Kapu, 1994. december (7. évfolyam, 12. szám)

OLVASÓ A KAPUBAN - Politikai Elítéltek Közössége: Javaslat a hősök és mártírok emlékünnepségének évenkénti megtartására

­ A kiegyezés után - miután addig tiltva volt - ország­szerte megindult a szabadságharc és a szabadságharc­ban elesettek, kivégzettek emlékének megörökítése, a hősi sírok ápolása. Az első világháború alatt és után a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítésére két törvény is rendelkezett. Az 1917: VIli. törvénycikk sze­rint „mindazok, akik a most dúló háborúban ... híven tel­jesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város ... méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazá­ért életüket áldozták fel.” A másik törvény, az 1924: XIV. törvénycikk szerint „A magyar nemzet mélységes sze­retettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/18. évi világhá­ború alatt... az életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elis­merése jeléül az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink di­csőségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a „Hősök emlékünnepét” - a ma­gyar nemzet mindenkor a hősi halottaknak szenteli.” Az elmúlt viharos évtizedek, az idegen megszállá­sok és a diktatúrák nemcsak a fegyveres szolgálatot teljesítők, hanem a védtelen polgári lakosság részéről is nagy véráldozatot követeltek. Nem hirtelen támadt ötlet, hanem élő hagyományok alapján javasoljuk - a talán még ma is hatályban lévő törvény szerinti - ün­nepnap felújítását „HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉK­ÜNNEPE” néven. A javaslat - úgy hisszük - nem igé­nyel bővebb indokolást, de alátámasztására szolgáljon a 70 éves törvény ma is időszerű indokolásából: „Tekintettel azokra a nagy véráldozatokra, amelye­ket a világháború köztudomás szerint követelt, a hősi halottak iránti kegyeletet nem tekinthetjük kimerítettnek a hátramaradottaiknak az állam pénzügyi helyzetéhez mért gondoskodásban való részesítésével és sírhelye­ik megfelelő ápolásával, hanem a haza iránt tanúsított önfeláldozásuk nagysága megkívánja, hogy emléküket minden időben megünnepeljük. Emlékük megünneplésének egyik módja lenne az, hogy az év egy napját, mint nemzeti ünnepet nekik szen­teljük. Ezzel az ünnepnappal az utókor legszebb, leg­­magasztosabb kegyeletét, a szívek mélyéről fakadó örök háláját óhajtaná kifejezésre juttatni. ... Az ünnepnap megtartására május utolsó vasárnap­ja látszik legalkalmasabbnak, mint olyan, amikor a ta­nuló ifjúság a tanintézetekben együtt van ... A fokozott tevékenységet követelő mezőgazdasági munkálatok ebben az időszakban a gazdaközönséget nem vonnák el az ünnepléstől, mint kora tavasszal, nyáron, vagy ősszel. Május végén a sírok díszítésére már elegendő virág áll rendelkezésre, az időjárás változásával sem kell olyan nagy mértékben számolni, mint kora tavasszal, vagy késő ősszel. ... Ennek a napnak, a „hősök emlékünnepének” rendel­tetése, hogy azon az állam és társadalom célszerű együttműködésével a nemzet a hősök emlékének mél­tó módon adózzék.” Úgy véljük, hogy a nemzet egységének helyreállí­tását és a megbékélést szolgálná, ha a „HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPE” napján emlékeznénk meg mind a harctereken életüket áldozott katonáink­ról, mind a háborús események során életüket vesz­tett polgári személyekről, mind a nemzet független­ségéért életüket áldozó mártírokról, akiknek volt bá­torságuk tevékenyen szembeszállni a különböző dikta­túrákkal, mindazokról, akik a diktatúráknak - különbö­ző okokból - ártatlan áldozataivá váltak. Legyen ezentúl minden május utolsó vasárnapja a „HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPE”, amikor is hivatalos ünnepként, az önkormányzatok szerve­zésében, a társadalmi és az ifjúsági szervezetek, az is­kolák és a tanulóifjúság, az egyházak és lehetőleg a fegyveres testületek képviselőinek a részvételével, a hősi emlékműveknél rendezett ünnepélyes megem­lékezésekkel gondol az egész ország mindazokra, akik­nek az élete a legutóbbi 150 év politikai és történelmi eseményei nélkül hosszabb lehetett volna. Kérünk mindenkit, hogy csatlakozzék ezen kezde­ményezésünkhöz, hiszen alig lehet az országban olyan család, akiknek ne lennének az elmúlt évek politikai és háborús eseményei következtében áldozatai. Az 1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége JAVASLAT A HŐSOK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPÉNEK ÉVENKÉNTI MEGTARTÁSÁRA 73

Next