Katholikus Néplap, 1856. január-december (9. évfolyam, 1-26. szám)
1856-03-26 / 13. szám
Husvét, keresztény anyaszentegyház által évenkint ünnepeltetni szokott Ur napjai közt egyik nagyobb, dicsőbb s emlékezetre méltóbb a „Husvét“, vagyis Jézus halottaiból lett feltámadásának emléknapja. Husvétnak nevezzük mi ezen ünnepnapot alkalmasint azért, mivel a hívek e napon mentetnek fel a bevégzett negyvennapi böjt alól, és felszabadittatnak a hús étkek evésére. — Nevezetes nagy nap ez a kereszténységre nézve, mert ekkor fejeztetett be Jézus által váltságunk nagy munkája, legyőzvén a halál durva uralmát, s megalapítván az örökélet biztonságát. Dicső nap ez, mert megszégyenítette ekkor Jézus elleneinek kaján irigységét, s kijővén a lepecsételt és örökkel ellátott kőkoporsóból, legvilágosabban bebizonyitá valóságos istenségét. Emlékezetesre méltó nap ez, mert jövendő bizonyos feltámadásunk hitében és reményében mi is megerősittettünk. —Méltó hát, hogy e mai napon mindnyájan szívből örvendjünk, s örvendve énekeljük a zsoltározó királylyal: „Ez a nap, mellyet az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk azon.“ — Erre szólít fel szent Ágoston püspök is azt mondván : „Ha az egész természet mélyen szomorkodott, és megindult Teremtőjének a Golgota hegyen történt halálakor, nem méltók, hogy mi a halottaiból feltámadt Jézust örvendve üdvözöljük, és dicső feltámadása felett öröméneket zengjünk“ ? — Cselekszi is ezt a katholika anyaszentegyház, különösen a húsvéti idő alatt; és valamint a szent mise áldozatban, úgy zsolosmáiban, és egyéb szertartásaiban sokszorozva énekli az örvendetes „Alleluját.“ — De a buzgó keresztény nép is többször zeng egyházi énekeiben „alleluját“ és mond hálát a jó Istennek örvendetes hangon. Sőt a húsvéti ünnep alkalmával egymást is boldog alleluja kívánattal üdvözlik, ki akarván az által is fejezni a húsvéti ünnep magasztos voltát. Ezen ünnepet az apostolok idejétől óta állandóan megülték a keresztények, pedig lehető legnagyobb buzgósággal, és a körülmények szerint megható pompával, amint a szent atyák iratai századról századra bizonyítják, és Jézus feltámadását úgy tekintették, mint hitük és remények biztos alapját, tudván szent Pál apostol mondásából, hogy,, ha Krisztus fel nem támadott volna, hasztalan lenne hitök, és minden embereknél nyomorultabbak volnánk.“ — Ki nem ismeri hát meg, hogy a húsvéti ünnep ránk keresztényekre nézve igen örvendetes ? mert arra emlékeztet, hogy valamint fejünk Krisztus Jézus nem maradt halála után a koporsóban, hanem kikelt abból harmadnapra, és a halál rajta többé nem uralkodik; úgy mi is az ő tagjai, a meghatározott időben, a halál tartományából uj életre fogunk jöni, és azontúl soha meg nem halni. — KATHOLIKUS NÉPLAP. i Pest, 1856. u Martius 26. 13