Kassai Ujság, 1922. július-szeptember (84. évfolyam, 149-222. szám)

1922-07-04 / 149. szám

\ UlUiU. J%Ö*151T&^, tarttassék, legalább 2 évre biztosítsák még fennállását, hogy a joghallgatók tanulmányai­­­kat befejezhessék. A­­korm­ányrendelet egyes pontjainak módosítását részletesen felsorolja a memorandum. A memorandumot egyhangúlag elfogadta a nagygyűlés s a küldöttség kijelölésével az elő­készítő bizottságot bízta m­eg. Spenik elnök fölolvasta az üdvözlő távirato­kat, a vidék csatlakozó leveleit. Dr. Baintner Hugó dékán zárószavaiban sok sikert kívánt a mozgalomhoz. A válság el fog múlni — mondotta — szebb, jobb jövő fog jön­ni. Ne csüggedjen senki, tartsanak össze a nagy cél érdekében. A monstre-gyülés ezzel véget ért. Titkos fegyverraktárt fedeztek fel Németországban misztérium elrendelte, hogy a „C“­­(Consul)­ szervezet m­ind­en­ tagját le kell tartóztatni, akik részt vettek az összeesküvésben. A gyanúsok jó nagy k­é­szét a reratírőrsé­g már letartóztatta. A letar­tóiztat­ot­ta­kn­á­l számos gyanús és kompr­o­­mitáló­­ iratot­­ találtak, mindezeket azonban a rendőrség a­­ nyomozás sikere érdekében még nem hozza a nyilvánosságra. A hamburgi rendőrség­­ a köztársaság védelme érdeik­ében jónak látta, hogy körülbelüli hú­sz különböző nemzeti egyesületet és társulatot fel­oszlasson. Ünnepélyes tüntetés a köztársaság mellett. A Kassai Újság jelezte mm­ár, hogy a a szociál­­dem­okrata párt a liberális polgársággal együtt nagy tüntetést­­ tervez kedd­en a köztársaság mellett. Az ünnepélyes manifestáciió­ részleteit a rendőrség­­ már kidolgozta -és megállapította: a d­emonstráció Berlin nyugati­ negyedében fog lefolyni.­­A tüntetést tompítani­­ akarja a fid­eszi t egy­­szocialista párt s azt ihirde­ti, hogy -ne­m szabad •igaz -németnek részt vanni benne,­miért a­ tüntetés i­sak elmérgesíti a­­ Myzete­t. A weinma­ri jelentés szerint a thüringiai imi-Berlin, július 3 .(­Saját t­ud. táv.) A berlini­­ rendőrség fokozottabb mértékben folytatja az országot­­ behálózó forradalmi reakciós kapu ha­­szólását. Ezen a munkáijiába­n megtalálta a C-szer­­k­­ez­et egy­i­k fegyverr­aktárát. A f­egyverraktár­­ban vol­t az a gépfegyver, amellyel Rathenaut meggyilkolták. Ezen kki­vüll találtak ott két akna­vetőt, h­ati nehéz, mégy Ikönnyű­ gépfegyvert, 150­­ gyalosá­gi fegyvert és i m­ély sok muníciót. Álhírek a királyság visszaállításáról. Németország egyik államában sem tombol annyira a reakció és sehol­­ sem kívánják -a­n­­­­nyira -vissza a­­ monarchikus államformát, Mint Bajorországban. Min­den puccs, ö­sszesiktüv­és, merénylet­­ szálai itt futnak össze és itt kell a­­ legéberebb ‘gonddal őrködnie a kö­ztársasá­gi pártinak, hogy a királyságot hirtelen vissza ne állítsák. A helyzetre legjobban jellemző az a hír, amely nem k­evesebbet jelentett, iránt azt, hogy Bajorországban ,kikiáltották a királyságot. A d­élhivatal­os Wolff-ügynökség most I k kénytelem vol­t a legerősebb hangra nyilatkozatban ezt a h­írt megcáfolni Harc a „C “-szervezet ellen. A Kárpát Egyesület 50. évi főállásának megünneplése Díszközgyűlés Tátra­füreden. — Jelentés az Egyesület működéséről. Tátrafüred, joáius 2. (Kikü­ldöitit m­unkat­ársuinktól.) Nem a Tátrá­nak, nem a turistáknak, hanem