Kassai Ujság, 1920. április-június (82. évfolyam, 76-147. szám)
1920-06-03 / 126. szám
2. oldal lüktetését és leszülyesztené e csodaművet, amelyen Isten teremtő keze együtt dolgozott az isteni emberrel, a művésszel, egy szegényes kisváros színvonalára. Szerencsére ez a törekvés is csak átmeneti és épp azért előre meddőségre ítélttetett. A magyarság léte hozzá van kötve városi létéhez; erkölcsi és kulturális súlya városai virágzásával nő és hanyatlásával apad. M. S. HINDENBURG a bemerk szövetséges elfől A Daily Telegraph folytatja Hindenburg emlékiratainak közlését. Az egyik fejezetben arról a viszonyról ír Hindenburg, amely szerinte kissé laza volt a németek és osztrák és magyar szövetségesek közt. Többek közt ezeket írja: »Azt állították, hogy szövetségeseink torkát a kezünkben tartjuk, készen megfojtani őket, ha nem teljesítik pontosan a kívánságunkat. Ez azonban teljes félreismerése volt a valóságnak. Meg vagyok róla győződve, hogy mi sem igazolta jobban Németország gyengeségét az Angliával való összehasonlításban, mint az a különbség, amely Anglia és Németország módszerében, fennállott a szövetségesekkel való rendelkezés tekintetében. Így például, ha Olaszország hajlandóságot mert volna mutatni, hogy brit engedelem nélkül békét kössön, Angliának lett volna rá módja, hogy kényszerítse szövetségesét a háború folytatására, egyszerűen éhínséggel sújtotta volna. Épp ily erős és abszolút fölényes volt Anglia helyzete Franciaországgal szemben. Ebben a tekintetben csak Oroszország volt némileg függetlenebb. Sokkal kedvezőtlenebb vot ebben a tekintetben Németország helyzete. Miféle politikai, gazdasági, vagy katonai fegyver állott rendelkezésünkre, hogy nyomást gyakorolhassunk szövetségeseinkre ? Abban a pillanatban, amikor ők nem akartak volna velünk maradni, nem lett volna hatalmunk rájuk kényszert gyakorolni. Ausztria-Magyarország belső viszonyai válságosra fordultak 1916 nyarán. A politikai vezetők nem titkolták kormányzás előtt, hogy a monarchia képtelen továbbra is ellentállani, ha a katonai és politikai csapások így folytatódnak. Különösen nagy volt a csalódás a reményekkel kecsegtető olasz offenzíva bukása miatt. A galíciai összeomlás nagy desszimizmust váltott ki a magyarok és osztrákok néptömegeiben.« Az osztrák-magyar hadseregről többek közt így emlékszik meg Hindenburg: »A lengyel hadjárat idején ismerkedtem meg először az osztrák-magyar hadsereggel. Nem feleltek meg azoknak a követeléseknek, amelyikhez a mi csapatainknál meg voltunk szokva. Kétségtelen, hogy ennek oka az a rendkívüli csapás volt, amelyet a háború kezdetén a galíciai és lengyel frontális művelet alkalmával az orosz tömegektől szenvedtek. Szerintem ez a művelet túl kockázatos volt. Mindenesetre valóságo félelemmé változtatta az addig oly erős harci kedvet. Az osztrák-magyar fővezérlet minden igyekezete, hogy a súlyos károkat helyrehozza, ellenállhatlan akadályokba ütközött ... Azonban tévedés azt hinni, hogy az egész hadsereg ez formán szenvedett ebben az erkölcsi depresszióban A Duna-monarchia kitörő egységekkel rendelkezett. És nem szabad lebecsülnünk a monarchia hadseregének műveleteit; csodás időket töltöttünk együtt és mindig lojális szövetségesünk volt.« — DÉRER MINISZTER programmbeszédében — mint pozsonyi lapokban olvassuk — megemlítette, hogy ma Szlovenszkóban 15.000 szervezett munkás volt, most már 140.000 van. Szlovák újság volt 20, ma 87 van. Német lap 6 volt most 10 van, magyar lap 25 volt ma pedig 53 van. MINTAVÁSÁR PRÁGÁBAN. F évi szeptember hó 5 én nyílik meg Prágában az első mintavásár, amely hivatva van találkozó helye lenni és összeköttetésbe hozni a kereskedő és termelő osztályt A vásár rendezése iránt a kormány és Prága városa nagyon érdeklődik és azt tekintélyes segéllyel támogatja. A vásár tartama szeptember hó 5-28 napjaira van megállapítva. Részletesebb felvilágosítást szerezhetni a kereskedelmi és iparkamara irodájában, ahol a szabályszerű bejelentési lapok is rendelkezésre