Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1952 (59. évfolyam, 4-6. szám)

1952-01-25 / 4. szám

1952 JANUÁR 25 Az Egyház demokráciája Írta: KŐÉRBEREKY A. ISTVÁN Valamikor a húszas évek derekán, a kezembe került Woodrow Wilson elnöknek, még egyetemi tanár korában írott, egyik köny­ve, amelyből a demokráciáról vallott két alaptétele maradt meg emlékezetemben. Az egyik arról szólt, hogy a világ legdemokra­tikusabb intézménye a római katolikus Anyaszentegyház, a má­sik pedig megállapította, hogy az Egyesült Államokban a munka demokráciája uralkodik. Amerikában az Egyház az államtól teljesen független társa­dalmi intézmény jellegével bír s az államhatalommal nincsen közjogi kapcsolata; ennélfogva az Egyház legmagasabb funkcio­náriusainak, illetve képviselőinek, az egyházfejedelmi polcot be­töltő megyés püspököknek sincsen közjogi szerepük, tehát az államnak az egyházi tisztek és méltóságok betöltésére befolyása nincsen. Egészen más az Egyház helyzete Magyarországon. A Szent Ist­ván király alapította államszervezetnek — ahogy azt fiához in­tézett “Intelmei”-ben kifejezte — az Egyház és annak főpapjai első, fenntartó pillérei. Az Egyház megtartó erejét meggyőzően igazolja, hogy a magyarság Európa keleti védőbástyájának a szerepét vállalta és például a keletről jött török hatalom másfél­századon át tartó magyarországi uralmának kísértései nem vol­tak eredményesek. Gondoljunk arra, hogy a magyarság elzárkó­zásával ellentétben, a görögök, szerbek, albánok tömegesen tér­tek át a török hitére és szolgálták készséggel Nyugateurópa el­foglalására és a nyugati kultúra megsemmisítésére törő török uralmat. A Nyugathoz való hűség minden időkre szóló bizony­sága, Mindszenty József hősi magatartása és papságának, az ő példája nyomán jelentkező martíriuma, valamint a Vasfüggöny mögötti magyarságnak kitartása, dacára az ezzel járó ember­­feletti és úgy látszik végnélküli szenvedéseinek. Ugyanilyen hűséggel töltötte be az Egyház István király ala­pította állammal szemben vállalt fenntartó szerepét. A történe­lem lapjai örökítik meg az Egyháznak a nemzetért folytatott küzdelmét, amelyet szóval, tollal s ha kellett fegyverrel, vérét ontva és lelki hatalmával vívott. Elég, ha a mostani Kossuth­­ünnepek kapcsán éppen időszerű, szabadságharcra utalok, ami­kor is az Egyház rendületlenül a nemzet és a szabadság oldalára állott. A magyar Püspöki Kar, az 1848. október 28-án kelt és a Koronához intézett felterjesztésében figyelmezteti a királyt, V. Ferdinándot, koronázási esküjére és felkéri, hogy az abban fog­lalt kötelezettségének tegyen eleget; az utána kiadott közös pásztorlevélben pedig felhívja a hívőket, hogy engedelmeskedje­nek a szabadságot szolgáló közhatóság közegeinek. A magyar Püspöki­­Karnak, mert kötelességét a történelmi hagyományok­nak megfelelően töltötte be, a szabadság ügyének elbukása után, hivatalvesztés, börtön lett a sorsa, nem beszélve arról, hogy hány katolikus pap végezte — Haynau gyilkos parancsára — nemes életét az akasztófán. Bizonyságul álljon itt a leghitelesebb tanú­nak, Kossuth Lajosnak, az Egyházról írott kijelentése: — Ha van osztály, amely előtt kiváló tisztelettel kell meghajol­­j­nom, úgy a római katolikus papság az, a szegény falusi plébános­tól kezdve az egyházfejedelmekig . . . Csaknem egy szívvel-lélek­­kel a nemzet ügyét pártolták! Mindezekből megérthetjük, hogy az Egyháznak miért volt Ma­gyarországon —szemben amerikai helyzetével — közjogi jellege és hogy miért gyakorolt az a nemzet politikai életére befolyást. Egy másik eltérés az amerikai rendszertől az a körülmény, hogy az Egyház Magyarországon — még Szent Istvántól eredő s bár az évszázadok során lemorzsolódott, de még a legutóbbi időkig is — olyan vagyonnal rendelkezett, amelyik bizonyos