Kassai Ujság, 1923. január-március (85. évfolyam, 1-75. szám)

1923-03-24 / 69. szám

& oldal. Feltámasztják a a lakáshivatalt Kosk­én­t­ i minisztérium leirata a városhoz (Saját tudósí­tónktól.) 1922. augusztus 19-én irdetté­k iki a 225. számú lakástörvényt, mellyel elhata­lm­azást kapnak az egyes községek arra, ogy saját (belátásuk szerint a helyi viszonyok­­­aik megfelelően alkalmazzák vagy nem alkalmaz­ik a lakástörvényt. A törvény megérkezett a csicei hatóságokhoz is, a zsupanátushoz, a vá­­oshoz és a rendőrségre is és annak idején a há­tságok tanácskozásokat folytattak arra nézve, úgy véilszerű­-e, ha a város él e törvényi adta >gaival. A törvény fontos rendelkezéseket tar­­almaz a lakások bérbeadásának szabályozására Így többek között megköti a háztulajdonos,­letve a lakás bérbeadójának jogát arra nézve, ogy a megüresedő lakással szabadon rende­ikez­­en. A törvény értelmében a háztulajdonos szabadon csak azon lakások felett ren­delkezhet, melyekben a megüresed­és előtt nem állami tisztviselő lakott és az új bérlő megfelel azon követelményeknek, melyeket a törvény taxatíve kásorol, követelmények, hogy a bérlő 1.­­köziunikció­­árius legyen, 2. helyi illetőséggel bírjon* 3. ke­­eskedelmi, ipari,­­bánya stb. vállalatoknál bírjon skalmazást, 4. átköltöző, 5. idegenből jött cseh­­slovák állampolgár legyen. Ezeknek a­­ köve­­tl­ményeknek az ellenőrzésére hivatott a po­­tjicai hatóság, illetve az esetleges lakáshivatal. A törvény rendelkezése szerint az egyes köz­­egekne­k nem kötelessége, hanem a szükség­­ez képest joga volt igénybe venni­ a törvény edvezim­ényes rendel­kezéseit. Kivételt csak a megüresedett lakásokról felfektetett nyilvántartás s az állami tisztviselők lakásaival való disz­­onálás képez, melyek az egyes községek állás­­ontjától függetlenül is érvénybe léptek. Kassán a város képviselőtestülete annak­idején nem foglalkozott a törvény alkal­mazásának kérdésével, mert általában az volt a vélemény, hogy a lakásviszonyokat jobban megjavítja és szabályozza a sza­badforgalom. Ezért a törvényt a város nem használta föl, e­l­­­ nben a timpanátus utasítására a rendőrség az­llami tisztviselők lakásainak biztosítása céljá­és lakáshivatalt ál­í­tott föl. Ez a lalkáshivatal­­ működött sokáig, mert a törvény téves értel­­mezése számos kellemetlenséget okozott a ható­­ágnak. Legújabban a minisztérium­ kereste meg várost az irá­nyban, hogy miért nem léptette letbe a­­ 225. számú lakástörvényt? A város — mint értesülünk — a községi ké­pviselőtestület le viszi a lakástörvényt és ez fog dönteni afö­­i­t, hogy szükségesnek találja-e a törvény ked­­ezményes rendelkezéseinek igénybevételét, úgy sem. roham a magyar vonat­kozású szentképek eltávolítására (Saját tudósítónktól.) A csehszlovák­­ köztár­­aság megalakulása után Szlovenszkón igen te­­intélyes számú cseh tisztviselő he­vezkedett­­, akik az itteni nép valllásos érzületét nem is­­me­rték és éppen ezért gyakran nem­ is respek­­til­ták. Emlékezhetünk még az elmúlt év nyarán irtént kassai szoborrom­bolásra, amikor „is­meretlen tettesek”” a bankói Lujza-forrás ala­­itt álló kápolna Szent János-szobrát összetör­ik. A fejét leventék és ostoba csínyből a szo­­bralak­­ kezei közé rakták. A város egész ka­tolikus társadalma felháborodott akikor és Döntőn elhatározással 36 ezer koronát adott ösze az uj kápolna céljaira, mely ugyanazon a­elven fel is épült. A nemzeti és vallási türelmetlenség azóta sem sokként, amit az alábbi eset bizonyít: Kassán, a Kálvária­ utca 27. számú ház egyik irkához hozzáépítve áll évtizedek óta egy kis ápolna, melyről a környék éltesebb I hü­vői ér­ek­es legendát beszélnek. Az 1850-es évek kö­zt a házat egy kassai civil vette meg, aki nem aívesen látta a­­ kertben álló öreg, rozoga ká­­olmáit. Nem is nézte sokáig, hanem egy nap­­ bontatta. A környék ájtatos­­ hívői