Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)
1872-08-08 / 32. szám
32. PEST, II. félév. szám. Auguszt 8. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.-Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre félévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tíz sorig minden egyszeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlésért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik.A A katholika egyház érdemei Az isteni Üdvözítő legszentebb és egyedül boldogító tanát hirdető egyház működésének első éveiben az egész ismert világot az emberek két különböző tömege lakta. Ezek egyike, a magát műveltnek nevező római nép, mely a bűn és szenvedélyek posványába anynyira el volt merülve, hogy őrjöngéseiben úgyszólván állattá aljasult. A kormánya élén álló császár fenékig ürítvén a tiltott gyönyörök serlegét, unalma elűzésére fővárosát négy részről felgyujtatá, hogy e borzasztóan nagyszerű tűzjáték szemlélésében énekelve gyönyörködjék; majd lovát konsullá választván, körutat tőn országában, hogy a nép szemetje előtt mint kötéltánczos szerezzen dicsőséget, majd megunva a hírszerzés e nemét, saját szülőjét halálra ítélve, annak kínjaiban keresett mulattatást. Elképzelhető a nép szellemi állapota, mely e vadállatot kormánya élén megtűrte. S e nép tarta magát a világ egyedüli művelt nemzetének; ennek igája alatt nyögött a másik tömeg, mely a legvastagabb babona és tudatlanság vakságában sintődött. Ily lelkiállapotban élő népeknek kelle az isteni igazságok legszentebb tanát hirdetni, hogy kiemeltessenek a szenvedélyek mocsáréból, illetőleg kinyittatván szemeik, megismerjék Krisztust, és szelid tana által kivetkőztessenek vadságukból. És a tanitó egyház buzgalma, állhatatos kitartása, a kevésbbé fásult szivüeket bámulatos gyorsasággal gyűjté azon akolba, melynek pásztora biztositá juhait örök védelméről, mondván : „Én veletek leszek a világ végezetéig.“ Aránylag rövid idő, alig harmadfél század alatt az ismert föld legnagyobb részén elterjedt az egyház magasztos tana, kiszorítván mindenünnen az embert méltóságától megfosztó tévhit- és szokásokat, a művészetek ápolása körül. Növekedvén a hívek száma, kik vagyonuk nagy részét Istenek dicsőségére s egyházuk hatalmának emelésére szentelék : nagyszerű szentegyházak emeltettek méltó hajlékul az Üdvözítőnek Az anyaszentegyház mint a legszentebb, legjobb és isteni igazságutan hirdetője, mindent elkövetett, hogy magát a kevésbbé tisztán látók előtt is megkedveltesse, s hogy szertartásai által azok szivét is megnyerje, kiknek elhomályosult értelme vonakodott vagy talán képtelen volt elismerni igazságát és felfogni magasztosságát. — A templomok ékitésére s a szentek és vértanuk emlékeinek élénkítésére rendkivüli áldozatokkal képeket festetett, szobrokat emeltetett, mindenkor atyailag pártfogolván a festészt, szobrászt, kiben művészi erő mutatkozott. Innen van, hogy a művészek és művészetek hazája az egyház fölvirágzása és megerősödése óta egész korunkig azon ország, sőt szorosabban azon város, mely az egyház fejének székhelye, hol a pápák áldozatkészsége és páratlan művészetpártolása folytán a középkor legremekebb épületei, festvényei és szobrai kerültek ki oly teremtő szellem által vezetett kezekből, melyek e pártolás hiányában soha sem hozandozták létre azon műveket, melyek neveiket századokon át fentartva magasztalttá teszik a világ előtt, s melyek bámulatra ragadják a késő utókor gyermekeit. A szent történelem elég magasztos tárgyat nyújt a festő ecsetének s a szobrász vésőjének; és bizonyára kedvesebb s a szivet kellemesebben érintő látványt nyújt Leonardo da Vinci „utolsó vacsorája*, Rafael „Urunk szine változása*, „A szent család* vagy Tizianonak „Mária mennybementele“ , mint nyújthatna az olympi istenek gyülekezete vagy a mythologia istennőinek versengése. Bizonyára fenségesebb alakot állít elénk Michelangelo „Mózes” szobrával , mint állíthatna Phidias a haragvó Jupiterben. 32