füg­getlenséget biztosított neki a hívőkkel szemben, ami kétségtele­nül módot nyújtott volna Rómának arra, hogy az egyházi tiszt­ségek betöltésénél antidemokratikusan hasson. Lássuk, várjon e körülmények közepette miként érvényesültek a wilsoni demokrácia elvei az Egyházban? Eddig négy herceg­­prímást értem meg: Vaszary Kolozst, aki mint szerény szerzetes indult s lett a történelem neves kutatója, azután a felvidéki, sze­gény családból származott, nagyeszű és kitűnő szervező, Cser­­noch Jánost és az ugyancsak felvidéki, kisiparos család sarját, a kiváló egyházjogászt, Serédi Jusztiniánt és végül Mindszenty Józsefet, akiről mindenki tudja, hogy egy nyugatmagyarországi földmíves család adta őt nemzetének. És ők voltak a magyar Egyház fejei, hercegprímásai, az ország első zászlósurai, a leg­magasabb közjogi méltóság viselői, akikről mindenki elismeri, hogy jól megállták a helyüket. Ezzel be is fejezhetném a magyar Egyház demokratikus voltának bizonyítását, de meg kell még említenem egyházmegyémnek, Székesfehérvárnak legutóbbi püs­pökeit, a Felvidékről származó Prohászka Ottokárt, a magyar intelligencia térítő apostolát, a hírneves hitszónokot, a szociális haladás kiváló előhírnökét, aki, mint a legszegényebb püspök, nem átallotta birtokát a nincstelenek között felosztani, és akinek egy kis könyvtárra szóló írott művei, évszázadok múlva is hatni fognak nemzete és az emberiség lelki életére; valamint utódját, az Amerikában is jól ismert Shvoy Lajost, az egykori munkásplé­bánost, a gyakorlati szocializmus apostolát, akik mind a ketten kistisztviselői család gyermekei voltak. Gondolnom kell még a Fejér megyéből származó, Glattfelder Gyulára, az előbb csanádi, majd később kalocsai érsekre, a magyar főiskolai ifjúság nevel­tetésének intézményes megszervezőjére, a bognár legényből lett kocsigyártó fiára. Ha pedig valaki a főnemesség szerepe után érdeklődnék — mert hiszen a demokráciában születési rangra való tekintet nélkül, minden tehetség és kiválóság érvényesülhet — úgy báró Apor Vilmost, a győri püspököt kell említenem, aki­nek nemes életét egy kommunista orosz katona gyilkos fegyvere oltotta ki, mert védte az oltalma alá menekült leánysereget. Bol­doggá avatásának perét Róma már be is vezette. Ami állt a születési rangra, ugyanaz állt a nemzetiségi szár­mazásra is, amint azt példák, a soviniszta magyar szellem cáfo­lataként, beszédesen igazolják. A wilsoni demokrácia elvei tehát a nemzetiségi családok fiaival szemben is érvényesültek, ha egyébként az illetők az Egyház által megszabott feltételeknek­ megfeleltek. A példák tömegei azt is igazolják, hogy a főkegyúri jog birtokosa, Ferenc József király, és annak kormánya is el­ismerte az Egyháznak az egyházi kinevezéseknél érvényesíteni kívánó szempontjait. A rendelkezésre álló sokezer példából csak ezeket, az időbelileg hozzánk olyan közel álló eseteket említem fel annak bizonysá­gául, hogy nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is színtiszta igazság volt az Egyház demokratikus voltáról szóló wilsoni tétel! SZOMORÚ GYÁSZ ESETÉN bizalommal keresse fel BODNÁR A.­LAJOS diplomás temetésrendezőt és balzsamozót, aki a gyász óráiban enyhülést és segítséget nyújt pontos, figyelmes és körültekintő szolgálataival. 3929 Lorain Aye. Cleveland, Ohio Telefonok: MElrose 1-3075 és MElrose 1-3076 Gyász esetén hívjon telefonon! