Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-10-18 / 39. szám
1987. október 18. Filippi István: A FEKETE BÁRÁNY A jobb sorsra érdemes „Nyugati Magyarság" (júliusaugusztusi számában) „Kenyértörés” címmel közli Bárány János „vitaindító” cikkét. Nehéz feladat erre válaszolni! Kikkel akar Bárány vitatkozni, akinek egyéni tragédiája az, hogy humoros szatírának is megfelelő „politikai fejtegetéseit" csak ő veszi komolyan. Tökéleteset alkotott, hiszen nagyon nehéz két ír papírt úgy teleírni, hogy annak egyetlen szava se legyen igaz. Mi az, hogy „kenyértörés"! „Tudathasadás" jobb volna! Már az első bekezdés is arra vall: „A demokrácia szükségszerűségének felismerése — otthon — gazdasági kényszer. Itt nem lehet más, mint a lelkiismeret zsenialitása." A „gazdasági szükségességből” felismert, de meg nem valósított, csak propaganda eszköznek használt demokráciát errefelé csalásnak nevezik. Itt viszont szabadon élünk, azért írhatunk hallgatásra ítélt nemzetünk nevében. Ez nem „a lelkiismeret zsenialitása", hanem kötelesség. Jönnek még vadabb elmefuttatások is: „A magyar emigráció egy része, amely a valóságot átmeneti állapotnak tételezte, s ezzel mintegy kizárta önmagát a cselekvésből, politikai szerepéről lemondott." Bizony, átmeneti állapot a kommunizmus „valósága", hiszen et évenként változik. Még jó, hogy nem hallgattunk annak idején sem Bárány Jánosra, aki betartva a sorrendet, Hruscsovot, Brezsnyevet és Csernyenkót egymás után tiszteletreméltó államférfiaknak tartotta és már 1984- ben így ostorozta az emigrációt: „ Vajon segítség-e nekik — vagy nekünk — az olyan magatartás, amely okos és higgadt elemzés helyett a rendszer prominens képviselőjét, egyszerűen politikai aszfaltbetyárnak nevezi, vagy egy politikai és katonai nagyhatalom első emberét letahózza." Most Gorbacsov elvtárs az említett „politikai és katonai nagyhatalom" első embere, aki szintén „letahózza" dicső elődjeit. Ki mondta azt a „kenyértörő” Báránynak, hogy az emigráció lemondott politikai szerepéről? Úgy gondolja ez a fogadatlan prókátor, hogy politika alatt kizárólag a világkommunizmus terjesztését kell érteni? Aki erre nem hajlandó, az mind-mind jobboldali? Elmegyógyászati fogalom a külföldre menekült és politikai menedékjogot kikönyörgött „Kádárhű baloldali emigráns”, aki otthoni karrierjét feladva inkább a kapitalizmus keserű kenyerét eszi. Most jön a moszkvai zsebszótár egyik közkedvelt kifejezése: „Jobboldali programot hirdetőket sem a hivatalos, sem a nem hivatalos Magyarország nem tart tárgyalóképesnek, ezért a jobboldalinak a maga életben tartására egyetlen esélye maradt: a hidegháború." Vérfagyasztó! Ezek szerint hidegháborút folytatunk mi, kis létszámú „jobboldali emigránsok” a „józan baloldali emigráció" hatalmas tömegétől elszigetelve. Mi lesz velünk? A „hivatalos Magyarország pedig eleve nem tud mit kezdeni ellenfélből magát ellenséggé kikiáltó csoportokkal. ” Még egyszer megnézem a cikk elejét. Talán nemzetközi futtbalmérkőzésről óhajt társalogni a „Kossuth-díj" után sóvárgó szerző? Bárány János minden kétséget kizárva politizálni szeretne, ha értene ahhoz! Még jó, hogy a hivatalos hatóságok nem tudnak velünk mit kezdeni! Nem vette még észre a szerző, hogy Amerika és Európa összes szabad országaiban a kommunisták elenyészően csekély szavazatot kapnak? Tehát mégsem vagyunk olyannyira elszigetelve, hogy Kádárék támogatására szorulnánk. Most