Kassai Munkás, 1909. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

4. oldal, KASSAI MUNKÁS 1. szám — Itt jegyezzük meg, hogy a kassai rendőrség úgy a közgyűlésről, mint a bankettről hivatalosan távol tartotta magát. Véres pirulák a feketék számára ... A halks­­burgi jezsuiták neveltjét érte az a nem épen dicséretre méltó dicsőség, hogy vallás- és közoktatási minisztersége alatt a templomok után lassanként az iskolák is átala­kulnak a keresztényszociálisok kortes tanyaivá. Köztudo­mású, hogy pl. Fischer Kolbrie Ágost kassai püspök vi­déki agitációs utjain a templomokban végzi a kath. Nép­­szövetség agitációit. Amit ugyancsak a templomokban folytatnak tovább a falusi papok, ellentétben hivatásukkal. A templom mint kitűnő agitációs hely jónak bizonyult, de úgy látszik kevésnek. Legalább erre enged következ­tetni a tudomásunkra jutott következő két eset: Az Uj Lap számara. W. J. kassai polgár „Uj Lap “-pasa kezében elpanaszolta szerkesztőségünkben, hogy a Kovács-utcai elemi iskolában a kath. hitoktató a fel­mutatott újságot nagy mennyiségben szétosztotta az apró­ságok között, szigorúan utasítva őket, hogy ezt adják át szüleiknek és bírják rá ennek előfizetésére. A papok a vallástanítást mint erkölcsnemesítő eszközt tukmálják a népre. A vallástanításhoz, tehát az erkölcsnemesítéshez tartozik, mint a jelen eset mutatja az „Új Lap“ osztoga­tása és az erre való előfizetés agitációja is. Az intelligens, kulturembereket undorra gerjesztő szemétlap, melynek képei naponként Nick Carter-féle gyilkosságokkal és ön­­gyilkosságokkal rongálják szerencsétlen olvasóik idegeit, politikával is foglalkozik. És ez is eszköz a papság ke­zében, a hitoktatás, az erkölcsnemesítés cégére alatt a klerikális butítás terjesztésére. A templom, az iskola, a család és semmi sem elég szent ahhoz, hogy a kleriká­lis érdekek védelmére, hatalmuk növesztésére igénybe ne vegyék. Jó lesz pedig, ha az iskolába nem viszik be po­litikájukat. Mert ha nekik szabad, más is meg tudja tenni. Ezt azonban nem fogják megköszönni. A menyországba és pokolba szóló jegyek. A kassai iparostanonc iskola egyik harmadik osztályú tanulója a következő épületes dolgot beszéli el a hittanóráról. A tisztelendő úr a menyország és pokolba jutásról tartott előadást. Rémséges képet rajzolt beszédében Szent Pé­terről, aki a halottak lelkét a menyország kapujába várja és kinek-kinek érdeme szerint pokolba, vagy menyor­szágba szóló jegyet osztogat. Ez is a valláserkölcsös ne­velés eszközei közzé tartozik. Babonával tömni meg a gyermekek fejét, szellemileg hisztérikus beteggé tenni. Ez csak nem nemesíti az erkölcsöket , és aki­­a vallás­tanítás köpönyegében a gyermekek megmételyezésére ilyen eszközt is alkalmaz, megérdemlené, hogy szt. Péter ha­marosan elliterálja oda, ahová való : a pokol mélységes fenekére. Felsült a rendőrség- Nem az első és nem is az utolsó eset ez, hogy a rendőrség felsült. Megtörténik ez mindig akkor, amikor a hév és a túlbuzgalom elragadja a rendőrséget, amikor minden áron bűnösöket,­ vagy tán jobban mondva bűnbakokat keres. Az történt ugyanis, hogy az 1908. évi október hó 10-én megtartott tüntetés alkalmából a rendőrség hatósággal szemben elkövetett engedetlenség miatt a bíróság elé állította Aranyosi, Szi­­rányi és Mefter elvtársakat. A bíróság előtt december hó 29-én folyt le a tárgyalás, melynek eredményeként Prensz elvtárs és Radó Nándor rendőrfogalmazó vallo­másai alapján Forgách ügyészi megbízott a vádat elej­tette, így tehát újból szaporodott egygyel ama eléggé gyakori esetek száma, amelyekben a rendőrség elveti a sulykot s ennek természetszerű folyományaként — felsül! A kassai bőrdíszmű gyárból­ A következő sorok közlésére kérték fel lapunk szerkesztőségét. „A