Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)
1980-05-25 / 21. szám
3. oldal I Erdélyért! Tiltakozzunk! Cselekedjünk! (Folytatás az 1. oldalról) A fent idézett jelentésért azonban nemcsak Washingtont, de Budapestet is el kell marasztalnunk. Ugyanis többen hiszik, hogy a Kádárrezsim, ha nyilvánosan nem is, de a diplomácia mellékútjain ténykedik az erdélyi magyarságért. Ha ez így lenne, akkor a Kádár-követek, buzgó ügynökök, kereskedelmi és kulturális utazók megutálták volna a módját, hogy az erdélyi magyarság sérelmeit Washingtonba eljuttassák, és ez esetben a fent idézett jelentés nem született volna meg. Nem könnyű szívvel, de tudomásul kell vennünk, hogy — jelenleg — az erdélyi magyarság sorsa Budapestet nem érdekli, Washington pedig egy látszatnak feláldozza Marad az emigrációs magyarság, ahol — szerencsére — az erdélyi magyarság többségében jó képviselőket kapott. Továbbá az alábbiakat ajánlom megfontolásra. Ha beadványt készítünk, az mindig hitelt érdemlő tényeket tartalmazzon, és hagyjuk ki a romantikus szemléletet, amely ünnepélyeken hasznos és lelkesítő, de nemzetközi fórumokon hatástalan, sőt, inkább kárt okoz. Lényeges tudni, hogy egyes külügyi szervek dolgoznak-e a magyarságot érintő ügyön, és oda időben jó anyagot kell eljuttatni. Igen ám, de hogyan lehet ezt időben megtudni? Csakis, ha Washingtonban újra lesz a magyar ügynek egy rátermett lobbyzója, aki kifürkészi, hogy hol mi készül. Évekkel ezelőtt volt Washingtonban egy tehetséges, művelt magyar lobbyzó — kicsit huncut, de hát minden lobbyzó huncut —, akit a szürkék kifúrtak. Ha az illető ma is működne, azt hiszem, az idézett jelentés nem látott volna napvilágot. Továbbá Washingtonban olyan magyart kell megbízni, akinek tiszta közéleti múltja, Amerikában elért eredményei, felkészültsége személyének súlyt ad, és rajta keresztül a magyar ügynek is. A magyar kérdés nem felszínes reprezentálést („az elnökkel reggeliztem", „az elnök kezet fogott velem"), hanem a magyar ügy eredményes, szívós intézését igényli. Az első világháború után úgy a csehek, mint a lengyelek az emigrációban érték el országuk megalapítását, illetve függetlenségét. A világ eseményei mozgásban vannak. A Szovjetunió sem fogja világhatalmát örökké tartani, és amint a Kreml falai megremegnek, a vasfüggöny lehullik, és Európa egy része újjárendeződik. Ebbe Washingtonnak lényeges beleszólása lesz. És vajon kikre fognak hallgatni? Románokra? Csehekre? Magyarokra? Akiknek nagyobb súlyuk és tekintélyük van. Az első világháború után az Osztrák—Magyar Monarchia súlyos hibáiért, a második után a vesztes oldalon állásért, igazságtalanul, súlyos árakat fizettünk. Ma a magyar forradalom egyedülálló történelmi értéke Washingtonban még nem értékesített váltó. Ez olyan tény, amivel a vasfüggöny mögött egyetlen nemzet sem rendelkezik. A váltó beváltásra vár! De hogy beváltják-e, azon is múlik, hogy kiknek a kezében van és lesz! A Vasárnap kiadásában jelent meg Nyírő Józsefnek, Erdély nagy írójának utolsó regénye az IMF. AZ EMBEREK! Voltaképpen nem is regény ez a munka, hanem élmény beszámoló. A szerző egyes szám első személyben mondja el menekülésének történetét. Mint sok százezer kortársa, ő is szenvedések, megpróbáltatások között, éhezve, lázvva menekítette nyugatra puszta életét. A németországi menekülttáborokban hányódó, kegyelemkenyéren tengődő magyarok — csendőrök, orvosok, katonák, papok, ügyvédek — életét mutatja be. (Így, ahogy volt: dermesztő őszinteséggel, a mindent megélt ember hűvös togyilagosságával. Nyírő József: ÍME. AZ EMBEREK című műve kapható a Vasárnap könyvosztályán: 1739. Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Ara kemény kötésben 12,00, fűzve 8,00 dollár, plusz hatvan cent portó. KATOUKCS MAO KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Európai lapszemle Első témánk: az orosz gazdasági élet nehézségei. A TAGESSPIEGEL című nyugat-berlini lap ezeket írja: A Szovjetunióban az ipar növekedés mértéke évről évre kisebbedül. Ezt a tényt egy Münchenben tartott tudományos konferencia szögezte le, mégpedig a keleti kérdésekkel foglalkozó tudósok szimpóziája. A csökkenés oka mindenekelőtt a Szovjetunió munkaerő-potenciájának a hanyatlása Ennek következtében az ipar növekedés most már évenként csak 0,5 vagy 0,8 tized A 80-as évek második felében pedig még ennyi sem lesz. Ahhoz, hogy ezen változtassanak, az ipar nagyszabású modernizálására, az üzemek racionalizálására és igen nagy arányú tőkebefektetésre lenne szükség. Ebből azonban jóformán semmi sem áll rendelkezésre. Ily módon — a szakértők szerint — az évi növekedés a 80-as évek első felében visszaesik körülbelül 2 százalékra, a 80-as évek második felében pedig elénk a nullát. Szükség volna — folytatja a Tagesspiegel — a munka termelékenységének a fokozása, mégpedig újabb tőke igénybevétele nélkül. Ez persze bizonyos intézkedéseket igényelne, és kérdéses, a szovjet gazdaság képes-e ezek megtételére? Így például elengedhetetlenül fontos volna, hogy számos üzemben leépítsék a semmiképpen sem racionális munkaerőtartalékokat. Miből áll ez a tartalék? Többnyire tanulatlan munkások hadából, akiket csak azért vesznek fel, hogy rendelkezésre álljanak, amikor különleges feladatokat kell végrehajtani, például segédkezni a termelés betakarításánál. A Szovjetunióban ilyesmire mindig szükség van, és hogy ilyen esetekben ne szakmunkásokat kelljen kivezényelni, tartalékolják a tanulatlan munkásokat. Ezen kellene változtatni, ehhez azonban szükség lenne egy ma még hiányzó tervmechanizmusra, amely a rejtett munkaerőtartalékokat felszabadítaná. A Tagesspiegel ezután a szovjet mezőgazdaságra vet egy pillantást. A szovjet mezőgazdaság a rendszer jelenlegi legsúlyosabb gondja. Már az amerikai gabonabojkott előtt is nehéz volt a helyzet, stagnált a hús- és zsírfogyasztás, mert az állatok számára nincs elegendő takarmány. Ha az amerikai gabonaszállítási tilalom hosszabb ideig tart, akkor az elkövetkezendő években a Szovjetuniónak fokozott erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdaság megjavítására. Erre azonban csak korlátozott mértékben van lehetősége, sok esetben pedig egyáltalán semmi lehetősége nincs. A Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés lényegesen alacsonyabb rendű, mint például Nyugat-Európában. A Szovjetunióban hektáronként csak a felét termelik annak, mint amit az európai Közös Piac országaiban. A müncheni SÜDDEUTSCHE ZEITUNG a keletnémet kommunista állam különböző pro-pagandakampányairól számol be. Heck célja, hogy a lakosságot hulladékanyag gyűjtésére serkentsék, afféle „gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded" jelszavaktól hangos az ország. Megalakult például a „rozsdavas ifjúági brigád", és ehhez hasonló csoportok, az üzemeket is felszólítják, hogy takarékoskodjanak. A lakosság azonban nem nagyon töri magát, már csak azért is, mert ha történetesen mégis összeszedne valami hulladékanyagot, nem tudja elszállítani. Ezenkívül úgyis olyan tervi hajsza folyik, hogy az embereknek nincs kedvük magánidejükben még a szemétben turkálni — derül ki a Süddeutsche Zeitung cikkéből. Nemzetközi lapszemlénk következő, utolsó témája: az amerikai külpolitika, különös tekintettel az afganisztáni szovjet invázióra. A tekintélyes osztrák napilap, a bécsi DIE PRESSE munkatársa, Smdvai Pál nemrégiben végigjárta az amerikai külpolitikát alakító fórumokat, illetve műhelyeket, felkeresett több hangadó személyiséget. Azt vizsgálta, hogy