Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-02-25 / 45. szám
Hittisztasági razziát ítélünk! Mit keresnek a szemeteskocsik Enyicke környékén? Rendőrségünk időről-időre rendez erkölcsrendészeti razziát, hogy a lehetőséghez képest eltakarítgassa az erkölcsi téren fölhalmozódott piszkot és szemetet. S ha nem is sikerül e gyomot gyökerestől kiirtani, annyi haszon mindenesetre származik ebből az eljárásból, hogy a fölburjánzott szennyből legalább a fölösleg eltűnik. Arról azonban megfeledkezik a rendőrség, hogy az erkölcsi piszokhoz hasonlóan az anyagi piszok és szenny is annyira fölhalmozódott már a városban, hogy ha annak eltakaríttatásáról kellő időben nem gondoskodnak, a járványok özöne zúdul városunkra. Elégszer rámutattunk már arra a rossz szokásra, hogy sok helyen, kiváltképen pedig a külvárosokban a házi szemetet egyszerűen kihordják az utcára és így ott nagykiterjedésű szeméttelepek, hatalmas szemétdombok képződnek, amelyek még télen is olyan kellemetlen bűzt terjesztenek, hogy egész városrészek levegőjét megfertőzik. A tél folyamán fölhalmozódott sok szemét a tavaszi lágy idők beálltával gyors rothadásnak indul s kilátás van arra, hogy ebből hamarosan járványos betegségek csírái terjednek szét, amelyeknek azután semmiféle orvosi tudomány sem lesz képes útját állani. Városunk közegészségügye a háború tartama alatt kifogástalan volt A hatóságok elegendő időben megtették a szükséges óvintézkedéseket, azokat a közönséggel szigorúan be is tartatták, ennek az eljárásnak köszönhettük azt, hogy a harcterekről behurcolt járványos betegségek itt nemcsak hogy tovább nem terjedtek, de teljesen elfojtottak. De nem is volt ám akkor sem az utcán, sem az udvarokban annyi piszok fölhalmozva, mint ma, amikor egyes utcákon hónapokon át nem történik tisztogatás. A városi hatóságok nagyon jól tudják, mennyire veszélyezteti az egészséget a tisztátalanság és ennek dacára tűrik, hogy a város több pontján szemétdombok képződjenek. Talán, amikor hó takarta az utcákat, nem tűntek fel annyira ezek, mint most, olvadás után. Megköveteljük tehát a lakosság egészségének megóvása érdekében, hogy a rendőrség, mint egészségügyi hatóság, haladéktalanul rendeljen el köztisztasági razziát. Azokkal a közegekkel, akikkel éjnek idején átvizsgáltatja az összes harmadrendű korcsmákat és kávéházakat, rendeztessen nappal utcai sétákat minden utcán, még a legelhagyatottakban is és különösen ezekben, mert ezek szorulnak tisztogatásra. A háztisztasági razzia sokkal nagyobb eredményeket mutathatna föl, mint a másik. Egy pár belvárosi utca leszámításával mindenütt találnának annyi piszkot, hogy elszörnyülködnének rajta. Panaszkodik az illető utcák lakossága, hogy a szemetet onnan sohasem hordják ki. Ugyanakkor pedig azt a hírt halljuk, hogy a városi szemétfuvarozó szekereket a Bárca és Enyicke között elhúzódó uton látták fölvonulni. Kiváncsiak vagyunk, hova irányital ék azokat a szekereket? Talán gyakorlatoztalak vele..? Arra nincs idő és alkalom, hogy az utcai szemétdombokat eltakarítsák és ezzel biztosítsák a közegészségügy normális állapotát, de Enyicke felé fölvonulni igen ? Amidőn tehát ismételten sürgetjük a köztisztasági razziát, egyben kérünk fölvilágosítást arra nézve, mit kerestek a szemeteskocsik Enyicke környékén. — A románok újból megszállták Makót és