Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)
1872-09-19 / 38. szám
III|||| ILiPIMWigl^^P• -J^--'--jqpfMflWjffip^^ PEST, II. félév. 38. szám. Szeptember 19. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr.; vidékre félévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tíz sorig, minden egyszeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlésért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik A három fejedelem Berlinben. Ausztria-Magyarország császára és királya, a német császár és az orosz cár e napokban Berlinben találkoztak. Vajjon miről tanácskoztak? Az összes lapok e tárgyról napról-napra hasábokat hoztak; némelyek annyira mentek, hogy már kész határozatokat is említettek. De azok mind találgatások voltak, melyekre nem sokat építhetni. Elmúltak az idők , melyekben az uralkodók személyei egyedül döntőleg belenyúlhattak a világtörténelem folyásába. Ma egészen más hatalmak, melyekkel számot kell vetni; hatalmak, melyek belsejökben nem ritkán ellenséges érzülettel bírnak a fejedelmek irányában. Annyira azonban, Istennek hála még nem vagyunk, hogy az uralkodók lényeges befolyást ne gyakorolhatnának az államkormányzatra, és minthogy más részről a három fejedelem nem csupán hadsegédeit , hanem minisztereit is elvitte magával, véleményünk szerint alig csalatkozunk, ha azt teszszük föl, hogy a fejedelmi értekezlet alig fog politikai következmények nélkül maradni. De hogy mit határoztak, azon kár volna fejünket törni, mert azt határozottan soha sem fogjuk megtudni. Némelyek azt mondják, hogy kiválóan az európai nyugat, mások pedig, hogy az európai kelet képezte a tanácskozás tárgyát; a legnagyobb rész azonban megegyezik abban, hogy a fejedelmi, illetőleg a miniszteri értekezletek legfontosabb tárgyát a pápaság képezte. Ami a politikai kérdéseket illeti, azok e lap köréhez nem tartoznak, különben is a három illető állam legfontosabb érdekei annyira eltérnek egymástól, miszerint alig hiszszük, hogy politikai téren valami végleges megállapodásra jutottak volna. Nagyobb egyetértés jöhetett létre egyházi téren. Bismarck herczeg a katholikus egyház iránti magatartásában már rég muszka szomszédját vette mintául, s a mostani találkozás alkalmával valószínűleg azon fáradozott, hogy terveinek a mi királyunkat , Felségét is megnyerje, amit, mint hallani lehetett, azelőtt levéllel is megkísértett már. Hogy váljon , Felségét a királyt meg fogja-e nyerni azon hazug állításával, hogy a vatikáni zsinat határozatai óta a katholikus egyház „megváltozott“, azon kételkedni bátorkodunk. Hogy Bismarck Austria Magyarországra tehát ráerőszakolja a katholikusok üldöztetését, úgy amint ő ezt otthon teszi, abból alig lesz valami. Ellenben valószínűnek tartják, hogy Bismarck, ha ő részben nem boldogul is, legalább azon van, hogy királyunkat , Felségét a pápaság ellen, nevezetesen a pápaválasztásra nézve megnyerje. Talán nem csalatkozunk azon föltételünkben, hogy Ő Felsége e csábszavak elől bedugta fülét, hiszen tudja, hogy Németországban az a párt, mely a pápaválasztást meg akarja hamisítani, türelmetlenül várja az időt, hogy az osztrák- német tartományok Németországhoz csatoltassanak. Hiszszük azért, hogy a csábításokra azt válaszolta, a mit birodalmunk követe által a magyar király és osztrák császár az 1829-diki pápaválasztáskor kijelentett: „Fölséges császárunk bizonyára katholikus szentegyházunk különösen kedves fia és állandó védelmezője czimét többre becsüli egyéb czimeknél,és azért megragadja az alkalmat, hogy rendkívüli követe által a kath. egyház és apostoli szentszék melletti vallásos ház-38