az afganisztáni szovjet agresszió mennyit ártott az úgynevezett enyhülési politikának. Megállapította, hogy az amerikai külpolitika tudós tervezői két táborra szakadtak, főleg a következmények megítélését illetően. Van azonban néhány kérdés, amelyben nagyjából minden szemlélő egyetért. A cikkíró ezeket mondja: Először: úgy látják, hogy a helyzet rendkívül veszélyes, mert amit a Szovjetunió ma megtett Afganisztánban, azt holnap megteheti máshol. Másodszor: az amerikai külpolitikusok egyetértenek abban, hogy Moszkva felé erélyt kell mutatni; semmi sem volna veszedelmesebb, mintha Moszkva azt hinné, hogy bármit tehet, és mindent büntetlenül. Harmadszor: egyöntetűen úgy ítélik meg az Egyesült Államokban, hogy a Szovjetunió az afganisztáni invázió előkészítése alatt és után is több ponton elszámította magát. Nem volt elkészülve például az afgánok nagyobb ellenállására, nem számított az általa létrehozott bábkormány gyengeségére, és figyelmen kívül hagyta az iszlám világ és a Nyugat reakcióját. Végül abban is egyetértenek a máskülönben ellentétes felfogású amerikaiak, hogy szó sincs arról, mintha az afganisztáni szovjet agreszsziót a szovjet Politbüróban valamely kisebbség, vagy éppen Brezsnyev ellenezte volna. A szovjet külpolitika stratégiáját és taktikáját továbbra is Brezsnyev határozza meg, olyan be-' folyásos személyekkel együtt, mint Szuszlov és Kvilenko, vagy Gromiko külügyminiszter. Mindebből tehát azonosan látják a helyzetet az amerikai külpolitikai szakértők. Élesen különböznek azonban a teendők és a következmények megítélésében. Az egyik iskola, amely magát a pragmatikus iskolának nevezi, súlyos következményektől tart. Ennek az irányzatnak az egyik kiemelkedő személyisége jelenleg Norman Podhoretz, aki a COMMENTARY című folyóiratban fejtette ki a hozzá hasonlóak felfogását. Szerinte a teheráni túszszedéssel az amerikai külpolitika egyik korszaka véget ért, néhány hónap múlva pedig, a Szovjetunió afganisztáni bevonulásával az amerikai külpolitika új korszaka kezdődött. Ennek az új korszaknak a veszélye Amerika finnlandizálása. Ez a politikai kifejezés a nemzetközi irodalomban Finnország helyzetére vonatkozik, nem a finn nép magatartására, hanem arra a szovjet szándékra, amely Finnország teljes szuverenitását nem engedi érvényesülni, amely azt akarja, hogy Finnországot többé-kevésbé markában tartsa. A Die Presse cikkírója szerint Podhoretz köréhez tartozik Rostow volt államtitkár, valamint Paul Nitze volt honvédelmi miniszterhelyettes. Ez a kör év és figyelmeztet, hogy a kelet-nyugati erőviszonyok már Afganisztán előtt felborultak a Nyugat rovására. A továbbiakban a Die Presse cikkírója a következőkre mutat reá: Podhoretz és a vele egy nézeten levők úgy látják, elengedhetetlenül fontos a Szovjetunióval szemben az újabb úgynevezett elrekeszelési politika, sőt, a szovjet törekvésekkel szembe kell állítani egyfajta nyugati ellenstratégiát. Hozzáteszik még: nincs kizárva, hogy máris késő. Sürgetik a könnyen mozgó amerikai interkontinentális rakétarendszer kifejlesztését, és egyikük maró iróniával fejti ki, hogy az amerikaiak évenként 3 milliárd dollárt költenek a rock- és popzene hanglemezeinek a megvételére, majdnem annyit, mint amennyibe ilyen rakétarendszerek felállítása kerül. A bécsi Die Presse cikke tájékoztat arról is, hogy az amerikai külpolitika irányítói, amíg egyfelől keményebb magatartást kívánnak tanúsítani a Szovjetunióval szemben, differenciáltabban óhajtanak eljárni a kelet-európai kommunista államok esetében. Így például az amerikai gabonaszállítási tilalmat a Szovjetunióra korlátozzák, nem akarják kiterjeszteni a többi kommunista országra. Magyarországgal kapcsolatban megjegyzi a cikk: Amerikában sajnálják, hogy