Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)

1872-09-19 / 38. szám

III|||| ILiPIMWigl^^P• -J^--'--jqpfMflWjffip^^ PEST, II. félév. 38. szám. Szeptember 19. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kézirato­kat a Sz.-Istv.­Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr.; vidékre fél­évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tíz sorig, minden egy­szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közlé­sért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittatik A három fejedelem Berlinben. Ausztria-Magyarország császára és királya, a né­met császár és az orosz cár e napokban Berlinben talál­koztak. Vajjon miről tanácskoztak? Az összes lapok e tárgyról napról-napra hasábokat hoztak; némelyek annyira mentek, hogy már kész ha­tározatokat is említettek. De azok mind találgatások voltak, melyekre nem sokat építhetni. Elmúltak az idők , melyekben az uralkodók sze­mélyei egyedül döntőleg belenyúlhattak a világtör­ténelem folyásába. Ma egészen más hatalmak, melyek­kel számot kell vetni; hatalmak, melyek belsejökben nem ritkán ellenséges érzülettel bírnak a fejedelmek irányában. Annyira azonban, Istennek hála­ még nem va­gyunk, hogy az uralkodók lényeges befolyást ne gyakorolhatnának az államkormányzatra, és minthogy más részről a három fejedelem nem csupán hadsegé­deit , hanem minisztereit is elvitte magával, vélemé­nyünk szerint alig csalatkozunk, ha azt teszszük föl, hogy a fejedelmi értekezlet alig fog politikai követ­kezmények nélkül maradni. De hogy mit határoztak, azon kár volna fejünket törni, mert azt határozottan soha sem fogjuk megtudni. Némelyek azt mondják, hogy kiválóan az európai nyugat, mások pedig, hogy az európai kelet ké­pezte a tanácskozás tárgyát; a legnagyobb rész azon­ban megegyezik abban, hogy a fejedelmi, illetőleg a miniszteri értekezletek legfontosabb tárgyát a pápa­ság képezte. A­mi a politikai kérdéseket illeti, azok e lap kö­réhez nem tartoznak, különben is a három illető állam legfontosabb érdekei annyira eltérnek egymástól, mi­szerint alig hiszszü­k, hogy politikai téren valami vég­leges megállapodásra jutottak volna. Nagyobb egyetértés jöhetett létre egyházi téren. Bismarck herczeg a katholikus egyház iránti magatar­tásában már rég muszka szomszédját vette mintául, s a mostani találkozás alkalmával valószínűleg­ azon fára­­dozott, hogy terveinek a mi királyunkat , Felségét is megnyerje, amit, mint hallani lehetett, azelőtt levél­lel is megkísértett már. Hogy váljon , Felségét a királyt meg fogja-e nyerni azon hazug állításával, hogy a vatikáni zsinat határozatai óta a katholikus egyház „m­egváltozott“, azon kételkedni bátorkodunk. Hogy Bismarck Austria­ Magyarországra tehát ráerőszakolja a katholikusok ül­döztetését, úgy amint ő ezt otthon teszi, abból alig lesz valami. Ellenben valószínűnek tartják, hogy Bismarck, ha ő részben nem boldogul is, legalább azon van, hogy királyunkat , Felségét a pápaság ellen, nevezetesen a pápaválasztásra nézve megnyerje. Talán nem csalatkozunk azon föltételünkben, hogy Ő Felsége e csábszavak elől bedugta fülét, hiszen tudja, hogy Németországban az a párt, mely a pápaválasztást meg akarja hamisítani, türelmetlenül várja az időt, hogy az os­z­tr­ák- n­ém­e­t tartományok Németországhoz csatoltassanak. Hiszszü­k azért, hogy a csábításokra azt válaszolta, a mit birodalmunk követe által a magyar király és osztrák császár az 1829-diki pápaválasztáskor kijelentett: „Fölséges császárunk bizonyára katholikus szent­egyházunk különösen kedves fia és állandó védelme­zője czimét többre becsüli egyéb czimeknél,­­és azért megragadja az alkalmat, hogy rendkívüli követe által a kath. egyház és apostoli szentszék melletti vallásos ház-38

Next