az egész zipszer­­ségnekk tvollt ünnepe a tegnapi nap, midőn a leg­kisebb falutól a Zipszer fővárosig minden éipkéz­­láibu ember­­ Ölfür­edre, Poprádra zarándokolt, hogy ott meleg szívvel ünnepeljék a „Karpathen Verein“ fennállásának ötvenedik évfordulóját. Már szombat délután megváltozott a csendes Magas Tátra egykor oly híres fürdőhelyének, Tárnaófürednak a képe. A villamosok túlzsúfol­­tan kapaszkodtak fel a l­­ejtős ,szerpentinen és ko­csik barrikádozták az országutat. Estére meg­teltek a villák, tele­­ volt a Grand és a Lillientihal .vendéglő „W“ alakú hosszú,terített asztalai előtt fogyasztották ünnepi vacsorájukat a vendégek. A barátságos ismerkedést hajnalig tartó szóra­kozás követte. Has­nap reggel­­ 1 ® órakor a. .JKunszatonte“ gyűltek össze a vendégek a „’Kárpát Egyesitet“ 50. évi ünnepi gyűlésére. Az egyesiílét elnöke:: *. Greür­ Mih­ály főorvos nyitotta meg­ a gyűlésit —­ A Kárpát Egyesület 50. évi születésn­apjá­­ra gyűltünk össze valamennyien — mondotta bevezető­­ beszédjében. Az ember életében 50 év minden, ám az 'Egyesüle­tünknél, am­elyr­e­­ az emberi kultúra istennője ad életet és úgy az nincs körülhatárolva, rövid időnek mondhatja az elmúlt félévszázad. — A Kárpát Egyesület múltja egy nyitott könyv­ ,a turisztika, a hegyeik és faioigyeik­ év­könyvei.. Negyedik tényezője a­­ mi vidékünk kul­túrájának. Most már az ember nyugodtan szen­telheti magát a természet szépségeinek és élvez­heti annak varázsát. Ez ,a mi célunk, ez a mi akarásunk.­­Ennek a célnak­­ érdekében nyújtja baráti jobbját a jelenlevőknek a Kárpát Egye­sület. Bevezető beszéde után örömmel üdvözli a nagyszámú közönséget, közülö­k név szerint­­ emel­ve ki a hatóságok és testvéregyesületek kikül­dötteit, így­­ elsősorban üdvözli: dr. Vr­h­ovsz­ky helyettes zsupánt és kért tegyen­­ segítségére az egyesületnek nemes törekvésében. Dr. V­rhov­­szky válaszában megköszönte a szives fogad­tatást ,és­­ dr. Ruim­an János zsupán üdvözletét tolmácsolta. Nagyon jól tudja — ugytmond — hogy mit tett az Egyesület az elmúlt évben a Tátra turisztikájáért és ideg­enforgalmáért, amely munka most felbecsülithete­tlen. (Reméli, hogy a többi soasoncélú egyesületekkel karöltve a jövő­­ben­­ m­é­g fon­tozottab­b mértékben fognak dolgoz­ni a n­em­es célért. Ö és Ruman zsupán, a saját és­­az e­gész zsupáni hivatal nevében biztosítja az­ Egyesületet, hogy­­ náluk mindenkor­­ támogatás­ra fognak találni. — Vrchovszlky dr. válaszát a gyűlés örömmel fogadta. Üdvözlések. 'Graft? elnök üdvözölte' V­otru­ha ka­pitányt, aki az islei brigád és a Pbabai Turista-Egyesület, Orel őrnagyot,, a poprádS1­3. ezred­­ parancsnokát Dusil vezérkari kapitányt, aki­ az­­ ig­lói brigád képviseletében jelent meg,, továbbá Drehl Jó­zsef ((Lengyel Kárpát-Egyesület), d­r. Puffer (Deut­scher Alpeiverein -Prag), iherp dr. ('Sieben­ bürgi­­sc­h­er Karpatenverein), dr. Ott Karl (Mährisch - Osk­au), Krocsek (B­ielez-BSal­a), August Riedl (Sudetenverein), Vigyázó János (­Magyar Tu­rista-Egyesület) s kiküldöttteket, továbbá a német vendégeket, akiknek jelenléte biztosíték arra, hogy a testvéri kapocs az egyesületek között még szűnt meg. Örömmel állapítja meg, hogy az alapítók kö­zül tizenegyen m­ég ma is élnek és