Kapu, 2008. augusztus-szeptember (21. évfolyam, 8-9. szám)
OLVASÓ A KAPUBAN - Hatalmas válságot jósolnak a zsenik - A Magyar Gárda pere
táson, és soha nem tapasztaltam olyan megnyilvánulást, amely sértette volna bárkinek is a jogait, emberi méltóságát, szabadságát és etnikai, vallási különbözőségét. Szólnom kell röviden olyan velem történt eseményekről, melyek (véleményem szerint) összefüggésben vannak e perben történő beavatkozásommal. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján több barátommal elhatároztuk, hogy méltó módon ünnepeljük meg a számunkra jeles napot. 2006. október 23-án korán reggel találkoztunk, hogy a forradalom helyszínein, a Kossuth téren, a Corvin közben és a köztemető 301-es parcellájában koszorúzzunk, és fejet hajtsunk az áldozatok emléke előtt az alkalomhoz illő ünnepi öltözetben, emelkedett lélekkel. A baráti köröm tagja az a személy is, aki végigharcolta a forradalom két hetét, és tagja volt a MUK-nak is (Márciusban Újra Kezdjük). Ezt a barátomat Kádár vérbírósága ez utóbbiért ítélte fiatalkorúként súlyos börtönbüntetésre. E perben többedmagával halálra ítélték Renner Pétert is, aki magyar zsidóként megjárta az auschwitzi haláltábor poklát, aki harci egysége vezetőjeként gárdaalapító barátom eszményképévé vált a Corvin közi harcokban. Visszatérve 2006. okt. 23-ra, a rendőrség már reggel minősíthetetlen szavakkal akadályozott meg bennünket a Kossuth térre történő bejutásban. Egyértelművé vált számunkra már ekkor: valamire készül a hatalom. Kora délután rossz sejtésünk bizonyossággá vált: eltakart arcú, egyenruhás, rendőrnek látszó, azonosító jelzés nélküli emberek, hallható felszólítás nélkül, megtervezetten, lezárva szinte az összes menekülési útvonalat, tömegesen célzott lövéseket adtak le, komoly sérüléseket okozva a megemlékezni szándékozó békés állampolgárokra, így ránk is. Miután a belvárosban, a Gerlóczy utcában, egyik barátomat és engem utolsóként a szűk utcában, a tömeget beszorítva utolértek, barátom karja védőén fölém emelkedett, ő is kapott egy ütést, utána engem ütlegeltek teleszkóposnak látszó eszközzel, amit félig visszafordulva láttam. Arca és jelzése nem volt a rendőrnek felöltöztetett ismeretlennek. Ösztönös és kétségbeesetten értelmetlen ordításomra: „62 év után újra veritek a zsidókat Budapest utcáin”, olyan logikátlanul reagált, hogy azt vélelmeztem, nem értette, amit ordítottam, vagyis nem tudott magyarul. Lehetőségem nyílt élményeimet megosztani az Európai Néppárt meghívására igen jelentős delegált és választott képviselők előtt Brüsszelben az unió erre a célra biztosított nagytermében, ahol ugyanerről számoltam be meghívott társaimmal a hallgatóságomnak. Tisztelt Bíróság, a napokban nyilvános tárgyaláson vettem részt a Táblabíróságon. Iszonyatosan hatott rám a megvádolt békés emberek ellen fellépő rendőrök viselkedése, ahogy a tettüket utólagosan nem vállalták, és főnökeiket vádolták ártatlan, már védekezésre képtelen, megbilincselt emberek ujjainak és lábainak az eltűrésével. Ezek a demokráciában elképzelhetetlen bűntettek még jobban indokolják az igazság melletti kiállásomat: a bűnt ott kell keresni, ahol és akik valóban elkövették, és minden elkövetett bűnt kövesse méltó büntetés a hatályos törvények szerint. Nem a Magyar Gárda saját maga által hozott alapszabályait és a jelenleg hatályos törvényeknek megfelelő tevékenységét kell elítélni, hanem talán azok hitelességét kell komolyan kétségbe vonni, akik a magyarországi zsidó közösség nevében, egyesületi formában működő közképviseletként