Kapu, 1998. június-július (11. évfolyam, 6-7. szám)

KULTÚRA - Titánok: Petőfi sírja

76 „tértek ki hozzám, s ott kiáltsatok síromnál éljent a respublikára." Petőfi Sándor utolsó kívánsága egyenlőre még nem teljesült, hiszen tes­ti ereklyéi előtt nemzetünk ez idáig még nem rótta le kegyeletét. A költő egész életét és költészetét áthatja a hazáért, a népért érzett felelőssége, de ugyan­ez a nép nem érez semmiféle felelős­séget és késztetést annak irányában, hogy megtalálja földi maradványait. Nem kérdéses, hogy sokkal egyszerűbb volt azt mondani, hogy eltűnt. Vannak azonban olyanok, akik nem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe, s közéjük tar­tozik Krajczár Gyula nyugdíjas nyomo­zótiszt is. Közel húsz évet szánt az éle­téből arra, hogy felkutassa Petőfi sírját, és most már teljes bizonyossággal ál­lítja, hogy a földi maradványokat Seges­vártól észak-keletre, Fehéregyházánál kell keresnünk. A józan ész mindenkép­pen azt diktálja, hogy a kutatóknak Segesvár környékén kell tapogatózni­uk, hiszen 1849. július 31-én itt látták utoljára a költőt az ellenséges erők elől menekülve. Ezen feltételezés koránt­sem új keletű, hiszen Dienes András 1949-ben már fölvetette ennek eshető­ségét (Dienes András: Petőfi a szabad­ságharcban), melyhez ekkor, és 1956- ban állami támogatást is kapott. Krajczár Gyula Sőtér István irodalom­­történész felvetése nyomán kezdte el kutató munkáját. Történt ugyanis, hogy 1978-ban betörtek a professzorhoz. Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy akkor éppen ott helyszínelő Krajczár Gyula, mint nyomozó kezdené vizsgálni Petőfi eltűnésének körülményeit. A nyomozó másokkal ellentétben egészen más szemszögből kezdte vizsgálni a történ­teket. Elölről kezdte az eset tanulmá­nyozását, és nem a már kialakult állás­pontokból indult ki, ugyanis az utóbbi tévedések forrása lehet. Meglévő val­lomásokból és adatokból indult ki. Ku­tatásai elején rájött arra, hogy Dienes András „Ispánkút-elmélete" a fantázia szüleménye. Az „Ispánkút-tézis” Krajczár Gyula a professzor biztatá­sára tanulmányozta Dienes fő művét, a „Petőfi a szabadságharcban" című mun­kát, melynek szerkesztője maga a pro­fesszor volt. Ebben a tanulmányban szó esik Petőfi halálának körülményeiről is. A nyomozó számára egyértelmű volt, Petőfi sírja hogy Dienes egy bizonyos ponton túl hamis nyomon haladt és pusztán csak leltározott és nem rekonstruált. Hibái abból erednek, hogy mindenképpen eredményt akart fölmutatni. Ez oda ve­zetett, hogy a valamikori csatatéren, egy soha nem létező tereptárgyat azonosí­tott, melyet Ispánkútnak nevezett el, ami azért is érdekes, mert önmaga és geo­lógus szakértője szerint sem lehetett itt soha víznyerési lehetőség. Hozzátarto­zik még a tényekhez, hogy a Dienes András által készített térkép 26 térképhibát és még több hiányosságot tartalmazott. A tudományos munkaközösség A helyszínről Haller József gróf Pe­tőfi kutató is készített egy vázlatot be­rajzolta magát a csatateret a szekértá­borokkal, feltüntetve Bem menekülési útvonalát, a teljes terepfedezetet és a tömegsírok helyét is. Ezen a térképen Ispánkútról semmiféle adat nincs és ta­lán nem véletlenül. Egy 1956 októberi Magyar Nemzetben érdekes cikkeket találhatunk. Az írás