Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1977 (84. évfolyam, 1-50. szám)
1977-01-09 / 1. szám
Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarian**’ Sunday magyar hetilapba a— ■ — 1 ■ ■ — The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in tbc U.S.A. Egyes wóm óra 35 cent KIADÓHIVATAL. — EDITORIAL OFFICE. Price of one copy: 35 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown. Ohio 44509 — Telefon: (216) 799-2600 A jövő év nemetközi kérdéste: A kínai-szovjet viszony Az év utolsó napjaiban megszaporodtak a kínai rejtély újabb és figyelemkeltő jelei. Különös jelenség, hogy Peking televíziós adásra alkalmas képeket bocsát ki újabban belső életéről, és komoly változást sejtető kínai híradás azt mondja, hogy a párt új vezetője a katonai, politikai és közoktatásügyi szervezet átalakítását és megtisztítását jelenti a régitől. Mindenki csak találgat és senki sem tud határozott választ adni, milyen mértékű és milyen mélyen ható változásokról tanúskodnak ezek a jelek és hírek. És senki sem tudja, lesz-e és milyen hatása lesz a változásnak a kínai—szovjet viszonyban. Pedig a kínai—szovjet viszony a jövő év nagy kérdése. Mert ugyan nagy kíváncsisággal tekintünk a Carter-adminisztráció elé, hogy mennyiben lesz liberális elfogultságé, mennyiben tartja be a választás konzervatív ígéreteit, de ezek a kérdések a parlamentáris rendszer egyensúlyozó működésében a nemzeti érdekekhez alakulnak majd. De a két kommunista nagyhatalom nemzetközi viszonyának alakulása hozhat a jövő évben meglepetést, hiszen a viszony kialakulása, a meglepetések esetleges kirobbanása mindkét oldalon egy-egy diktátor egyéni döntésén múlik, ami mindig a legtömegesebb emberi nyomorúság okozója volt. A Szovjetunió nem igen tudja elérni, hogy Peking kiengedje a nyilvánvaló ellentmondásból, hogy amíg a Szovjet mindenütt a gyarmati népek«Uumbuillásáról szónokol, azokat a hatalmas trukMvSct, amelyeket a fehér cárok erőszaka tépett le Kína történelmi területéről, nem hajlandó felszabadítani, azaz visszaadni Pekingnek, és ezeken a területeken a vörös cárok gyarmatosítanak még ma is. Évekkel ezelőtt, 1969. márciusában az Ussuri folyónál lezajlott kínai— szovjet határvillongások óta a Szovjetunió védelmi erődítményeként Külső-Mongóliát építette ki. Külső-Mongólia ma nem más, mint egyetlen szovjet katonai tábor. Katonai járművek hatalmas telepei, benzinlerakatok öt kilométerenként. Hatvan nagy szovjet katonai repülőteret létesítettek, húsz földalatti rakétakilövő-telepet, amelyek taktikai atomfegyvernek készültek. Mélyen tagolt állásrendszer védekezik kelet felé, a rendszer legkeletibb csomópontja Csoibalsan városa A röppentyúltelepek százait építették bele ezekbe a mély állásokba Érdekes — jelentik az utazók —, hogy ezzel szemben kínai részen az első vonal nem más, mint egy vékony álláslánculat, azonban e mögött egy százezerre tehető népi milícia áll, amely jól képzett és pillanatok alatt minden falut egy-egy különálló erőddé képes átalakítani Ezekben a milicista határozerekben a katonák 19—30-ig terjedő életkorú férfiak és 19—25 évig terjedő korú nők. A tartalékot a 41 éves korú férfiakig és 35 éves korú nőkig mozgósítják. Botho Kirsch most megjelent könyvében, amelyben tulajdonképpen a szerző kínai utazását mondja el (CHINA - GEFAHR ODER CHANCE) írja: Azonban a Szovjet nagyon is tudatában van annak a kockázatnak, amivel egy motorosított és mechanizált támadó hadseregnél szembe kell nézni, ha egy népi háború tűztengerébe akar benyomulni. A könyv szerzője idézi a lengyel