Kassai Ujság, 1920. április-június (82. évfolyam, 76-147. szám)

1920-06-03 / 126. szám

2. oldal lüktetését és leszülyesztené e csodamű­­vet, amelyen Isten teremtő keze együtt dolgozott az isteni emberrel, a művés­­­szel, egy szegény­­es kisváros színvona­lára. Szerencsére ez a törekvés is csak átmeneti és épp azért előre meddőségre ítélttetett. A magyarság léte hozzá van kötve városi létéhez; erkölcsi és kul­turális súlya városai virágzásával nő és hanyatlásával apad. M. S. HINDENBURG a bemerk szövetséges elfől A Daily Telegraph folytatja Hindenburg emlékiratainak közlését. Az egyik fejezetben arról a viszonyról ír Hindenburg, amely sze­rinte kissé laza volt a németek és osztrák és magyar szövetségesek közt. Többek közt eze­ket írja: »Azt állították, hogy szövetségeseink torkát a kezünkben tartjuk, készen meg­fojtani őket, ha nem teljesítik pontosan a kívánságunkat. Ez azonban teljes fél­reismerése volt a valóságnak. Meg vagyok róla győződve, hogy mi sem igazolta jobban Németország gyengesé­gét az Angliával való össze­hasonlítás­­­ban, mint az a különbség, amely Anglia és Németország módszerében, fennállott a szövetségesekkel való rendelkezés te­kintetében. Így például, ha Olaszor­szág hajlandóságot mert volna mutatni, hogy brit engedelem nélkül békét kös­sön, Angliának lett volna rá módja, hogy kényszerítse szövetségesét a há­ború folytatására, egyszerűen éhínség­gel sújtotta volna. Épp ily erős és ab­szolút fölényes volt Anglia helyzete Franciaországgal szemben. Ebben a te­kintetben csak Oroszország volt némi­leg függetlenebb. Sokkal kedvezőtlenebb vo­t ebben a tekintetben Németország helyzete. Miféle politikai, gazdasági, vagy katonai fegyver állott rendelkezé­sünkre, hogy nyomást gyakorolhassunk szövetségeseinkre ? Abban a pillanatban, amikor ők nem akartak volna velünk maradni, nem lett volna hatalmunk rájuk kényszert gya­korolni. Ausztria-Magyarország belső viszonyai válságosra fordultak 1916 n­ya­­rán. A politikai vezetők nem titkolták kormányzás előtt, hogy a monarchia képtelen továbbra is ellentállani, ha a katonai és politikai csapások így folyta­tódnak. Különösen nagy volt a csalódás a reményekkel kecsegtető olasz offen­­zíva bukása miatt. A galíciai összeom­lás nagy desszimizmust váltott ki a ma­gyarok és osztrákok néptömegeiben.« Az osztrák-magyar hadseregről többek közt így emlékszik meg Hindenburg: »A lengyel hadjárat idején ismer­kedtem meg először az osztrák-magyar hadsereggel. Nem feleltek meg azoknak a követeléseknek, amelyikhez a mi csa­patainknál meg voltunk szokva. Kétség­telen, hogy ennek oka az a rendkívüli csapás volt, amelyet a háború kezdetén a galíciai és lengyel frontális művelet alkalmával az orosz tömegektől szen­vedtek. Szerintem ez a művelet túl koc­­kázatos volt. Mindenesetre valóságo félelemmé változtatta az addig oly erős harci kedvet. Az osztrák-magyar főve­­zérlet minden igyekezete, hogy a súlyos károkat helyrehozza, ellenállhatlan aka­­dályokba ütközött ... Azonban tévedés azt hinni, hogy az egész hadsereg ez formán szenvedett ebben az erkölcsi depresszióban A Duna-monarchia kitö­­rő egységekkel rendelkezett. És nem szabad lebecsülnünk a monarchia had­seregének műveleteit; csodás időket töl­töttünk együtt és mindig lojális szövet­ségesünk volt.