gyárban szeptember elejétől dolgozom és állíthatom, hogy ilyen állapotokat még sehol nem tapasztaltam. Összejártam Francia-, Angol-, Németországot és Amerikát, de tizenöt évi külföldi munkálkodásom idején sehol nem tapasztal­tam, hogy annak az országnak a munkásait, melynek területén az üzem feküdt, olyan gyalázatos bánásmódban részesítették volna, mint ezt a kassai bőrdíszmű gyárban a magyar munkásokkal teszik. A gyárban nagyobb rész­ben osztrákok és galíciai bevándoroltak dolgoznak. Csak kis részben, mintegy huszonöt-harmincan vannak magya­rok. A külföldiek legnagyobb részben jó fizetést élveznek, ellenben a magyarokat csak segédmunkásoknak használ­ják igen alacsony díjazások mellett. A külföldiek 36—50 korona heti fizetésével szemben a helybeliek át­lag 15—16 koronát kapnak. A magyar munkások szidása, szekírozása napirenden van. Az ázsiai barbár elnevezés a legenyhébb, amit velők szemben használnak. A tanulók egy része a gyerme­kmenhelyből és a javítóból van tobo­rozva és ez érthető, mert ilyen bánásmód és díjazás mellett más munkást nem kapnak. Ehhez járul még az a hajcsár rendszer, amit a honhazafi részvényesek és külföldi tőkések érdekében a művezetők gyakorolnak. A tanulókat ütik-verik. Pár nappal ezelőtt egy helybeli tanoncot irgalmatlanul megbotozott a főművezető valami csekélység miatt. Ilyen körülmények között érthetővé válik, hogy nemzeti gyűlölködés fejlődik ki a munkások között. Az osztrák munkásoknak minden meg van engedve, a magyar munkásokat azonban, ha csak egy percet késnek, haza­zavarják a munkából. Szükségesnek tartottam, hogy ezekről az állapotokról a kassai közönség némi tájékozó­dást szerezzen, mivel tudom, hogy a kereskedelmi mi­niszter nyolcvanezer korona szubvencióján kívül Kassai városa is igen tekintélyes támogatásban részesíti ezt a munkásnyúzó telepet. — Kassa, 1908. december 129-én. Maxim L. Alexy. * A bőrdíszmű gyárban levő állapotokhoz nincs meg­jegyezni valónk. A gyár az osztrák és magyar szervezett bőripari munkások részéről bojkottélva van. Az öntudatlan, a szervezetlen munkások pedig addig úgysem tudnak ma­gukon segíteni, mig egymás ellen gyűlölködtek , míg meg nem tanulják, hogy csak a testvéresüléssel és szervezke­déssel tudnak helyzetükön javítani és sérelmeiket orvo­solni. De jellemzi Szterényit, Kossuthot és Kassa város iparpártolását, hogy ezreket tömnek egy ilyen gyárválla­latba, amely semmivel sem járul hozzá a magyar ipar fejlesztéséhez, de még a munkásságnak sem szerez újabb megélhetési forrást. A cég tulajdonosai Zollschan és Frankenstein wieni gyárosok. Wienből hozzák tudomásunk szerint a leszabott kész anyagot. Mi­­haszna van tehát az országnak és a városnak? Avagy az a pár korona, amit az a néhány szakképzettség nélküli helyi napszámos és inasgyerek keres hetenként, elég kárpótlás volna a kor­mány és a város által kiadott ezrekért? Nem ! Ezt a tisztelt gründoló urak sem várták ettől a gyártól. Az ipar­pártolás cégére itt is csak azért volt szükséges, hogy port lehessen hinteni az ország és Kassa város népének a sze­mébe. A gyár részvényesei között van egy pár nagy be­folyású magyar ember , ha jól tudjuk Szalay László főispán is. Ezek nemzeti erényeit és szolgálatait jutal­mazni, a szubvenció nagyszerűnek bizonyul gyárvállalattal. A legjobban azonban a bécsi gyáros járt, mert a részvé­nyek tekintélyes részének birtokában, az összes nyers­anyagok szállításával, a szubvenciós gépekkel és olcsó magyar bulikkal olyan haszon birtokába jut, amit a tuli­pános nemzeti küzdelem előtt wieni gyárában soha sem ért volna el. A magyar iparosság pedig izzadja tovább az adót, támogatja, d csőrti azt a kormányt, amelyik az ő keserves keresményéből tömi ellenfeleinek és ezek pro-

Next