a magyar-román tudományos munkaközös­ség jelentését tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Román Népköztársaság Tudomá­nyos Akadémiája szakemberekből álló munkaközösséget szervezett és küldött Segesvárra Petőfi halála körülményeinek és halála helyének megállapítása végett. A kutatócsoport tagja volt Dienes András is. Összefoglaló jelentésükből kitűnik, hogy a munkaközösség megcáfolta azt a Haller Ferenc és Gamerra Gusztáv által felállított tézist, miszerint Petőfi a Fehér­egyházától délre fekvő magaslatok felé menekülve esett el. Elvetik azt a Haller József által képviselt álláspontot is, amely szerint Petőfi a báni Küküllő-híd felé meg­sebesült, majd — még élve — tömegsír­ba került. Kijelentik, hogy a tudományos munkaközösség a költő halálhelyét és ha­lála körülményeit illetően ugyanarra az eredményre jutott, mint Dienes András. Kommunikációs kódok zavarai Krajczár Gyula szerint Dienes ott is hibát követett el, hogy a különböző ere­detű szavakat tükörfordításban közöl­te, így az asszociációs lehetőség hiá­nya lehetetlenné tette a helyszín teljes rekonstruálását. A nyomozó szerint Dienesben fel sem merült, hogy kódolt közleményt kell megfejteni, és talán így jutott el „Ispánkútig". Hiába áll itt Pető­finek emlékmű , a költő holtteste is­meretlen sírban hever. „Kösök Kút­jai" Krajczár Gyula szerint a kutatónak a „maradékból” kell kiindulni. A Heydte ezredes jelentésében szereplő „Springbrunnen" szó a korabeli térké­peken nem szerepel, román megfele­lőjét sem lehet felkutatni. Értelem sze­rinti magyar ford­ítását egy kis torzulás­sal azonban fel lehet ismerni a III. ún. marosvásárhelyi katonai felmérés­­-i tájolású 25.000-es méretarányos 4.574/3. sz. felvételi lapon a „Kösökkút Mai" nevű 437 m magas, partközeli hegyben. Ez a hegy a Nagy-Küküllő fo­lyásirányára vonatkoztatott jobb (észa­ki) oldalán van, valamennyi néveleme magyar eredetű. A szószerkezet utol­só tagja a „Mai" napfényes, verőfényes hegyoldalt, alámosott partszakaszt je­lent. A „Kösök Kút" szó is magyar ere­detű és tartalmazza a „szökőkút" szó valamennyi betűjét, csak felcserélt szó­rendben. Krajczár Gyula szerint a ku­tatók nem figyeltek fel az anagramma­módszer (betűkeverés) jelentőségére, s az ezen a vidéken annak idején gya­korta fölbukkanó kriptogramma szere­pére. A „Kösök Kút" magyar eredetét csak megerősíti, ha a szót behelyette­sítjük I. Rákóczi György itt szokásban volt titkosításába, mert akkor „Sökös kút” magyar eredetű szót kapunk. Nem fér kétség hozzá, hogy a 150 éve ke­resett tereptárggyal a „szökőkút”-tal azonos dologról beszélünk. Ezen a te­rületen minden egyes beszélgetés egy sajátos etnográfiai kódot jelentett, és az egyik ilyen beszélgetésben használt torz szót tüntette fel a térképen, aki­nek ezt így mondta az adatszolgálta­tója, vagy pedig ő értette félre. Általá­nosságban ugyanis megállapítható, hogy magyarok voltak a névadók, a ro­mánok többnyire hangzás szerint for­dítottak, a németek pedig értelem sze­rint fordították a kifejezéseket. Esetünkben tehát a magyar lakosság „szökőkút szót használt, a románok ezt áthangszerelték „kösök kút”-ra és Heydte ezredes titkos jelentésében már értelem szerinti fordításában „Spring­­brunnen”-ként szerepel. KULTÚRA

Next