Kassai Ujság, 1922. október-december (84. évfolyam, 223-295. szám)
1922-12-07 / 278. szám
-y--------7 Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám: 185. oooooooo Megjelenik naponta: oooooooo (Kaschauer Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ : D8- KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes számára 1 korona Ini a magyar bírák mellőzésén... Nem számítjuk magunkat a tulérzékeny lelkek közé. Éppen ezért holmi tűszulásokra, tyúkszem taposásokra még csak fel sem szisszenünk. Észre se vesszük. Megszoktuk őket. Megkeményedtünk. A viszonyok, a körülmények megkeményítettek bennünket. A hivatalos és félhivatalos körök érzéketlensége minket is érzéketlenné tett. Így hát valahogyan csak megvolnánk egymás mellett: csehszlovákok és magyarok, hivatalos világ és a város őslakossága, a demokrácia áldásainak osztói és a csehszlovák demokráciának megyerijei. Ők, akikről egy cseh képviselő a parlamentben azt állította, hogy a szláv természettel ellenkezik az elnyomás és mi, akik a magyar természet ellenére súlyos bánásmódot viselünk el De azért vannak mégis esetek, amelyek mellett nem mehetünk el hidegen. Vannak dolgok, amelyeket okvetlenül föl kell említenünk. Világért sem azért, hogy szemrehányást tegyünk vagy azért, mert a fájdalom, az elkeseredés erős jajszában kivan belőlünk kitörni, hanem pusztán azért, hogy a túlsó oldalról jövő esetleges szemrehányás ellen fel legyünk vértezve és rámutathassunk bizonyos letagadhatatlan tényekre, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságot tudatosan, célkitűzésen, akarattal úton-útfélen bántják, mellőzik és sértegetik. Tegnap például nagy ünnepség folyt le Kosicén. Hivatalos ünnep. Micurát, a volt teljhatalmú minisztert iktatták be Ítélőtáblái elnöki székébe. Tehát olyan állásba, amelynek disze, méltósága, becsülete, tekintélye, hagyománya megköveteli, hogy minden pártok, felekezetek, társadalmi osztályok, politikai meggyőződések felett, mint az ideális pártatlanság, mint a legtökéletesebb és legteljesebb Igazságosság szelleme és Igazság képviselője, sőt forrása lebegjen. Különösen arra kell a legminuciózusabb gonddal ügyelni, hogy ezt az elnöki széket oly magasra emelje fel, hogy a napi politikának sara oda fel ne fröccsenhessen. Mégis mi történt? A magyar sajtó mellőzéséről most nem beszélünk, arról sem, hogy a magyar politikai világ képviselőit kirekesztették a szentélyből. Utóvégre, ha egy miniszter a parlamentben az egész világ színe előtt kijelenthette, hogy szlovák testvéreivel nem áll szóba, mert ellenzéki mer lenni, akkor mennyivel inkább nem állnak szóba velünk magyarokkal, akik ellenzékiek vagyunk és akik még csak mostohatestvérek sem vagyunk. Éppen azért azt is értjük, hogy Kassa város magyar társadalmának vezetői sem kaptak helyet az ünneplő asztalnál. Pedig itt volt Dolansky igazságügyminiszter. Milyen nagyszerű alkalom lett volna arra, hogy a magyarság és csehszlovákság kiszívjon egy békepipát, igyanak egyet az egyetértésre és koccintsanak egymással a közeledés kristályos poharával. Milyen nagyszerű alkalom lett volna arra, hogy az illetékes körök megismerhették volna a magyarság kívánságait, óhajait, fájdalmait, szóval a mai lelkét nem az udvarias feszesség nagyképű óvatosságán keresztül, hanem a fesztelen közvetleség szíveiegnyitó őszinteségének segítségével. Mennyi félreértést, kellemetlenséget lehetett volna pár igaz szóvál a konszolidáció útjából félretolni. De hát mindez nem történt meg .S hogy nem történt meg, ezen nem is csodálkozunk, nem is bánkódunk. De azon már összecsapjuk tenyerünket és szemhéjunk fecszakhatatlanná merevedik az elbámulástól, hogy a magyar bírákat is mellőzzék. Dolansky igazságügyminiszter egyszerűen elfelejtkezett Ruttkay János és bírótársai érdemeiről, akik pedig sok évi verejtékes munkával valóban megmentették a jogfolytonosságot. Azt a bírói kart nem méltatták ezzel szóra sem, mely tudásával, panaszszó nélkül eltűrő önzetlenségével, páratlan szorgalmával, külfödet is bámulatba ejtő szakismeretével, sziklaszilárd jellemességével, saját meggyőződését a az Igazságnak alárendelő pártatlanságával és jogtudásnak ama készültségével, amely a magyar jurisdikciót az egész világ szemében elismertté és megbecsültté tette. Még az uj éra sem emelt egy szó kifogást sem a magyar birói kar ellen. Még az uj éra is kénytelen volt elismerni, hogy ellenük semmi ok sincs a panaszra, túlzott óvatossággal, gondos mérlegeléssel, legszentebb meggyőződéssel és pártatlan igazságszeretettel hangzott el minden ítélet ajkukról. Kérdjük tehát: mi hibát, bűnt, vétket tudnak ezeknek a bíráknak szemére vetni. Mi által érdemelték ki a lenézésnek, a bizalmatlanságnak azt a mértékét, ahol már a szándékos rosszakarat és konkolyhintés kezdődik. Ezért volna Misurához néhány igen komoly intő szavunk. Ne hallgasson a soronkint megfizetett hízelgésekre és a tolakodó szolgalelkűségre! Ne nézzen más szemével, tisztán csak a maga éles szemével látottak alapján mondjon ítéletet és véleményt. Ne engedje, hogy fékezhetetlen becsvágy kákán is csomót kereshessen és önönmagát lehetetlen helyzet elé állíthassa. Ne akarjon semmit más rákényszerített akaratával, hanem tisztán a maga befolyásolhatatlan akaratával. Ne gyűlöljön bennünket más által fejlesztett és terjesztett gonoszindulatú gyűlöletével, hanem szeressen bennünket az emberszeretetnek ama áldozatos szeretetével, amely meg tudja láttatni másban is a felebarátot, az embertestvért. Ön, hivatásánál fogva, a béke papja, jog őrzője, az Igazság zászlóvivője, a törvényesség védője, a méltányosság hirdetője, az irgalmasság gyakorlója. Arra kérjük, hogy mindez valójában is tegyen s ne tegyen különbséget ember és ember között, pusztán azért, mert az egyik magyar anyától, a másik szlovák anyától tanulta a beszédet, azt a beszédet, amelynek az volna a hivatása, hogy az emberek egymást megértsék . . . Erre kérjük Önt, értsen meg bennünket, akkor az Igazság Háza templom lesz, amely nyitva tartja kapuját mindenki előtt, amelybe saruját levetve lép be minden igaz hivő, s borul le mély áhítattal az igazság előtt, amelynek szeme bekötve, egyik kezében mérleg érzékenykedik, a másikban pedig a kard fénye pedik. Ilyen legyen ön is, akkor megbecsüli majd a minden megbecsülésre érdemes magyar bírást és az ő megbecsülésükön keresztül megbecsüli majd a magyarságot is, amely szintén meg fogja becsülni azt az államot, ahol a jog, igazság és béke uralkodik szívekben és intézményekben egyaránt. M Száz csszl. korona Zürichben 16.80 (esett) Száz magyar korona Zürichben 0-23 (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Zürichben 0.07 (emelkedett) Száz magyar korona Prágában 1.30% (ugyanaz, mint tegnap) Száz német márka Prágában 0.32% (esett) Egy dollár Prágában 31.40 (esett) Egy csszl. korona Bpesten 74—78 (ugyanaz, mint tegnap) Egy csszl. korona Bécsben 2268.— (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a prágai terménytőzsdén 140—IS# Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 9500.