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Father Galambos József: aiiiitimiiiiiiiimiiiniiiiiiiitiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuin Ahogy én látom... Igen szomorú és fájdalmas feladatot rótt rám a Gondviselés. Fekete hir suhogott csendes lakásomba és a hir megrázott lelkem mélyéig. Father Biró, a melegszívű magyar pap, áldott lelkű jóbarát nincs többé. Az isteni Gondviselés elszólította közülünk hirtelen, váratlan. Szinte érthetetlenül nézek magam elé és úgy kell a gondolatot magamra kényszeríteni, annyira hihetetlenül hangzik. Bizonytalanul nézek a telefon felé, talán nem jól hallottam, talán a képzelet játszik velem gonosz és sötét játékot? Azonban a telefon másik végén jelentkező hang is a bánat és a váratlan szenvedés súlyától remeg, amikor meg­ismétli a szomorú hírt. Igen igaz, Father Biró nincsen közöttünk többé . . A kikutathatatlan isteni végzés kiszólította a világból, kivette kezéből a jóság, a megértés, a szeretet fegyvereit, amelyekkel harcolt egy életen keresztül. Mert bizony ő más fegyvereket nem ismert és soha nem használt. Nehéz írni Father Bíróról. Nem azért, mintha nem volna mit, hanem azért, mert igen sokat lehetne őróla írni. A gondolatok tömege tolak­szik agyamba, amikor őrája gondolok. Ismertem őt nagyon jól, sok­szor ültünk egymás­ mellett csendes beszélgetésbe merülve. Beszéltünk a múltról, de ő a beszélgetést mindig a jövőre terelte. Mi lesz és ho­gyan lesz, mit és hogyan lehetne tenni? Nem saját magáért, hanem másokért. Életemben kevés olyan emberrel botlottam össze, aki any­­nyira meg tudott feledkezni saját magáról mások érdekében. Talán éppen ez ölte meg. Az eléggé súlyos lelkipásztori kötelességek telje­sítése mellett mindenkor talált időt és alkalmat, hogy mások ügyét­­saját sajátjává tegye és jöjjön-menjen szakadatlanul, feláldozva azt a pár órát, esetleg napot, amelyet az annyira mgérdemelt pihenésben tölthetett volna el. Nem volt újság az, hogy egyik nap Chicagóban volt és a másik nap már Washingtonban járt a magyarság ügyében. Amikor figyelmeztették, hogy ez a lehetetlen iram előbb-utóbb adóját fogja követelni, akkor mosolyogva csak annyit mondott: Te gyerek, de valakinek meg kell ezt tenni. Igen, valakinek, de ez a valaki min­dig avagy majdnem mindig ő volt. Tovább dolgozott ő, csakis a halál tudta megállítani ezt a másokért, az Egyházért, a magyarságért örökké dolgozó­ mozgó aranyszívű magyar papot. A múlt év októberében egyik reggel együtt mentünk New Yorkba. Én hajtottam, ő mellettem ült és újra folyt a csendes beszélgetés. Hi­szen vele nem is lehetett másképpen beszélni, mint csak csendesen. Akkor mondotta nekem: Gyerek, nem tudom, hogy meddig bírom ezt az iramot. Amikor mondottam neki, hogy vegye egy kissé könnyebben a dolgokat, kisvártatva jött a felelet: De ha én nem csinálom, akkor ki csinálja? Most már aztán ő sem csinálja, mert meleg szíve kihűlt, itt hagyott bennünket mélységes gyászban. Ha Father Bíróról, az én kedves jóbarátomról akarok megemlékezni, azt három szempontból tehetem csak. Father Bíró a magyar pap, a magyar ember és a jóbarát. Mint pap, igazi, Krisztus szíve szerinti pap volt. Papi mivoltához és jelleméhez a gyanúnak még árnyéka sem férkőzhetett. Neki mindenki lelkigyermeke volt és úgy bánt minden­kivel, ahogyan egy jó apa bánik gyermekeivel. Hívei tehetnek erről bizonyságot. Felépítette, kifizette a fairfieldi magyarok templomát, legutóbb iskolát is épített, amely különösképpen közel állott szívéhez. Büszkébb volt arra, mint akármi másra. Papi élete egy munkában és imádságban töltött élet volt. Nem hiszem, hogy ennél nagyobb di­cséretet lehetne mondani egy papi életről. Az ő esetében ez nemcsak dicséret, hanem élő valóság is. Father Biró magyar ember volt és maradt amerikai tartózkodása minden pillanatában. Nem volt az a magyar ügy, amelyben részt ne vett volna. Mindenütt ott volt nemcsak tanácsával, hanem munkájával és pénzével is. Amerikai élete alatt a magyar egység gondolatát egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elől. Talán életének egyetlen nagy csalódása volt, hogy minden fáradozása ellenére sem sikerült az amerikai magyar egységet