munkálkod­nak az­­ egyesület életében. Az elnök üdvözlő szavai­ után tolmácsolják megbízóik üd­vözletét és jókívánságait. A jelenlevőknél különösen élénk visszhangra találtak dr. Staffer, a Kar­­patenversuth n­émet-is­zilléziai csoportja kiküldötté­nek szavai, aki hangsúlyozta, hogy az egykor oly erős sziléziai csoport ma a mostoha sors miatt a szó szoros értelmében válsággal küzd. Kéri a hatóságok jelenlevő képviselőit, ne te­kintsék a turisztikát politikai kérdésnek, adják meg számukra a szabadságjogokat, hogy vala­mennyi egyesület közös erővel fáradhasson ne­mes célja érdekében. Ezt annál inkább megte­heti, mert egyesületükből száműzve van minden politika, minden vallási, vagy nemzetiségi kér­dés.­­Utána a budapesti Encián-turistaegyesület cé­in­evében Vigyázó­ János,, a Kárpát-egyesület kas­­nevében Vigyázó János,­­a Kár­pátegye­slet kas­sai, eperjesi­­ és gömöri csoportjainak nevében pedig­­ Konrádi Lajos üdvözölték az egyesületet l évfordulója alkalmából. Hafty tanár, az egyesület főtitkára röviden is­­­ mentette a Milfőidről érkezett nagyszámú üdvöz­lő üzeneteiket,­ így a­­ stockholmi, lerakói, fiumei olasz, Jettlandi német, müncheni, wieni, mecseki éss budapesti hasonló egyesületek küldték el üd­vözlet­eik­et. Fischer Miklós ,tiszte­letbeli tag­­ nagy hatást keltett ünnepi beszéde­­ után az egyesület elnök­ségének, illetve választmányán‘ j­eáfszítesfre;’ került a i­or. Az elnökség indítványa­­ alapján a­ következőket választották meg: Az albizottságok vezetői lettek: Hajts Béla Intó. Kirándulás: Grosz Alfréd tanár Késmárk: Sár­kány Jenő Eperjes. Irodalom: Dr. Bruckner Károly Késmárk. Mentési: Dr. Gábor Tát­rasz­éplak. Vezető: Amlbtczy Albert Schagsndorf. Vizsgázó-bizottság: Kolos Ede, Stenczel Pál és­­ Horti V. Késmárk. Muzeum: Varga Imre­­ Poprád. Ellenőr: Sü­nter Tih. Késmárk. Minthogy szü­ks­égessé­ vált a választmány ki­egészítése is, ennek­­ tagjaiul a következőket vá­lasztották meg:­­Dr. Kállay József Bratiszlava, dr. Ruiman Já­nos Kosice, Berg Géza tanító Lőcse, Bruckner Ottó igazgató Késmárk, Bi^tovcsián Béla Neu­­sot­l­, Ereőd,­ Tibor dr. igazgató­­ Kremnitz, For­­berger Árpád igazgató M­atlárháza, dr. Gátnám A. főorvos Tátra­füred, Gregorovitz Henrik bí­ró Rimaszombat,­­Haviar Mihály főszolgabíró Szepes Béla, Hoffmann Lothar mérnök Mährisch- Ostrau, Instituton Endre mérnök Rimaszombat, Jéger Árpád igazgató Uhmgarten, Kiszely Bene­dek Csorba, Kolos­­ Ede Késmárk, Kehler Ede Késmárk, dr. Korányi Károly Kosice, dr. Klinisch Pál Tátraszéplak, Kurisch Mátyás Matz­­dorf, Mlinárcsi­k Miklós Igló, Ormay Pál dr. Ko­­nitnyica, Oszw­a­ld Julia Késmárk, Pato­nay Adolf Késmárk, dr. Pailencsár János Késmárk, dr. Pa­yer Géza Poprád,­ dr. Pongrácz Gusztáv rendőr­­tanácsos Tátra­füred, ifj. Reichhardt Dezső Tátraotth­on, Seidl Sándor Bratiszlava, Szepessi Félix Po­do­lín, dr. Mán Emil Georgenberg, Tay Aladár Kosice, Tannerle Rudolf Testihen, Tesch­­ler Kálmán Poprád, Veribovszky Aurél Poprád, Vukovszky Armand Kosice, Vrchovana Miklós Lőcse, Simáim Ede Poprád, Zuber Oszkár mér­nök­­ Késmárk és d­r. Szent-Ivány József. A választások u­tán Wein Aladár egyleti titkár (Késmárk) beszámol az egyesület működéséről az utolsó három év alatt. Előadó­­ kérte jelentésének elfogadását, továb­bá indítványozta, hogy dr. Kállay Józsefnek, dr. Ruiman­­ Jánosnak az egyesület köszönetét tol­mácsolják, továbbá jegyző­k­önyvi köszönetet szavazzanak meg a Tátrai h. é. villamosvasut rt.