Állami főreáliskola, Kassa, 1887
) Mily mozzanatot képvisel Iphigenia Goethe lelki életének fejlődésében s mennyiben függ össze egész költészetével . E kérdésre semmi feleletet sem találhat Bauernél a tanuló. Említve, hogy Goethére korán hatott az ókori classicus költészet, de az sejtetve sincs, hogy Goethe e költészetben is csak Sturm-und Drang-korszakot élő lelkének keresett tápot, s ezért Prometheus, Tantalus stb. azon mondahősök, kik ekkortájt ,,nagy vonzerővel bírtak“ (helyesebben: voltak) reá. Arról sincs sehol egy szó sem, hogy aztán Weimarban Goethe, miután magát kitombolta és Stein báróné barátságának nemesitő hatása alatt átalakult, e lelki processust a Tantalus nemzetség egyik sarjában sietett költőileg jelképezni. A német iskolai commentatorok el nem mulasztanák e körülmény tárgyalását s a még oly vázlatos is mint Neubauer egész terjedelmében közli Gervinusnak következő szellemes sorait, melyek lényegét Hettnertől Schererig minden irodalomtörténész ismétli: „Der zur Ruhe und Klarheit gekommene Dichter, der seine titanische Zeit und Qual eben abgelegt hatte, — dessen dichterischer Eifer sich sonst um den gefolterten Prometheus drängte, — der selbst seinen Freunden Prometheus hiess und sich selber das Loos des Tantalos bisher zugeschrieben, — besang jetzt seine eigene Versöhnung in der des alten Sierpenhauses, welchem — gleich jener himmelstürmenden Jugend — statt des Rathes, der Mässigung und der Weisheit nur wüthende Begierde eigen war.“1). Ez idézetet okvetlenül tanultatni kell a magyar tanítványnyal is, hozzácsatolva még a következőt, melyben Bayer oly behatóan fejti ki, hogy ama subjectiv alap, mely e mindig egyéni élményekből dolgozó nagy költőnek Iphigeniájában nyilvánul, teljesen összefügg s azonos Goethe többi művének szellemével: „Die Wiederherstellung des sittlichen Gleichgewichtes nach verhäugnissvoller, schwerer Zerrüttung, die wiedergefunde Harmonie der Seele nach langem Streite feindlicher Kräfte, dies war ja ein Hauptthema Goethe’scher Poesie, die überall von der Leidenschaft zu innerer Beruhigung und Klarheit emperstrebte.“2) 2) Goethe Iphigeniája nem mint dráma, hanem általában mint költemény szép. Ez állításban található meg Goethe művének megítéléséhez az egyetlen helyes kiindulási pont. Bauernél legfölebb a szakember fedezhet fel némi idevágó utalást, sejtetést a nyelv- és verselésről szóló fejezetben, hol az van mondva, hogy az egész dráma „psychologiai alapra van fektetve. ’) Gervinus, Geschichte der deutschen Dichtung. V kötet. Idézve Denzelnél is. 2) Bayer, Von Gottsched bis Schiller. II. kötet.