Kapu, 1991. december (4. évfolyam, 12. szám)
KAPU független közéleti és kulturális folyóirat IV évfolyam 12. szám Főszerkesztő: Brády Zoltán főszerkesztő-helyettes: Kaiser Ottó művészeti szerkesztő: Bartyik Jenő olvasószerkesztő: Diósdi László főmunkatárs: Siposhegyi Péter Stádium, Közélet rov.: Kiss Endre Kárpótlás: Dragon Pál Kisebbség: Csapody Miklós Agrár horoszkóp: Simon József Irodalom: Erki Edit Olvasó a Kapuban, Nyir Tér, Megfelelek rov.: Soós Mária Film, Video, Könyv rov.: Tóth Péter Pál A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1085 Budapest, Kőfaragó utca 12., tel.: 118-7677. Telefax: 118-7913 A lapot kiadja a FLOTTA Kisszövetkezet 1145 Budapest, Mexikói út 36/B. Felelős kiadó: Kanter Ferenc Nyomdai előkészítés: Cerberus Nyomdaipari Kft. Vezető: Borbáth Gábor A nyomtatást készítette a Nyomdaipari Szolgáltató Kft., Kaposvár Felelős vezető: Mike Ferenc ISSN 0238-888 X. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj egy évre 708 Ft, félévre 354 Ft, negyedévre 177 Ft. Előfizethető közvetlenül a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál /HELIR/, Budapest, 1900 Lehel u. 10/A, és utalvánnyal vagy átutalással a HELIR 215-96162 számlaszámon, valamint a szerkesztőségben. A lap külföldi címekre előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál is (H-1389 Budapest, Pf.:149), mely esetben a díj átutalható a Magyar Hitel Bankhoz a Kultúra 202-10995 számú számlára. Nem megrendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel és címmel ellátott cikkért a szerző felel. Kedves Olvasó, megjelenésünk előtt pár nappal írom e sorokat, midőn túl vagyunk a Magyarok Világszövetségének tisztújításán. Először találkoztak e kétnapos rendezvényen a szomszéd országokban és a nyugaton élő magyar szervezetek képviselői az itthoniakkal. Nyáron lesz a világkongresszus. Elő kell készíteni. A nyugaton élő magyarok előítéletet éreztek és éreztettek az eddigi vezetőséggel szemben. Tudták, hogy sok beszervező belügyes tanyája és fedőszerve volt a Világszövetség évtizedeken keresztül. E kompromittálódott szervezet élén, 1990-ben, mint megbízott főtitkár, Komlós Attila tiszteletes, s egyben a reformátusok hetilapjának főszerkesztője vette át a kormányrudat, Sütő András elnöksége alatt. A nyugati magyarságnak és jelenlegi kormányunknak ez a vezetőség sem tetszett, gondolták kiéheztetik a szövetséget, s csak a tisztújítás után emelik a dotációt. A nyugati magyarság képviselői is az egész gárda lecserélését szorgalmazták, így érkeztek Budapestre a világ minden részéről magyarjaink, hogy felelősségteljes döntésükkel megújítsák a Világszövetséget, 15 millió magyar szervezetét. Hetekkel ezelőtt már tisztázódtak a frontok, s kirajzolódtak a december 11-12-i ülés hatalmas csatájának körvonalai. Az eddigi vezetőség sem volt rest. Sok mindent megtett - az agilisztitkár irányításával -, hogy maradjanak. Az meg természetes, hogy a kormány a saját embereinek akart cselekvési lehetőséget és funkciót adni, miközben a pénzt a zsebében tartotta. Hálás közönséget szerzett magának Komlós Attila a szomszédos országokból. Az ottani magyarok nagyon sokat köszönhettek az általa vezetett Világszövetségnek, hisz’ segítette, összefogta, koordinálta őket. Nyugaton is talált támogatókat az eddigi Btitkár. A kormány is erősen lobbyzott. A nyugati magyarokat a közgyűlés előtti estén vacsorával várta egy-két miniszter és államtitkár, akik szelíd erőszakkal ismertették javaslataikat, amit a meghatódott küldöttek örömmel vettek tudomásul, mivel nem sokat tudtak ezekről az emberekről, csak annyit, hogy a kormány támogatja őket, így nem