-nak, Sanner Tivadarnak, aki az egyesület ré­szére ingyen irodát ad, továbbá Oszwald Irma­­ és Oszwald J­ulisika úizleányoknak, akik az egye­sület írásos munkáit végzik el díjmentesen. A gyűlés vagy az előterjesztést, mint a javas­latokat egyhangúl­a­g elfogadta. Dr. Gulhi Mihály­­ elnök zárószavai után a gyi­los véget ért. bbmmvl1 atngwuci ww ■ taummml Az üzenet írta: LAKATOS LÁSZLÓ. (Ennek a kis drámai jelenetnek szereplői egy férfi és egy nő. A nő Irén, második felesége Ádám Istvánnak. Ádámot meg­csalta az első felesége, Edith, aki különben unokanővére volt Irénnek. Irén az­­ Edith idejében még csak olyan ,tűrt személyféle, szegény rokon stb.­a háznál, Edith halála után annak utódja.­­Az első as­­­szony egy Tóth Lala nevű muzsikussal csalta •meg Ádám Istvánt. Ez — igazi férj —■ csak ak­kor tudta meg a dolgot, amikor az asszony már régen lent a földben és ő szegény u­jra •nős. Második felesége az elsőnek, az árulónak vére. Ő a második feleséget bízza meg azzal, hogy most — miután már mindent megtudott­­— utasítsa ki a házból azt, aki cinkosa volt az elsőnek. Ez­­ fog történni a következő jele­netben, amely egy verandás nagy szobában játszódik.) IRÉN (kis ideig­­ gondolkozik, azután meg­rántja vállát. Lassan a jobb veranda-ajtóhoz megy, kinyitja, kiszól rajta­. Lala! LALA (bejön): Már végeztek. Irénke? IRÉN: Az urammal? Igen, mi ketten már vé­geztünk. LALA: Tessék? IRÉN: István elment, így is mondhatnám, megszökött. LALA: Nem értem. IRÉN: Hátrahagyott egy csúnya üzenetet. Én rám bízta,­­hogy adjam át magának. LALA: Csúnya üzenetet nekem... Á, hát ezért volt az imént olyan ideges. Igen... és én szamár, leülök a zongorához és eljátszom Cho­pin Barcaroláját. IRÉN: Behallottam a másik szobába. Nagyon szép volt. Isteni. (Szünet.) Üljön le kérem. Lala. LALA (leül.) IRÉN: István mindent tud. LALA: Tessék? IRÉN: Az uram mindent tud. LALA (felugrik): Nem értem, mit tudhat... nincs ■ semmi, amit... IRÉN: Mindent tud. LALA: De kérem... IRÉN: Még­ azt is, hogy Öecsike a maga gyermeke. LALA (kese szinte bénán csap le a sz íróasz­talra): "Rettenetes! . . . IRÉN: Várjon, ez még semmi Azt üzeni ma­gának, azt követeli magától,­­hogy ne járjon­­ többé a házba. A gyermekét azt természetesen láthatja időnkint, de sem itt Men, a gyerme­ket persze ő fogja nevelni továbbra is. Mi fog­juk nevelni. LALA: Irénke és maga azonosítja magát vele! Ez nem lehet! -Ezt­­ nem tudom elhinni magáról. Azonosítja magát ő vele? IRÉN: A felesége vagyok. (Pici.­­szünet.) Semmi szavam sincs a­­ házban. LALA: De mégis... IRÉN: Az én személyemet lesz szíves ki­hagyni a játékból. Én átadtam egy üzenetet, megtettem , amit rá­m parancsoltak. Ernisd az egész. LALA: Nem tudoik elmenni. IRÉN: Tessék? LALA: Előbb tudnom kell valamit. IRÉN: Már mindent tud. LALA: Az egész oly váratlan, oly lehetet­len... És éppen ima? Talán ma tudta meg ő? Ma jött rá? IRÉN: Már régen tudja. LALA: Mióta? IRÉN: Ne kérdezze. LALA: Már régen tudja és... IRÉN: .. . és most nem tűri tovább. Igaza