Vásárhelyt. Szegedről jelentik : A románok ide érkezett jelentések szerint újból megszállták Makót és Vásárhelyt. Taskendtől Kosicéig , Kelemen Ferenc hadifogoly viszontagságos utazása. Tegnap érkezett Kosicére egy Kelemen Ferenc nevű makói gépszerelő, aki közel öt évig sínylődött Taskendben fogságban. November eljén indult , útnak a messze Ázsiából gyalog, mert haza akart jönni és egy kis hazai levegőt akart szívni. Szállást nem kapott az egész városban, pénze sem volt és igy a rendőrségen jelentkezett. Az őrszobán adtak neki helyet és a derék rendőrök szerény ebédjüket és vacsorájukat is megosztották a láthatólag sokat szenvedett emberrel. Kelemen, kinek a hosszú út szenvedései között mindkét lába lefagyott és alig bírja magát vonszolni, igen értelmes és intelligens munkás. Munkatársunk elbeszélgetett vele az oroszországi állapotokról. Kelemen a következő érdekes dolgokat mondotta: — En Taskendben egy vattagyárban dolgoztam, mint gépszerelő. Rajtam kivül magyar alig volt az egész környéken németek azonban rendkívül sokan voltak. Magában Taskendben legalább negyvenezer német dolgozik. — A világeseményekről mindig pontosan voltunk értesülve az ottani orosz lapokból. Tudtuk, hogy a központi hatalmak elveszítették a háborút és tudtuk azt is, hogy Magyarország darabokra szakadt. Eleinte nagy rezignáltsággal fogadtuk a kellemetlen híreket, de később mindenbe belenyugodtunk és csupán azon törtük a fejünket, hogyan jussunk haza i . Még szeptemberben megkíséreltük néhány társammal együtt a szökést, akkor azonban nem sikerült. Végre november elején sikerült megszökni és nekiindultunk a nagy útnak, Szibérián át. — Pénzünk alig volt, mert Taskendben a gyárban az elég tűrhető koszton kívül midössze napi 16 képeket kaptunk. Hogy ennek a pénznek mekkora értéke volt, elég annyit mondanom, hogy egy font fehér kenyér 17 képekbe került. — Utunk borzalmas szenvedésekkel volt tele. Az egész után az emberek könyörületességéből éltünk, itt-ott kaptunk egy darab kenyeret, húst vagy haKt és ebből tengődtünk napokon át. Éjszakára nem volt hol lehajtani a fejünket, ott aludtunk összehúzódva a hideg szibériai éjszakában. Végre közel másfél hónapi út után átvágtunk Szibérián és a vörösökhöz érkeztünk. A bolsevikiek azonban, hiábavaló volt minden könyörgésünk, nem akartak átbocsájtani minket. Mit volt mást tennünk: északra fordultunk és újra nekivágtunk a már-már végtelennek látszó útnak. Egy hónapi bolyongás után Pétervárra érkeztünk, ahol azután transzportokba osztottak bennünket. Innen már vonaton folytattuk utunkat , míg végre Minsk, Breszt-Litovszk és Varsón át Krakkóba érkeztünk. Itt a lengyel vezérkommandó útlevelet adott nekünk, amely egészen Kosicéig szólt. Szibéria bolsevistamentes. — Az oroszországi állapotok, amennyire én láthattam, rendkívüliek. Szibériában még nincsenek bolsevikiek. ittott ugyan alakult egy-egy helyi szovjet, azonban ezek nem rendelkeznek semmi hatalommal és senki sem veszi őket komolyan. Annál komolyabb azonban az európai Oroszországban a bolsevizmus. Mikor a vörösökhöz érkeztünk, még minket is be akartak sorozni a hadseregbe. Általában véve az orosz vörös hadseregben feltűnően sok hadifogoly magyar katona van. Ezek a legjobb katonák. A vörösök elért győzelmeinek csaknem mindegyike a magyar katonáknak köszönhető. Kell a magyar katona. — Látva