Kapu, 1998. június-július (11. évfolyam, 6-7. szám)
KULTÚRA - Titánok: Petőfi sírja
76 „tértek ki hozzám, s ott kiáltsatok síromnál éljent a respublikára." Petőfi Sándor utolsó kívánsága egyenlőre még nem teljesült, hiszen testi ereklyéi előtt nemzetünk ez idáig még nem rótta le kegyeletét. A költő egész életét és költészetét áthatja a hazáért, a népért érzett felelőssége, de ugyanez a nép nem érez semmiféle felelősséget és késztetést annak irányában, hogy megtalálja földi maradványait. Nem kérdéses, hogy sokkal egyszerűbb volt azt mondani, hogy eltűnt. Vannak azonban olyanok, akik nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, s közéjük tartozik Krajczár Gyula nyugdíjas nyomozótiszt is. Közel húsz évet szánt az életéből arra, hogy felkutassa Petőfi sírját, és most már teljes bizonyossággal állítja, hogy a földi maradványokat Segesvártól észak-keletre, Fehéregyházánál kell keresnünk. A józan ész mindenképpen azt diktálja, hogy a kutatóknak Segesvár környékén kell tapogatózniuk, hiszen 1849. július 31-én itt látták utoljára a költőt az ellenséges erők elől menekülve. Ezen feltételezés korántsem új keletű, hiszen Dienes András 1949-ben már fölvetette ennek eshetőségét (Dienes András: Petőfi a szabadságharcban), melyhez ekkor, és 1956- ban állami támogatást is kapott. Krajczár Gyula Sőtér István irodalomtörténész felvetése nyomán kezdte el kutató munkáját. Történt ugyanis, hogy 1978-ban betörtek a professzorhoz. Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy akkor éppen ott helyszínelő Krajczár Gyula, mint nyomozó kezdené vizsgálni Petőfi eltűnésének körülményeit. A nyomozó másokkal ellentétben egészen más szemszögből kezdte vizsgálni a történteket. Elölről kezdte az eset tanulmányozását, és nem a már kialakult álláspontokból indult ki, ugyanis az utóbbi tévedések forrása lehet. Meglévő vallomásokból és adatokból indult ki. Kutatásai elején rájött arra, hogy Dienes András „Ispánkút-elmélete" a fantázia szüleménye. Az „Ispánkút-tézis” Krajczár Gyula a professzor biztatására tanulmányozta Dienes fő művét, a „Petőfi a szabadságharcban" című munkát, melynek szerkesztője maga a professzor volt. Ebben a tanulmányban szó esik Petőfi halálának körülményeiről is. A nyomozó számára egyértelmű volt, Petőfi sírja hogy Dienes egy bizonyos ponton túl hamis nyomon haladt és pusztán csak leltározott és nem rekonstruált. Hibái abból erednek, hogy mindenképpen eredményt akart fölmutatni. Ez oda vezetett, hogy a valamikori csatatéren, egy soha nem létező tereptárgyat azonosított, melyet Ispánkútnak nevezett el, ami azért is érdekes, mert önmaga és geológus szakértője szerint sem lehetett itt soha víznyerési lehetőség. Hozzátartozik még a tényekhez, hogy a Dienes András által készített térkép 26 térképhibát és még több hiányosságot tartalmazott. A tudományos munkaközösség A helyszínről Haller József gróf Petőfi kutató is készített egy vázlatot berajzolta magát a csatateret a szekértáborokkal, feltüntetve Bem menekülési útvonalát, a teljes terepfedezetet és a tömegsírok helyét is. Ezen a térképen Ispánkútról semmiféle adat nincs és talán nem véletlenül. Egy 1956 októberi Magyar Nemzetben érdekes cikkeket találhatunk. Az írás a magyar-román tudományos munkaközösség jelentését tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiája szakemberekből álló munkaközösséget szervezett és küldött Segesvárra Petőfi halála körülményeinek és halála helyének megállapítása végett. A kutatócsoport tagja volt Dienes András is. Összefoglaló jelentésükből kitűnik, hogy a munkaközösség megcáfolta azt a Haller Ferenc és Gamerra Gusztáv által felállított tézist, miszerint Petőfi a Fehéregyházától délre fekvő magaslatok felé menekülve esett el. Elvetik azt a Haller József által képviselt álláspontot is, amely szerint Petőfi a báni Küküllő-híd felé megsebesült, majd — még élve — tömegsírba került. Kijelentik, hogy a tudományos munkaközösség a költő halálhelyét és halála körülményeit illetően ugyanarra az eredményre jutott, mint Dienes András. Kommunikációs kódok zavarai Krajczár Gyula szerint Dienes ott is hibát követett el, hogy a különböző eredetű szavakat tükörfordításban közölte, így az asszociációs lehetőség hiánya lehetetlenné tette a helyszín teljes rekonstruálását. A nyomozó szerint Dienesben fel sem merült, hogy kódolt közleményt kell megfejteni, és talán így jutott el „Ispánkútig". Hiába áll itt Petőfinek emlékmű , a költő holtteste ismeretlen sírban hever. „Kösök Kútjai" Krajczár Gyula szerint a kutatónak a „maradékból” kell kiindulni. A Heydte ezredes jelentésében szereplő „Springbrunnen" szó a korabeli térképeken nem szerepel, román megfelelőjét sem lehet felkutatni. Értelem szerinti magyar fordítását egy kis torzulással azonban fel lehet ismerni a III. ún. marosvásárhelyi katonai felmérés-i tájolású 25.000-es méretarányos 4.574/3. sz. felvételi lapon a „Kösökkút Mai" nevű 437 m magas, partközeli hegyben. Ez a hegy a Nagy-Küküllő folyásirányára vonatkoztatott jobb (északi) oldalán van, valamennyi néveleme magyar eredetű. A szószerkezet utolsó tagja a „Mai" napfényes, verőfényes hegyoldalt, alámosott partszakaszt jelent. A „Kösök Kút" szó is magyar eredetű és tartalmazza a „szökőkút" szó valamennyi betűjét, csak felcserélt szórendben. Krajczár Gyula szerint a kutatók nem figyeltek fel az anagrammamódszer (betűkeverés) jelentőségére, s az ezen a vidéken annak idején gyakorta fölbukkanó kriptogramma szerepére. A „Kösök Kút" magyar eredetét csak megerősíti, ha a szót behelyettesítjük I. Rákóczi György itt szokásban volt titkosításába, mert akkor „Sökös kút” magyar eredetű szót kapunk. Nem fér kétség hozzá, hogy a 150 éve keresett tereptárggyal a „szökőkút”-tal azonos dologról beszélünk. Ezen a területen minden egyes beszélgetés egy sajátos etnográfiai kódot jelentett, és az egyik ilyen beszélgetésben használt torz szót tüntette fel a térképen, akinek ezt így mondta az adatszolgáltatója, vagy pedig ő értette félre. Általánosságban ugyanis megállapítható, hogy magyarok voltak a névadók, a románok többnyire hangzás szerint fordítottak, a németek pedig értelem szerint fordították a kifejezéseket. Esetünkben tehát a magyar lakosság „szökőkút szót használt, a románok ezt áthangszerelték „kösök kút”-ra és Heydte ezredes titkos jelentésében már értelem szerinti fordításában „Springbrunnen”-ként szerepel. KULTÚRA