapestet. Sztálin: Ön feleslegesen makacsko­­dik. Nem érti meg a Budapeest irányá­ba haladéktalanul mérendő csapás politikai szükségességét. Malinovszkij: Megértem Budapest elfoglalásának teljes politikai fontos­ságát és ezért kérek öt napot. Sztálin: Határozottan megparancso­lom önnek: holnap indítson támadást Budapest ellen!” E mondat után Sztálin azonnal le­tette a kagylót, jelezve, hogy a témá­ról minden további beszélgetés feles­leges. Ez a beszélgetés ismert a hadtörté­neti irodalomban. Viszont Styemenko emlékezései elsőként világítják meg, hogy mi indította Sztálint e parancs kiadására. A front haditanácsának tagja, L. Z. Mehlisz — Styemenko kifejezésével élve — ,hurrá-optimisztikus jelentései fel tudták gyújtani I. V. Sztálin kép­zeletét”. Mehlisz valótlan színekkel ecsetelte a magyarországi katonai és politikai helyzetet és a támadás fel­­gyorsítását kérte. És hiába volt Alek­­szej Antonov hadseregtábornoknak, a vezérkari főnökhelyettesnek az érve­lése, aki ismerte a valóságos helyze­tet, már nem tudta Sztálint meggyőz­ni. Ez volt tehát a Malinovszkijnak kiadott parancs előzménye. Mannovszkijnak igaza lett: hosszú és súlyos harcokat kellett folytatnia egységeinek a magyar főváros végle­ges felszabadításáért. CSATLAKOZIK A III. UKRÁN FRONT Ebben az időben vált leehetségüccsé — a jugoszláviai helyzet eredményeként —, hogy a Harmadik Ukrán Front, Fjodor Tibuh­in marsal csapatai is részt vegyenek a magyarországi had­műveletekben. „Az októberi ünnepségek idején — emlékezik Szymenko — Moszkvába érkezül, néhány parancsnok, közöttük F. I. Tolbuhin. Mint általában szoká­sos volt, mielőtt a parancsnok jelen­tést tett volna a főhadiszálláson és javasolta volna csapatainak további felhasználására vonatkozó terveit, ezeket a dolgokat megtárgyaltuk a vezérkarnál. Megbeszéltük a szovjet csapatoknak Budapest körzetében tör­ténő felh­h­sználását, a front á­tcsoport­­tosítását Magyarországra és egyéb feladatokat. A. M. Malinovszkij, A. I. Antonov, valamint a vezérkar opera­tív osztálya azt az álláspontot képvi­selte, hogy Budapestet be kell keríte­ni és ott megsemmisíteni az ellensé­get"­­, s ezt a két frontot egyesített ere­jével lehet a legpontosabban végre­hajtani. Tolbuton marsall te­ljeseen egyetértett a vezérkarral. Egyetértett ezzel az állásponttal a főhadiszállás is.” Az ellenséges erők roppant jelentő­sek voltak. A Második és a Harmadik Ukrán Fronttal szemben 51 német, il­letve magyar hadosztály és két dan­dár állt, köztük kilemec páncélos, négy gépesített hadosztály és egy gé­pesített dandár. A CSATÁK EREDMÉNYE 1945. február 13-án fejeződött be a szovjet csapatok magyarországi fel­szabadító harcának második szaka­­­sza. A német megszállók kénytelenek voll­tak kiüríteni az ország területének kétharmad részét, felszabadult a fő­város. A két front csapatai 1944 októberé­től 1945 február 13-ig 40 ellenséges hadosztályt és három dandárt zúztak szét ezzel egyidejűleg teljesen meg­semmisítettek nyolc gyaloghadosz­­tályt és öt dandárt. A magyarországi harcoknak fontos szerepe volt abban, hogy megkönnyí­tették az Első és Második Belorusz Front, illetve az Első Ukrán Front előrehaladását a berlini főirányba. Hiszen a német főparancsnokság Friessat „Dél” hadseregcsoportjának megerősítésére kénytelen volt jelen­tős erőket kivonni a varsó-berlini irányból. A Budapest felszabadításáért vívott harcok megnyitották az utat Magyar­­ország teljes felszabadításához, illető Bécs ellleni támadáshoz. FELAVATTÁK AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK, KÁROLYI MIHÁLY SZOBRÁT Az Országház Északi homlokterében a Kossuth Lajos térnek a Margit híd felé eső parkrészében ál ezután az a bronzból formált szobormű, amely az előző magyar köztársasági elnök, Ká­rolyi Mihálynak alakját és életművét idézi. Március 3-án, — Károlyi Mihály születésének 100. évfordulója alkal­mából —­­tartották az új emlékmű avató ünnepségét. Az eseményen jelen volt Károlyi Mihály özvegye és leánya is. A Himnusz hangjai után Péter Já­nos, az országgyűlés alelnöke avatta fel a szobrot, amely fekete gránitból épített lépcsős talpazaton áll. Károlyi Mihály 2 méternél magasabb bronz­­alakj­a fölé hat és fél méter magas, gótikus formájú ívköteg magasodik. — Az országházhoz került a régóta várt szobor — mondotta Péter János — oda, ahol oly sok nagy csatáját vív­ta Károlyi Mihály, ahol 1918 október 16-án meghirdette a történelem kér­lelhetetlen ítéletét, a régi bűnös rend bűnös vezetői felett, két héttel az őszi­rózsás forradalom előtt; oda, ahol egy hónappal később kikiáltották a köztársaságot; majd Károlyi Mihályt elnökké választották és ahol majdnem három évtized múltán, 1943-ban, győ­zelmeinek egy dicsősséges alkalmán, az egész nemzet nevében köszöntöt­ték. Szobra méltán kapott helyet Rá­kóczi Ferenc szobrának közelében, kiktől a nagymajtényi síkon b­etört zászló révén is sok nyugtalanító gon­dolatot kapott. Kossuth Lajos emlék­műve mellett, akinek harcát folytatta nem is csak a magyar szabadsághar­cért, hanem a világszabadságért. Olyan időben avatjuk ezt a szobrot az európai béke 30. évfordulóján, amikor pártunk XI. kongresszusával népünk további békés, szocialista évtizedei­nek megalapozását munkálja, és olyan korban, amikor a dunai népek is meg­tanulják közös dolgaik rendezését. Az első magyar köztársasági elnök­re emlékeztet a szobor ... de Károlyi Mihály életműve időben átfogja és részben tükrözi Magyarország egész Az új Károlyi emlékmű, a felavatás­kor elhelyezett kegyelet koszorúival. A mű Varga Imre szobrászművész alkotása. (Folytatás a 6. oldalon)

Next