— Pilsudszk lemondott 1 A nemzeti kisebbségek döntő szerepe a lengyel politikában Varsó, dec. 6. (Saját tud. táv.) Pilsudszky falragaszokon tudatta lemondását. Állítólag Vitos parasztvezért jelölik államfőnek. (Saját tudósitónktól.) A lengyel választások lezajlása után most mérik össze először az egyes pártok erejüket, amely különösen az államfő megválasztása, körül lesz igen heves. A sejm- (képviselőház) választások — mint már megírtuk — egyik lengyel pártnak sem hozták meg a többséget, mert úgy a jobb, mint a bal párt majdnem egy emlő száimú mandátumot kapott és tekintve, hogy ezúttal a nemzeti kisebbségeik is elég tekintélyes számmal fognak részt venni az alkotmányos életben, egyelőre problematikus még, hogy a parlamenti többség mikép fog alakulni. Hogy a lengyel belpolitikai helyzetet tisztán láthassuk, vissza kell térnünk a lefolyt parlamenti élet néhány fontosabb momentumára. Az 1919-ik általánoa választások a következő eredménnyel zárultak le: A jobboldal 209 mandátumot kapott. Nemzeti szövetség: 80. Keresztény nemzeti munkáspárt: 27. Nemzeti keresztény néppárt: 23. Nemzeti népszövetség (Skulski-csoport): 45. Lengyel katholikus néppárt: 7. Konzervatív (Alkotmányos klub): 16. Nemzeti haladó párt: 11. A baloldal is elég tekintélyes számú pártból verődött össze. A 205 mandátum tíz párt között oszlott meg. Lengyel néppárt (Vitos-csoport): 90. A Vicvoleniccsoport: 24. Stapnicki-csoport: 11. Nemzeti munkáspárt: 22. Lengyel szociáldemokratapárt: 34. Akon-csoport: 1. Kommunista munkáspárt: 1. A vilnai csoport: 5. Német szövetség: 7. Zsidó szövetség: 10. Ebből látható, hogy a két nagy csoport majdnem egyenlő erővel vonult be az első lengyel parlamentbe úgy, hogy igen fontos szerepet játszott az a tizenhat pártonkívüli képviselő, akiknek magatartása tulajdonképen döntő volt. Ezzel szemben ki a legutóbbi választások eredménye? A négyszáznegyvennégy mandátumból a jobboldal csak 163-at tudott meghódítani. A balldal valamivel többet, 186-ot. (Ebből 125 Vitosféle parasztpárti.) A nemzeti kisebbségek, amelyek az elmúlt parlamenti kampányban a baloldalhoz tartoztak, most 89 mandátummal vonultak be az új sejtbe és még nem csatlakoztak egyik irányhoz sem. E három csoportosuláson kívül van még egy úgynevezett centrum, amely 6 mandátumot szerzett. Az elmúlt parlamenti élet tudvalevőleg nem a legszerencsésebb volt, mert tevékenységének nagy része pártharcokban merült ki. A jobboldal (Korfanty, Paderevsky, Dmovszki) minden törekvése, különösen az utolsó esztendőkben ez volt megbuktatni Pilsudszki államfőt. A nagy harcban azonban az államfő i győzelmeskedett, aki teljesen a balpártra támaszkodva vívta meg szívós harcát a jobboldali pártokkal. Emlékezetes még a Korfanty eset, július elején, amikor a jobboldalnak sikerült a nagybizottságban tizenhárom szótöbbséggel Korfantyt kormányelnöknek ajánlani. Pilsudszki azonban nem akceptálta a nagybizottság döntését és éles pártharcok közepette, — miután Skulski pártjának egy része az államfő mellé állt, — Korfanty kormányelnöksége tényleg meghiúsult. Melyek a tulajdonképen nagy ellentétek Pilsudszki és a jobboldal politikája között? Erre nem lehet teljes szabatossággal felelni, mert a jobboldal véleménye szerint, Pilsudszki franciaellenes politikát akar csinálni, amit azonban az államfő környezete tagad és eddigi magatartása után ítélve tényleg nem lehet mondani, hogy Pilsudszki a németekhez vonzódna, de