ekkor meg­­mondták: Az Isten megbünteti, mert lerombolta kápolnát! És a büntetés az em­lékezők szerint e is következett, mert a háztulajdonos pár év múlva meghalt. Az örökösök azután tíz Isten haragjától való félelmükben a ház sarkához építtet­ték az új kápolnát, mely mind a mai napig fennáll és rendes stációja a bucsu­­járók tömegeinek. De a jelenlegi tulajdonosnak sem na­gyon kon­­veniált a­­ kápolnai és az egyházi hatóságokhoz fordult azzal a kére­lmmel, hogy vitessék el. Az egyházi hatóságok megvizsgálták a kápolna ügyét i és arra a megállapításra jutottak, hogy a kápolna magántulajdon, a háztulajdonos kizá­rólagos tulajdona. A dolog itt ennyiben maradt, a kápolnát pedig továbbra is meghagyták régi helyén. Nem sok idő múltán váratlanul a rend­őrség avatkozott a kápolnaügybe. Átiratot inté­zett a városhoz, melyben intézkedést kért a ká­polnában levő Szent István-ké­p eltávolítására. A­­ képben­­ kifogásolja, hogy az Szent Istvánt a magyar koronával ábrázolja a lábai mellett Ma­gyarország címerével. A város úgy határozott, hogy a műem­lékeket gondozó országos bizottságot kérdi meg, milyen szellemben intézze el a rendőrség átiratát. A környék kat­holikus hívői körében nagy nyug­talanságot keltett a­­ kápolna elleni roham. Forradalmi jelenségek Németországban és Ukrajnában A német összeesküvés célja volt a kormány eltávolítása és a szocialista miniszterek elpusztítása. Berlin, márc. 23. (Saját tud. táv.) A német kormány mes­­­szeágazó összeesküvést fedezett föl, mely­nek vezetője Rosbach, szolgálaton kívüli főhadnagy. A rendőrség házkutatást tar­tott a főhadnagy lakásán és a Német Nem­zeti Párt irodáiban. A beható házkutatás igen bőséges adatot és anyagot szolgálta­tott a rendőrségnek, melyeknek alapján az egész összeesküvés, a legkisebb részletéig is, napfényre került. Az összeesküvőknek az volt a céljuk, hogy a Kapp-féle puccs­hoz hasonlóan, a német birodalmi kor­mányt eltávolítsák, a porosz alkotmányt megváltoztassák, a szocialista minisztere­ket merényletekkel elpusztítsák, a birodal­mi gyűlést és a porosz országgyűlést szét­kergessék, a weimari alkotmányt hatályon kívül helyezzék és helyébe a német nem­zetiek és a nemzeti szocialisták diktatúrá­ját fölállítsák. A vezérek már mozgósítottak. Az egész német nemzeti és nemzeti szoci­alista tábor rendelkezésükre állott. Kidol­gozták a Berlin elleni fölvonulás tervét is. A birodalmi kormány mindent megtett, hogy az államcsínyre vonatkozó törekvé­seket csírájában elfojtsa. A francia kormánynak a legpontosabb értesülései voltak a fölforgatók erőszakos terveiről és a tájékozott német körökben azt tartják, ha a német forradalmi elemek megvalósítják államcsínnyel az ország kormányának megváltoztatását, akkor a franciák is megvalósítják ama régi tervü­ket, hogy Berlinbe bevonuljanak. Ezért kí­sérték nagy figyelemmel a német reakciós körök mozgalmát, amelyet éppen azért tá­mogattak, hogy a világ előtt erkölcsi jog­címük legyen arra, hogy rendcsinálásra be­vonuljanak Berlinbe. Az ukránok a lengyelek ellen. Ugyancsak forradalmi mozgalmakat je­lentenek Lembergből, ahol az ukránok óri­ási tüntetést rendeztek a lengyel elnyomás ellen. Az ukránok — körülbelül húszezren — népgyűlést tartottak, amelyen a legéle­sebb hangok hallatszottak a kormány el­len. A vezérszónok, Romancsuk, az or­szággyűlés volt elnöke, proklamációt ol­vasott föl, amelyben fölszólítja az ukráno­kat, hogy lépjenek be a lengyel hadseregbe, hogy így fegyverhez jussanak és az így kapott fegyvert fordítsák a len­gyelek ellen. Az izgalom oly nagy fokra hágott, hogy a lengyelek méltán féltek forradalmi jelene­tektől, miért is a rendőrség közbelépett és a gyűlést föloszlatta. Ebből véres összeüt­közés támadt az ukránok és a rendőrség között, amelyben többen halálos sebet kap­tak. A rendőrök közül nyolcan sebesültek meg. Számos embert letartóztattak. Állami alkalmazottak tiltakozó nagygyűlése a fizetésleszállitás ellen Demonstráció az 1922. 