« — DÉRER MINISZTER programmbeszédé­­ben — mint pozsonyi lapokban olvassuk — megemlítette, hogy ma Szlovenszkóban 15.000 szervezett munkás volt, most már 140.000 van. Szlovák újság volt 20, ma 87 van. Német lap 6 volt most 10 van, magyar lap 25 volt ma pedig 53 van.­­ MINTAVÁSÁR PRÁGÁBAN. F évi szep­tember hó 5 én nyílik meg Prágában az első mintavásár, amely hivatva van találkozó helye lenni és összeköttetésbe hozni a kereskedő és termelő osztályt A vásár rendezése iránt a kor­mány és Prága városa nagyon érdeklődik és azt tekintélyes segéllyel támogatja. A vásár tartama szeptember hó 5-28 napjaira van megállapítva. Részletesebb felvilágosítást szerezhetni a keres­kedelmi és iparkamara irodájában, ahol a sza­bályszerű bejelentési lapok is rendelkezésre állanak. Kasa»! Uj«*g Le kell törni a cseresznyeuzeerát Babits mx egész vonalon - Maximális árak a láthatáron Hogy a termelők ma nem vaszonos az­e­n elvek szerint hozzák forgalomba portékáikat, hanem a közönséget nagy kiszolgáltatottságában csak nyúzni, rabolni akarják, arra a legjellem­zőbbek a mai cseresznyepiac jelenséget. Évek óta nem volt hasonló bő termés. A fák majd leszakadnak a cseresznyetömegek alatt; a határzár miatt kivitel nem lehetséges, tehát itt kell el is fogyasztani a cseresznyét, ahol termett; a paraszt kénytelen eladni termését, mert külön­ben a nyakán rohad, azonban e körülmények dacára, amelyek bármelyikének egyedül is elég­ségesnek kéne lenni ahoz, hogy a cseresznye árát lényegesen olcsóvá tegye, a cseresznye ára elképesztően magas. Miért? Mert a termelők a kalandorok mohóságával és szemérmetlenségével rabolni akarnak, mert ma mindenki rabol, a közönség pedig ki van szolgáltatva önkényük­nek. A falusiak 70—80 koronával árusítják a cseresznye vékáját, tehát egy jótermésü fából 2000 —2500 kor.-t árulnak ki. Mivel pedig minden valamirevaló parasztnak van legalább egy tucat fája, az amúgy is leggazdagabb osztály csak cseresznyéből valóságos miniszteri fizetést húz. A paraszton kívül még a köz­vetítő árusok egész sora mű­ködik közre azon, hogy a cseresznye, mely a mai általános, minden cikkben jelentkező szörnyű élelmiszerhiány mellett fontos népélelmezési tömegcikké lépett elő, kilogrammonként 7—10 koronáért jusson a fogyasztók kezébe A hatóságok persze mindezt mindezideig szemhunyorítás nélkül tűrték Most végre a tizenkettedik órában maximálták a cseresznye és a főzelékfélék árát. Az árakat alább közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy aztán ejtse a ható­ság módját is annak, hogy ezek az­ árak betartassanak és ne várja meg, mig a fogyasz­tók beverik a fejét a cseresz­nyeuzsorásoknak. e* A rendőrfőkapitányság közli: Folyó hó 3-ától az alábbi cikkekre a feltüntetett maximális árak kötelezők: Uj krumpli K 2*— kg.