Magyarország Moszkva egy intésére lemondta egy magyar parlamenti küldöttség amerikai látogatását, és a magyar külügyminiszter Bonnban esedékes szereplését is. Csehszlovákiával az a helyzet, hogy már tervezték a második világháború óta amerikai őrizetben levő cseh arany visszaadását, de erre nem kerülhetett sor, mert a cseh rezsim brutálisan lépett fel a polgárjogi mozgalommal szemben. Romániával kapcsolatban azt írja a lap: Amerika respektálja Bukarest „független külpolitikáját", aggodalommal látja szigorú belpolitikáját, például az emberi jogok és a kisebbségek ügyének kérdésében Befejezésül az amerikai külpolitika egyik érdekes perspektívájáról szólva a cikk ezt mondja: Ha nem Carter lesz a következő elnök, a kormány legtöbb keleti szakértője elveszti állását, de ha Carter lesz, akkor is az új külügyminiszternek új kelet-európai szakértőkre lesz szüksége. Lengyel egyházi sikerek (Folytatás az 1. oldalról) ből. Az erre vonatkozó rendeletet 15 évvel ezelőtt hozták, amikor az állam és az Egyház viszonya rendkívül feszült volt. A rendeletet most megszüntették. Egy harmadik kedvező intézkedés lehetővé teszi, hogy külföldi papok előnyösebb feltételek mellett látogathassanak el Lengyelországba. Eddig ugyanis az iyen látogatásokat, legalábbis részben akadályozta az a követelmény, hogy a külföldi látogató mindennap legkevesebb 15 dollárt köteles volt elkölteni. Ez általában minden turistára érvényes. A pénzügyminiszter most a külföldi papok esetében új, tehermentesítő szabályzatot adott ki. Különösen fontos ez a szomszédos kommunista államok papsága számára, de természetesen nyugati papok szempontjából is, így különösebb anyagi megterhelés nélkül élvezhetik a lengyel Egyház, érsekségek, püspökségek, kolostorok vagy plébániák vendégszeretetét. Végül említésre méltó a lengyel kommunista hatóságok egy negyedik engedménye, amely a sajtószabadság szempontjából fontos. Rómában ugyanis nemrégiben létrehozták a vatikáni félhivatalos Osservatore Romano lengyel kiadását. A varsói kormány most megengedte e lengyel nyelvű vatikáni lap hatezer példányának repülőgépen történő beszállítását. A lengyel sajtóorgánum havonként jelenik meg, és mint a püspöki kar szóvivője közölte, a kormány nem korlátozza a példányszámot, annyi példányban hozható be, amennyiben csak akarják. Csonka Emil 1940. május 25. A másik oldal, avagy törés a gyermekben Anyák, apák napján többet gondolunk a szülői szeretetre, gondjainkra és manapság több bánatunkra. A mostani nagyobb hasadékot a szülő és a gyermek között mi többnyire a mi idősebb szempontunkból nézzük és bíráljuk. Pedig ez csak az egyik oldal. Van az éremnek másik oldala is. Az ok a gyermek szempontjából. Bár a mi idősebb korosztályunk már mi van gyermekeinek forrongó időszakán, de visszatekintve a múltra, feleletet találhat arra, miért lett néhány gyermekünkből teljesen más valaki, mint aminek mi reméltük. És még eleven példákat láthatunk az unokáinkban, s talán még hasznos tanácsot adhatunk a szülőknek. A hasadás többnyire apróságokkal kezdődik el... A tizenéves Jánoska egyik nap hazajön az iskolából, és lelkendezve újságolja, hogy beválasztották a futballcsapatba — az itteni divatos futballba, amelyben kézzel viszik a labdát, sokat veszekszenek, és csak ritkán rúgják. János apja a hírre lekicsinylően, szinte undorral jegyzi meg: No, ez is sport? Látnád csak az igazi futballt (soccer), amit mi játszottunk! Ez a tietek csak durva, esztelen rohangálás .. . Jánoskában megtörténik az első lelki törés ilyen kicsinység miatt. Mert az apa nem a gyermeke szemszögéből nézi a világot, hanem csak az ő elképzelése, megszokottsága szerint. S így történt ez a ruházat, hajviselet, zene, szórakozás, illemszabályok és