azt sem, hogy ellensége a francia iránynak. Pilsudszki, — mint hívei állítják — nem akar egyebet, mint tiszta lengyel politikát csinálni. A jobboldal külpolitikai tájékozódása, amelynek útját Paderewszki és Skirmant irányították, teljesen franciabarát. Ezt a politikát az a szempont uralta, hogy az orosz bolsevizmus bukása után ismét felújítható lesz a francia-orosz szövetség és ebben az esetben Lengyelország önállósága kevésbé lenne veszélyeztetve. Pilsudszki véleménye ennek éppen az ellenkezője. Szerinte Franciaország az újjáépült Oroszország barátságáért föláldozná Lengyelországot és ezért hazája függetlenségének biztosítását más irányban kereste. Már bukaresti látogatása alkalmából megmondták, hogy az ő meggyőződése szerint csak olyan szövetség biztosíthatná Lengyelország keleti határait, amely azonos érdekű országokból alakul, vagyis olyanokéból, amelyek Oroszországot közös veszedelemnek tekintik. Ilyen volna tehát Lengyelországon kívül Fehéroroszország, Ukrajna és Románia. Skirmant kisantántbarát politikáját mindig ellenezte Pilsudszki, mint ahogy egy percig sem bízott a volt orosz államtanácsosból lett külügyminiszter tevékenységében, inkább vonzódott Magyarországhoz és olyan kibontakozást keresett, amely lehetővé tette volna a magyar-román együttműködést. A sejm-választásaik természetesen most egészen más helyzetet teremtettek a lengyel belpolitikában. Sem a jobb-, sem a baloldalnak nincs meg az abszolút többsége a parlamentben. A kisebbségek döntik el ennek folytán a parlamenti többség sorsát. Amely csoporthoz csatlakozik ez a kisebbség, az lesz a vezető többség. Az érzelmek után ítélve, a baloldali pártok számíthatnak leginkább erre a támogatásra, különösen a németek részéről, mert, mint már említettük, a baloldal támogatta és esetleg támogatja ma is Pilsudszkinek francia befolyástól mentes külpolitikáját. Mindazonáltal ennek az együttműködésnek is megvan a maga akadálya. A kisebbségeknek olyan követelései is vannak, amelyeket nem szívesen támogat egyik csoport sem, tehát a baloldali Vitos sem. Ezt az ütközőpontot akarják most kiaknázni a jobboldal vezérei, ők a kisebbségre nemigen számíthatnak, mert hiszen egész politikájuk éppen ezeknek az elnyomására törekszik. Ennélfogva úgy szeretnék megoldani a nehéz problémát, hogy átpártolásra akarják csábítani Vitost, a parasztvezért, aki pártjának számarányánál fogva dominálja az egész baloldalt Már voltak olyan tervezetek is, hogy Vitos legyen az új államfő, azzal a kötelezettséggel, hogy viszont a kormányelnökséggel a jobboldal valamelyik politikusát bízza meg. Vitos átpártolása esetében a parlamentben majdnem tiszta lengyel többség uralkodna és így a kisebbségek minden támadása megtörne a hatalmas többség akaratán. Vitos tehát ma a döntő tényező a lengyel politikában. Vagy megmarad a baloldalon és megszerzi a kisebbségek támogatását, ami a Pisudszki-irány győzelmét jelentené a mai mérkőzésekben, vagy átpártol Korfantyékhoz, ebben az esetben a Pilsudszkipolitika megbukott ugyan, de Vitos nagyobb & ---------HHI'N Mines mar au!© Elsőrangú nyitott és zárt bérautók. Benzin, olaj, autókellékek. Omamnivulkanizálás. Éjjel-nappali szolgálati gummidefektussal, mert ? kérdés meg van oldva a világhírű Michelin Cablé és Cablé-semelle Pneumafik Utal, Ostium! számlája VW/6-al kisebb lesz. Tegyen kísérletet. Kérje a legújabb októberi árjegyzéket. Minden méret raktáron. ünlacentrale TOPERCZE! KöLice, Szepsi-feöruf 42. inform-bantel. g-7s. ..