társulnak az ügyészség - véleményem szerint - megalapozatlan gyanúsításához, megvádolva a Magyar Gárdát soha el nem követett tettekkel. Visszatérve a forradalom 50. évfordulóját ünneplő tömeg több ezer lelkileg és testileg megsértett áldozatára, az ügyészség a mai napig nem találta meg a hatalom nevében fellépő, feltehetően sorozatos bűncselekményt elkövető személyeket, így ezen áldozatok kárpótlása sem kezdődhetett el. Ezzel ellentétben a 2006. október 23-i, a hatalom általános, az emberi jogok semmibevételét és brutális, erőszakos fellépését követően, egy évvel később, 2007. okt. 22-én a Belvárosban fekete ruhás, bakancsos emberek, kvázi hatósági jogkörrel felruházva, engem és barátaimat igazoltattak egy-egy rendőr társaságában, szabad mozgásunkban és ünneplési szándékainkban akadályozva. Az engem igazoltató személyek fekete öltözetének hátán az IN-KAL SECURITY felirat volt olvasható. Szöges ellentétben a Magyar Gárda eddigi szereplésével, ezen ismeretlen fekete ruhás martalócok látványa bennem és barátaimban iszonyatos félelmet és aggodalmat keltett! Nem tudok különbséget tenni a két fekete színű egyenruha között, hacsak az IN-KAL-osok időnkénti fegyvereire és gumibotjaira nem gondolok. A Magyar Gárda ilyenek birtoklására soha nem gondolt. Véleményem szerint a félelemkeltésnek a helyes értelemben vett társadalmi megítélése nem korlátozódhat a felperes beavatkozó szervezet egyoldalú hivatkozásaira. Az IN-KAL Security részben fegyveres őrző-védő szervezet időnként kvázi közhatalmi feladatokat megvalósító gyakorlatot folytat, miközben tevékenysége tömegesen félemlíti meg állampolgárainkat. Kérem a tisztelt Bíróságot, hogy alapvető szempontként az eljárás folyamán vesse össze a Magyar Gárda Egyesület eddigi szereplését az INKAL Security Társaság tevékenységével a vádiratban megfogalmazott pontok értelmében, és pontosan jelölje meg azokat a konkrét cselekedeteket, amelyek megindokolják egy, a gárda elleni jogi eljárás beindításának szükségességét, míg az IN-KAL Security esetében a vádhatóság erre nem talált megfelelő okot. Sajnos mi, sértettek még nem szerveződtünk egyesületté, hogy az INKAL-hoz és ezekhez hasonló - részben fegyveres - őrző-védő társaságokkal kapcsolatos megalapozott félelmeinknek törvényes úton adjunk hangot, továbbá ily módon keressünk védelmet és eddigi sérelmeinkre jogorvoslatot. A perbe beavatkozó zsidó közképviseletről több olyan újságcikk jelent meg a közelmúltban, amely engem és sok zsidó származását vállaló barátomat komolyan elgondolkoztat eme közképviselet törvényes működését illetően. Vajon törvényesen és átláthatóan kezelik-e a magyar adófizetők által befizetett és a költségvetésből részükre titokban átutalt kormányzati pénzösszeget és azok kamatait? Véleményem szerint összeférhetetlen az a tény is, hogy az ügyészség vádjához csatlakozó zsidó közképviseletet olyan személy képviseli, akiről nem dönthető el, hogy a magyarországi kormánypárt képviseletében vagy a zsidó közképviselet nevében képviseli-e a Magyar Gárda elleni vádat, mivel a legutóbbi hetekben az egyik magyarországi média kuratóriumi elnökségébe delegálta a kormányzó párt. Mindezek alapján megkérdőjelezhető, hogy joga van-e ennek a közképviseletnek a Magyar Gárda törvényes tevékenységét és ünnepi viseletét, az ehhez felhasznált magyar történelmi szimbólumokat elítélni és ezeket a félelemkeltés eszközeiként megnevezni. Felhívom az igen tisztelt Bíróság figyelmét, hogy a rendszerváltozás után a politika rendszeresen megkísérelte KAPU XXI. ÉVFOLYAM