és tudva ezt, az orosz tanácskormány elhatározta, hogy a még Szibéria északi részén sínylődő mintegy százezer magyar foglyot Oroszországba hozza és erőszakkal besorozza a vörös hadseregbe. Éhínség a polgári lakosság között. — Szibériában olcsóság van- Ott még minden kapható eléggé mérsékel áron. Ellenben Péterváron és a vörös Oroszországban oly horribilis drágaság uralkodik, hogy az egyenesen mesébe illő Igaz, hogy pénz is van bőven. Az úgynevezett szovjet pénzből mindenki annyit tud magának szerezni, amennyit csak akar. A vörös Oroszországfarn nagy éhínség van, azonban kizárólag a polgári lakosság körében. A nagyszámú katonaságot (csaknem minden második ember katona) mindennel ellátják és így a polgári lakosság részére alig marad valami ennivaló- Péterváron például a polgári lakosság főeledelét a szárított napraforgómagból őrölt lisztből készült félig kenyér, félig lepény képezi— Pétervárott nincsenek ellenforradalmárok, vagy legalább is senki sem meri mutatni a tanácskormánnyal szemben ellenséges érzelmeit. De viszont az is tény, hogy a lelkesedés nem valami nagy. A lakosság lethargiával viseltetik a jelenlegi állapotokkal szemben, azonban a nagy terror miatt nem mer ellene semmit sem tenni. Lenin és Trockij neve fogalmak a nép előtt. Csakhogy nem szeretet, hanem félelmetességük miatt bámulva és remegve tisztelt fogalmak. — Pétervárott a középületeket kivéve sehol sem leng már vörös zászló. Pétervár, az egykori világváros ma a kihaltság képét mutatja. Olyan, mint egy ütőerét rosszul lekötött ember, aki lassan, de annál biztosabban haldoklik. Lelkesedés egyedül a tipikus rövid hajú orosz forradalmár lányokban és az agitátorokban mutatkozik. A termelés katasztrófája. — Több termelés nincs. A termelés oly minimális — és ennek oka valószínűen abban rejlik, hogy a fegyverforgatható férfiak mind katonák — hogy még a szükségletek fedezésére is alig elegendő. — Érdekes, hogy utunkban rengeteg magyarral találkoztunk, akik minden orosz vörös hadsereg egyenruháját, fejükön a jellegzetes tányérsapkával, viselték A magyar katonák hangulata bizakodó. Igen szeretnék, ha a Szibériába sínylődő magyar hadifoglyok melléjük állanának- A szibériai foglyok sorsa. — A Szibériában rekedt magyar hadifoglyok sorsa siralmas. 40—60 fokos hideget kell türniök a deszkákból összetákolt és kátránnyal bevont barakokban, ellentétben a németekkel, akiket délibb, enyhe, sőt egyenesen tropikus éghajlat alatt helyeztek el. Hogy az ázsiai Oroszországban milyen éghajlati különbségek vannak, elég annyit mondanom, hogy fent északon a 60—70 fokos hidegek sem ritkák, míg Taskendben pl. nyáron oly forró a föld, hogy egy tojás a homokban öt perc alatt megfő. A föld olyan forró, mintha egy égő kályha teteje lenne, mezítláb nem is lehet járni. Átmenet Szibériában nincs. Vagy rekkenő forróság, vagy dermesztő hideg van. El lehet képzelni, mennyit szenvednek a megfelelő ruhákat nélkülözni kénytelen hadifoglyok. Igazán, meg kellene mozdulnia az egész társadalomnak, mindenkinek össze kellene fognia, míg nem lesz késő. Mert a még mindig Oroszországban sínylődő foglyok, ha rövidesen nem segítenek rajtuk, vagy elpusztulnak vagy pedig a vörös Oroszország karjaiba vetik magukat- 3 Y. M. C. 9 vasárnapi futártrimpe A vasárnap megtartott első próbálkozás minden tekintetben megfelelt az