Új Szó, 1975 (46. évfolyam, 1-44. szám)
1975-03-29 / 13. szám
4. OLDAL UJ SZÓ_______________________ 1975. március 29. ! AZ ÓH474 ÉLETÉRŐL ! SZOVJET TÁBORNOK EMLÉKEZÉSEIBŐL 1944 DECEMBER — HARC BUDAPESTÉRT A szovjet hadsereg egységei jelentős sikreket értek el a magyarországihadműveletek során. A fasiszta csapatok számára október végén rendkívül súlyos helyzet alakult ki. Ismeretes, Friessner vezérezredes, a német „Dél” hadseregcsoport parancsnoka október 27-én kénytelen a következő jelentést küldeni Guderian vezérkari főnöknek: „Az utóbbi idők szakadatlan intenzív harcai különösen súlyos megterhelést jelentettek hadseregcsoportom német csapatai számára ... Ennék természetes következményeit a vesztességek és főleg a csapatok fizikai kimerültsége. Ha nem jön gyanga segítség vagyis elegendő ember és technikai kiegészítés — szerintem —, bekövetkezik az erők túlterhelése. Akkor pedig balsikerekre kell számítani. Friessernek ez a jelentése annak tudatában íródott, hogy Hitler szigorú parancsot adott, amely szerint a magyar fővárosban „minden házért harcolni kell.” A német tábornoknak azonban azt is világosan kellett látnia, hogy a magyarok nem kívánják életüket áldozni a Harmadik Birodalom védelmében. Szálasi banditáinak harci értékét pedig — úgy látszik — maga sem becsülte sokra. Sikerült is a német parancsnokságnak erősítéseket küldeni Budapest térségébe. A SZOVJET HADVEZETÉS DÖNTÉS ELŐTT A szovjet hadvezetésnek két döntő tényezőt kellett mérlegelnie a budapesti hadműveletek megkezdése előtt. Mindenek előtta Második Ukrán Front parancsnokai tudatában voltak annak, hogy Budapest felszabadítása a nemzetközi és a magyarországi élet fejlődésére roppant nagy hatással lehet. Ugyanakkor számolniuk kellett azzal, hogy a szakadatlan harcok folyamán elfáradt egységeknek pihenőre, erőgyűjtésre van szükségük. Mainovszkij marsall ezért úgy döntött, hogy a főhadiszállástól néhány napi pihenőt, felkészülési időt kér. Október 28-án este Sztálin telefonon felhívta Malinovszkijt. A beszélgetés — egyebek között — így zajlott le: Sztálin: Nem egyezhetünk bele a támadás öt nappal való elhalasztásába. Haladéktalanul meg kell kezdeni a Budapest elleni támadást. Malinovszkij: Ha ön most öt napot ad nekem, úgy a következő napokban, legfeljebb öt nap múlva feltétlenül elfoglalom Budapestet. De ha nyomban támadásba megyek át, a 46. hadsereg — minthogy erői nem elégségesek — nem képes gyorsan kifejleszteni a csapást, elkerülhetetlenül hosszas harcokba fog keveredni a magyar fővároshoz vezető utakon. Vagyis képtelen lesz menetből elfoglalni Budapestet. Sztálin: Ön feleslegesen makacskodik. Nem érti meg a Budapeest irányába haladéktalanul mérendő csapás politikai szükségességét. Malinovszkij: Megértem Budapest elfoglalásának teljes politikai fontosságát és ezért kérek öt napot. Sztálin: Határozottan megparancsolom önnek: holnap indítson támadást Budapest ellen!” E mondat után Sztálin azonnal letette a kagylót, jelezve, hogy a témáról minden további beszélgetés felesleges. Ez a beszélgetés ismert a hadtörténeti irodalomban. Viszont Styemenko emlékezései elsőként világítják meg, hogy mi indította Sztálint e parancs kiadására. A front haditanácsának tagja, L. Z. Mehlisz — Styemenko kifejezésével élve — ,hurrá-optimisztikus jelentései fel tudták gyújtani I. V. Sztálin képzeletét”. Mehlisz valótlan színekkel ecsetelte a magyarországi katonai és politikai helyzetet és a támadás felgyorsítását kérte. És hiába volt Alekszej Antonov hadseregtábornoknak, a vezérkari főnökhelyettesnek az érvelése, aki ismerte a valóságos helyzetet, már nem tudta Sztálint meggyőzni. Ez volt tehát a Malinovszkijnak kiadott parancs előzménye. Mannovszkijnak igaza lett: hosszú és súlyos harcokat kellett folytatnia egységeinek a magyar főváros végleges felszabadításáért. CSATLAKOZIK A III. UKRÁN FRONT Ebben az időben vált leehetségüccsé — a jugoszláviai helyzet eredményeként —, hogy a Harmadik Ukrán Front, Fjodor Tibuhin marsal csapatai is részt vegyenek a magyarországi hadműveletekben. „Az