-ként Sárgarépa „ 2-50 , Petrezselyem „ 2-50 , Főzőtök „ 2 — „ Zöldbab „ 4'— „ . sárga , 5 — Zöldborsó „ 5’— „ kifosztott „ T— Cseresznye, fekete „ 3 50 „ . piros » 3 — „ befőzni Taló »4 — , Meggy , 4 50 Erdei földieper , 6­— „ Afonya »7­— * , Vereshagyma r 2 50 Egy fej saláta „—­30 „ 1 köteg levesbe való zöld­ség (petrezselyem, sár­garépa, kalalábé, zeller) „—40 „ SSKOGMBBiaiM Körmendy-Ékes Lajos bemutatkozó beszéde (CTK) A nemzetgyűlés harmadik ülése Kre­­pek német képviselő interpellációjával kezdő­dött, melyben a legélesebben tiltakozik az elnök azon kijelentése ellen, hogy a német képiselők nem tarják be a nemzetgyűlés házszabályait. A parlament ezután folytatja a tegnap elmondott kormányprogramm tárgyalását Hrusovszky szlo­vák képviselő követelte, hogy a Kassa-Sátor­aljaújhelyi vonalat kettősvágányúra alakítsák át. Több kisebb-nagyobb felszólalás után dr. Kör­mendy-Ékes Lajos magyar képviselő kért szót. A cseh-szlovák államban élő magyarok és né­metek — mondotta — csak kényszerűségből élnek az új államban. Világosan bizonyítja ezt a választások eredménye is. A magyarokat és né­meteket, de még a szlovákokat sem kérdezték meg, vajjon melyik államhoz akarnak tartozni? Felemagyarországot katonailag védtelenül meg­szállotta a cseh katonaság és azóta az itt élő lakosságot sakkfiguraként kezelik az új állam­gépezetben. A hazájától elszakított magyarság a katonai diktatúra és a szigorú cenzúra alatt kényszerülve volt a választásokon akarva-nem akarva résztvenni A magyar és német területek választási eredménye ne mutathat ha képet, hiszen a szavazatok többségét cseh katonák, hi­vatalnokok és egyébb odahelyezett idegenek adták le. A raffinált választási rendszer mellett a ma­gyaroknak nem volt elegendő képviselői kerüle­tük sem. Ha már tűrni kénytelenek vagyunk az entente hatalmak szigorú ítéletét — Istenben úszva — teljesítjük állampolgári kötelességein­ket — de emellett semmi igazságta­lanságot nem fogunk tűrni. Tiltakozom az ellen is, hogy a választásokat Szlovenszkó területén akkor tartottak meg, ami­kor ez a terület nem volt jogérvényesen a cseh­szlovák köztársaság terüle éhez csatolva. A mi kötelességünk az elnyomott magyarság és németség védelme, akiket idegen államfor­­mába kebeleztek be, mindaddig az óráig, amíg mindenki előtt világossá nem lesz, hogy Magyar­­ország volt az egyetlen, amely csak a létért har­colt és mégis mindent elvesztett. Sohasem is­merjük el a kényszerített jogokat! (Élénk taps és helyeslés a magyar képviselők között). Késő éjjel érkezett e beszéd s igy hatásáról nincs módunkban beszámolni A prágai nemzetgyűlés ünnepélyes Prága, junius. (A „Kassai Újság“ kiküldött munkatársától) A prágai parlament megnyitásában nem is ragaszkodtak azokhoz a formákhoz, amelyek Európa minden parlamentjében szokásos­ak Mindenek előtt szokatlan volt, hogy egy par­lamenten kívül álló férfiút, dr Rihát, a legfelsőbb közigazgatási bír­ság tanácsosát bízták meg a parlamenti titkári teendők elvégzésével, aki az alakulások formalitásaiban vett részt, de még szokatlanabb volt, hogy nem­ korelnök vezette a tanácskozásokat, hanem maga Tusor, a miniszter­elnök. Ennek okai ismeretesek. A csehek egy percig sem akarták a maguk kezéből a vezetést kiengedni és nem bíztak egy ideiglenes elnökség munkájában. Tusor üdvözlő beszédje rövid és száraz volt. Olyan, amilyennek ő maga is látszik Sovány, min­en szenvedély nélkül való ember. Arca az erősen gondolkodók jellegzetes vonásait viseli magán. Magas, szikár alakjára elegánsan simult a fekete ruhája. Hangja végtelenül gyenge. Csak a közvetlen közelében levők hallhatják beszédét. Mi például a hírlapírók