Kassai Ujság, 1922. október-december (84. évfolyam, 223-295. szám)

1922-12-07 / 278. szám

-y--------7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő­ utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám: 185. oooooooo Megjelenik naponta: oooooooo (Kaschauer Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ : D8- KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám­ára 1 korona Ini a magyar bírák mellőzésén... Nem számí­tjuk magunkat a tulérzékeny lel­kek közé. Éppen ezért holmi tűszulásokra, tyúkszem taposásokra még csak fel sem szis­­­szenünk. Észre se vesszük. Megszoktuk őket. Megkeményedtünk. A viszonyok, a körülmé­nyek megkeményítettek bennünket. A hivatalos és félhivatalos körök érzéketlensége minket is érzéketlenné tett. Így hát valahogyan csak megvolnánk egymás mellett: csehszlovákok és magyarok, hivatalos világ és a város őslakos­sága, a demokrácia áldásainak osztói és a cseh­szlovák demokráciának megyerijei. Ők, akik­ről egy cseh képviselő a parlamentben azt ál­lította, hogy a szláv természettel ellenkezik az elnyomás és mi, akik a magyar természet el­lenére súlyos bánásmódot viselünk el De azért vannak mégis esetek, amelyek mel­lett nem mehetünk el hidegen. Vannak dolgok, amelyeket okvetlenül föl kell említenünk. Világ­ért sem azért, hogy szemrehányást tegyünk vagy azért, mert a fájdalom, az elkeseredés erős jajszában kivan belőlünk kitörni, hanem pusztán azért, hogy a túlsó oldalról jövő eset­leges szemrehányás ellen fel legyünk vértezve és rámutathassunk bizonyos letagadhatatlan tényekre, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságot tudatosan, célkitűzésen, akarat­tal úton-útfélen bántják, mellőzik és sértegetik. Tegnap például nagy ünnepség folyt le Kosi­­cén. Hivatalos ünnep. Micurát, a volt teljhatal­mú minisztert iktatták be Ítélőtáblái elnöki szé­kébe. Tehát olyan állásba, amelynek disze, mél­tósága, becsülete, tekintélye, hagyománya meg­követeli, hogy minden pártok, felekezetek, tár­sadalmi osztályok, politikai meggyőződések felett, mint az ideális pártatlanság, mint a leg­tökéletesebb és legteljesebb Igazságosság szel­leme és Igazság képviselője, sőt forrása lebeg­jen. Különösen arra kell a legminuciózusabb gonddal ügyelni, hogy ezt az elnöki széket oly magasra emelje fel, hogy a napi politikának sara oda fel ne fröccsenhessen. Mégis mi történt? A magyar sajtó mellőzéséről most nem be­szélünk, arról sem, hogy a magyar politikai világ képviselőit kirekesztették a szentélyből. Utóvégre, ha egy miniszter a parlamentben az egész világ színe előtt kijelenthette, hogy szlo­vák testvéreivel nem áll szóba, mert ellenzéki mer lenni, akkor mennyivel inkább nem állnak szóba velünk magyarokkal, akik ellenzékiek vagyunk és akik még csak mostohatestvérek sem vagyunk. Éppen azért azt is értjük, hogy Kassa város magyar társadalmának vezetői sem kaptak helyet az ünneplő asztalnál. Pedig itt volt Dolansky igazságügyminiszter. Milyen nagyszerű alkalom lett volna arra, hogy a ma­gyarság és csehszlovákság kiszívjon egy béke­pipát, igyanak egyet az egyetértésre és koc­cintsanak egymással a közeledés kristályos poharával. Milyen nagyszerű alkalom lett vol­na arra, hogy az illetékes körök megismerhet­ték volna a magyarság kívánságait, óhajait, fájdalmait, szóval a mai lelkét nem az udvarias feszesség nagyképű óvatosságán keresztül, ha­nem a fesztelen közvetleség szívei­­egnyitó őszinteségének segítségével. Mennyi félreértést, kellemetlenséget lehetett volna pár igaz szóvál a konszolidáció útjából félretolni. De