diplomatának, Wladyslaw Tokocinskinek a kijelentését A moszkvai vezetők valósággal pánikba esnek, ha arra gondolnak, mi lesz, ha a kínaiak minden formális hadüzenet nélkül olyan kisháborúkat indítanak ellenük, amelyek a hétezer kilométer hosszú határvonalon akár száz évig is folytathatók. Emlékezetes, hogy mit mondott erről Mao Csetung: „Hogy az ellenséget megsemmisíthessük, be kell csalni mélyen területünkre és evégett egyes városokat és tartományokat önként fel kell adni. Csak azután, hogy beengedtük területünkre, kezdheti meg a nép a maga sajátos módján a háborút ellene. Fontos, hogy az ellenség győztesnek érezze magát, hogy a tíz ujját kinyújtsa, és aztán reménytelenül kátyúba jusson. Ekkor kerül arra sor, hogy túlnyomó erőket koncentráljunk és megsemmisítsük." És Botho Kirsch könyvében ezt állapítja meg: Most van az első alkalma annak, hogy az orosz a maga történelmében olyan ellenféllel találja magát szemben, amely technikailag elmaradt, de ezzel szemben népi erejében háromszorosan túlhaladja a Szovjetet. A forró és poros középázsiai sztyeppéken a szovjet haderő technikai fölénye elenyészik. Itt fordítva áll a helyzet, mint volt a nyugati orosz pusztaságokon. Oda behúzták Napóleont és Hitlert, és megverték őket előretörésük után. De itt a szovjet haderő lesz Napóleon és Hitler helyzetében Kína éppen ezért elképzelhetetlen nagyságú vadászsereget tart fenn, amely darazsakként harcol majd, az atompáncélosokat használhatatlanná teszi. És mindezt megteheti anélkül, hogy nagy, de akár csak megüzent háborút is folytatna Peking Moszkva ellen. Ez az aggodalom kényszeríti már ma is a Szovjetet arra, hogy a legjobb csapatait a keleti határokon tartsa. A nyugati katonai szakértők szerint Moszkva készen áll arra, hogy százötven harci hadosztályt és tizenkétezer harci repülőt vessen be, ha szükséges. Ami a számítások szerint hatmillió emberre tehető katonai erő. De Moszkva szerint ennyire van szükség, hogy Kína ilyesfajta darázsháborúját azonnal el tudja fojtani A kremli tábornokok ezenkívül állandóan viszszatérnek arra a tervre, hogy első csapásra a kínai atomtelepeket kell megsemmisíteni légitámadással Kansu tartományban, — de ezenkívül meg kell semmisíteni a rakéta kísérleti telepeket a Lop—-Nor-tengernél. Fie a törekvés, illetőleg ten' azért hozza mind közelebb a kínai— szovjet összecsapás veszélyét, mert nem hihető, hogy a Kreml be fogja várni, amíg Kína a maga atom ütőerejével felkészül. Valószínűnek tartják, hogy a Szovjetunió, miután a Nyugattal elismerteti és szerződésekben meghatároztatja, a szerződésből kimaradt kínai atomfegyverkezés ellen büntetőháborút fog indítani, amelynek célja: Pekinget megfosztani atomerejétől. Úgy számítják, hogy erre a Szovjetuniónak még három éve van, mert ennyi időre van meg szüksége Pekingnek, hogy atomfegyverzetét kiépítse De diktátorokról van szó és senki sem tudja megmondani, mikor veszti el valamelyik a türelmét. A Szovjet nem tudhatja, mikor csap be Peking a teljes atomfelkészültség előtt. És Peking sem tudhatja, a Szovjetunió mikor érzi úgy, hogy tovább nem várhat .. Botho Kirsch, az utas, aki Kínából hazajövet leírta amit látott és hallott, elmondja, hogy a kínai külügyminisztérium egyik főtisztviselője ezeket mondotta a jövőre vonatkozóan: „Ha a Szovjetunió háborút indít, elveszti. A szovjet gyarmatbirodalmat ma már csak a szuronyok tartják fenn. A tömegek felkelnek. Ha nem lesz háború, a Szovjetunió lassabban hal meg Egyébként gyorsabban!" Irv látta az egyik diktatúra a másikat 1976 végén és 1977 elején. IMPERSONAL Dr. Eszterhás István: Szabad költözködés és a szülőföldhöz való jog * ANDRE AMALRIKOT, az orosz történészt, a szovjet diktatúra kicserélte a chilei kommunista vezetővel és kilökte szabad földre Amalrik munkája, amelynek megtorlásául a diktatúra minden hatalmával rárohant, ezt a kérdést veette fel. ..