394. sz. törvény ellen. — Memorandumot küldtek a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez. (Saját tudósítónktól.) A kontoei állami alkal­mazottak a fizetésleszállitás előtti tizenkettedik óráiban­­ tiltakozó gyűlést tartottak a­­ Schalkház nagytermében. Az 1922 december 20-án hozott 394. sz. törvény szerint .Ugyanis 1923 április 1-től az állami atka mázolták tűzelését teteme­sen redukálják. A­­ törvény a fizetésleszálitás in­dokolásául a megélhetési viszonyok olcsóbbo­dását jelölte meg. Az állami alkalmazottak hatalmas tömegben jelentek meg a tiltakozó gyűlésen, melyet Wild szervezeti titkár nyitott meg, kinek szavai után Fiatka prágai kiküldött, az állami alkalmazottak központi szervezeti titkára ,a gazdasági viszo­nyokat ismertette. Míg a drágaság — mondotta — a háború óta tízszeresre emelkedett, addig az­­ állami alkalmazottaik a­­ háborús fizetéseknek legfeljebb ötszörösét kapják. Ennek dacára a legközelebbi időben törvény lép életbe, amely az állami alkalmazottak pótlékait 50 százalékkal csökkenti Rámutatott az adó címén eszközölt levonások rendszertelenségére is­­mert míg az állami al­kalmazottak fizetése évek óta egyforma, addig adó címén mindig többet ,és többet vonnak le. Az állami alkalmazottak még sohasem voltak olyan nyomorúságos helyzetben, mint ima. Beszédét élénk helyesléssel kísérték, majd a gyűlés a következő határozatot fogadta el: HATÁROZAT. Az állami, vasúti és egyéb közalkalmazottak és a tanítók 1923 március 22-én Koálcén meg­tartott összejövetelükön, tanácskozás után a kö­vetkező határozatot hozták: — Kérik a csehszlovák köztársaság kormá­nyát, valamint a kormánytöbbségi pártokat, hogy az 1922 december 20-án hozott 394. sz. tör­vényt haladéktalanul revízió alá vegyék. Ezen törvény alapját az képezte, amit a kormány indokolásul a törvényhez kiadott: az életszük­séglet! cikkek általános árzuhanása. Ez az ár­esés egészen a törvény beadásaa napjáig azt a célt szolgálta, hogy enyhítsen az állam Finan­ciális bajain az 50 százalékos jövedelemadó for­májában és a nyugdíjalap illetékeinek percentuá­­lis csökkentésével Az árak esését várták, azt hitték, hogy az áresés április 1-én eléri azt a stá­diumot, hogy hozzáfoghatnak a drágasági pót­lék 20 százalékos csökkentéséhez a vonatkozó törvény 5. szakaszának 2. pontja értelmében és a jövedelemadónak 75 százalékra való feleme­léséhez. 1. Az 1922. 394. sz. törvény azonban igen sok családban a jövedelem lehetetlenségig való re­dukálását jelentené, nem is szólva a drágasági pótléknál szenvedett veszteségről így pld. az anya után fizetett járulékok, vagy a háztartást vezető testvér után adott járulékok, továbbá gyermekek járulékainak stb. megszüntetésével.­­ És most az életszükséglet­ cikkek leszál­lítása és az életlehetőségek kiszélesbítése he­lyett, az élelmi cikkek drágulása dacára újabb érzékeny leszállítást terveznek és egyidejűleg emelni akarják jövedelemadó címén az eddigi levonásokat. Ez annyit jelent, hogy ápr. 1-től a fizetések újból havi 200 koronával lesznek le­szállítva. Miután azonban az elvárt árcsökkenés nem következett be, a hivatalnokok és alkalma­zottak fokozott gonddal néznek a jövő elé.