létrehozni. Bizony, hogy nem rajta mú­lott. A székely ember csökönyös kitartásával dolgozott és a harcot soha nem adta fel. Lebilincselő természete egyenesen a vezetésre terem­tette, amelyet soha nem keresett, de a közbizalom mindig feléje for­dult. Soha nem láttam sem izgatottan, sem haragosan, a lelki kiegyen­súlyozottság élő példaképe volt. Tetőtől talpig magyar volt és az ma­radt élete végéig. Mit mondjak őróla, mint jóbarátról? Akik ismerték, azok tudják, hogy a földkerekség nem hordozott hátán jobb barátot, mint Father Biró. Mindenki szerette, mindenki becsülte. A sors bennünket köze­lebbi barátságba hozott és én becsültem barátságát, amelyet senki és semmi megingatni nem tudott. A Vasárnap ezt a barátságot csak szorosabbra fűzte és ma a Vasárnap is, meg én is mély gyászba bo­rulva siratjuk legjobb barátunkat. Istenhozzádot nem mondunk, csak azt: a viszontlátásra! Amerika külpolitikája Robert A. Taft szenátor könyve ír. Az amerikai kormánynak arra kell törekednie, hogy évi költ­ségvetését 75 billió dollár keretén belül tartsa. Marriner Eccles a “Fortuna Magazin” 1950 novemberi szá­mában írja: “Lehetségesnek látom 75 billió erejéig megadóztatni Amerika népét.” — Roswell Magill a “Saturday Evening Post”-ban 1951 augusztusban írja: “Ha Amerika 75 billión felül teszi adókiveté­sét, ez az infláció olyan mértékét hozná magával, hogy háború esetén az ország közgazdasági összeomlásnak volna kitéve.” — Majd így folytatja Taft­ Truman elnök 1951—1952-ben kisza­bott 71 billió összegéből is kb. 5 billiót lehetne spórolni, termé­szetesen nem a hadi célokra szánt összegből. Ennyivel kevesebbet kellene adni kölcsönbe és egyéb nem föltétlenül szükséges civil költekezés céljára. (73 oldal.) Még nem találkoztam olyan szakértővel, aki meg tudná mon­dani előre, hogy milyen lesz a harmadik világháború. Egyben biztos vagyok. Nem lesz hasonló sem az első, sem a második vi­lágháborúhoz. Az atombomba szerepe megjósolhatatlan. Nem tudjuk az ellenség erejét ezen a téren, de tudjuk, hogy hatalmas erős és sok repülőgépük van. Szerintem felkészültségünk legelső kelléke az legyen, hogy mi rendelkezzünk a legtökéletesebb re­pülőkkel és légi katonai szakértő személyzettel. Legyen legelső törekvésünk Amerikát megvédeni az ellenségtől. Fontos az nem­csak nekünk, de az egész világnak, hogy Amerika ne veszítse el szabadságát. Amerika a világszabadság fellegvára. (Citadel.) Ha ezt nem tudjuk fönntartani, az egész világ reménye a felszaba­dulásban, elveszett. Ha ezt meg akarjuk tartani, a miénk kell legyen a légi és tengeri ellenőrzés és pedig határozott túlerőben. Építsük ezt fel, amíg 75 légi divízióval nem rendelkezünk. Chur­chill szerint az amerikai atombombától való félelem tartja vissza az oroszokat az európai országok szárazföldi megtámadásától. Churchill ezen nézeteivel egyetem. A Szovjetunió katonai lét­száma túlhaladja a miénket sokszorosan. Tehát nem a lélekszám az, ami visszatartotta idáig. Tudjuk, hogy a földi harcot lehetet­lenné teheti a háttérben feladott légiháború. Újból hangsúlyo­zom, hogy habár elsőnek tartom Amerika védelmét és szabad­ságának fönntartását, nem hagyhatjuk el Európát, Közelkeletet, Távolkeletet és Északafrikát sem. Ezek nélkül nem tudnánk ka­tonai eredményt elérni akkor sem, ha a világ minden légi ereje is a miénk volna. Szabad bázisokra szükségünk van, föltétlenül szükséges tehát a kommunizmust elhárítani világszerte. EURÓPA VÉDELMÉBEN Nem volna helyes katonai stratégia ott harcolni, ahol az ellen­ség ereje mutatkozik. Ellene vagyok a huzamos földi háborúnak, úgy az európai, mint az ázsiai kontinensen. A szárazföldi szovjet haderővel szemben ott gyengébbnek bizonyulhatunk. Háború esetén mi válasszuk meg a harcteret s mi határozzuk el a győ­zelem módját. Nem