jön a régen várt ajánlat: „Mindez mutatja, hogy a magyar kommunista vezetésben több a demokratikus momentum, mint a jobboldali emigrációban, függetlenül attól, hogy mind az Anyanyelvi Konferencia, mind a Magyarok Világszövetsége mögött politikai-taktikai elképzelések húzódnak meg. Senki sem képzelheti, hogy a magyar kormány nyitása mentes ilyen elképzelésektől, de az sem kétséges, hogy ezzel a magyar emigráció cselekvési határai is kitágulnak. Az így keletkezett légüres térbe a honi politika természetesen nem a jobboldal reprezentánsait kívánja beszippantani, hanem a demokratikus érzelmű nyugati magyarság olyan képviselőit, akikkel tárgyalni tud. ” Természetesen kitárulnak a cselekvési határok! Az „imperialista" országokban elhelyezett „követségi őrtornyok" irányításával lehet majd terjeszteni az otthoni „munkásparadicsom” gyönyöreit. Ennek fejében kiemelt fogadtatásra lehet majd számítani Budapesten, mondjuk a Hilton hotelben és szemközt lehet röhögni az ország lakosságának elképzelhetetlen nyomorban szenvedő egyötöd részét. Az így keletkezett „légüres teret" betöltő elvtársakat minden szabad kultúrállamban kémeknek, legjobb esetben hírszerző ügynököknek nevezik. Nyugat-Németország büntető törvénykönyvének 98—99 paragrafusa például 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a nyugati magyarság olyan képviselőit, akikkel a szovjetkommunista politikusok „tárgyalni tudnak". Hivatásos diplomaták, kormányuk nevében persze köthetnek kompromisszumokat, de ők fölesküdtek államuk alkotmányának védelmére, hazaszaladgáló „politikus pojácák" viszont nem! Miért „jobboldaliak” a nemzeti emigráció képviselői? Ezt is megmagyarázza az erősen keleti „Nyugati Magyarság" mesterdalnoka: „A jobboldal egyéni sérelmekből szőtt ideológiája a magyar társadalomban végbement változások követésére alkalmatlan, maximalizált követelései pedig eleve egy fegyveres felkelésre spekulálnak:szovjet csapatok kivonulása; többpártrendszer: a Szovjetunió térítse meg a Magyarországnak okozott károkat, stb. értelemszerűen olyan program, ami azt mutatja, hogy a kivárás taktikája valójában egy magyar nemzeti katasztrófára való várakozás." Itt meg kell említeni, hogy az „elrettentő példaként" felsorolt követelések nem fegyveres felkelésre spekulálnak, hanem az összes résztvevő felek által Helsinkiben aláírt szerződés pontjaira. Mifajta kreatúra lehet az a szerencsétlen ember, aki számára magyar nemzeti katasztrófa az, ha a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot?! Bárány János az 1975-ös évek táján tűnt fel néhány verssel az otthoni irodalom perifériáján, majd felvételét kérte a Fiatal írók József Attila körébe, de leszavazták. Ezek után belépett az írószövetség Kommunista Ifjúsági Szervezetébe (KISZ), de ott sem ért el nagyobb sikereket. 1982-ben csodálatos körülmények között Svájcba érkezett, ahol politikai menedéket kért, de nem kapott. Vajon mivel indokolhatta meg lépését a svájci rendőrség előtt? Eredménytelen vállalkozása után lógó orral hazatért, majd félév múlva Amerikában tűnt fel és a SZIVÁRVÁNY nevű irodalmi folyóiratnál folytatta földi pályafutását Chicagóban. Ebből a korszakból maradt fenn egy verse az utókor számára: „gyönyörű mászóka a szív ha játszhatsz, a választás pedig látszat, már nem tudom visszavonni, talán szédülöm a halált, másként félünk mi is, s mert nőni kell — ma mélyebb a bóvli is." Poétánk három évig nőtt