­­ Az összegyűltek meg vannak győződve, hogy a kormány és a koalíciós pártok azon a nézeten vannak, hogy nem következtek be a remélt előfeltételek, melyek a 20 százalékos csökkentést indokolnák és meg van róla győ­ződve a gyűlés, hogy az ápri 1-i fizetésleszállí­tást elhalasztják, míg az Indokolt lesz. A­­ gyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy a­­ legrövidebb időn belül juttassa el a miniszt­er­el­nökh­öz és a belügyminiszterhez a miniszter­tanácshoz való előterjesztés végett. A gyűlés ezzel véget ért. Kemal újabb zavart okoz London, márc. 22. (Saját tud. táv.) Londonban a török el­lenjavaslatok beható tárgyalására a szak­értőkből három bizottságot alkottak, egy politikait, egy jogit és egy pénzügyit. Mind a három bizottság hozzáfogott a hozzája utalt kérdések tanulmányozásához. A tárgyalás eredményét titokban tartják. Valószínű, hogy a bizottságok munkája 3—4 napot fog igénybe venni. Kemal egy északszíriai küldöttség előtt franciaellenes nyilatkozatot tett, kijelentve, hogy az a terület, amelyen évszázadok óta törökök laknak, nem maradhat tovább francia kézen. Ezen nyilatkozattal az 1921. évi októberi francia—török szerződés fő­tárgya és jogosultsága megdőlt. Ezen nyilatkozat a francia körökben bombaként hatott. A törökök Konstantinápolyba várják Harrington ezredest, akivel a török kor­mány külön szerződést akar kötni Kon­stantinápoly fokozatos kiürítésére. FORUM A gömöri tanítók két nesztora Két kiérdemelt magyar néptanító portréját óhajtom rövid vonásokban bemutatni, amidőn szinte páratlanul hosszú, áldásteljes munkássá­guk után, lelki és testi erejük teljes épségében a jól kiérdemelt nyugalomba vonultak. A rimaszombatai áll el fiu-népiskola tanító­testületének két kiváló tagja: Törköly Jó­zsef, iskolavezető igazgató és Váry János, ig.-tanító, vált meg szerény, de fölötte magasz­tos katedrájától. Törköly József teljes 52 eszten­deig gondozta az Urnák kertjét fényes tehetség­gel, szent lelkesedéssel és fáradhatatlan buzga­lommal. Váry János 48 évig foglalkozott a hal­hatatlan gyermeklelkek nevelésével, a termé­szetfölötti felelősségérzet élénk éberségével őr­ködött tanítványai hitbeli meggyőződésének és kuturális életnyilv­ánításainak ápolásán. Úgy Törköly, mint Váry tanítványaikban Is­ten gyermekeit látták. Sziveik magukba zár­ták a népiskola kicsiny tanítványait s ez a föl­fogás egész erejüket áthatotta, lelkük elválaszt­hatatlan járulékává lett. Innen származott meg­­állást nem ismerő szorgalmuk, iskolai és isko­lán kívül való munkájuk: mennél többet tudni és mennél többet tenni s mindezt a gyermek lelki kiművelése által, a haza, az állam és az egyház javára. Ez az életfelfogás magyarázza meg azon szinte csodálatos hatást, melyet tanítványaikra tettek úgy az iskolában, mint a családban, mint pedig kint az életben Ez a nyitja azon nagy­arányú sikereknek, miket évről-évre fokozot­tabb mérvben arattak és miket a felsőbb tan­hatóságok mindig a legnagyobb készéggel elis­mertek. Amidőn a benső érzésemtől ösztönözve ro­vom ezen igénytelen sorokat, nagyon csábitó reám az alkalom, hogy nesztorainkat dicsérő szavakkal illessem. De visszafojtom e vágyat lelkemben, mert ismerem puritán erkölcsüket s tudom, hogy a magasztalást a dicséretet min­denkor megérdemelni, de sohasem meghallgatni törekedtek, hogy működésükkel mindenkor használni, de sohasem csillogni vágytak. Azonban örül a lelkem azon, hogy annak a szeretetnek, nagyrabecsülésnek és ragaszko­dásnak, mely Törköly és Váry — az egész or­szágban szétszórt — tanítványai, tisztelői és ba­rátai szívében él, én lehetek tolmácsolója e lap hasábjain. Hittel és szeretettel dolgoztak mindvégig az embernevelés szent oltárán, ezért munkájuk eredménye: a nemzeté, a hazáé! Már pedig, kik önzetlenül, tiszta buzgósággal, nemes ambícióval, keresztény odaadással küz­döttek a jóért, azoknak fáradozásait nem hagyja nagy jutalom nélkül a jóságos Ég! Lássák ők még sokáig munkájuk sikereit bol­dog megelégedésben! SCHLOSS LAJOS. — Az iskolák húsvéti szünideje. A­­ közokta­tásügyi minisztérium­­ közl, hogy a húsvéti szü­net virágvasárnap, március 25-én kezdődik és április 4-én, szerdán, ér véget. A szünidő meg­hosszabbítása nincs megengedve. — A Huszita-téren vasárnap délelőtt 11 óra­kor térzenét­­ tart a katonai zenekar. MARIUS MAERTEN (francia) RÓZSA (magyar) 30XMÉRKŐZÉSE ma szombaton este 8 órakor a Schalkeházban. Fő utca 23. válthatók. V

Next