Kapu, 2004. október (17. évfolyam, 10. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Steiner Balázs tördelőszerksztő Markolt Sebestyén címlap nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee a késő őszi, harmatos reggelen (távolban a tél melankóliájával) kimentem kertembe és fel­olvastam Gyurcsány Ferenc miniszterelnökünk beszédéből egy részletet, mely a Parlament­ben hangzott el, a Brüsszelbe távozó Kovács László külügyminiszter búcsúztatásán. Minisz­terelnökünk egyik mondata így hangzott: „Mi elvesztettünk egy kiváló politikust, de Európa nyer egy fantasztikus politikust.” Virágaim ezt hallva megdermedtek, mert kapillárisaikban (szállítóedények) megfagyott a növényi nedv. Hát ilyen duma! Persze ez a politika. A szoci­alisták feltörekvő ifjú szárnya örült a legjobban, hogy megszabadulhatott Kovács Lászlótól, a szürke butuska aparatcsik maradványtól. Boldogítsa elméjeti tudását Brüsszelt - ott úgy sincs még hatalom. Persze kezdhette volna úgy is Gyurcsány, hogy „Temetni jöttem Ková­csék nem dicsérni...”, de ez túl művelt és klasszikus lett volna. Elégedjenek meg azzal (meg a szocik is), hogy Kovács elvtárs elment, szürke fellegekbe burkolódzva Brüsszelbe. Ha ez az EU-nak jó üzlet, váljék egészségükre. Jó így élcelődni, mert már 15 éve lehet. Milyen kí­nos lenne az életünk, ha íróasztalom rejtett fiókjának írom a fentiek helyett a következő mon­datot: „No ez derék dolog elvtársak! - szólt Kádár elvtárs, az ápolónők központi bálján. Mi­közben az imperialisták ereiben megfagyott a vér.” Khm! Üdvös, hogy az ötvenhat utáni generáció vette át a hatalmat az MSZP-ben. Hiller úrban egy művelt, okos embert tisztelhetünk, és hát Gyurcsány miniszterlenökünk sem tűnik bu­tácskának, szürkének - mégha elvtársi körök egyengették is az útját. Mint Pallas Athéne (hú, de fennkölt hasonlat), a régi elvtársak vállára pattant és átvette a hatalmat. Orbán Viktornak össze kell szednie magát, és így talán megszabadul néhány középszerű gőgös tanácsadójá­tól. Viharos, elegáns, éles összecsapások várhatók a magyar politika színpadán, ahol majd eljátszák nekünk a választási hadjáratot. Talán még lelkesen is megyünk szavazni. Nagyon sajnálom a magyar tulajdonságú, széthúzó MDF-et, de talán ott is helyreáll a bé­ke (ebben reménykedek), hogy ne csak két párt rivalizáljon kényük-kedvük szerint. Most eljutottam írásom legkínosabb részéhez Megkövetjük magunkat Olvasóink előtt, mert fennséges számítógéprendszerünk megbolondult, a pertől való féle­lem miatt le nem írható operációs rendszer, és előző számunkban a vesszők helyett kis kötő­jeleket biggyesztett oda a program. Se mi, se a nyomda nem észlelte leadáskor a a pertől va­ló félelem miatt le nem írható operációs rendszer ördögét, és így kötőjelek hemzsegtek vesszők helyett az oldalainkon. Ha az értelmezést nem is zavarta meg, ez a szörnyű malőr, sajnos az olvasást nagyon megnehezítette. Ilyen sajtóhiba-tömkeleg még nem fordult elő 16 éve regnáló lapunkba. Merthogy fájlhiba néha-néha előfordult és hibásan jelentek meg a mégis kijavított szavak - ezt már megszoktuk. Az sem vígasztal minket, hogy más lapok is jártak így. Kihívtuk a Számítástechnikai Kutatóintézetet, ők is értetlenül álltak e kellemetlen jelenség előtt. Tördelőnknek bene Krisztiánnak (büntetésből csupa kisbetűvel írtuk le a ne­vét), ötödször is ellenőriznie kellett volna a lapot a nyomdába adás előtt. Dehát nem tette, mert eddig még ilyet nem produkált nálunk a Windows. Dehát mégis megtörtént. Kérjük, nézzék el nekünk ezt a malőrt, és maradjanak továbbra is hű, és minket értő olvasóink. Megrendelőlap Megrendelem a KAPU című folyóiratot .....................példányban.......................év.....................................hó-tól Név:............................................................................................................ Cím:............................................................................................................ Dátum:................................................................................................. Aláírás:................................................................................................. Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU sze­rkesz­tőségébe!

Next