van. Maga se tenne másként az ő helyeiben. ■ Képzelje magát bele az ő helyzetébe. LALA: Örökre elhagyni ezt a házat, ahol a gyermekem van és ahol lakott az, akit... IRÉN: ...akit szeretett. Edith. LALA: Annyi drága emlék, eleven és holt emlék itt és most sose lássam többé ... IRÉN: Ő így kívánja. A legkevesebb, amit megkövetelhet. LALA: Pokoli. Csak azt az egyet szeretném tudni, akarom tudni, azt az egyet, hogy... IRÉN (közbevág): ...hogy ő hogyan tudta­m meg? LALA:­ Igen. Ezt, ezt, tudnom kell. IRÉN: Szegény ember, ne törje a fejét. Magát elárulták neki! LALA: Á! Kicsoda?­­IRÉN: Nem mindegy? LALA: Igazán nem az. Vagy gondolja,­­hogy ezt tűröm, csak úgy fizetség nélkül. Én rajtam­­ még sosem fogott ki senki sem az életben. (Mintegy magában): Ki volt? Ki lehetett? IRÉN: Egy nő volt! LALA: Ezt mindjárt sejthettem volna. Csak nőtől telhetik ki ennyi céltalan és ostoba ke­gyetlenség. (Pici szünet, hirtelen ráeszmélés­sel.)­ Az anyja volt. IRÉN:­­Ne­m az volt. Az anyja ma sem tud semmit sem. LALA: Hát akkor? IRÉN: Ejnye, de követelőző. Egyenesen fe­lelősségre von. Tőlem kéri számon... LALA: Nem magától Irénke. De engedjen­­ meg, valakit csak kell kérdeznem. Keresnem kell, tapogatóznom. IRÉN: Sosem fog az illetőre ráakadni. LALA: Vagy sokkal hamarabb, mint gondol­ja. Nem kell sok ember közül válogatnom. Maga megmondta, hogy nő volt. Olyan kevesen le­hettek, akik a titkunkat kileshették ... IRÉN: Csak egy volt, egyetlenegy nő, aki •— kileste a titkukat. LALA: Maga tudja, hogy ki volt? IRÉN:­­Ez nem tartozik ide. LALA: Kérem, ne dugdossa őt, ne mente­gesse ... IRÉN: Eszem­ ágában sincs. LALA: Nem érdemli meg magától, Irénke,­­hogy rejtegesse őt. Rá fo­gok akadni! Hiszen olyan könnyű megtalálni! IRÉN: Gondolja? LALA: Csak olyan valaki tehette, aki gyű­löl, akinek útjában állok. IRÉN: Maga nem áll az illetőnek az útjában. LALA (türelmetlenül): Hogy mondhat ilyet. Újra kérem, ne mentse őt. IRÉN: Nem áll az útjábam Ha egy nő egy férfi ellen tesz valamit, valami csúnyát, valami borzasztót... LALA: Rettentő gyávaság volt! IRÉN: Akkor az a férfi nem állt annak a nő­nek az útjában, hanem... LALA: Hanem? IRÉN: Hanem az illető férfi — kitért az il­lető nő útjából. Túlságosan is kitért, vak ke­gyetlenséggel félreállt, nem látta meg, nem tö­rődött vele, a titkolt, a­­ lefojtott, a megalázott, a letaposott szerelmével. (Kifakadva.) Rette­netes volt nekem látnom magukat napról-napra,­­magát és Edithet. Neki ura is volt, gyermekei, boldog és gazdag és én árván és szegényen, hév lányságommal, forró és tikkadt koldus. Az urak szerelmeskednek és a cseléd a szomszé­dos szobában sir. Nagyon megkínzott engem Lala! -Azok az esztendők! A legjobb, a legszebb időm lehetett volna és ezt most már sosem ad­hatja vissza nekem. Soha! Soha! Már engem nem állíthat talpra soha és senki sem! Senki! Senki! (Az íróasztalra borul, heves vonaglás­­sal zokog.) LALA (az asztalhoz lép, egészen közel a nő­höz): Irénke, maga engem... Ó. ha tudtam volna, sejthettem... Irénke!... (Ráhajol, meg akarja csókolni. Ajka alig érintheti a nő haját.) IRÉN (önkívületben felpattan): Takarodjék! És most már én küldöm! Én! Érti?! LALA (Újra közeledik a nőhöz.) IRÉN: Menjen! Még­sem vagyok koldus!

Next