Kapu, 2000. október (13. évfolyam, 10. szám)

IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula jelentés: Erdélyi István egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar tőlünk délre: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István SIPOSHEGYI PÉTER könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe 1082 Budapest, Nap u. 13. tel: 30 30 710,30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 terjeszti a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság, a Hirker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail Kapuszer@mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/~mkapu­ ­ Kedves Olvasó, a lágy őszutóban kivirágoztak a datúrák. Angyaltrombita, ahogy a népnyelv neve­zi. Rózsaszín, sárga, fehér tölcsérek szín-izzanak a zöld levelek között. Az ablakon át nézem őket, az általam megvetett keserűséggel és szomorúsággal. Válságos időt él át szerkesztőségünk. Nem anyagi (azt megszoktuk), hanem elvi okok miatt. Évekkel ezelőtt elvesztettünk egy pert Bába István szegedi sztárügyvéddel szemben. Az olajosok sikeres védője ismét nyert - mi alul maradtunk. Itt járt a végrehajtó, hogy begyűjtse az egymillió forintot. Anno dacumal - ha emlékeznek rá - megszűnt a Ma­gyar Kapu Alapítvány (ellehetetlenülés miatt), mely akkoriban kiadta folyóiratunkat. A megvesztegethetetlen bíróság furcsa módon mégis a nyakamba varrta a büntetést (csak kuratóriumi tag voltam), holott törvény írja (Btk. 74/C/5 bek.), hogy az alapít­vány tartozásáért a kuratórium tagja nem felel. Az ítélet mégis engem büntetett meg, a számomra magasnak tűnő összeggel. Nagy tiszteletű Tímár György barátunk (az FKGP alelnöke) volt a védőnk, aki azóta a bridzs-diplomáciába menekült, meg­nyugtatott, hogy kuratóriumi tagként nem felelek az ügyért, pláne, ha megszűnt az alapítvány... Aztán nem is láttam többé. A tárgyalás után Bába István szegedi sztárügyvéddel szóban megállapodtunk, hogy nem csinálunk sajtóügyet a törté­netünkből, ő pedig cserébe nem kér végrehajtást. Balga módon hittem Bába Ist­ván szegedi sztárügyvéd adott szavában. Egy jó év elteltével a számunkra törvény­telennek tűnő ítélet végrehajtását Bába István szegedi sztárügyvéd mégis kérte. Pedig jóbarátaink figyelmeztettek, hogy Bába István szegedi sztárügyvéd nem ki­fejezetten szótartó ember hírében áll, s akinek üzleti ügyei (kiadók, ingatlanügyek, képvásárlási akciók stb.) pénzéhségét illusztrállják - hisz a szegedi tévének is azt nyilatkozta, hogy csak az ülhet be az előszobájába várakozni, akinek mellényzseb­ében minimum százezer forint lapul. Minket is ,jó hírének védelme tárgyában" pe­relt, és nem kért se helyreigazítást, se bocsánatkérést, csak pénzt. Ez is sok mindent elárul Bába István szegedi sztárügyvédről. A KAPU-val kapcsolatos afférja is egy pár mondat miatt történt. Bába István szegedi sztárügyvéd szerepelt Friderikusz Sándor tévéműsorában, ahol a tehetséges riporter igen ügyesen ábrázolta Bába István szegedi sztárügyvédet, aki civilizálatlan pökhendiséggel dicsekedett gaz­dagságáról, sikereiről. Hogy 250 ezer forint nála az óradíj, kastélyokat és halastava­kat szeret gyűjteni stb. A tévénézők kisebbsége bizonyára tátott szájjal és áhítattal it­ta Bába István szegedi sztárügyvéd krőzus-ittas szavait, a többség meg röhögött a jó szakmai raffinériával kreált tévéműsoron. A hajdani forradalmak idején ilyenek kerültek lámpavasra... Mi meg csak „lesültparasztoztuk" Bába István szegedi sztárügyvédet, aki nem a televíziót perelte be az ő ábrázolásáért, hanem minket. Ami igaz, az igaz: a szó, a kép elszáll, az írás meg megmarad. így maradtunk per­vesztesek egy olyan emberrel szemben, akinek rögös útját fiatalabb korában még a Komócsin-klán kezdte egyengetni, s ezt maga Bába István szegedi sztárügyvéd sem hallgatta el egy régebbi nyilatkozatában. Kétségtelen, hogy az ügyünk rend­őrségi szakában Bába István szegedi sztárügyvéd a pár soros cikkecske szerző­jének nevét szerette volna megtudni, de egy valamire való főszerkesztő ilyet nem ad ki a kezéből... Kedves Olvasó, én az ilyen Bába István szegedi sztárügyvédnek nem adok pénzt, bármelyik ítélőszék ítéletére sem. Ha nála is gazdagabb lennék, akkor sem. Inkább legyek hajléktalan, vigyék el a lakásomat a fejem fölül - akár karhatalommal. Ha ilyesmi megtörténhet ebben az országban, akkor annak a polgári demokráciá­nak nincs szüksége független konzervatív lapra. Mindenesetre védekezünk. Sajtótájékoztatót tartunk és bejelentjük, hogy gyűjtést indítunk Bába István szegedi sztárügyvéd számára, hogy megkaphassa a pénzét, amit a bíróság megítélt neki. Perújítást kérünk, ombudsmannhoz fordulunk. A KAPU kiadását felfüggesztjük, míg Bába István szegedi sztárügyvéd meg nem kapta a pénzét. 1986. október 22-én mint az Új Tükör munkatársa levelet írtam Grósz Károly ak­kori miniszterelnöknek, s közöltem vele, hogy egy korrupció-halmot leleplező cikk­sorozatom miatt 80 napos elzárásra ítéltek. A recsegő-ropogó eresztékű rendszer nagyképűen október 23-át jelölte meg, hogy elkezdjem börtönbüntetésemet a Gyorskocsi utcában. Kijelentettem, a tágasabb sajtószabadságot ígérgető miniszter­­elnöknek, hogy ha végig kell üljem a 80 napot a börtönben, úgy nem leszek többé újságíró ebben az országban. A nyolcadik napon kihoztak. Azért a nyolcadik napon, mert egy adminisztrációs hiba miatt sokáig nem találtak meg. A KAPU-val is így gondoltam... És Orbán Viktor miniszterelnöknek nem is írok le­velet. 2000. október 22.­ ­ Kapu 2000/10

Next