Életben maradhat-e a Szovjetunió 1981ig?” A kritikus és őszinte tanulmány győrsen elterjedt a Szovjetunió értelmiségi köreiben, sőt a Nyugaton is (a Vasárnap is közölte), és André Amalrikot a szovjet ávó elhurcolta Immár egy évtizedet töltött el börtönben és szibériai száműzetésben. Most Hollandiában telepedett le egy időre. De sokat utazik és figyeli a nyugati világot, hogy a látottakról tájékoztassa a Szovjetunióban működő szabadsághíveket, így tart előadásokat Amerikában is. És a cikkírók megjegyzik, hogy ismét igazolódik a régi orosz mondás: Az áldozatok élesszemű megfigyelők. — És ehhez tegyük hozzá mi, száműzetésünk tanulságával, és hiteles szemtanúk. Amalrik egyik nyilatkozatában megjegyzi, h hogy a Szovjetunióban az ázsiai nemzetiségek látat fordítanak az oroszosításnak és visszatértek nemzeti hagyományaikhoz. Ehhez kell hozzáilleszteni, amit Amalrik felesége — aki követte a száműzetésbe — mondott , igen világosan és érthetően: „Az élet a számvetésben nem könnyű!" Amihez férje ezt tette hozzá: „Azok az értelmiségi felkelők, akik elhagyták a Szovjetuniót, nem igen tudják az iteni viszonyok között feltalálni magukat." Majd még ezt mondja keserűen. ..Az irántam megnyiatkozó érdeklődés addig tart, míg érdekes dolgokat tudok írni...” ★ MINDEZT IGEN RÖVIDEN és drámai tömörséggel Mindszenty József, lelki fejedelmünk így mondotta ki: „Magamra vállalom életemnek talán legnehezebb keresztjét: kész vagyok elhagyni hazámat is, hogy a száműzetésben folytassam az engesztelést egyházamért és népemért!” Hogy milyen igazat mondott, azt láttuk Szolzsenyicin vergődéséből, amikor száműzetésbe kényszerítették De nem ezt mondta a nagy tömi száműzött, akit Augustus császár űzött el Rómából a Fekete-tenger partjára: „Barbaricus hic, ?go, quia non intelleger ulli.” (Barbárnak érzem magam itt, mert nem ért meg senki.) De ezt mondja világosan a mi nyelvünk, amikor azokat a szerencsétlen férfiakat és nőket, akiket a hatalom kiüldöz hazájukból, száműzötteknek, számkivetetteknek nevezi. És a szülőföld, a szülőnép elvesztése rettenti az ázsiai népeket a Szovjetunióban a meguk nemzeti hagyományaiba való megkapaszkodásra A Szovjetunió, mikor a Csekával kezdte, azokat akik szemben álltak vele, vagy akikről fel lehetett tenni, hogy majd szemben állhatnak vele, irgalmatlanul kiirtotta gyilkolással, elhurcolással, kényszermunkatáborral, internálással, és sok millió emberéletről nem tudnak számot adni. Ezt tette Rákosi is, a szovjet katonai hatalom és rendőrök irányításával ott kellett kezdje, ahol Oroszországban kezdték. Ezt a módszert követték legutóbb a diktátort házó elmegyógyintézetek. Ez ennek egyik módszere a száműzetés. A lényeg ugyanaz, mint volt az első lépcsőfokon, amit még úgy hívtak, hogy Cseka: eltüntetni az embert a színről, ahol hallgatnak rá. És kilökni. Akár idegenbe, ahol Ovidius szerint barbárrá válik, mert nem értik, és Mindszenty szerint kereszthordozó lesz, mert vezekelnie kell népéért és ahol Amalrik szerint csak addig érdeklődnek iránta, amíg érdekeseket tud mondani. .. ★ A KREMLIEK szeretnék ezt úgy feltüntetni, hogy, íme, Amalrik szabadon mehet a Nyugatra! A száműzöttek szerint ez nem más, mint a kényszermunkatáborba való hurcolás, illetőleg