lefelé, mert ma már olyan mély a bóvli, hogy kútásó legyen a talpán, aki utoléri. Hamarosan kirúgták Chicagóból is, de nem csüggedt, hanem Kaliforniába utazott, ahol megalapította „A másik" című nagyreményű lapot, viszont ehhez kellett volna , ,másik” közönség, amelyik előfizetné azt. Most mint a „Nyugati Magyarság" munkatársa igyekszik bomlasztani az emigrációt. Bennem derültséget keltett az alábbi jópofa bemondásával: „A rákosizmus és a fasizmus egypetéjű ikrek. Történelmi utóharcukat nem egymással, hanem a demokráciával vívják. ” Igen ám, de Rákosi Mátyás is marxista-leninista volt, kezdetben dédelgetett, majd csúfosan megveretett politikai fiacskájával, Kádár Jánossal együtt. Bárány szeretne valahol végre gyökeret ereszteni, ezért agyonhízelgi jelenlegi szerkesztőjét, aki „legfőbb feladatának tartja, hogy demokráciaellenes tendenciákat kritizáljon, függetlenül attól, hogy azok melyik oldalon jelentkeznek". Gorbacsov legújabb alattvalói természetesen demokraták a javából. „Ebből — és nem másból — következett, hogy az otthoni reformok hívei és az itteni demokraták kapcsolatfelvétele elkerülhetetlen történelmi kényszerré vált. A Magyarok Világszövetségének nyitása, vagy maga az Anyanyelvi Konferencia tehát nem oka, hanem ennek a szükségszerűségnek a terméke, éppúgy, mint a Magyar Baráti Közösség, ITTOTT, vagy a Nyugati Magyarság. " Csupa öröm az élet! örülnek Budapesten és örül a szerkesztőség is, hiszen az útlevél biztos és egy-két kupica potya barackpálinka is várható a Mátyás pincében. Rendkívül megnyugtató, hogy ismerik mellékneveiket az emigrációt fúró „szakmunkások”. Ennek bizonyítéka az alábbi befejező szakasz: „Az idő megérett, hogy ez a demokratikus érzelmű, ,hasznos idiótának', ,hazaárulónak', ,vörös kémnek', miegyébnek bélyegzett és állandó defenzívában lévő sokaság olyan súlylyal legyen az emigrációban és szervezeteiben, amelyet a magyarság jobboldali sajtótól megfélemlített, de mégiscsak demokratikus döntő többsége] valójában megkíván!" Mulattat a cikk elkövetőjének „agyafúrtsága", aki jó előre felsorolja kritikusainak elvárható szidalmait. Csalódást kell okoznom Báránynak, aki nem „hasznos idióta”, hiszen sem Magyarországon, sem itt külföldön nem tett hasznosat. Hazaárulónak sem nevezhetjük őt, mert amilye nem volt és ma sincsen, azt nem adhatja el. „Vörös kém”? Ugyan kérem! Bizonyos, hogy még Kádár is bosszankodik, mert ilyen kenyértörés-féle gyatraságokkal nem lehet népszerűvé tenni az anyanyelvi konferenciákat. Karinthy Frigyes írta, hogy az emberi butaság nemcsak körülveszi a földgolyóbist, hanem rojtokban lóg le arról, mégsem hiszem, hogy akadna olyan ostoba ember, aki beugrana az ehhez hasonló cikkecskéknek. Nem fekete bárány ez kérem, még csak nem is vörös, mert azt sem tudja, hogy mi a kommunizmus, inkább birka. Tajvan és a magyar „ tabuk (Folytatás az 1. oldalról) japán vagy amerikai gépkocsik armadája mögött. Szabad Kína nem olyan kölcsönökkel érte el mindezt, amelyeket soha sem tud és akar visszafizetni, mint a „csodamechanizmus”, amely a kommunista blokk „per capita” legjobban eladósodott országává tette Magyarországot. Még Taipeiben olvastam a China Postban — 1984. július 11-én —, hogy a Szabad Kínai Köztársaság (az R. C. C.) olyan mértékben növelte tengerentúli exportját, hogy jelenleg 16,7 milliárd dollár „exchange reserve”-vel, devizatartalékkal rendelkezik. Magyarország 10 milliárd dollár