Kapu, 2009. március (22. évfolyam, 3. szám)
IKAPUKi Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István és Hársasi István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Czike László, Henkey Gyula, Nádor István, Rózsa-Flores Eduardo, Siposhegyi Péter, Solt Dezső, Tóbiás Áron, Zábó Gyula könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest VIIl. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710 fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66722249-01000001 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti. Zöldszám: 06 80 444 444 Kereskedelmi forgalomba hozzák a Hírker Rt., a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők. ISSN 0238 888 x e-mail: kapu@upcmail.hu fts!... * KEDVES OLVASÓ, csak nem jön a meleg fuvallatú, lágy, színes tavasz! A télutó virágai elpompáztak, s nem követik őket a tulipánok, jácintok. A fák, bokrok rügyei még nem duzzadnak, mert fagyos szél kering a kertben, s biztosan lesi a kis göböcskéket, s ha észreveszi, hogy valamelyik púposodni merészel, fagyos leheletével visszamenekíti a kéreg alá. A csillogóan tarka kis méretű japántyúkocskák és a kakasba fáznak, néha felkapja őket a hideg szél, s csodálkozva emelkednek föl a levegőbe, mert nem tanulták az iskolában a légörvények tulajdonságait. Ilyen körülmények között persze hogy nem tudtam nekik elmagyarázni Orwell által megírt magyar világunkat. Nemzeti ünnepünkön félelem dermesztette meg a várost. Rácsok, korlátok védték a hatalom képviselőit. A kis maroknyi szabadság-próbálkozásokat terror hajlította térdre és fogdába... hogy ne merj szólni a hatalmasok ellen. Helyesbítek: a hatalmat birtoklók ellen. Aztán jöttek a magyarázkodások, hogy megnyugodjunk, hogy van nálunk sajtószabadság és demokrácia. Visszazökkentünk a hetvenes évekbe. Már várom, hogy megint mikor kerülök a vádlottak padjára, mint anno tizennégy alkalommal. Még talán sittre is vághatnak, mint a nyolcvanas évek elején (bár akkor nyolc nap múlva kihoztak). Az engem elítélő bíró még regnál. Lendvai Ildikó is, aki akkoriban „felügyelte”, azaz instruálta az Új Tükör hetilapot. Nem cenzor volt, hanem az MSZMP KB munkatársa... Igen, igen, rájöttem! Nem a tyúkoknak, hanem Gyurcsánynak és Lendvai Ildikónak kéne magyarázni az orwelli világot. A fene egye meg, ez sem jó! Hátha újabb tippeket tanulnak belőle! Közben nyugati lapok írják, hogy nálunk a rasszizmus és az antiszemitizmus trónol. Ez a szennyvíz-információ árad ki liberális csatornákon. Kinyomtatva visszakapjuk, hogy szégyelljük magunkat, és süllyedjünk el bűntudatunkban. Kortársaimmal szomorkodva beszélgetünk arról, hogy nem gondoltuk: ilyen szomorú csóró öregségünk lesz. Már nagyon várom Petőfiéket és az 56-os lázadókat, hogy segítsenek rajtunk - legalább egy kis illúziónyit... Menjünk lejjebb. Csak hogy lássák, milyen ez az ország alul is. Új helyre költöztünk: a nyolcadik kerületi Víg utca 18.-ba. Ez egy sarokház. Szerkesztőségi bejáratunk az épület Bérkocsis utcai oldalán van. A postás nem hozza ide a küldeményeket, mert nem teheti be a lábát a Bérkocsis utcába. Több küldemény visszament a feladóhoz. Most küzdünk a főnökökkel (milyen sokan vannak!), hogy a postásunk tegye már meg azt a tíz lépést egy kanyarral, hogy megkaphassuk a leveleket. Az új szerkesztőségünk egy elaggott, mocskos raktárhelyiség volt. Helyre kellett hozatni. Istenem, istenem, ha tudná az APEH, hogy legtöbbször csak zsebbe fogadják el a pénzt az iparosok. Pedig sohasem láttak engem. Honnan tudják, hogy nem jelentem fel őket? Családjuk van, a gyerekeket el kell tartani - motyogták. Végre feltűnt Varga István úr építési vállalkozó, aki nagy projekteket valósít meg. Nemzeti érzései biztattak minket, és nagylelkűen (biztos, hogy őszintén) felajánlotta, hogy ingyen is segít rajtunk, és a raktárból szerkesztőséget csinálnak. Boldogok voltunk. Varga úr nem nagyon ér rá, sok dolga van. Emberei három hónapig működtek nálunk, napi 2-3 órákat. S bizony, bizony átverték Varga urat, meg engem is. Hiába könyörögtem a jó nevű építési vállalkozónak, hogy jöjjön ki, és nézze meg az emberei munkáját. Az kétségtelen, hogy kitakarították és kifestették (csúnyán) az új szerkesztőséget. Csinálták ezt is, azt is, csak nem mondták meg előre, hogy mit ingyen, és mit pénzért. Naponta változtak az ígéretek, a rituálék, no meg el-eltünedeztek. Titkárságvezetőnk — „Gerzson” - agyvérzést kapott a stressztől, mert az iparosok elvonulása után nem tudtuk használni a szerkesztőséget. Hívni kellett kőművest, villanyszerelőt, csempést, lakatost, asztalost. Persze újabb pénzért! Közben két helyen fizettük a lakbért. Varga úr meg kiabált velem. Végül is kínos, hogy kapok grátiszos dolgokat, de az meg rossz. Jó néhány dologért fizetni kellett, de se garancia, se számla. S ráadásul nem működött. Közel másfél millióba került a hercehurca, holott egy iparos nyolcszázezer forintért számlával felvállalta volna az egészet, tizenkét munkanapra, s akkor már novemberben ideköltözhettünk volna. így fordult rosszá a jó, így lett keserű Varga úr és az én szájízem. így nincs kifizetve kéthavi nyomdaszámlám, ami az elmúlt húsz év alatt ritkán fordult elő. Nem panaszként írtam e sorokat. Varga úr hibája, hogy jóindulattal bízott az embereiben, fizetett is nekik, én meg Varga úrban bíztam. Hát ilyen ez az ország! Nincs felelős, nincs felelősség. Büntetlenül mindenki saját érdekei szerint cselekszik. Varga úr szerelői, kőművesei, meg a miniszterelnökünk, politikusaink is. Hát ezért tartunk ott, ahol tartunk. Sajnálom Varga úr haragját - de legjobban négygyermekes titkárságvezetőnk tragédiáját. Ezért is várom a tisztítótüzet, meg Petőfit, meg az 56-osokat. Várják maguk is. Túl a'FAX-Ii- KAPU XXII. ÉVFOLYAM