Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-02-25 / 45. szám

Hittisztasági razziát ítélünk! Mit keresnek a szem­eteskocsik Enyicke környékén? Rendőrségünk időről-időre rendez e­rkölcsrendészeti razziát, hogy a lehe­tőséghez képest eltakarítgassa az erkölcsi­­ téren fölhalmozódott piszkot és szemetet. S ha nem is sikerül e gyomot gyöke­restől kiirtani, annyi haszon minden­esetre származik ebből az eljárásból, hogy a fölburjánzott szennyből legalább a fölösleg eltűnik. Arról azonban megfeledkezik a rend­őrség, hogy az erkölcsi piszokhoz ha­sonlóan az anyagi piszok és szenny is annyira fölhalmozódott már a városban, hogy ha annak eltakaríttatásáról kellő időben nem gondoskodnak, a járványok özöne zúdul városunkra. Elégszer rá­­mutattunk már arra a rossz szokásra, hogy sok helyen, kiváltképen pedig a külvárosokban a házi szemetet egysze­rűen kihordják az utcára és így ott nagykiterjedésű szeméttelepek, hatalmas szemétdombok képződnek, amelyek még télen is olyan kellemetlen bűzt terjesztenek, hogy egész városrészek levegőjét megfertőzik. A tél folyamán fölhalmozódott sok szemét a tavaszi lágy idők beálltával gyors rothadásnak indul s kilátás van arra, hogy ebből hamarosan járványos betegségek csírái terjednek szét, amelyeknek azután sem­miféle orvosi tudomány sem lesz képes útját állani. Városunk köz­­egészségügye a háború tartama alatt kifogástalan volt A hatóságok elegendő időben megtették a szükséges óvintéz­kedéseket, azokat a közönséggel szigo­rúan be is tartatták, ennek az eljárás­nak köszönhettük azt, hogy a harcte­rekről behurcolt járványos betegségek itt nemcsak hogy tovább nem terjedtek, de teljesen elfojtottak. De nem is volt ám akkor sem az ut­cán, sem az udvarokban annyi piszok fölhalmozva, mint ma, amikor egyes utcákon hónapokon át nem történik tisztogatás. A városi hatóságok nagyon jól tudják, mennyire veszélyezteti az egészséget a tisztátalanság és ennek dacára tűrik, hogy a város több pont­ján szemétdombok képződjenek. Talán, amikor hó takarta az utcákat, nem tűn­tek fel annyira ezek, mint most, olva­dás után. Megköveteljük tehát a lakos­ság egészségének megóvása érdekében, hogy a rendőrség, mint egészségügyi hatóság, haladéktalanul rendeljen el köztisztasági razziát. Azokkal a köze­gekkel, akikkel éjnek idején átvizsgál­tatja az összes harmadrendű korcsmá­kat és kávéházakat, rendeztessen nap­pal utcai sétákat minden utcán, még a legelhagyatottakban is és különösen ezekben, mert ezek szorulnak tisztoga­tásra. A háztisztasági razzia sokkal na­gyobb eredményeket mutathatna föl, mint a másik. Egy pár belvárosi utca leszámításával mindenütt találnának annyi piszkot, hogy elszörnyülködnének rajta. Panaszkodik az illető utcák lakossága, hogy a szemetet onnan sohasem hord­ják ki. Ugyanakkor pedig azt a hírt halljuk, hogy a városi szemétfuvarozó szekereket a Bárca és Enyicke között elhúzódó uton látták fölvonulni. Kiván­csiak vagyunk, hova irányital ék azokat a szekereket? Talán gyakorlatoztalak vele..? Arra nincs idő és alkalom, hogy az utcai szemétdombokat eltakarítsák és ezzel biztosítsák a közegészségügy normális állapotát, de Enyicke felé föl­­vonulni igen ? Amidőn tehát ismételten sürgetjük a köztisztasági razziát, egyben kérünk fölvilágosítást arra nézve, mit kerestek a szemeteskocsik Eny­icke kör­nyékén. — A románok újból megszállták Makót és Vásárhelyt. Szegedről