Kárpáti Igaz Szó, 2005. október-december (86. évfolyam, 126-168. szám)
2005-10-01 / 126-127. szám
з iL2005. október І'. ’*szombat lazai elei Kárpáti Igaz Szó Átadják a szelmenci határátkelőt Októberben megnyitják a Nagy- és Kisszelmenc közötti nemzetközi határátkelőhelyet az ukrán-szlovák határszakaszon. Az ukrán oldalon az építkezés gyakorlatilag befejeződött, a szlovák fél ugyancsak elkészült a határátkelő kiépítésével. Sajtóhírek szerint az ünnepélyes határnyitáson tiszteletét teszi Viktor Juscsenko ukrán és Ivan Gasparovics szlovák államfő. -zs- Aranyérem a szerednyei boroknak A „Bor - pálinka - dohány - 2005” kiállítással egybekötött XII. nemzetközi vásáron, melyet szeptember 7-10-e között tartottak meg Szocsiban, a Leánka Agráripari Cég két termékét mutatta be. A zsűri egyöntetű döntése értelmében a Trofanda Zakarpattya és a Szpokusznica bor aranyérmet nyert. Vámosok ellen indult eljárás A Beregszászi Járásközi Ügyészség bűnvádi eljárást indított egy 53 éves vámos ellen, aki az Asztély-Beregsurány ukrán-magyar határátkelőn az utóbbi időben több súlyos bűntényt is elkövetett. Az 53 éves vámost szolgálati visszaéléssel és csempészetben való segédkezéssel vádolják. A vámos közreműködésével egy ukrán állampolgár 228 000 dollárt csempészett át az államhatáron. Szintén eljárás indult egy 38 éves vámos ellen, aki a Kaszony-Barabás határátkelőn teljesített szolgálatot. Ellene az a vád, hogy egy kilépésre jelentkező Mitsubishi személygépkocsiban, amelyet egy magyar állampolgár vezetett, „nem vett észre” 65 kilogramm heroint. Ukrajnában közel 10 millióan - a háború, a katonai szolgálat és a munka veteránjai, a nyugdíjasok, a rokkantak, a csernobili katasztrófa károsultjai - élveznek kedvezményeket a lakás-kommunális szolgáltatási díjak fizetésekor. Viktor Juscsenko nemrég bejelentette, hogy szeptember elsejétől az országban kezdetét veszi a lakás-kommunális reform, melynek során a közműdíjak fizetésére vonatkozó kedvezményeket névre szóló anyagi segély váltja fel. Az ukrán kormánynak korábban már voltak hasonló próbálkozásai, de a baloldal tiltakozásai miatt a parlament nem szavazta meg, hogy a 2003- as, illetve a 2004-es költségvetési törvényben helyet kapjon ez az indítvány. Az ukrán törvények a lakosság rendkívül széles kategóriája számára biztosítanak kedvezményt évente közel 30 millió hrivnya értékben. Gyakorlatilag a családok felében van olyan tag, akit megillet valamilyen kedvezmény. Ez nagy terhet jelent a költségvetésre. A készpénzben történő térítés viszont 5, de akár 10 százalékos infláció-növekedéshez vezethet, vélik a közgazdászok. Az sem kizárt, hogy az anyagi segélyek kifizetését bürokratikus előkészületi munkálatok lassítják majd. Az érintettek attól félnek, hogy ez az első lépés a kedvezmény észrevétlen megszüntetése felé. A Szojuz Párt helyi alapszervezetei Ukrajnaszerte gyűléseket szerveztek, melyeken tiltakozásukat fejezték ki a tervezett változtatásokat illetően. Szeptember 28-án Ungváron is ilyen röpgyűlésre került sor a Megyei Zenei-Drámai Színház előtt. Felvételünkön: a Szojuz Párt tagjai, illetve az érintettek népes tábora a tiltakozó gyűlésen. Stehó Viktória Tiltakozó akció Kedvezmény helyett anyagi segély? Október 1.: az idősek világnapja Az öregség börtön ...és a gyerekek ott az őrök. Már nem emlékszem, hol és mikor olvastam ezt a mondatot, de máig nem felejtettem el. Mert sok igazság van benne. Egyszer csak eljön az az idő az ember életében, amikor elfárad. Nem a napi munkától, az állandó stressztől, a megoldatlan problémáktól hagyja el ideig-óráig az ereje, hanem magától az élettől fárad el. És akkor láthatatlan fallal veszi körül önmagát, melyen résnyi nyílást sem hagy arra, hogy környezetéből bárki is a közelébe férkőzhessen. S ezért az önkéntes otthoni száműzetésért a gyermekeit hibáztatja. Persze, hiszen egyszerűbb rájuk hárítani a felelősséget, őket okolni a tehetetlen magányért, semmint beismerni azt, hogy mivel már nem képes ugyanúgy teljesíteni, mint korábban, hasztalannak és fölöslegesnek érzi magát. Ugye, ismerős a kép? Életunt, gyámoltalan, múlton rágódó jövőt nem látó öregekből jóval több van, mint az olyan idős emberekből, akik a nyugdíjkort nem tekintik a végnek, hanem 60-on és 70-en túl is megtalálják az élet értelmét és hasznossá tudják tenni magukat. Nyugdíjas tanítónő ismerősöm irigylésre méltó energiával keresi a szponzorokat az iskolásoknak szánt könyvek kiadásához, népszerűsíti tehetséges földije verseit. S mindezt úgy, hogy gyakorlatilag ki sem teszi a lábát otthonról. Másik, ugyancsak pedagógus ismerősöm valóságos egyszemélyes diszpécserközpont, pedig az