volt nekünk elég a koreai lecke? (Truman’s limited war, MacArthur elbocsájtása). A 19-ik század második felében a tengeri hatalom Anglia kezében volt. Ez a hatalom­­ szabályozta, fönntartotta, vagy egyensúlyozta a békét kb. 200 évig. Ma Amerika szerepe hasonló, azonban ma nem csupán ten­geri, hanem légi haderőre is szükség van. Az angol, kanadai és ausztráliai szövetségessel együtt, Amerika mindennemű orosz háborús kihívással szemben meg kell tudja védeni Európát. Ugyanakkor tudni kell, hogy ha az orosz ekkora szövetséggel szemben esetleg nem is merne háborút kezdeni, ez nem jelentené azt, hogy egyszerűen félredobja a kommunista világuralomra törekvő elveit. Békéről fog tárgyalni és folytatja a rég bevált pro­paganda-munkáját, befészkelődik minden ország kormányába.. Ezzel a veszéllyel szemben építsük fel az európai országok közötti barátságot. A sokat szenvedett emberiség lelkében él az igazi béke utáni vágy és remény. Ez az erő bizonyára győzedelmesked­­­ni fog az orosz által elképzelt “béké”-vel szemben, amely nem szabadságot, hanem rabságot hozna az emberiségre. AZ EURÓPAI SZÁRMAZÁS Amikor külpolitikai terveinket Európa védelmében elképzel­jük, fontos problémáink és érdekeink vannak. Európai eredetűek vagyunk, kultúránk európai jellegű. Az amerikai szabadság esz­méi is onnan származtak. Nyelvünk, intézményeink, gondolko­dásunk és kormányunk princípiumai európai hátterűek. Az amerikai nép nagy többsége származásánál fogva különös szim­pátiát érez Európával szemben, kívánsága a legjobb barátság fönntartása. Az Egyesült Államokon kívül Nyugateurópa a leg­első ipari és kereskedelmi téren. Sokan állítják, hogy ha az orosz­nak sikerülne bekebelezni azt, a kettő közös ereje egyesülne s végzetes veszélynek bizonyulna Amerika ellen. Mi a valóság? Beleegyezésünket adtuk, hogy támadás esetén háborúba me­gyünk. Mi történne azon a területen? Ha az orosz ott támadna, rövid időn belül a szegénységgel küzdő országok minden erejüket felhasználva, gazdaságilag és morális alapon megsemmisülnek. Lebombáznák a vasutakat, gyárakat s ha az orosz el is foglalná, nem volna képes azt üzembe helyezni. Amerika billiókat költött 5 éven keresztül, amíg helyreállította a tönkretett országok ipari és megélhetési lehetőségét. Úgy beszélünk Nyugateurópáról, mintha az egy ország lenne. És ezeket a nemzeteket egyetértés­ben csoportosítani a legnagyobb kívánságunk. Ezideig ezt nem értük el, ez az Atlanti Egyezmény legfőbb célkitűzése. Szövetsé­günk Angliával fölötte fontos, ha vannak is eltérő néze­teink, azt közösen valahogyan mindig megoldjuk. Közös légi és tengeri erőink Európa védelmében állnak. Olaszország teljesen különálló probléma. A békefeltételek módosítására szükség vol­na ahhoz, hogy meg lehessen menteni. Németország helyzete a legveszélyesebb. A legelfogadhatóbb katonai tanács szerint a Rajna az a vonal, a­mely védhető lenne. Nem csoda, ha nem kí­vánják országukat egy új harctérnek átadni, ahol két hatalmas világ összecsap. Franciaország belső problémái számosak, de leg­főbb ideje lenne, hogy saját hadi erejüket összegezzék. Előnyös lesz a Schuman-terv gyakorlati bevezetése, melyhez sajnos, Ang­lia nem hajlandó csatlakozni. Eisenhower generális megnyerő egyénisége és hozzáértő katonai tehetsége, szerencsére nagy buz­dító hatással van ezen nemzetek egyesítésére és hadi felkészült­ségére. (Folytatjuk) A SZOMORÚ GYÁSZ ÓRÁIBAN HÍVJA MOLNÁR JÁNOS magyar tervetkezőt és vizsgázott balzsamozót 8632 DEARBORN AVENUE DETROIT, MICHIGAN Telefont VInewood 2-1555 Horváth Kálmán ÓHAZAI ÓRÁSMESTER órák, ékszerek, ajándékok — óra és ékszer javítás jótállás mellett — ellenőrzés “Watch Masterral” — “Chrono­­’’graph specialista 12524 BUCKEYE ROAD CLEVELAND 20, OHIO Telefon SKyline 1-3020 3-ik oldal

Next