hát mindez nem történt meg .S hogy nem történt meg, ezen nem is csodálkozunk, nem is bánkódunk. De azon már összecsapjuk tenyerünket és szemhéjunk fecszakhatatlanná merevedik az el­­bámulástól, hogy a magyar bírákat is mellőz­zék. Dolansky igazságügyminiszter egyszerűen elfelejtkezett Ruttkay János és bírótársai érde­meiről, akik pedig sok évi verejtékes munká­val valóban megmentették a jogfolytonosságot. Azt a bírói kart nem méltatták ezzel szóra sem, mely tudásával, panaszszó nélkül eltűrő önzetlenségével, páratlan szorgalmával, kü­lfö­­det is bámulatba ejtő szakismeretével, szikla­­szilárd jellemességével, saját meggyőződését a az Igazságnak alárendelő pártatlanságával és jogtudásnak ama készültségével, amely a magyar jurisdikciót az egész világ szemében elismertté és megbecsültté tette. Még az uj éra sem emelt egy szó kifogást sem a magyar bi­rói kar ellen. Még az uj éra is kénytelen volt elismerni, hogy ellenük semmi ok sincs a pa­naszra, túlzott óvatossággal, gondos mérlege­léssel, legszentebb meggyőződéssel és pártat­lan igazságszeretettel hangzott el minden íté­let ajkukról. Kérdjük tehát: mi hibát, bűnt, vétket tudnak ezeknek a bíráknak szemére vetni. Mi által ér­demelték ki a lenézésnek, a bizalmatlanságnak azt a mértékét, ahol már a szándékos rossz­akarat és konkolyhintés kezdődik. Ezért volna Misurához néhány igen komoly intő szavunk. Ne hallgasson a soronkint megfi­zetett hízelgésekre és a tolakodó szolgalelkű­­ségre! Ne nézzen más szemével, tisztán csak a maga éles szemével látottak alapján mondjon ítéletet és véleményt. Ne engedje, hogy fékez­­h­etetlen becsvágy kákán is csomót kereshessen és önönmagát lehetetlen helyzet elé állíthassa. Ne akarjon semmit más rákényszerített akara­tával, hanem tisztán a maga befolyásolhatat­­­lan akaratával. Ne gyűlöljön bennünket más által fejlesztett és terjesztett gonoszindulatú gyűlöletével, hanem szeressen bennünket az emberszeretetnek ama áldozatos szeretetével, amely meg tudja láttatni másban is a felebará­tot, az embertestvért. Ön, hivatásánál fogva, a béke papja, jog őr­zője, az Igazság zászlóvivője, a törvényesség védője, a méltányosság hirdetője, az irgalmas­ság gyakorlója. Arra kérjük, hogy mindez való­jában is tegyen s ne tegyen különbséget ember és ember között, pusztán azért, mert az egyik magyar anyától, a másik szlovák anyától ta­nulta a beszédet, azt a beszédet, amelynek az volna a hivatása, hogy az emberek egymást megértsék . . . Erre kérjük Önt, értsen meg bennünket, akkor az Igazság Háza templom lesz, amely nyitva tartja kapuját mindenki előtt, amelybe saruját levetve lép be minden igaz hivő, s bo­rul le mély áhítattal az igazság előtt, amelynek szeme bekötve, egyik kezében mérleg érzé­kenykedik, a másikban pedig a kard fénye pe­dik. Ilyen legyen ön is, akkor megbecsüli majd a minden megbecsülésre érdemes magyar bírást és az ő megbecsülésükön keresztül megbecsüli majd a magyarságot is, amely szintén meg fog­ja becsülni azt az államot, ahol a jog, igazság és béke uralkodik szívekben és intézmények­ben egyaránt. M Száz csszl. korona Zürichben 16.80 (esett) Száz magyar korona Zürichben 0-23 (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Zürichben 0.07 (emelkedett) Száz magyar korona Prágában 1.30% (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Prágában 0.32% (esett) Egy dollár Prágában 31.40 (esett) Egy csszl. korona Bpesten 74—78 (ugyanaz, mint tegnap) Egy csszl. korona Bécsben 2268.— (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a prágai terménytőzsdén 140—IS# Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 9500.