deportálás, szibériai száműzetés modernebb formában, azaz elnémítás, eltüntetés szülőföldjéről, kitépés szülőnépe közül. Idegenbe vetés, számkivetés és száműzetés Hogy többé ne szólhasson azokhoz, akik közé és ahová való, mert közéjük született. Az ilyen „eredj a fenébe" kivándoroltatást le kell leplezzük, bármilyen modern szovjet repülőgépen is szállítsák közénk az új száműzötteket. És meg kell mondani a magunk részéről is, a régi, életüket szárőkivetésben leélő száműzöttek nevében is, a száműzetés annak, aki szakadatlanul hallja hazájának hívó szavát és szakadatlanul dolgozik hazájáért, szülőnépéért, nem szabaduló kirándulás, idegenben vak csapongás és piknikezés. Hanem komor, életet emésztő szolgálat, amely éppenséggel vágyódással és szenvedéssel tartja fenn minden száműzöttnek a jogát a szülőföldhöz, szülőnépéhez. Ha egyszer elkövetkezik egy jobb kor, amelyben az isteni eredetű természetjog lesz újból a világ jogrendjének az alapja, akkor ki kell mondják, hogy a szabad mozgás jogához hozzá tartozik a szülőföldhöz és a szülőnéphez való jog. És amint a szabad költözködés jogát nem lehet megtagadni senkitől sem, ugyanúgy nem lehet senkitől elvenni azt a jogát, hogy szülőföldjén éljen vagy ott fejezze be életét, tehát oda bármikor visszatérhessen. A két jog egy egység és a fél jog nem jog, hanem parancs. ★ A JOBBÁGYNAK AZT A JOGÁT, hogy a hatalom birtokáról elköltözhessen, mi magyarok már korán elkezdtük, ha erről a műveit Nyugat sokszor nem is tud. Már az ezerkétszázas évek végén az egész jobbágyság Magyarországon él(Folytatása a második oldalon.) ÚJ ÉV REMÉNYE ÍRTA: FT. SZÉPE LÁSZLÓ Amikor tavaly szilveszter estén János találkozott baradtjdal a Bökd és a 116-os sarkán, a szokásos boldog új évvel köszöntötte el. De boralja fent volt rózsás hangulatban és kéz legyintve így buggyant ki :* Ugyan, hagyd el ezt a bolondságot! Milyen boldog új évet várhatunk ? Talán a drágaság csökkenését? A jobb munkalehetőségeket? Talán azt, hogy naplemente után is lehet az utcán biztonságban járni? Hogy a Bakdj megint kedves utca lesz? Hogy a politikusaink észhez térnek? Hogy az orosz kivonul otthonról? Vagy milyen boldogságot várhatunk az új évtől? János nem mert ellenkezni, mert ő is valami ilyen hangulatot érzett magában. De mégis jól esett neki, ha emlegetheti az új évet. Miért is találta ki az ember az új évet, az évfordulókat és születésnapokat? Hiszen, a valóságban idő és új év nincs, csak az események egymásutáni. Miért csinálunk mégis határnapokat, új éveket? Az egyik bölcselkedő így felelt erre: Azért, hogy újra kezdhessük! — Bölcs mondás. Az emberi természetünkben van, hogy szeretünk mindig újra kezdeni. Ha valamit elhibáztunk, szeretjük újból és jobban csinálni. Ha valami jól sikerült, szeretnénk újra ismételni, újra élvezni. Még a szilveszterkor elázott Ferenc is ezzel a természetes ösztönünkkel védekezett egyszer. Amikor látták, hogy szokatlanul sokat iszik, megkérdezték, miért teszi? Erre ő így felelt, hogy legyen alkalmam és okom, hogy az új évre jó feltételeket tegyek magamnak Az új évtől, évfordulótól mindig valamit várunk. Valami jobbat, valami szebbet. S annak ellenére,, hogy majdnem mindig csalódunk álmainkban, mégis számon tartjuk az új évet, évfordulót és titokban mégis reménykedünk. S ebben van az élet érdekessége és szépsége. -s Szeretnünk kell a jövőről szépet álmodni! Kell, hogy legyenek álmaink, terveink. Aki már nem tervez, nem akar, az már kihülőben van. Pedig a Teremtő nem a lemondására adta az életet nekünk. Azt akarta, hogy mindig