Kapu, 1994. december (7. évfolyam, 12. szám)
OLVASÓ A KAPUBAN - Politikai Elítéltek Közössége: Javaslat a hősök és mártírok emlékünnepségének évenkénti megtartására
A kiegyezés után - miután addig tiltva volt - országszerte megindult a szabadságharc és a szabadságharcban elesettek, kivégzettek emlékének megörökítése, a hősi sírok ápolása. Az első világháború alatt és után a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítésére két törvény is rendelkezett. Az 1917: VIli. törvénycikk szerint „mindazok, akik a most dúló háborúban ... híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város ... méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” A másik törvény, az 1924: XIV. törvénycikk szerint „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/18. évi világháború alatt... az életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a „Hősök emlékünnepét” - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottaknak szenteli.” Az elmúlt viharos évtizedek, az idegen megszállások és a diktatúrák nemcsak a fegyveres szolgálatot teljesítők, hanem a védtelen polgári lakosság részéről is nagy véráldozatot követeltek. Nem hirtelen támadt ötlet, hanem élő hagyományok alapján javasoljuk - a talán még ma is hatályban lévő törvény szerinti - ünnepnap felújítását „HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPE” néven. A javaslat - úgy hisszük - nem igényel bővebb indokolást, de alátámasztására szolgáljon a 70 éves törvény ma is időszerű indokolásából: „Tekintettel azokra a nagy véráldozatokra, amelyeket a világháború köztudomás szerint követelt, a hősi halottak iránti kegyeletet nem tekinthetjük kimerítettnek a hátramaradottaiknak az állam pénzügyi helyzetéhez mért gondoskodásban való részesítésével és sírhelyeik megfelelő ápolásával, hanem a haza iránt tanúsított önfeláldozásuk nagysága megkívánja, hogy emléküket minden időben megünnepeljük. Emlékük megünneplésének egyik módja lenne az, hogy az év egy napját, mint nemzeti ünnepet nekik szenteljük. Ezzel az ünnepnappal az utókor legszebb, legmagasztosabb kegyeletét, a szívek mélyéről fakadó örök háláját óhajtaná kifejezésre juttatni. ... Az ünnepnap megtartására május utolsó vasárnapja látszik legalkalmasabbnak, mint olyan, amikor a tanuló ifjúság a tanintézetekben együtt van ... A fokozott tevékenységet követelő mezőgazdasági munkálatok ebben az időszakban a gazdaközönséget nem vonnák el az ünnepléstől, mint kora tavasszal, nyáron, vagy ősszel. Május végén a sírok díszítésére már elegendő virág áll rendelkezésre, az időjárás változásával sem kell olyan nagy mértékben számolni, mint kora tavasszal, vagy késő ősszel. ... Ennek a napnak, a „hősök emlékünnepének” rendeltetése, hogy azon az állam és társadalom célszerű együttműködésével a nemzet a hősök emlékének méltó módon adózzék.” Úgy véljük, hogy a nemzet egységének helyreállítását és a megbékélést szolgálná, ha a „HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPE” napján emlékeznénk meg mind a harctereken életüket áldozott katonáinkról, mind a háborús események során életüket vesztett polgári személyekről, mind a nemzet függetlenségéért életüket áldozó mártírokról, akiknek volt bátorságuk tevékenyen szembeszállni a különböző diktatúrákkal, mindazokról, akik a diktatúráknak - különböző okokból - ártatlan áldozataivá váltak. Legyen ezentúl minden május utolsó vasárnapja a „HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPE”, amikor is hivatalos ünnepként, az önkormányzatok szervezésében, a társadalmi és az ifjúsági szervezetek, az iskolák és a tanulóifjúság, az egyházak és lehetőleg a fegyveres testületek képviselőinek a részvételével, a hősi emlékműveknél rendezett ünnepélyes megemlékezésekkel gondol az egész ország mindazokra, akiknek az élete a legutóbbi 150 év politikai és történelmi eseményei nélkül hosszabb lehetett volna. Kérünk mindenkit, hogy csatlakozzék ezen kezdeményezésünkhöz, hiszen alig lehet az országban olyan család, akiknek ne lennének az elmúlt évek politikai és háborús eseményei következtében áldozatai. Az 1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége JAVASLAT A HŐSOK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKÜNNEPÉNEK ÉVENKÉNTI MEGTARTÁSÁRA 73