jelen­tik : A románok ide érkezett jelentések szerint újból megszállták Makót és Vá­sárhelyt. Taskendtől Kosicéig­ , Kelemen Ferenc hadifogoly viszontagságos utazása. Tegnap érkezett Kosicére egy Kele­­­­men Ferenc nevű makói gépszerelő,­­ aki közel öt évig sínylődött Taskend­­­­ben fogságban. November e­ljén indult , útnak a messze Ázsiából gyalog, mert­­ haza akart jönni és egy kis hazai­­ levegőt akart szívni. Szállást nem ka­­­­pott az egész városban, pénze sem­­ volt és igy a rendőrségen jelentkezett.­­ Az őrszobán adtak neki helyet és a derék rendőrök szerény ebédjüket és vacsorájukat is megosztották a látható­lag sokat szenvedett emberrel. Kelemen, kinek a hosszú út szen­vedései között mindkét lába lefagyott és alig bírja magát vonszolni, igen értelmes és intelligens munkás. Munka­társunk elbeszélgetett vele az orosz­­országi állapotokról. Kelemen a követ­kező érdekes dolgokat mondotta:­­ — En Taskendben egy vattagyárban dolgoztam, mint gépszerelő. Rajtam kivül magyar alig volt az egész kör­nyéken németek azonban rendkívül sokan voltak. Magában Taskendben legalább negyvenezer német dolgozik. — A világeseményekről mindig pon­tosan voltunk értesülve az ottani orosz lapokból. Tudtuk, hogy a központi hatalmak elveszítették a háborút és tudtuk azt is, hogy Magyarország da­rabokra szakadt. Eleinte nagy rezig­náltsággal fogadtuk a kellemetlen híre­ket, de később mindenbe belenyugod­tunk és csupán a­zon törtük a fejünket, hogyan jussunk haza­ i . Még szeptemberben megkíséreltük néhány társammal együtt a szökést,­­ akkor azonban nem sikerült. Végre­­ november elején sikerült megszökni és nekiindultunk a nagy útnak, Szi­bérián át. — Pénzünk alig volt, mert Taskend­ben a gyárban az elég tűrhető koszton kívül midössze napi 16 képeket kap­­­­tunk. Hogy ennek a pénznek mekkora értéke volt, elég annyit mondanom, hogy egy font fehér kenyér 17 képekbe­­ került. — Utunk borzalmas szenvedésekkel­­ volt tele. Az egész után az emberek­­ könyörületességéből éltünk, itt-ott kap­tunk egy darab kenyeret, húst vagy­­ haKt és ebből tengődtünk napokon át. Éjszakára nem volt hol lehajtani a fejünket, ott aludtunk összehúzódva a hideg szibériai éjszakában. Végre közel másfél hónapi út után átvágtunk Szibérián és a vörösökhöz érkeztünk.­­ A bolsevikiek azonban, hiábavaló volt minden könyörgésünk, nem akar­tak átbocsájtani minket. Mit volt mást­ tennünk: északra fordultunk és újra nekivágtunk a már-már végtelennek látszó útnak. Egy hónapi bolyongás után Pétervárra érkeztünk, ahol azután transzportokba osztottak bennünket. In­­­­nen már vonaton folytattuk utunkat , míg végre Minsk, Breszt-Litovszk és Varsón át Krakkóba érkeztünk. Itt a lengyel vezérkommandó útlevelet adott nekünk, amely egészen Kosicéig szólt. Szibéria bolsevistamentes. — Az oroszországi állapotok, amen­­­nyire én láthattam, rendkívüliek. Szibé­­riában még nincsenek bolsevikiek. itt­­ott ugyan alakult egy-egy helyi szovjet, azonban ezek nem rendelkeznek semmi hatalommal és senki sem veszi őket komolyan­. Annál komolyabb azonban az európai Oroszországban a bolsevizmus. Mikor a vörösökhöz érkeztünk, még minket is be akartak sorozni a hadse­regbe. Általában véve az orosz vörös hadseregben feltűnően sok hadifogoly magyar katona van. Ezek a legjobb katonák. A vörösök elért győzelmeinek csaknem mindegyike a magyar kato­náknak köszönhető. Kell a magyar