állanak. Kasa»! Uj«*g Le kell törni a cseresznyeuzeerát Babits mx egész vonalon - Maximális árak a láthatáron Hogy a termelők ma nem vaszonos azen elvek szerint hozzák forgalomba portékáikat, hanem a közönséget nagy kiszolgáltatottságában csak nyúzni, rabolni akarják, arra a legjellemzőbbek a mai cseresznyepiac jelenséget. Évek óta nem volt hasonló bő termés. A fák majd leszakadnak a cseresznyetömegek alatt; a határzár miatt kivitel nem lehetséges, tehát itt kell el is fogyasztani a cseresznyét, ahol termett; a paraszt kénytelen eladni termését, mert különben a nyakán rohad, azonban e körülmények dacára, amelyek bármelyikének egyedül is elégségesnek kéne lenni ahoz, hogy a cseresznye árát lényegesen olcsóvá tegye, a cseresznye ára elképesztően magas. Miért? Mert a termelők a kalandorok mohóságával és szemérmetlenségével rabolni akarnak, mert ma mindenki rabol, a közönség pedig ki van szolgáltatva önkényüknek. A falusiak 70—80 koronával árusítják a cseresznye vékáját, tehát egy jótermésü fából 2000 —2500 kor.-t árulnak ki. Mivel pedig minden valamirevaló parasztnak van legalább egy tucat fája, az amúgy is leggazdagabb osztály csak cseresznyéből valóságos miniszteri fizetést húz. A paraszton kívül még a közvetítő árusok egész sora működik közre azon, hogy a cseresznye, mely a mai általános, minden cikkben jelentkező szörnyű élelmiszerhiány mellett fontos népélelmezési tömegcikké lépett elő, kilogrammonként 7—10 koronáért jusson a fogyasztók kezébe A hatóságok persze mindezt mindezideig szemhunyorítás nélkül tűrték Most végre a tizenkettedik órában maximálták a cseresznye és a főzelékfélék árát. Az árakat alább közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy aztán ejtse a hatóság módját is annak, hogy ezek az árak betartassanak és ne várja meg, mig a fogyasztók beverik a fejét a cseresznyeuzsorásoknak. e* A rendőrfőkapitányság közli: Folyó hó 3-ától az alábbi cikkekre a feltüntetett maximális árak kötelezők: Uj krumpli K 2*— kg.-ként Sárgarépa „ 2-50 , Petrezselyem „ 2-50 , Főzőtök „ 2 — „ Zöldbab „ 4'— „ . sárga , 5 — Zöldborsó „ 5’— „ kifosztott „ T— Cseresznye, fekete „ 3 50 „ . piros » 3 — „ befőzni Taló »4 — , Meggy , 4 50 Erdei földieper , 6— „ Afonya »7— * , Vereshagyma r 2 50 Egy fej saláta „—30 „ 1 köteg levesbe való zöldség (petrezselyem, sárgarépa, kalalábé, zeller) „—40 „ SSKOGMBBiaiM Körmendy-Ékes Lajos bemutatkozó beszéde (CTK) A nemzetgyűlés harmadik ülése Krepek német képviselő interpellációjával kezdődött, melyben a legélesebben tiltakozik az elnök azon kijelentése ellen, hogy a német képiselők nem tarják be a nemzetgyűlés házszabályait. A parlament ezután folytatja a tegnap elmondott kormányprogramm tárgyalását Hrusovszky szlovák képviselő követelte, hogy a Kassa-Sátoraljaújhelyi vonalat kettősvágányúra alakítsák át. Több kisebb-nagyobb felszólalás után dr. Körmendy-Ékes Lajos magyar képviselő kért szót. A cseh-szlovák államban élő magyarok és németek — mondotta — csak kényszerűségből élnek az új államban. Világosan bizonyítja ezt a választások eredménye is. A magyarokat és németeket, de még a szlovákokat sem kérdezték meg, vajjon melyik államhoz akarnak tartozni? Felemagyarországot katonailag védtelenül megszállotta a cseh katonaság és azóta az itt élő lakosságot sakkfiguraként kezelik az új államgépezetben. A hazájától elszakított magyarság a katonai diktatúra és a szigorú cenzúra alatt kényszerülve volt a választásokon akarva-nem akarva résztvenni A magyar és német területek választási eredménye ne mutathat ha képet, hiszen a szavazatok többségét cseh katonák, hivatalnokok és egyébb odahelyezett idegenek adták le. A raffinált választási rendszer mellett a magyaroknak nem volt elegendő képviselői kerületük sem. Ha már tűrni kénytelenek vagyunk az entente hatalmak szigorú ítéletét — Istenben úszva — teljesítjük állampolgári kötelességeinket — de emellett semmi igazságtalanságot nem fogunk tűrni. Tiltakozom az ellen is, hogy a választásokat Szlovenszkó