Katedra, 2017. szeptember - 2018. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
2017-12-01 / 4. szám
6 NÉGYSZEMKÖZT zenemű, ami a keze alatt megszólal. Mindezeken túl nyilvánvalóan legyen jó pedagógus, sőt pszichológus, a türelem, kitartás sem árt, ha az erényei közt szerepel. Fred Goldbeck a személyi kisugárzást is fontosnak tartja, és a kedvenc mondatomat hadd idézzem A tökéletes karmester című könyvéből: „Nyilván sokféle képességgel kell rendelkeznie egy karmesternek, egy kicsit varázslónak, jócskán színésznek és nagyon-nagyon muzsikusnak kell lennie.” És kihagytam még egy fontos dolgot: a művészi alázat. Enélkül aligha lesz valakiből jó karnagy. ■ A Tanárnőről tudni illik, nagy figyelmet szentel a Kodály-kultusz ápolásának. Többek között az Ön által vezetett galántai daloskör is a nagyra becsült zeneszerző nevét viseli. Mi keltette fel az érdeklődését Kodály Zoltán zenei kultúrája iránt? ■ A Kodály Zoltán Daloskört megörököltem, 35 éve felkértek a további vezetésére. Óriási megtiszteltetés, hogy maga Kodály Zoltán hagyta jóvá, az ő nevét viselje az együttes. Amíg élt, figyelemmel kísérte a kórus működését. Én azt gondolom, hogy ez a dolog innentől kezdve kötelez. Egy olyan kórusnak az élére állni, amelynek maga a zeneszerző adta a nevét, nagy ajándék. A Kodály-műveket rendre műsoron tartjuk. Bizonyos kórustáborokban, karvezető kurzusokon, Kodály-szemináriumokon jobban megismerkedtem a zeneszerző életével, munkásságával és műveivel, sőt a doktori disszertációmat is Kodály-témából írtam. Maga a tény, hogy Kodály Zoltán Galántán töltötte gyermekkorát, saját bevallása szerint élete legszebb hét esztendejét, egyfajta varázst kölcsönöz az énekkar munkásságának. Azt gondolom, hogy Kodály életműve példaértékű. Egész életében nemzete fölemelkedésén fáradozott. Azon munkálkodott, hogy a széles tömegeket zeneileg műveltebbé, a művelt réteget magyarabbá formálja, és hogy a magyar zenének világviszonylatban is elismertséget, tekintélyt szerezzen. Olyanfajta gerincességet kölcsönöz az ő eszmeisége, hogy mindenképpen követendő példának tartom. ■ Köztudott, hogy a közelmúltban (2017. szeptember 21-én) Nagyszombatban Kodály Zoltán tiszteletére emléktáblát avattak, melyet egy színvonalas hangverseny kísért. A Tanárnő nagymértékben hozzájárult eme nemes esemény létrejöttéhez. Miért volt fontos, hogy Nagyszombat városát is ékesítse egy Kodály Zoltán-emléktábla? * Kodály Galántán töltötte gyermekkorát, de középiskolás éveit Nagyszombatban, a Katolikus Érseki Főgimnázium diákjaként élte meg. Ebben a városban születtek első művei, itt tudatosodott benne a zeneszerzési pálya felé vezető út, itt mutatták be első kompozícióit. Galántán hét, Nagyszombatban nyolc évet töltött. Míg Galánta városa a Kodály hagyományok ápolása terén, mondhatni, jeleskedik egyfajta Kodály-kultuszt tart életben (iskolák viselik a zeneszerző nevét, szobor a parkban, emléktábla az állomás épületén, különböző rendezvények, maga a kórus is az ő nevét viseli), addig Nagyszombat városa mintha nem tudna arról, hogy a világ egyik nagy zeneóriása az ő városuk utcáit rótta nyolc éven át. Pedig Nagyszombatban több kiváló kórus is működik, nemigen hallottam még Kodály-műveket az ő előadásukban. Engem bosszantott ez a dolog, és úgy gondoltam, ez ellen tenni kéne valamit. A Kodály-emléktábla gondolata már néhány évvel korábban megfogant bennem, és úgy gondoltam, hogy a 2017-es esztendő - amely egyben Kodály-emlékév is, hiszen a zeneszerző halálának 50., születésének, épp decemberben, a 135. évfordulóját ünnepeljük - kiváló alkalom a megvalósításra. A Nagyszombati Kerületi Önkormányzat elnökét szólítottam meg ez ügyben, aki pártolta és támogatta az ötletet és annak megvalósítását. Persze ez egy hosszú folyamat volt, tele buktatókkal és akadályokkal. De az emléktábla megszületett, a Zene Háza boltíves kapualjában kapott helyet, és egy gyönyörű ünnepélyes hangverseny zárta a nem mindennapi eseményt. Állítom, hogy az elmúlt több mint 100 esztendőben összességében nem csendült fel ennyi Kodály-kompozíció Nagyszombatban, mint ezen az estén. ■ Milyen zenei tervek állnak Ön előtt? ■ Szintén azt tudom mondani, mint a zenei hivatás választásával kapcsolatban is, hogy nem én tűzök ki zenei terveket, hanem azok, pontosabban a feladatok valamilyen módon megtalálnak engem. Nyilván vannak kivételek. A felvidéki magyar karvezetőképzés, valamint a kántorképzés a jelen helyzetben nem igazán megoldott. A kettő nagyon szorosan összefügg. Erre jó lenne kitalálni valami hatékony és hosszú távú megoldást. A 90-es évek végén, 2000- es évek elején néhány évig egy ideálisnak mondható magyar karnagyképzés működött Nyitrán, a Zene Tanszéken. Ekkor nyolc szemeszteren keresztül tudtam foglalkozni a hallgatókkal, akik minden zenei stílusban kipróbálhatták magukat. Abból a korosztályból viszonylag sok, azóta már gyakorlatban dolgozó kolléga vezet kórust a saját működési területén. Ezek a hallgatók olyan felvértezett tudást és gyakorlatot szereztek karvezetésből, ami felbátorította őket egy énekkar alapítására. Mindig melengeti a keblem, amikor a Csengő Énekszón versenyző kórusok karnagyai közt aránylag sok az egykori tanítvány. De több kéne. A fiatalok közül is. Napjainkban sajnos magyar ajkú zene szakos hallgató alig akad Nyitrán, a magyar karnagyképzés pedig egyszerűen nem létezik. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében a Komáromi Nyári Egyetem keretében rendszeresen tartunk karvezetőképzést (legutóbb 11. alkalommal). Ez, gondolom, minden résztvevő számára szakmai feltöltődést jelent és motiváló erővel bír a további munkához. De nem helyettesíti a hosszú távú, szisztematikusan felépített karnagyképzést. ■ Nagyon szépen köszönöm az interjút. Remélem, hogy ezek az értékes gondolatok, az Ön üzenete minél több ember szívéhez jut majd el. Kodály Zoltán két gondolatával zárnám a beszélgetést: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is.. „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!” (A bővebb terjedelmű írás a www.katedra.sk oldalon olvasható)