októberi ünnepségek idején — emlékezik Szymenko — Moszkvába érkezül, néhány parancsnok, közöttük F. I. Tolbuhin. Mint általában szokásos volt, mielőtt a parancsnok jelentést tett volna a főhadiszálláson és javasolta volna csapatainak további felhasználására vonatkozó terveit, ezeket a dolgokat megtárgyaltuk a vezérkarnál. Megbeszéltük a szovjet csapatoknak Budapest körzetében történő felhhsználását, a front átcsoporttosítását Magyarországra és egyéb feladatokat. A. M. Malinovszkij, A. I. Antonov, valamint a vezérkar operatív osztálya azt az álláspontot képviselte, hogy Budapestet be kell keríteni és ott megsemmisíteni az ellenséget", s ezt a két frontot egyesített erejével lehet a legpontosabban végrehajtani. Tolbuton marsall teljeseen egyetértett a vezérkarral. Egyetértett ezzel az állásponttal a főhadiszállás is.” Az ellenséges erők roppant jelentősek voltak. A Második és a Harmadik Ukrán Fronttal szemben 51 német, illetve magyar hadosztály és két dandár állt, köztük kilemec páncélos, négy gépesített hadosztály és egy gépesített dandár. A CSATÁK EREDMÉNYE 1945. február 13-án fejeződött be a szovjet csapatok magyarországi felszabadító harcának második szakasza. A német megszállók kénytelenek volltak kiüríteni az ország területének kétharmad részét, felszabadult a főváros. A két front csapatai 1944 októberétől 1945 február 13-ig 40 ellenséges hadosztályt és három dandárt zúztak szét ezzel egyidejűleg teljesen megsemmisítettek nyolc gyaloghadosztályt és öt dandárt. A magyarországi harcoknak fontos szerepe volt abban, hogy megkönnyítették az Első és Második Belorusz Front, illetve az Első Ukrán Front előrehaladását a berlini főirányba. Hiszen a német főparancsnokság Friessat „Dél” hadseregcsoportjának megerősítésére kénytelen volt jelentős erőket kivonni a varsó-berlini irányból. A Budapest felszabadításáért vívott harcok megnyitották az utat Magyarország teljes felszabadításához, illető Bécs ellleni támadáshoz. FELAVATTÁK AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK, KÁROLYI MIHÁLY SZOBRÁT Az Országház Északi homlokterében a Kossuth Lajos térnek a Margit híd felé eső parkrészében ál ezután az a bronzból formált szobormű, amely az előző magyar köztársasági elnök, Károlyi Mihálynak alakját és életművét idézi. Március 3-án, — Károlyi Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából —tartották az új emlékmű avató ünnepségét. Az eseményen jelen volt Károlyi Mihály özvegye és leánya is. A Himnusz hangjai után Péter János, az országgyűlés alelnöke avatta fel a szobrot, amely fekete gránitból épített lépcsős talpazaton áll. Károlyi Mihály 2 méternél magasabb bronzalakja fölé hat és fél méter magas, gótikus formájú ívköteg magasodik. — Az országházhoz került a régóta várt szobor — mondotta Péter János — oda, ahol oly sok nagy csatáját vívta Károlyi Mihály, ahol 1918 október 16-án meghirdette a történelem kérlelhetetlen ítéletét, a régi bűnös rend bűnös vezetői felett, két héttel az őszirózsás forradalom előtt; oda, ahol egy hónappal később kikiáltották a köztársaságot; majd Károlyi Mihályt elnökké választották és ahol majdnem három évtized múltán, 1943-ban, győzelmeinek egy dicsősséges alkalmán, az egész nemzet nevében köszöntötték. Szobra méltán kapott helyet Rákóczi Ferenc szobrának közelében, kiktől a nagymajtényi síkon betört zászló révén is sok nyugtalanító gondolatot kapott. Kossuth Lajos emlékműve mellett, akinek harcát folytatta nem is csak a magyar szabadságharcért, hanem a világszabadságért. Olyan időben avatjuk ezt a szobrot az európai béke 30. évfordulóján, amikor pártunk XI. kongresszusával népünk további békés, szocialista évtizedeinek megalapozását munkálja, és olyan korban, amikor a dunai népek is megtanulják közös dolgaik rendezését. Az első magyar köztársasági elnökre emlékeztet a szobor ... de Károlyi Mihály életműve időben átfogja és részben tükrözi Magyarország egész Az új Károlyi emlékmű, a felavatáskor elhelyezett kegyelet koszorúival. A mű Varga Imre szobrászművész alkotása. (Folytatás a 6. oldalon)