területén akkor tartottak meg, amikor ez a terület nem volt jogérvényesen a csehszlovák köztársaság terüle éhez csatolva. A mi kötelességünk az elnyomott magyarság és németség védelme, akiket idegen államformába kebeleztek be, mindaddig az óráig, amíg mindenki előtt világossá nem lesz, hogy Magyarország volt az egyetlen, amely csak a létért harcolt és mégis mindent elvesztett. Sohasem ismerjük el a kényszerített jogokat! (Élénk taps és helyeslés a magyar képviselők között). Késő éjjel érkezett e beszéd s igy hatásáról nincs módunkban beszámolni A prágai nemzetgyűlés ünnepélyes Prága, junius. (A „Kassai Újság“ kiküldött munkatársától) A prágai parlament megnyitásában nem is ragaszkodtak azokhoz a formákhoz, amelyek Európa minden parlamentjében szokásosak Mindenek előtt szokatlan volt, hogy egy parlamenten kívül álló férfiút, dr Rihát, a legfelsőbb közigazgatási bírság tanácsosát bízták meg a parlamenti titkári teendők elvégzésével, aki az alakulások formalitásaiban vett részt, de még szokatlanabb volt, hogy nem korelnök vezette a tanácskozásokat, hanem maga Tusor, a miniszterelnök. Ennek okai ismeretesek. A csehek egy percig sem akarták a maguk kezéből a vezetést kiengedni és nem bíztak egy ideiglenes elnökség munkájában. Tusor üdvözlő beszédje rövid és száraz volt. Olyan, amilyennek ő maga is látszik Sovány, minen szenvedély nélkül való ember. Arca az erősen gondolkodók jellegzetes vonásait viseli magán. Magas, szikár alakjára elegánsan simult a fekete ruhája. Hangja végtelenül gyenge. Csak a közvetlen közelében levők hallhatják beszédét. Mi például a hírlapírók karzatán egy árva szavát sem értettük. Pedig az ő beszédje alatt csend volt, mindenki ájtatos figyelemmel csüngött ajakán, de bizony senki sem volt tisztában azzal, hogy miről szól. Az alakulás többi mozzanatait már általános figyelmetlenség kísérte. A képviselők egymással beszélgettek, kacagtak, udvarolgattak és egyéb megnyitása szórakozásokkal igyekeztek az időt agyonütni. Érdekesebb momentum az eskütétel volt. Az eskü szövege így hangzott: „Esküszöm, hogy a cseh-szlovák köztársasághoz hű leszek, törvényeit megtartom és és a mandátumomat a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint fogom használni. Ezt az esküszöveget cseh, szlovák, német és magyar nyelven olvasták fel. A magyar szöveget egy leány olvasta fel, olyan magyarsággal, hogy mi magyarok ott fenn a karzaton azon vitatkoztunk, hogy ez a hölgyecske lengyelül vagy ruténül beszél-e, s hozzá oly gyorsan, hogy az expressz-vonat is elszégyelte volna magát mellette. Csak később a szünetben, a képviselőház folyosóján tudtuk meg, hogy ez a hölgy a magyarságnak lesz tolmácsolója, ha a magyar beszédeket olyan jól fogja megérteni, mint ahogy mi magyarok az ő állítólagos magyar beszédjét, akkor teljesen nyugodtak lehetünk abban, hogy egy magyar szónok beszédje sem fog a megfelelő tolmácsolásban részesíteni. Az esküszöveg felolvasása után a képviselők nevek olvasása után — Tusár elé léptek és Tusár mindegyikkel kezett fogott, jelezve ezzel, hogy a fogadalmat az ő kezébe tették le. A lárma egyszerre elült, amikor Tusár kihirdette, hogy a képviselők 281 szavazatot adtak le a képviselőház elnökére és ebből 258 szavazat Tomasekre, a cseh nemzeti szocialista párt tagjára esett, akit felhívott arra, hogy az esküt tegye le az ő kezébe. Amikor ez megtörtént, Tomasek lassú, kimért, méltóságteljes lépésekkel elfoglalta az elnöki széket, ahová a cseheknek zúgó tapsa és „szava“ kiáltása kisérte. Tomasek öreg, ősz ember. De látszik rajta, hogy csupa tűz, csupa energia, még olyan, akiről azt szokták mondani, hogy korát meghazudtoló. Fiatalos hévvel és erővel végzi el minden dolgát Beszédje is ilyen. Érces hangja betölti az egész termet. Szavát mindenkinek jól meg kell hallani. Idegenre érve szokatlan éneklő hangon külön-külön ropogtat minden szót. Nyugodtan, tempósan, öregurasan beszél. Többször betekint jegyzeteibe. Szeme jó, nem kell írásai felé hajolni. Ahol azt