— Pilsudszk lemondott 1 A nemzeti kisebbségek döntő szerepe a lengyel politikában Varsó, dec. 6. (Saját tud. táv.) Pilsud­­szky falragaszokon tudatta lemondását. Állítólag Vitos parasztvezért jelölik állam­főnek.­ ­(Saját tudósi­tónktól.) A lengyel választ­ás­ok lezajlása után most mérik össze először az egyes pártok erejüket, amely különösen az ál­lamfő megválasztása, körül lesz igen heves. A sejm- (képviselőház) választások — mint már megírtuk — egyik lengyel pártnak sem hozták meg a többséget, mert úgy a jobb­, mint a bal párt majdnem egy emlő száimú mandátumot kapott és tekintve, hogy ezúttal a nemzeti ki­sebbségeik­­ is elég tekintélyes számmal fognak részt venni az alkotmányos életben, egyelőre problematikus még, hogy a parlamenti többség mikép fog alakulni. Hogy a lengyel belpolitikai helyzetet tisztán láthassuk, vissza kell térnünk a lefolyt parlamenti élet néhány fontosabb mo­mentumára. Az 1919-ik általánoa választások a követke­ző eredménnyel zárultak le: A jobboldal 209 mandátumot kapott. Nemzeti­ szövetség: 80. Keresztény nemzeti munkáspárt: 27. Nemzeti­­ keresztény néppárt: 23. Nemzeti népszövetség (Skuls­ki-csoport): 45. Lengyel katholikus nép­párt: 7. Konzervatív (Alkotmányos­ klub): 16. Nemzeti haladó párt: 11. A baloldal is elég tekintélyes számú pártból verődött össze. A 205 mandátum tíz párt között oszlott meg. Len­gyel néppárt (Vitos-csoport): 90. A Vicvolenic­­csoport: 24. Stapnicki-csoport: 11. Nemzeti munkáspárt: 22. Lengyel szociáldemokrata­­párt: 34. Akon-csoport: 1. Kommunista mun­káspárt: 1. A vilnai csoport: 5. Német szövet­ség: 7. Zsidó szövetség: 10. Ebből látható, hogy a két nagy csoport majdnem egyenlő erővel vonult be az első lengyel parlamentbe úgy, hogy igen fontos szerepet játszott az a tizen­hat pártonkívüli képviselő, akiknek magatar­tása tulajdonképen döntő volt. Ezzel szemben k­i a legutóbbi választá­sok eredménye? A négyszáznegyvennégy mandátumból a jobb­oldal csak 163-at tudott meghódítani. A ba­ll­dal valamivel többet, 186-ot. (Ebből 125 Vitos­­féle parasztpárti.) A nemzeti kisebbségek, ame­lyek az elmúlt parlamenti kampányban a bal­oldalhoz tartoztak, most 89 mandátummal vo­nultak be az új sejt­be és még nem csatlakoz­tak egyik irányhoz sem. E három csoportosulá­son kívül van még egy úgy­nevezett centrum, amely 6 mandátumot szerzett. Az elmúlt parlamenti­ élet tudvalevőleg nem a legszerencsésebb volt, mert tevékenységének nagy része pártharcokban merült ki. A jobb­oldal (Korfanty, Paderevsky, Dmovszki) min­den törekvése, különösen az utolsó esztendők­ben ez volt­ megbuktatni Pilsudszki államfőt. A nagy harcban azonban az államfő i győzel­­meskedett, aki teljesen a balpártra támaszkod­va vívta meg szívós harcát a jobboldali pár­tokkal. Emlékezetes még a Korfanty eset, jú­lius elején, amikor a jobboldalnak sikerült a nagybizottság­ban tizenhárom szótöbbséggel Korfantyt kormánye­lnökne­k ajánlani. Pilsud­­szki azonban nem akceptálta a nagybizottság döntését és éles pártharcok közepette, — mi­után Skulski pártjának egy része az államfő mellé állt, — Korfanty kormányelnöksége tényleg meghiúsult. Melyek a tulajdonképen­ nagy ellentétek Pilsudszki és a jobboldal politikája között? Erre nem lehet teljes szabatossággal felelni, mert a jobboldal véleménye szerint, Pilsudszki franciaellenes politikát akar csinálni, amit azonban az államfő környezete tagad és eddigi magatartása után ítélve tényleg nem lehet mondani, hogy Pilsudszki a németekhez