karzatán egy árva sza­vát sem értettük. Pedig az ő beszédje alatt csend volt, mindenki ájtatos figyelemmel csün­gött ajakán, de bizony senki sem volt tisztában azzal, hogy miről szól. Az alakulás többi mozzanatait már általános figyelmetlenség kísérte. A képviselők egymással beszélgettek, kacagtak, udvarolgattak és egyéb megnyitása szórakozásokkal igyekeztek az időt agyonütni. Érdekesebb momentum az eskütétel volt. Az eskü szövege így hangzott: „Esküszöm, hogy a cseh-szlovák köztár­sasághoz hű leszek, törvényeit megtartom és és a mandátumomat a legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint fogom használni. Ezt az esküszöveget cseh, szlovák, né­m­et és magyar nyelven olvasták fel. A magyar szöveget egy leány olvasta fel, olyan magyarsággal, hogy mi magyarok ott fenn a karzaton azon vitatkoztunk, hogy ez a höl­­gyecske lengyelül vagy ruténül beszél-e, s hozzá oly gyorsan, hogy az expressz-vonat is elszé­­gyelte volna magát mellette. Csak később a szünetben, a képviselőház folyosóján tudtuk meg, hogy ez a hölgy a ma­gyarságnak lesz tolmácsolója, ha a magyar be­szédeket olyan jól fogja megérteni, mint ahogy mi magyarok az ő állítólagos magyar beszédjét, akkor teljesen nyugodtak lehetünk abban, hogy egy magyar szónok beszédje sem fog a meg­felelő tolmácsolásban részesíteni. Az esküszöveg felolvasása után a képviselők nevek olvasása után — Tusár elé léptek és Tusár mindegyikkel kezett fogott, jelezve ezzel, hogy a fogadalmat az ő kezébe tették le. A lárma egyszerre elült, amikor Tusár kihir­dette, hogy a képviselők 281 szavazatot adtak le a képviselőház elnökére és ebből 258 szava­zat Tomasekre, a cseh nemzeti szocialista párt tagjára esett, akit felhívott arra, hogy az esküt tegye le az ő kezébe. Am­ikor ez megtörtént, Tom­asek lassú, kimért, méltóságteljes lépésekkel elfoglalta az elnöki széket, ahová a cseheknek zúgó tapsa és „sz­­ava“ kiáltása kisérte. Tomasek öreg, ősz ember. De látszik rajta,­­ hogy csupa tűz, csupa energia, még olyan, aki­ről azt szokták mondani, hogy korát meghazud­toló. Fiatalos hévvel és erővel végzi el minden dolgát Beszédje is ilyen. Érces hangja betölti­­ az egész termet. Szavát mindenkine­k jól meg kell hallani. Idegenre érve szokatlan éneklő hangon külön-külön ropogtat minden szót. Nyu­godtan, tempósan, öregurasan beszél. Többször betekint jegyzeteibe. Szeme jó, nem kell írásai felé hajolni. Ahol azt akarja, hogy szavait tet­szés zaja kisérje, ott hangját felemeli és az egyes szavakat még hangsúlyozottabban ejti ki. Hívei ezt tudják, akkor tapsra illegetik tenyerü­ket. Szavai azonban nem sok melegséget kelt­­­­hetnek, mert az első tapsvihar csak a negyedik percben tör ki, amikor a Cseh- és Morvaország­­­j népeinek közös munkájáról beszélt. Az elnök azonban hamarosan megismerke­­­­dett a nemtetszés kitörésével is. Amikor ugyanis szavait a magyar képviselők­höz intézte, amelyben felhívta őket az együtt­működésre, akkor Surányi Lajos éles hangja süvített keresztül a termen: „Igazságot és egyéni­ elbánást követelünk, semmi mást”” Erre az ös­­­szes különféle magyar pártok zúgolódásba törtek ki, amelyből kivettük: „Szabadság helyett Ulavát kaptunk!