Katholikus Nevelés, 1912 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1912-01-01 / 1. szám
4 A FRANCIAORSZÁGI LAIKUS ISKOLÁKRÓL franciaországi laikus iskolákról. (Egy szabadkőműves érdekes vallomása.) A múlt év decemberében Párizsban a Les Inséparables du Progrés (a haladástól elvárhatatlanok) páholyában Amant.. egy előadást tartott feleletül e kérdésre : „Hová vezet bennünket a költségmentes laicizált és kötelező népiskola.“ Ebben a beszédben a Franc-Maisonnerie Lémasquée szerint oly értékes vallomásokat ejtett el a páholytestvér, hogy noha már néhány hónappal ezelőtt mondattak, megérdemlik, hogy Magyarországon is ismeretessé legyenek és megszívleljék őket, főleg a vallásnélküli iskoláknak nálunk is egyre nyíltabban föllépő hívei. Aman t.. tanférfiú volt és hosszabb ideig vezette a Cempussi árvaházat. A szakértői illetékességet a szóvá tett tárgyhoz tehát nem lehet tőle elvitatni. Előbb leadta véleményét a régi tanmódról; az, szerinte sablonszerű volt, csak az írást és helyesírást ápolták kellően. Mégis vágyódik az ember a régi jó idők után, amikor az iskolában rend és fegyelem uralkodott. A tanító nyugodtan adhatta rá magát, hogy a tanítványt megintse, megbüntesse. A testi fenyítés, amellyel éltek ugyan, de vissza nem éltek, eredményeket mutatott fel, amelytől ma igen távol vagyunk, dacára a híres „észszerű nevelésnek.“ Teljes nyíltsággal beismeri az előadó, hogy a francia kongregációk iskoláinak beszüntetése nagy hiba volt. A kormánynak ezen iskolák bezárása előtt meg kellett volna kérdeznie önmagát, hogy várjon pótlásról gondoskodott-e. Így a gyermekek ezreit vitte abba a kényszerhelyzetbe, hogy lehetetlen nekik komoly elemi oktatást elérniük ; a felfüggesztett osztályokat úgy helyezték el, ahogy épen lehetett; néha a helyiségek szükségessé tették volna, hogy a gyermekeket részint felsőbb, részint alsóbb oktatási fokozathoz utasítsák át. Az egészségi szempontokkal senki sem törődik, épúgy nem azzal a nehézséggel, ami a tanítót érinti az összekevert