Állami főreáliskola, Kassa, 1912

egyaránt. Élve az idő praktikus kihasználásával, megtekinthettük az aradi vársáncok kazamatáit és az éppen folyamatban levő szo­morú emlékű vesztőhely ásatásait. A véletlen imént jelzett kedvező közbelépése folytán utun­kat most már egyfolytában Versecig vettük, hol az ottani főreál­iskola tekintélyes számú tanárkara és tanulói fogadtak bennünket. Nem mulasztottuk el megtekinteni a város nagyhírű szőlőtelepeit és a mélyenfekvő környék szabályozott vétségeit. Másnap reggel ugyanazon udvariasan szíves vendéglátóktól és Versectől búcsút vettünk, Oravicán át Aninára, a híres bányatelepre utaztunk. Mind­nyájunkat meghatott az a számtalan természeti szépség, melyek­nek kíséretében hegynek föl merészen kapaszkodó és kígyózó vo­natunk pályáját Anináig megtette. Az alagutak és viaduktok egy­másutánja, a színekben, flórában dús, pompázó hegyi rétek válto­zatossága varázslatos érzéssel töltötte el hasonlókban némileg ta­pasztalt tanulóinkat. Amikor aztán megérkeztünk a szinte elrejtett gyártelepre, melynek megannyi kéménye szinte lehelni látszott a föld ősgyomrából, mohó kíváncsisággal lesték a vasöntödék, gyári művek sokféle szemlélnivalóját. Előzetesen már megszerzett enge­délyünk alapján a gyár egyik mérnökének szakszerű kalauzolásá­val végigjártuk a telep minden zugát. Ám szinte jól esett a ko­hók és acélrudak izzó tömkelegéből kijutnunk a várva-várt Marilla­völgybe. Oravicára tervezett utunkat t. i. a kies fekvésű, erdő­mezővel tarkított völgyön át vettük. Marillafürdőn 10 percnyi pi­henőt tartottunk, hogy teljes nyugalommal szívhassuk tele tüdőn­ket az éltető ózondús levegővel. Tanulóink itt vehették közelebb­ről szemügyre az e tájon ismeretes viperát s pedig veszélytelen, az országúton agyonvert alakjában. A következő nap hozta meg a szokatlanul érdekes és vágyva várt vízi utat, a Dunát. Mikor társaságunk Báziásra érve a vo­natról megpillantotta a rengeteg víztömeget, mindenik szemében a ritka kíváncsiság és meglepődés tükröződött vissza. Nyomban hajóra is szálltunk s nem kellett soká várnunk a vízi utazás kü­lönös élvezetére. Nem csoda, ha ifjaink — leszámítva a rövid ebédidőt — egész út folyamán a fedélzeten tartózkodtak. Itt Galambóc vára, amott a sokat emlegetett kolumbácsi legyek bar­langjai lepik meg az elfogadott lelkeket. Mint valami felkiáltójel tűnik elénk a Duna vizéből kiálló Babakáj-szikla, ősrégi geológiai alakulatok tanújele. Alig nyugodnék meg a csapongó képzelet, újabb és újabb momentum foglalkoztatja. A Duna balpartján végig kísér a remek alkotású Széchenyi-út s fennen hirdeti a tech­

Next