“, mire a keresztény szocialista párt­i karban elkezdte kiabálni: „Illává, Illava, Illával* A németek látva a magyarok felfortyal­ását, , élénk „Bravo“-, „Hoch”- és „Heil“-kiáltásokkal , üdvözölték a magyarokat, akik elsőnek tiltakoz­­­­tak a szabad szót, szabad gyülekezést, polgárok­­ között különbséget tevő, meghazudtoló politika­­ t ellen. A cseh pártok összebújtak. Ismeretlen han­­gok, ismeretlen érzelmi kitörések, amelyekből sok jót és biztatót a maguk számára ugyan nem olvashattak ki . A magyaroknak ez a szív legmélyéről fakadt­­ keserves kitörései nemcsak a képviselők között keltett élénk feltűnést, hanem az újságírók között is. És most tűnt ki a lehető legélesebben, men­­nyire más világban élnek ők, mint mi. Ők nem ismerik Vlavát, ők nem tudják mi az, milyen sérelem van benne. A magyar újságírók hamar készen voltak a válasszal. Különösen két magyar asszony olyan alaposan megmagyarázta ezt a szót, hogy még maguk a cseh újságírók is restelkedve modták: — So kann es nicht bleiben ! Némelyik újságíró azonnal jegyzeteket is csinált a hallott óriási sérelmekről. Ezalatt a teremben csend lett. Tomasek nyugodtan tovább folytatta a beszédét. Senki sem zavarta addig, amíg arra a k­ulturmunkára nem tért át, amely a páriáme­nrre vár. „Talán nem is a véletlen munkája — mondotta — hogy par­lamentünk mun­áját abban a teremben kezdi meg, amely egykor kultúránk szolgálatában állott.“ Ez már nagyon érzékenyen érintette a néme­teket. Felsziss­entek. És ilyen közbekiáltások hallatszottak. (Itt a cenzúra 7 sort törölt.) Mindez azonban minden nagyobb veszély nélkül zajlott le. Az elnök egyszer, kétszer csen­getett s azután újból a megnyitó beszéd hall­gatásába merültek a képviselők. A zaj elementáris erővel az elnök beszéd­jének a végén tört ki. Mig a csehek tapssal fejezték ki megelégedésüket, addig a németek és magya­rk zugtak-bugtak! Tóbler János, a keresztény szocialista párt magyar tagja, elkiáltotta magát: — Freiheit für die unterdrückten Völker ! (Szabadságot az elnyomott népeknek.) Tóbler kijelentését Kallina német nemzeti párti avval toldotta meg, hogy önálló rendel­kezési jogot követelt az összes nemzetiségeknek. Majd fölállott Lodgman és fenyegetőleg kiáltotta a csehek felé: — Es lebe die Demokratie! Viharos helyeslés kisérte Lodgman szavait, mire az elnök berekesztette az ülést azzal, hogy az alakulás többi munkájára később kerül a sor. A szünetet a képviselőház folyosóján töltöttük. Surányi Lajos újságolta, hogy javaslatát a klubja elfogadta és az elnökség maga terjeszti a kép­viselőház elé, amelyben a magyar népet fel­szólítják, hogy távolítsa el a mostani kormányát Körmendy-Ékes Lajos nagy munkában volt. Egy javaslatra dolgozik többi társaival. Ez is a klubjuk elé került, de akkor még nem döntöttek sorsáról. Drac Sándor szomorúan panaszkodik, hogy Surányi beszédjét a cseh-szlovák szocialisták nem avval a tisztelettel fogadták, amint azt ők elvárták, sőt határozott ellenszenvet olvasott rá a magyar beszéd ellen. Surányi megnyugtatni igyekszik őt, hogy mindez azért volt, mert beszédjét nem értették. De ez a kijelentés nem oszlatta el sem arabh­­nak, sem a többi magyar szocialistának komoly aggodalmait. Azonkívül küldöttségeket is szerveznek a magyarok. Surányiék Tusárhoz készülődnek. A

Next