Kassai Munkás, 1909. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-02 / 1. szám
4. oldal, KASSAI MUNKÁS 1. szám — Itt jegyezzük meg, hogy a kassai rendőrség úgy a közgyűlésről, mint a bankettről hivatalosan távol tartotta magát. Véres pirulák a feketék számára ... A halksburgi jezsuiták neveltjét érte az a nem épen dicséretre méltó dicsőség, hogy vallás- és közoktatási minisztersége alatt a templomok után lassanként az iskolák is átalakulnak a keresztényszociálisok kortes tanyaivá. Köztudomású, hogy pl. Fischer Kolbrie Ágost kassai püspök vidéki agitációs utjain a templomokban végzi a kath. Népszövetség agitációit. Amit ugyancsak a templomokban folytatnak tovább a falusi papok, ellentétben hivatásukkal. A templom mint kitűnő agitációs hely jónak bizonyult, de úgy látszik kevésnek. Legalább erre enged következtetni a tudomásunkra jutott következő két eset: Az Uj Lap számara. W. J. kassai polgár „Uj Lap “-pasa kezében elpanaszolta szerkesztőségünkben, hogy a Kovács-utcai elemi iskolában a kath. hitoktató a felmutatott újságot nagy mennyiségben szétosztotta az apróságok között, szigorúan utasítva őket, hogy ezt adják át szüleiknek és bírják rá ennek előfizetésére. A papok a vallástanítást mint erkölcsnemesítő eszközt tukmálják a népre. A vallástanításhoz, tehát az erkölcsnemesítéshez tartozik, mint a jelen eset mutatja az „Új Lap“ osztogatása és az erre való előfizetés agitációja is. Az intelligens, kulturembereket undorra gerjesztő szemétlap, melynek képei naponként Nick Carter-féle gyilkosságokkal és öngyilkosságokkal rongálják szerencsétlen olvasóik idegeit, politikával is foglalkozik. És ez is eszköz a papság kezében, a hitoktatás, az erkölcsnemesítés cégére alatt a klerikális butítás terjesztésére. A templom, az iskola, a család és semmi sem elég szent ahhoz, hogy a klerikális érdekek védelmére, hatalmuk növesztésére igénybe ne vegyék. Jó lesz pedig, ha az iskolába nem viszik be politikájukat. Mert ha nekik szabad, más is meg tudja tenni. Ezt azonban nem fogják megköszönni. A menyországba és pokolba szóló jegyek. A kassai iparostanonc iskola egyik harmadik osztályú tanulója a következő épületes dolgot beszéli el a hittanóráról. A tisztelendő úr a menyország és pokolba jutásról tartott előadást. Rémséges képet rajzolt beszédében Szent Péterről, aki a halottak lelkét a menyország kapujába várja és kinek-kinek érdeme szerint pokolba, vagy menyországba szóló jegyet osztogat. Ez is a valláserkölcsös nevelés eszközei közzé tartozik. Babonával tömni meg a gyermekek fejét, szellemileg hisztérikus beteggé tenni. Ez csak nem nemesíti az erkölcsöket , és akia vallástanítás köpönyegében a gyermekek megmételyezésére ilyen eszközt is alkalmaz, megérdemlené, hogy szt. Péter hamarosan elliterálja oda, ahová való : a pokol mélységes fenekére. Felsült a rendőrség- Nem az első és nem is az utolsó eset ez, hogy a rendőrség felsült. Megtörténik ez mindig akkor, amikor a hév és a túlbuzgalom elragadja a rendőrséget, amikor minden áron bűnösöket, vagy tán jobban mondva bűnbakokat keres. Az történt ugyanis, hogy az 1908. évi október hó 10-én megtartott tüntetés alkalmából a rendőrség hatósággal szemben elkövetett engedetlenség miatt a bíróság elé állította Aranyosi, Szirányi és Mefter elvtársakat. A bíróság előtt december hó 29-én folyt le a tárgyalás, melynek eredményeként Prensz elvtárs és Radó Nándor rendőrfogalmazó vallomásai alapján Forgách ügyészi megbízott a vádat elejtette, így tehát újból szaporodott egygyel ama eléggé gyakori esetek száma, amelyekben a rendőrség elveti a sulykot s ennek természetszerű folyományaként — felsül! A kassai bőrdíszmű gyárból A következő sorok közlésére kérték fel lapunk