katona. — Látva és tudva ezt, az orosz tanácskormány elhatározta, hogy a még Szibéria északi részén sínylődő mint­egy­ százezer magyar foglyot Oroszor­szágba hozza és erőszakkal besorozza a vörös hadseregbe. Éhínség a polgári lakosság között. — Szibériában olcsóság van- Ott még minden kapható eléggé mérsékel áron. Ellenben Péterváron és a vörös Orosz­országban oly horribilis drágaság ural­kodik, hogy az egyenesen mesébe illő Igaz, hogy pénz is van bőven. Az úgy­nevezett szovjet pénzből mindenki annyit tud magának szerezni, amennyit csak akar.­­ A vörös Oroszországfarn nagy éh­ínség van, azonban kizárólag a polgári l­akosság körében. A nagyszámú katona­ságot (csaknem minden második ember katona) mindennel ellátják és így a polgári lakosság részére alig marad valami ennivaló- Péterváron például a polgári lakosság főeledelét a szárított napraforgómagból őrölt lisztből készült félig kenyér, félig lepény képezi­— Pétervárott nincsenek ellenforra­dalmárok, vagy legalább is senki sem meri mutatni a tanácskormánnyal szem­ben ellenséges érzelmeit. De viszont az is tény, hogy a lelkesedés nem valami nagy. A lakosság lethargiával viseltetik a jelenlegi állapotokkal szemben, azon­ban a nagy terror miatt nem mer ellene semmit sem tenni. Lenin és Trockij neve fogalmak a nép előtt. Csakhogy nem szeretet, hanem félelmetességük miatt bámulva és remegve tisztelt fogalmak. — Pétervárott a középületeket kivéve sehol sem leng már vörös zászló. Pé­­tervár, az egykori világváros ma a ki­­haltság képét mutatja. Olyan, mint egy­ ütőerét rosszul lekötött ember, aki las­san, de annál biztosabban haldoklik. Lelkesedés egyedül a tipiku­s rövid hajú orosz forradalmár lányokban és az agi­tátorokban mutatkozik. A termelés katasztrófája. — Több termelés nincs. A termelés oly minimális — és ennek oka valószí­nűen abban rejlik, hogy a fegyverfor­gatható férfiak mind katonák — hogy még a szükségletek fedezésére is alig elegendő. — Érdekes, hogy utunkban rengeteg magyarral találkoztunk, akik mind­en orosz vörös hadsereg egyenruháját, fejü­kön a jellegzetes tányérsapkával, visel­ték A magyar katonák hangulata biza­kodó. Igen szeretnék, ha a Szibériába sínylődő magyar hadifoglyok melléjük állanának- A szibériai foglyok sorsa. — A Szibériában rekedt magyar ha­difoglyok sorsa siralmas. 40—60 fokos hideget kell türniök a deszkákból ös­­­szetákolt és kátránnyal bevont barakok­­ban, ellentétben a németekkel, akiket délibb, enyhe, sőt egyenesen tropikus éghajlat alatt helyeztek el. Hogy az ázsiai Oroszországban milyen éghajlati különbségek vannak, elég annyit mon­danom, hogy fent északon a 60—70 fokos hidegek sem ritkák, míg Taskend­ben pl. nyáron oly forró a föld, hogy egy tojás a homokban öt perc alatt megfő. A föld olyan forró, mintha egy égő kályha teteje lenne, mezítláb nem is lehet járni. Átmenet Szibériában nincs. Vagy rekkenő forróság, vagy der­mesztő hideg van. El lehet képzelni, mennyit szenvednek a megfelelő ruhá­kat nélkülözni kénytelen hadifoglyok­. Igazán, meg kellene mozdulnia az egész társadalomnak, mindenkinek ös­­­sze kellene fognia, míg nem lesz késő. Mert a még mindig Oroszországban sínylődő foglyok, ha rövidesen nem segítenek rajtuk, vagy­ elpusztulnak vagy pedig a vörös Oroszország karjaiba ve­tik magukat- 3 Y. M. C. 9 vasárnapi futá­­rtrimpe A vasárnap megtartott első próbálkozás minden tekintetben megfelelt az