Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-08-08 / 6. szám
Megjelenik e lap hetenkint egyszer, csütörtökön. Előfizethetni rá Pesten , a’ jó és olcsó könyvkiadó társulat’ ügynökénél úri - utczai 450-dik számú Horváth házban. Emich Gusztáv’ úri- és kigyó-utcza’ szegletén. Vidéken a’ cs. k. postahivataloknál. univEDS NÉPLAP. BUDAPESTEK.6. Augustus 8. 1850. Dicsőség Istennek a’ magosságban, és a’ földön békeség a’ jóakaratu embereknek. Lukács 2. r. 14. v. Előfizetési díj, évre Budapesten kihordással 30 kr., félévre 1 ft. pp.; vidékre postán borítékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. A’ lap’ szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a’ Katholikus Néplap’ szerkesztőségéhez“ czímezendők. (Pest, ország ut 571.) Nyári bűn. Nyári idő van; és ez egy valóban gonosz visszaélést juttat eszembe, melly Magyarországnak talán minden részeiben elhatalmasodott; én legalább, a’ hol csak megfordultam, mindenütt hallottam iránta panaszt. Ezen gonosz visszaélés pedig abban áll, hogy a falusi gondatlan emberek, a’ földnek termését, a’gabonát és takarmányt lopva leetetik, legázoltatják; ’s ez által iszonyú sok kárt okoznak. A jóravaló emberben sír a’ lélek, mikor erre gondol; még inkább pedig, ha azt is meggondolja, hogy e’ visszaélést sem a’ keresztény tanítások, sem a’ világi hatalom által mindeddig kiirtani nem sikerült. Sőt tudok rá példát, hogy egy különben is talpig derék öreg plébános úr, egyik vasárnapon nagyon szépen beszélt e’ dologban. Bizony megrakta hallgatóinak szíve tájékát. És mi lett a’ foganatja? Az, hogy mégis találkoztak betyárok, kik rá következett éjelen, a’ legszebb rétjét egészen lepazalták. Némelly helységekben, annyira ment már ezelőtt egypár esztendővel, hogy a- szomszéd határokba is áthajtottak, még pedig seregesen, és ha valaki ellenök állt, hát csúnyául elverték. — Ők nem is tartották derék legénynek; de be se vették a legénysorba azt, a ki kárba nem hajtott; ’s ha csak szerit tehették, szárazon nem is hagyták az ilyent. Nagy baj, iszonyú gonosz szokás, igazán istentelenség ez! Azt, a’ mit a’ jó Isten valakinek becsületes munkája után ád, igy elpazarni! Ugye hogy ebégaltok, hogy zúgolódtok, mikor a jég vagy zápor eső mezőtöket elveri? Sokan még káromoljátok is az Úristent. Pedig ő csak gonoszságtokat bünteti, és a’ jámboroknak más után kipótolja kárukat. De azt semmibe se veszitek, ha felebarátitoknak eképen kárt teszlek, mellyet utóbb helyre hozni nem tudtok! Bizony, bizony, előbb utóbb megver az Isten benneteket. Milly szép sokszor a’ mező. Egész gyönyörűség látni. Szinte előre nézegeti már az örvendező gazda a’ helyet, hová asztagját rakni fogja. Előre örül a’ gazdag rendnek, melly szép rétjén esni fog. És ime! mire rá kerül a’ sor, roppant sok a’ hiba és fogyatkozás. A’ gonosz lelkű betyárok belehajtottak, s lepocskolták szép reményeit .