előbbre jussunk, tökéletesedjünk. Ezért mondja egy szent: Ragaszkodj nemes terveidhez, álmaidhoz, amennyire lehet Életed utolsó éveiben se add fel őket, így teszed magad méltóvá a következő lépcsőfokra, a tökéletesebb emberre. De vegyük szemre józanul, hogy van-e értelme annak, hogy a balsorsban, a szaporodó bajok között is újra kezdjünk, újra reméljünk? — Ha reménykedésünk csak puszta álmodozás és saját magunk áltatása, akkor rind sok értelme. De, tulajdonképpen mit akarunk remélni? Mert ezen múlik minden. Azt reméljük, hogy az új évben az élet teljesen simán fog menni? Hogy soha nem lesz akadály, kellemetlenség? Hogy soha nem ér betegség?• Igen, bizonyos mértékig remélhetjük mindezeket a kioltsúgókat is, de hozzá kell tennünk a reményhez, hogy ha mégis lesznek bajok, betegségek, akkor lesz annyi erőnk, hogy megbirkózunk \velü\ Meri a lényeg. — Valamelyik szép imában olvashatjuk. Uram, nem azt kérem, hogy távolíts el minden követ az utamból, hanem, hogy adj erőt azokon is átmérném. Nem azt kérem, hogy minden kellemetlenségtől megments, — hanem azt, hogy minden kellemetlenség elviseléséhez adj elég erőt .. Azt reméljük az új évtől, hogy a drágaság megszűnjön, hogy az adósságoktól megszabaduljunk? — Igen, remélhetjük ezt is, de hozzátéve azt, hogy amennyiben a gazdasági helyzet még rosszabb lesz, legyen erőnk lemondani a fölösleges dolgokról. Azt reméljük, hogy politikusaink észre térjenek az új évben, bár nem sok jel mutat rá? — Igen, remélhetjük, de a mi részünkről is mindent meg kell tennünk, hogy megnyíljon a szemük! Azt reméljük, hogy hazánk felszabaduljon — bár a Nyugat még jobban elad a Keletnek? — Igen, remélhetjük, de tudnunk kell, hogy ez a remény is csak úgy ér valamit, ha munkánkkal, verejtékünkkel, tíz körmünkkel mindenütt és minden percben küzdünk a haza felszabadulásáért. Van az új évnek reménye? Minden új évnek lehet reménye, ha józanul remélünk és ezért a reményén megküzdünk. — Maga a remény azért fontos, mert ez az első lépés a telkünkben, hogy akarjunk, tegyünk valamit. — Ezért kell a remény! Ha már reményünk sincs, akkor előre lemondtunk mindenről, saját magunkról is. Olyanok vagyunk, mint az élő halottak vagy a halódó élők. Az új év reményének a legmélyebb, legfontosabb lényege aztán az, hogy ha minden igyekezetünk ellenére is, minden rosszabbul megy, ha mindenben és mindenkiben csalódunk, ha felszabadulás, béke helyett további összeomlások, világkatasztrófák jönnének, akkor abban remélünk, sőt hiszünk is, hogy végeredményben majd Isten dönti el a világ sorsát s a magunkét is. És ebben a reményben nem csalódunk. Reményt a jövőhöz! — és szebb magyar új évet! Mindszenty emlékmise ünnepi szentmisén vett részt az amerikai főváros magyarsága, a washingtoni ferences barátok szentföldi kolostorának templomában. A misét Mindszenty József bíboros emlékének szentelték és azt Philip M. Han, nan New Orleans-i érsek mutatta be. Thomas W. Lyons és három magyar atya: dr. Irányi László, Mészáros Gyula és Zalotay József koncelebrálásával. A szentbeszédet Hannan érsek mondta és abban megemlékezett az ötvenhatos magyar szabadságharcról éppen úgy, mint a magyar szentekről, külön is Szent Erzsébetről és Kapisztrán Szent Jánosról, akiknek ünnepeit októberben, illetve novemberben tartja az egyház. Hosszan beszélt Mindszenty József önfeláldozó életéről és példaként állította a hívek elé. Felhívta a figyelmet a templomban létesített Mindszenty emlékszekrényre, melyben az elhúnyt miseruhája, püspöksüvege és még néhány használati tárgya nyert elhelyezést. .