Y. M. C­ .A-­hoz fűzött várakozásnak. Sikeresen debütált és vérmes reményeket váltott ki további szereplését illetőleg. Impozáns látvány volt a startnál meg­jelent futók tömege (35), melyre Košicér. eddig még nem volt példa. A Sporttelep egyszeri megkerülése után, autók és lova­­sok kísérete mellett, a Bethlen­ körút felé tartott a most még tengerként hömpöly­ő futó tömeg, hogy mindinkább szétfolyjon az út további szakaszán, a Flórián- és a meredek Mária­ utcáki. Ennnek elhagyása után mind szembetűnőbben kezd kiala­kulni a helyzet. Úgy, hogy a Rádió­állomás és gyakorlótér körül (nehéz terep) már positive megállapítható az active és műkedvelő „beugrott“ sportolók közötti különbség. Utóbbiak alaposan lemaradtak. A terep Kálvária­ utcai részén már csak 8 futó fut — kb. 100 méteres szakaszon­­— együtt. Míg végül a verseny utolsó etappeján, a Rákóczi-körúton, megkez­dődik a végküzdelem. Itt ismét maradt kettő. A finisbe jutott 6 futó oly izgalmas végsportot nyújtott, hogy a befutó első és a hatodik közötti különbség 30 méterre olvadt le. Az 5 km­-es versenyben : Első lett: Mruza (Spárta), ki 19 perc alatt tette meg a távot. 2. Prohászka (Csehország). 3. 1. G. Joligd (Amerika). 4. Kostvó (KAC) 5. Vértes (KAC). 6. Vicek (Košice). Befutott még 3­5 és feladta kb. 15. Utóbbiakat a kísérő autók velték fel. Meglepő a két Kac­ futó jó szereplése, akik csupán kuriózumként indultak, te­kintettel 5—6 évi absolute tréning hiá­nyukra. Hogy pedig tréninget nem ve­hettek, ebben hibás a rendezőség (és ez volt az egyedüli szépséghiba), mert mindössze 2 nappal a verseny előtt ér­tesítette a „civil“ klubokat tervéről és akkor is csak újságban minden meg­hívó mellőzésével. Ilyenkor már tréning­ről természetesen szó sem lehet. A verseny starthelyén jelen volt — Destremenu és Rada generálisokon és családtagjaikon kívül — mintegy 2000­­ főnyi publikum, nem számítva a verseny útvonalán elhelyezkedett sok ezer főnyi érdeklődőt. Különösen a felső-Huszák népénél ment eseményszámba. És csak a kuvaszok viselkedte­k ellenséges ér­zülettel, ami több helyütt megállásra is kényszerítette a fiók marathonokat. A színes megkapó látvány tényleg festői volt, mert a perifériák még vas­tag hórétegével szemben a város lapsi­kos sorát ugyancsak magukra szedték az atléták. — W. — A Magyar Nemzeti Szövetség válsága. Támadások a Tisza-család ügyvédje ellen. Budapestről jelentik: A Magyar Nemzeti Szövetségben,­­ amely a kommün bukása után gyorsan megalakult, személyi csaták dúlnak el , és nem lehet tudni, hogy a szövetség­­ nem-e­­sik áldozatul. A szövetségnek a „Szózat“ a lapja, melynek főszerkesztője dr. Ulain Ferenc, aki egyben a szövetségben is vezető állást tölt be- Ezenkívül Ulain a Tisza család ügyvédje is­ Most egyszerre több oldalról is megtámadták Ulaint, aki baj­ban van, és mindenki, még a régi fegyvertársai is, boldogan rúgnak egyet rajta. De nemcsak Ulaint akarják a köz­­szereplés teréről letaszítani, harcot kez­dettek Perényi Zsigmond ellen is, aki a Magyar Nemzeti Szövetség megalapítója volt és a leglekesebben és legönzetle­­nebbül dolgozott. Pozsonyi Kereskedelmi Részvénytársaság Sürgönyeim: Lauferes Bratislava, Koronázási domb­ tér 2. Telefon •­ 15-68 és 16-78 M&P­OSEÍáiFSI fásáról minden mennyis­gben konyhakerti és gazdasági magvakat, hüvelyest, ” Q * ” mindennemű gazdasági terméket. _________________________________

Next