egészségi állapota miatt ritkán hagyja el lakását. Mégis ő intézi a ház lakóinak ügyeit, naprakész információi vannak minden közérdekű kérdésben. Mert így is lehet élni idősebb korban. Nem nyűgként önmagunk és környezetünk számára, hanem — ha már a tempót nem is diktáljuk jóakarattá, csendes segítőtársként a fiatalabb nemzedék mellett, megosztva vele tapasztalatainkat, örülve sikereinek. Akkor nem tartjuk majd börtönnek az öregkort és nem tekintünk úgy a gyerekeinkre, mint börtönőrökre. Baksa Lujza Ú Őszi vásár Ungváron A rossz idő ellenére tegnap már reggeltől népes volt a Petőfi tér és a Tolsztoj utca környéke. A hagyományokhoz híven számos mezőgazdasági vállalat és magántermelő kínálta termékét. Felvételünkön a munkácsi méhészek bő választékkal várták a vásárlókat. (rehó) Tisztelet és hála A szakmai ünnepek kapcsán az embernek többnyire közhelyek, giccs-szirupos szavak, mondatok jutnak az eszébe. Történetesen a holnapi országos pedagógus-nap arra ösztönzi az újságírót (aki pár évtizede természetesen szintén diák volt), hogy ilyesmiket vessen papírra: „Ők azok, akik elindítják a gyermekeket a felnőtté válás útján...”, akik hallatlan szorgalommal kutatják és fejlesztik a bennük rejlő, velük született képességeket..., akik rányitják szemüket a tudományok csodálatos birodalmának kincseire, felkeltik irántuk az érdeklődésüket...” Mindez igaz ugyan, de mégsem fejezi ki a lényeget. Mert a tanító elsősorban azzal vívja ki növendékei tiszteletét, hogy megtanítja őket Embernek lenni. Embernek lenni, maradni az élet zűrzavaros forgatagában, ahol bizony könnyű eltévelyedni. Elfeledkezni nemzeti és vallási hovatartozásról, évezredekre visszanyúló történelmi múltról, a megmaradásról, a szülőföldhöz való ragaszkodásáról, hogy itt élned és halnod kell”. Lehet, hogy elragadtak az érzelmeim. Talán egyszerűen csak arra a tanító nénire kellene visszatekintenem, aki elsős kisdiákként megfogta a kezem és odavezetett az egyik padhoz. Máig emlékszem a frissen festett zöld pad illatára. „Ülj le szépen, érezd otthon magad az iskolában” - mondta. Haját kontyban hordta, egynéhány mély barázda szántotta az arcát. Hangulata is gyakran borús volt, de ezt igyekezett mindenképpen palástolni. Csak évtizedek múltán tudtam meg, miért. Férjét, aki görög katolikus pap volt, elvitték a „felszabadítók”. Soha nem tért vissza. Ő maga korábban apácákat tanított, csodával határos módon valamiképpen meghagyták a pedagógusi pályán. Elnézést kérek ezért a kis szubjektív hangú kitérőért. Még akkor is, ha talán nagyon is tipikus dolgot mondtam el a mi kárpátaljai közelmúltunk viszonylatában. De említhetnék másokat is néhai társaim közül. Például igazgatómat, a korán elhunyt Gyuri bácsit, aki már-már drákói szigorral fegyelmezte meg olykor a minden csínyre kapható diákokat, mégis népszerű volt a srácok körében. Felnéztek rá. És nemcsak azért, mert elég magas ember volt. Pedagógusok, emlékek. Múlt és jelen. Sok minden formálódik, változik. Örökre eltávoznak közülünk az egykori szeretett tanító nénik és tanító bácsi, egyre kevesebbel találkozunk a városban sétálva, hogy, ha csak pár szóra is, megálljunk velük beszélgetni, felidézni a hajdanvolt évek emlékeit. De megmarad valami. Lelkünkben a Tanító alakja, szeretetreméltó egyénisége. Aki valóban első kalauzunk volt a második otthonunkat jelentő alma materben. Október első vasárnapján rájuk emlékezünk. Tisztelet és hála nekik. Barát Mihály Europaletta A kijevi székhelyű Szellemi Örökség Nemzetközi Jótékonysági Alapítvány égisze alatt - a magyarországi Art Misszió Alapítvány és a Nyíregyházi Ukrán Főkonzulátus szervezésében - Nyíregyházán és Tokajban megnyílt az Europaletta képző- és iparművészeti kiállítás. Immár a hatodik hasonló találkozója ez a tehetséges alkotóknak. Az egy hónapon át nyitva tartó idei kiállításon a nézők többek között megtekinthetik David Beer világhírű művész rendkívül színvonalas és sajátos alkotásait. Ukrajnát Okszana Metsger munkácsi festőnő képviseli, akiről nemrég írtunk lapunkban. A Latorca-parti város fő nevezetességét, a nagymúltú várat örökíti meg azon a sorozatán, amellyel a tárlaton szerepel. béem Sevcsenko-díj egy huszti iskolásnak Ukrajna elnökének 2005. szeptember 22-én kelt rendelete értelmében Tarasz Sevcsenko nevével fémjelzett ösztöndíjban részesülnek azok az általános és középiskolai tanulók, akik kiemelkedő eredményeket értek el az ukrán nyelv és irodalom ismereteinek elsajátítása terén. Az ország tíz legeredményesebb iskolájának névsorában ezúttal egy kárpátaljai diáklány neve is szerepel, mégpedig Lilija Monicsé, aki a Huszti Bentlakásos Gimnázium tanulója.