akarja, hogy szavait tetszés zaja kisérje, ott hangját felemeli és az egyes szavakat még hangsúlyozottabban ejti ki. Hívei ezt tudják, akkor tapsra illegetik tenyerüket. Szavai azonban nem sok melegséget kelthetnek, mert az első tapsvihar csak a negyedik percben tör ki, amikor a Cseh- és Morvaországj népeinek közös munkájáról beszélt. Az elnök azonban hamarosan megismerkedett a nemtetszés kitörésével is. Amikor ugyanis szavait a magyar képviselőkhöz intézte, amelyben felhívta őket az együttműködésre, akkor Surányi Lajos éles hangja süvített keresztül a termen: „Igazságot és egyéni elbánást követelünk, semmi mást”” Erre az összes különféle magyar pártok zúgolódásba törtek ki, amelyből kivettük: „Szabadság helyett Ulavát kaptunk!“, mire a keresztény szocialista párti karban elkezdte kiabálni: „Illává, Illava, Illával* A németek látva a magyarok felfortyalását, , élénk „Bravo“-, „Hoch”- és „Heil“-kiáltásokkal , üdvözölték a magyarokat, akik elsőnek tiltakoztak a szabad szót, szabad gyülekezést, polgárok között különbséget tevő, meghazudtoló politika t ellen. A cseh pártok összebújtak. Ismeretlen hangok, ismeretlen érzelmi kitörések, amelyekből sok jót és biztatót a maguk számára ugyan nem olvashattak ki . A magyaroknak ez a szív legmélyéről fakadt keserves kitörései nemcsak a képviselők között keltett élénk feltűnést, hanem az újságírók között is. És most tűnt ki a lehető legélesebben, mennyire más világban élnek ők, mint mi. Ők nem ismerik Vlavát, ők nem tudják mi az, milyen sérelem van benne. A magyar újságírók hamar készen voltak a válasszal. Különösen két magyar asszony olyan alaposan megmagyarázta ezt a szót, hogy még maguk a cseh újságírók is restelkedve modták: — So kann es nicht bleiben ! Némelyik újságíró azonnal jegyzeteket is csinált a hallott óriási sérelmekről. Ezalatt a teremben csend lett. Tomasek nyugodtan tovább folytatta a beszédét. Senki sem zavarta addig, amíg arra a kulturmunkára nem tért át, amely a páriámenrre vár. „Talán nem is a véletlen munkája — mondotta — hogy parlamentünk munáját abban a teremben kezdi meg, amely egykor kultúránk szolgálatában állott.“ Ez már nagyon érzékenyen érintette a németeket. Felszissentek. És ilyen közbekiáltások hallatszottak. (Itt a cenzúra 7 sort törölt.) Mindez azonban minden nagyobb veszély nélkül zajlott le. Az elnök egyszer, kétszer csengetett s azután újból a megnyitó beszéd hallgatásába merültek a képviselők. A zaj elementáris erővel az elnök beszédjének a végén tört ki. Mig a csehek tapssal fejezték ki megelégedésüket, addig a németek és magyark zugtak-bugtak! Tóbler János, a keresztény szocialista párt magyar tagja, elkiáltotta magát: — Freiheit für die unterdrückten Völker ! (Szabadságot az elnyomott népeknek.) Tóbler kijelentését Kallina német nemzeti párti avval toldotta meg, hogy önálló rendelkezési jogot követelt az összes nemzetiségeknek. Majd fölállott Lodgman és fenyegetőleg kiáltotta a csehek felé: — Es lebe die Demokratie! Viharos helyeslés kisérte Lodgman szavait, mire az elnök berekesztette az ülést azzal, hogy az alakulás többi munkájára később kerül a sor. A szünetet a képviselőház folyosóján töltöttük. Surányi Lajos újságolta, hogy javaslatát a klubja elfogadta és az elnökség maga terjeszti a képviselőház elé, amelyben a magyar népet felszólítják, hogy távolítsa el a mostani kormányát Körmendy-Ékes Lajos nagy munkában volt. Egy javaslatra dolgozik többi társaival. Ez is a klubjuk elé került, de akkor még nem döntöttek sorsáról. Drac Sándor szomorúan panaszkodik, hogy Surányi beszédjét a cseh-szlovák szocialisták nem avval a tisztelettel fogadták, amint azt ők elvárták, sőt határozott ellenszenvet olvasott rá a magyar beszéd ellen. Surányi megnyugtatni igyekszik őt, hogy mindez azért volt, mert beszédjét nem értették. De ez a kijelentés nem oszlatta el sem arabhnak, sem a többi magyar szocialistának komoly aggodalmait. Azonkívül küldöttségeket is szerveznek a magyarok. Surányiék Tusárhoz készülődnek. A