szerkesztőségét. „A gyárban szeptember elejétől dolgozom és állíthatom, hogy ilyen állapotokat még sehol nem tapasztaltam. Összejártam Francia-, Angol-, Németországot és Amerikát, de tizenöt évi külföldi munkálkodásom idején sehol nem tapasztaltam, hogy annak az országnak a munkásait, melynek területén az üzem feküdt, olyan gyalázatos bánásmódban részesítették volna, mint ezt a kassai bőrdíszmű gyárban a magyar munkásokkal teszik. A gyárban nagyobb részben osztrákok és galíciai bevándoroltak dolgoznak. Csak kis részben, mintegy huszonöt-harmincan vannak magyarok. A külföldiek legnagyobb részben jó fizetést élveznek, ellenben a magyarokat csak segédmunkásoknak használják igen alacsony díjazások mellett. A külföldiek 36—50 korona heti fizetésével szemben a helybeliek átlag 15—16 koronát kapnak. A magyar munkások szidása, szekírozása napirenden van. Az ázsiai barbár elnevezés a legenyhébb, amit velők szemben használnak. A tanulók egy része a gyermekmenhelyből és a javítóból van toborozva és ez érthető, mert ilyen bánásmód és díjazás mellett más munkást nem kapnak. Ehhez járul még az a hajcsár rendszer, amit a honhazafi részvényesek és külföldi tőkések érdekében a művezetők gyakorolnak. A tanulókat ütik-verik. Pár nappal ezelőtt egy helybeli tanoncot irgalmatlanul megbotozott a főművezető valami csekélység miatt. Ilyen körülmények között érthetővé válik, hogy nemzeti gyűlölködés fejlődik ki a munkások között. Az osztrák munkásoknak minden meg van engedve, a magyar munkásokat azonban, ha csak egy percet késnek, hazazavarják a munkából. Szükségesnek tartottam, hogy ezekről az állapotokról a kassai közönség némi tájékozódást szerezzen, mivel tudom, hogy a kereskedelmi miniszter nyolcvanezer korona szubvencióján kívül Kassai városa is igen tekintélyes támogatásban részesíti ezt a munkásnyúzó telepet. — Kassa, 1908. december 129-én. Maxim L. Alexy. * A bőrdíszmű gyárban levő állapotokhoz nincs megjegyezni valónk. A gyár az osztrák és magyar szervezett bőripari munkások részéről bojkottélva van. Az öntudatlan, a szervezetlen munkások pedig addig úgysem tudnak magukon segíteni, mig egymás ellen gyűlölködtek , míg meg nem tanulják, hogy csak a testvéresüléssel és szervezkedéssel tudnak helyzetükön javítani és sérelmeiket orvosolni. De jellemzi Szterényit, Kossuthot és Kassa város iparpártolását, hogy ezreket tömnek egy ilyen gyárvállalatba, amely semmivel sem járul hozzá a magyar ipar fejlesztéséhez, de még a munkásságnak sem szerez újabb megélhetési forrást. A cég tulajdonosai Zollschan és Frankenstein wieni gyárosok. Wienből hozzák tudomásunk szerint a leszabott kész anyagot. Mihaszna van tehát az országnak és a városnak? Avagy az a pár korona, amit az a néhány szakképzettség nélküli helyi napszámos és inasgyerek keres hetenként, elég kárpótlás volna a kormány és a város által kiadott ezrekért? Nem ! Ezt a tisztelt gründoló urak sem várták ettől a gyártól. Az iparpártolás cégére itt is csak azért volt szükséges, hogy port lehessen hinteni az ország és Kassa város népének a szemébe. A gyár részvényesei között van egy pár nagy befolyású magyar ember , ha jól tudjuk Szalay László főispán is. Ezek nemzeti erényeit és szolgálatait jutalmazni, a szubvenció nagyszerűnek bizonyul gyárvállalattal. A legjobban azonban a bécsi gyáros járt, mert a részvények tekintélyes részének birtokában, az összes nyersanyagok szállításával, a szubvenciós gépekkel és olcsó magyar bulikkal olyan haszon birtokába jut, amit a tulipános nemzeti küzdelem előtt wieni gyárában soha sem ért volna el. A magyar iparosság pedig izzadja tovább az adót, támogatja, d csőrti azt a kormányt, amelyik az ő keserves keresményéből tömi ellenfeleinek és ezek pro-