Y. M. C .A-hoz fűzött várakozásnak. Sikeresen debütált és vérmes reményeket váltott ki további szereplését illetőleg. Impozáns látvány volt a startnál megjelent futók tömege (35), melyre Košicér. eddig még nem volt példa. A Sporttelep egyszeri megkerülése után, autók és lovasok kísérete mellett, a Bethlen körút felé tartott a most még tengerként hömpölyő futó tömeg, hogy mindinkább szétfolyjon az út további szakaszán, a Flórián- és a meredek Mária utcáki. Ennnek elhagyása után mind szembetűnőbben kezd kialakulni a helyzet. Úgy, hogy a Rádióállomás és gyakorlótér körül (nehéz terep) már positive megállapítható az active és műkedvelő „beugrott“ sportolók közötti különbség. Utóbbiak alaposan lemaradtak. A terep Kálvária utcai részén már csak 8 futó fut — kb. 100 méteres szakaszon— együtt. Míg végül a verseny utolsó etappeján, a Rákóczi-körúton, megkezdődik a végküzdelem. Itt ismét maradt kettő. A finisbe jutott 6 futó oly izgalmas végsportot nyújtott, hogy a befutó első és a hatodik közötti különbség 30 méterre olvadt le. Az 5 km-es versenyben : Első lett: Mruza (Spárta), ki 19 perc alatt tette meg a távot. 2. Prohászka (Csehország). 3. 1. G. Joligd (Amerika). 4. Kostvó (KAC) 5. Vértes (KAC). 6. Vicek (Košice). Befutott még 35 és feladta kb. 15. Utóbbiakat a kísérő autók velték fel. Meglepő a két Kac futó jó szereplése, akik csupán kuriózumként indultak, tekintettel 5—6 évi absolute tréning hiányukra. Hogy pedig tréninget nem vehettek, ebben hibás a rendezőség (és ez volt az egyedüli szépséghiba), mert mindössze 2 nappal a verseny előtt értesítette a „civil“ klubokat tervéről és akkor is csak újságban minden meghívó mellőzésével. Ilyenkor már tréningről természetesen szó sem lehet. A verseny starthelyén jelen volt — Destremenu és Rada generálisokon és családtagjaikon kívül — mintegy 2000 főnyi publikum, nem számítva a verseny útvonalán elhelyezkedett sok ezer főnyi érdeklődőt. Különösen a felső-Huszák népénél ment eseményszámba. És csak a kuvaszok viselkedtek ellenséges érzülettel, ami több helyütt megállásra is kényszerítette a fiók marathonokat. A színes megkapó látvány tényleg festői volt, mert a perifériák még vastag hórétegével szemben a város lapsikos sorát ugyancsak magukra szedték az atléták. — W. — A Magyar Nemzeti Szövetség válsága. Támadások a Tisza-család ügyvédje ellen. Budapestről jelentik: A Magyar Nemzeti Szövetségben, amely a kommün bukása után gyorsan megalakult, személyi csaták dúlnak el , és nem lehet tudni, hogy a szövetség nem-esik áldozatul. A szövetségnek a „Szózat“ a lapja, melynek főszerkesztője dr. Ulain Ferenc, aki egyben a szövetségben is vezető állást tölt be- Ezenkívül Ulain a Tisza család ügyvédje is Most egyszerre több oldalról is megtámadták Ulaint, aki bajban van, és mindenki, még a régi fegyvertársai is, boldogan rúgnak egyet rajta. De nemcsak Ulaint akarják a közszereplés teréről letaszítani, harcot kezdettek Perényi Zsigmond ellen is, aki a Magyar Nemzeti Szövetség megalapítója volt és a leglekesebben és legönzetlenebbül dolgozott. Pozsonyi Kereskedelmi Részvénytársaság Sürgönyeim: Lauferes Bratislava, Koronázási domb tér 2. Telefon • 15-68 és 16-78 M&POSEÍáiFSI fásáról minden mennyisgben konyhakerti és gazdasági magvakat, hüvelyest, ” Q * ” mindennemű gazdasági terméket. _________________________________