Kapu, 2010. augusztus (23. évfolyam, 8. szám)
I KAPUI Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakkrejtvény: Solt Dezső Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Henkey Gyula, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Profilmax Nyomda Kft. 7400 Kaposvár, Jutar út 37. felelős vezető: Nagy László ügyvezető kiadó: A Magyar a magyarért Alapítvány megbízásából a Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest VIIl. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710 fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti. Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 x e-mail: kapu@upcmail.hu i,iku.imumi,ii»4Ji Név:... Cím:... Dátum: Aláírás: KEDVESOLVASÓ, kertem ellát mostanában földi jókkal. Minden fajta gyümölcsből egy-egy bokor vagy fa nyújtózkodik nálam. Nekem és unokámnak ez elég. Lelegeltük a málnát, a ribizlit. Sárgabarackból a monília keveset hagyott, a cseresznyét eláztatta az eső. Hál’ istennek meggy volt bőven. Most érik a szilva, hamvas kékje, mint egy kis virágbokor. A szőlőm is érik, de nem sok maradt, mert a lisztharmat ellen nem tudtam permetezni az esős hetek alatt. Azért van mit mezgerelni. Színjeiben tobzódó virágaimról nem is írok. Tavaszi munkám beérett. Reggelente uborkára, paradicsomra, paprikára vadászom. Büszke vagyok vegymentes, egészséges ízükre. Másoknak is ajánlom, hogyha van kertjük. Művelje, mert ha a nyomor tovább tobzódik, ki tudja, mi lesz? Kanadából hazatért közgazdász szerzőnk, barátunk, Plenter János is mondta: hasznos lenne a lakosság nagy része esetében, hogy aki csak tud, tartson kertet, mert az ellát élelemmel. Mily drága a gyümölcs, a zöldbab, a paradicsom... csak lestem a piacon! Hogy tudják megvásárolni az átlagjövedelmű emberek mindennapjaikra? Persze a piac is üres, kevesebb a vásárló — sopánkodnak a kofák. A kocsmák sem hangosak a környékemen. Panaszkodnak a pultosok, hogy harmadnyi a vendég. Nincs pénz! Hát honnan legyen? A „bolsevikok” kifosztották az országot. Az egyik minisztérium pénztárában csak negyvenezer forint készpénz maradt egész évre. Gyürkőzhet a Fidesz-KDNP kormánya! Az adósságfaló IMF hál’ istennek dolgavégezetlenül távozott. Ne hagyjuk önérzetünket. A szocializmus után a globális pénzvilág zsákmányolja el maradék vagyonkánkat. Piacainkon nyugati kereskedők dőzsölnek, és uralkodnak szar (már elnézést a szóért) árucikkekkel, mert nálunk immár a paraszt sem tud termeszteni - nincs hová... Bár viheti a Tescóba ráfizetéssel... Nem véletlen, hogy címlapunkra a „bolsevikarcú kapitalizmust” találtam ki (amit Fehér Zoltán festőművész vitt át látványos ábrázolásba), mert éltem a régi rendszerben, s most még lézengek az újban is. Egyre kevesebb különbséget érzek, noha demokrácia van, csak azt is a bankok és a pénz bilincselte meg, csökkentve a mozgásterét. Pedig rászolgált már a magyar nép egy kis jótéteményre. Balsorsot kaptunk nyugatról, keletről. Már csak magunktól várhatunk valamit, még ha kicsik is vagyunk. Érezzük magunkat nagyobbnak! Ehhez kéne egységesülnünk, egy akaratot birtokolnunk. Kerüljük el a széthúzás fázisait. Érdekes élményem volt a hétvégén. Elmentem a Magyarok Országos Gyűlésére Bösztörpusztára. Persze a sajtóban szinte semmi hír róla. Még tavalyelőtt naiv kezdeményezésnek tartottam a szövetséget. Bizony-bizony meglepődtem. Több százezren élték életüket a határtalan pusztán. Lovak, ostorok, nyilazások, régi magyar sportok. A hatalmas előadói sátrakban hallgatták az előadókat. Múltunkról, jelenünkről, magyarságunkról. Semmi pártoskodás! Még a pártok nevét is kerülték. Csak a magyar nemzetről szólt az önmegmutatás. Kézművesek hada kínálta portékáját. Színes, szépséges, használható dolgokat. Jelezték a tudást, ami még bennük megmaradt - hátha örökül száll valakire. Mindenki szóba állt mindenkivel. Semmi szégyenlősség. A jövőről sok szó esett, és az csak az összefogás lehet - így ábrándoztak. Jó volt magyarnak lenni a magyarok között. Egyszer már merjünk magyarok lenni. TVI - MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ..............példányban............év.......hónaptól Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe! KAPU XXIII. ÉVFOLYAM