von­zódna, de azt sem, hogy ellensége a francia iránynak. Pilsudszki, — mint hívei állítják — nem akar egyebet, mint tiszta lengyel politikát csinálni. A jobboldal külpolitikai tájékozódása, amelynek útját Paderewszki és Skirmant irá­nyították, teljesen franciabarát. Ezt a politikát­­ az a szempont uralta, hogy az orosz bolseviz­­mus bukása után ismét felújítható lesz a fran­cia-orosz szövetség és ebben az esetben Len­gyelország önállósága kevésbé lenne veszé­lyeztetve. Pilsudszki véleménye ennek éppen az ellenkezője. Szerinte Franciaország az újjá­épült Oroszország barátságáért föláldozná Lengyelországot és ezért hazája függetlensé­gének biztosítását más irányban kereste. Már bukaresti látogatása alkalmából megmondták, hogy az ő meggyőződése szerint csak olyan szövetség biztosíthatná Lengyelország keleti határait, amely azonos érdekű országokból ala­kul, vagyis olyanokéból, amelyek Oroszorszá­got közös veszedelemnek tekintik. Ilyen volna tehát Lengyelországon kívül Fehéroroszor­szág, Ukrajna és Románia. Skirmant kisantánt­­barát politikáját mindig­­ ellenezte Pilsudszki, mint ahogy egy percig sem bízott a volt orosz államtanácsosból lett külügyminiszter tevé­kenységében, inkább vonzódott Magyarországhoz és olyan kibontakozást keresett, amely lehetővé tette volna a magyar-román együttműködést. A sejm-választásaik természetesen most egé­szen más helyzetet teremtettek a lengyel bel­politikában. Sem a jobb-, sem a baloldalnak nincs meg az abszolút többsége a parlament­ben. A kisebbségek döntik el ennek folytán a parlamenti többség sorsát. Amely csoporthoz csatlakozik ez a kisebbség, az lesz a vezető többség. Az érzelmek után ítélve, a baloldali párto­k számíthatnak leginkább erre a támoga­tásra, különösen a németek részéről, mert, mint már említettük, a baloldal támogatta és esetleg támogatja ma is Pilsudszkinek francia befolyás­tól mentes külpolitikáját. Mindazonáltal ennek az együttműködésnek is megvan a maga aka­dálya. A kisebbségeknek olyan követelései is vannak, amelyeket nem szívesen támogat egyik csoport sem, tehát a baloldali Vitos sem. Ezt az ütközőpontot akarják most kiaknázni a jobboldal vezérei, ők a kisebbségre nem­igen számíthatnak, mert hiszen egész politikájuk éppen ezeknek az­­ elnyomására törekszik. En­nélfogva úgy­­ szeretnék megoldani a nehéz problémát, hogy átpártolásra akarják csábítani Vitost, a parasztvezért, aki pártjának számará­nyánál fogva dominálja az egész balol­dalt Már voltak olyan tervezetek is, hogy Vitos le­gyen az új államfő, azzal a kötelezettséggel, hogy viszont a kormányelnökséggel a jobboldal valamelyik politikusát bízza meg. Vitos átpár­­tolása esetében a parlamentben majdnem tisz­ta lengyel többség uralkodna és így a kisebb­ségek minden támadása megtörne a hatalmas többség akaratán. Vitos tehát ma a döntő té­nyező a lengyel politikában. Vagy megmarad a baloldalon és megszerzi a kisebbségek támo­gatását, ami a Pisudszki-irány győzelmét je­lentené a mai mérkőzésekben, vagy átpártol Korfantyékhoz, ebben az esetben a Pilsudszki­­politika megbukott ugyan, de Vitos nagyobb & ---------HHI'N­ Mines mar au!© Elsőrangú nyitott és zárt bérautók. Benzin, olaj, autó­kellékek. Omamnivulkanizálás. Éjjel-nappali szolgálati gummidefek­tussal, mert ? kérdés meg van oldva a világhírű Michelin Cablé és Cablé-semelle Pneumafik Utal, Ostium! számlája VW/6-al kisebb lesz. Tegyen kísérletet. Kérje a legújabb októberi árjegyzéket. Minden méret raktáron. ünlacentrale TOPERCZE! KöLice, Szepsi-feöruf 42. inform-ban­tel. g-7s. ..

Next