politika miatt. Mindig több és több törés, amit a gyermek nem tudott megérteni, mert apa nem ért rá megmagyarázni, s türelme sem volt hozzá. Többnyire csak röviden, ridegen, sőt, talán durván letorkolta a másik véleményt. Ezért aztán Jánoskából idegen, ellenkező lázadó lett Később a legtöbbje megint rendbe jött, men megtanulta apa szemszögéből is látni a dolgokat, s így megértő lett, de közben sok törésen ment át, s ez sebet hagyott. Minderre nem került volna sor, ha apa is mindjárt kezdetben próbált volna belehelyezkedni fia helyzetébe, aki gyermekésszel belekerült két különböző világ ütközőjébe. Ezért kell nekünk, idősebbeknek, szülőknek, nagyszülőknek a másik oldalt, a gyermek helyzetét is figyelembe vennünk, és a felmerülő hibákat megértéssel, türelemmel és szeretettel javítgatnunk. Nagy hasadást, lelki törést okozhat aztán gyermekeinkben különösen az, amikor m magunk vagyunk hibásak akár hitbeli, vallási vagy erkölcsi téren. Egy-egy erkölcsi kisiklás, akár apa, akár anya részéről nemcsak törést, de lelki tragédiát okozhat a gyermekben, s ez elkísérheti őt egész életén át. Nagyon helyesen írja egy nagymama Kaliforniából: Kezdetben sokat veszekedtem unokámmal, sőt, haragosan szidalmaztam is, amikor bekapcsolta sikongó rockzenéjét a gramafonon, vagy felvette rongyos nadrágját. Aztán rájöttem arra, hogy szegény gyerek ilyennek a hatása alatt van az iskolában, az utcán és barátai között Miért szidom, amikor nem is tudhatja, hogy van ennél szebb is? Kezdtem őt megérteni, és elkezdtem őt nevelni lassan, finoman. S ma már értékeli és szereti a szép zenét is, és megtanult ízlésesen öltözködni. Mert ha a kínaiak itt Amerikában is meg tudnak maradni a családban úriemberek, szülőtisztelők, tisztán öltözködők, és pl. a New York-i zsidó családok gyermekei foglalják el a klasszikus koncertek ülőhelyeinek 40—50 százalékát, hát miért ne tudnánk mi magyarok is értékes, nemes fiatalságot fölnevelni, a divat ellenére is?..." S ezt írja világosan Kulcsárné Árvay Judit is: Amikor a gyermek eléri azt a kort, amikor meglátja a szülő hibáit, és emiatt vita támad, ez nem an-nyira a szülő tragédiája és fájdalma, hanem a gyermeké. Mert amikor rájön arra, hogy szülője nem olyan tökéletes, aminek ő hitte, akkor szinte egy világ omlik össze benne, és meginog a talaj alatta. Mert a szülő, mint a tökéletesebb valaki, jelentette neki a biztonságot, menedéket. Ha ez a tökéletes kép a szülőről összeomlik, a gyermek elveszti biztonságérzetét, és lelki tragédián megy át . Családi életünknek ezek a keresztjei a legfájdalmasabbak. Fájó kereszt nekünk, amikor mást kapunk a gyermekünktől, mint amit reméltünk, és fájó seb ez a gyermek lelkében, amikor meg nem értést kap a szülőktől, és csalódnia kell annak erkölcsi értékében. S ha a családi szentély sebeihez még hozzájárulnak a kinti, társadalmi, munkahelyi és politikai gondok is, akkor mindnyájan úgy érezhettünk, mint ahogy Árva& Judit mondja el ,.Az élet keresztfáján" cúnti versében: Megfulladok .. Hiába is nyitnátok száz ablakot, _ • ' • Az élet súlya nehezed* ram, — * , Nem birdt)- tovább! ! ! « ; Amerre csak nézek A pusztulás réme vigyorog (elém. * Politika. »Kő-hazugságok és érdek. * - -Már megszokott tények. Családok- széthullanak Mert hitében megingott minden tagja ,és nincs földi erő, amely összetartja, Hát, igy halad tovább. De merre és meddig? Senki sem tudja! — óh. Jézusom, tégy egy új csodát! ■*„ Te, ki Egy igazért meghagytad volna Szodomát. — Tekints most reánk! Lásd: szülő gyermeket. Gyermek szülőt elhagy ... óh. Atyám, vedd el e keserű poharat S fogd szorosan kezünk! Maradj velünk, óh, kérlek. Töröld el agyamból e kínzó képet. Emeld ki a sárból fetrengő néped! Uram! Irgalmazz nekünk! Dr. Szépe László dr.