is csodálkoztam, amikor a küldöttgyűlésen olyan jeles MDF-es embereket láttam megjelenni, akik eddig nem fordultak elő a Világszövetség portáján. Nevek szálltak szájról-szájra. Érdekes volt, hogy a kormány ellenzéke nem képviseltette magát, de így is híres, nagy nevek mutatkoztak a teremben. Tizenegyedikén, a fórumon oda-vissza szálltak a mérges nyilak. Már akkor látható volt, hogy erős a kormánylobby, a nyugati magyarság szervezettebb, a szomszédos országokban élő magyarok képviselői meg többen voltak, és igen makacsoknak bizonyultak. Az is látszott, hogy a demokráciákban megöregedő nyugati magyarság fantasztikus rutinnal rendelkezik a szervezésben és a lobbyzásban. A lobbyzás nem bűn, meg kell tanulni! Én, mint egyetlen, és magát semmibe sem beleártó, úgy láttam, hogy a kormány jelenlévő képviselőinek maflaságán és későn ébredő agresszivitásán múlott, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna. 1991. december 12-én volt az ütközet. És én bizony ebbe belekeveredtem. Ugyanis beválasztottak a jelölőbizottságba. Nekünk kellett Fónay Jenővel és Bánsági Ágostonnal a közgyűlés elé terjeszteni, hogy kiket javasolunk a magyar állampolgárok közül a vezetésbe. Ugyanis három jelölőbizottság volt, a szomszédból jöttek, a nyugati magyarság és a hazaiak; öt-öt képviselőt jelölhettek, a 15 tagú vezetőségbe. Hárman összültünk és 17 jelöltet hallgattunk meg, akikből ötöt kellett javasolnunk. Viharos lobbyzás következett. A szomszédos országok magyar vezetői jelezték, hogy kivonulnak, ha Komlós Attila nem lesz a vezetésben. A nyugati magyarok ugyanezzel fenyegetőztek, ha benne lesz. A kormány is sugallta akaratát. Mi meg faggattuk a jelölteket. Megkérdeztük például, hogy tagja volt-e az MSZMP-nek. Furcsáltuk, hogy a kormány által legjobban támogatott Pusztaszeri úr, az Új Magyarország rovatvezetője, MSZMP-s volt. Megegyeztünk, hogy a nyugati magyarság miatt sem javasolunk volt párttagot jelöltnek. Végül úgy határoztunk, hogy ügyvezetőként, az augusztusi kongresszusig, Komlós Attilát terjesztjük föl (rutinja van, addig sem kell betanítani új embert, hiszen hatalmas munka a Világkongresszus megszervezése, és a szomszédos országok magyarjai is elégedettek lesznek. Jelöltünk egy volt politikai foglyot, egy semlegest és a kormánylobby két emberét, akik fiatalok és energikusak. Azt hiszem, ennél igazságosabbak nem lehettünk. A Világszövetség elnökéül Csoóri Sándort javasoltuk, és ezzel egyetértett mindenki. A többi jelölt kapcsán nagy vita dúlt, személyeskedéssé fajulva. Kérem, ez a demokrácia! Amikor már úgy látszott, hogy a kormány elképzelései veszélybe kerültek, menteni a menthetőt a jelenlévő államtitkár és lobbystái erősítették. Sajnos nem csinálták elegánsan. Snassz volt. Annyira, hogy a körünkbe érkező elnökjelölt, Csoóri Sándor nyilvánosan megfeddte őket. Az az igazság, hogy tanulhattak volna Antall József elegáns kártyajátékából. Végül is hajnalban végetért a szenvedélyes harc, felszállt a fehér füst és a küldöttek, az eredménybe beletörődve, elvonultak a szélrózsa minden irányába. (A 8. oldalon közöljük a Magyarok Világszövetsége új vezetőségének névsorát.) Sokat köszönhetünk Pásztor Lászlónak, az RMDSZ elnökének, aki precíz rutinjával és demokratikus érzékével segítette, csillapította a viharos gyűlést. Én meg elméláztam azon, miként lehetséges az, hogy Komlós Attilát (egyébként kiváló szakember!) le akarták váltani, s ő megerősödve, sőt, feljebb lépve a ranglétrán került ki a küzdelemből. Hát Istenem ilyen a demokrácia! BUÉK Brády Zoltán U. i.: Januártól megújult KAPU-t vehetnek kezükbe tisztelt olvasóink. (Brády) KAPU/1