adóssággal. Az oktatás, a fiatalság sorsa azonban elkeserítő összehasonlításokhoz vezet. Az állandóan sokasodó iskolákkal, egyetemekkel teli Tajvan, a derűs és szorgalmas fiatalok hada más képet fest, mint a mai magyarországi köznevelés. Tajvanban nincsenek helyettes „pedagógusok", akik szakképzettség nélkül tanítják a növendékeket. Újságban és szóban kifogásoltuk ezt a kiáltó műveletlenséget, amely megbosszulja magát az ifjúság nyelésének területén. Nem tudni, hogy mi a tiltakozásainknak tudható-e be, hogy az otthoni rendszer eltörölte a szakképzettség nélküli pedagógusok intézményét. Vajon mi az oka annak, hogy látszólag szomorúvá és kedvetlenné vált a magyar fiatalság? Hazai hivatalos újságok panaszkodnak, hogy kevesen mennek a jogi pályára, kevés a szakképzett bíró . . . Hiszen úgysincs jog, minek kel ll lene művelni? Egyetem helyett lángossütőnek vagy taxisofőrnek akarja „kiképezni magát" a fiatal. Hazudnánk önmagunk felé? Valami „csodálatos" túlélésről? Ugyanakkor Tajvannal szemben „haldokló" nemzetté lettünk, mert Magyarország lélekszáma ma is annyi, mint 1949-ben, de Tajvan azóta megkétszerezte a lakosságát. Mindezek dacára otthon is mozog — nemcsak a Szent István rockopera, de a Szent István-i magyar fiatalság. Talán dacosan és keserűen hangzott, amit szabad Kína köztársasági elnökhelyettesének mondtam egy protokollos bemutatáskor: I am a free Hungarian, without a Free Hungary! — Szabad magyar vagyok, szabad Magyarország nélkül!” De amíg él a mi kiáltásunk, addig nem hal el a szabadság. Őfi Szüreti mulatság A barbertoni Szentháromság Egyházközség október 17-én, szombaton este 8 órai kezdettel tartja évi szüreti mulatságát a templom nagytermében (368 Wooster Road II.). A zenét a Tokay-zenekar szolgáltatja. Énekel: Joe Jeromos. Fél tízkor különleges magyar néptáncokat a Magyar Rózsa csoport mutat be. Belépti díj 2 dollár személyenként. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 3. oldal A napokban egy kép ragadta meg a figyelmemet a Washington Post harmadik oldalán: földig érő sötét lepelbe öltözött nők, arcukat csaknem egészen elfedő fekete csadorral, katonás rendben sorakoznak és valamennyiük kezében automata pisztoly. A kép aláírása szerint az iráni nemzeti gárda elit, női alakulata gyakorlatozik egy Teherán melletti katonai támaszponton, hogy felkészüljön az imperialisták elleni szent háborúra. A háttérben álcázott teherautók és egy épület hatalmas antennákkal, nyilvánvalóan rádióadó vagy éppen radarállomás. Az iráni hadsereg egyik hírközlési idegközpontja. A kontraszt szembeszökő volt: a muzulmán nők sok évszázados hagyományos viselete, az arcot takaró sűrű fátyol, melyet még Mohamed írt elő számukra és a legmodernebb fegyverek, elektromos távközlő berendezések. Khomeini és az országot irányító fundamentalista imámok mindenre, ami Nyugatról vagy Amerikából származik, átkot szórnak és visszakanyarodnak az iszlám ősi törvényeihez, de a gyűlölt ellenségtől kapott korszerű gyilkoló eszközöket előszeretettel használják. És azokkal tervezik a szent háborút a keresztény civilizáció ellen. És ez egyáltalán nem mosolyognivaló. Hogy a fenyegetés mennyire komoly, azt akkor érezzük, ha elolvassuk Khomeini július 28-i üzenetét, amelyet a mekkai zarándokokhoz intézett: „A zarándokoknak tüntetniük kell Mekkában, hogy maximálisan visszhangot adjanak ellenérzésüknek az Egyesült Államok képviselte új eretnekség ellen. A zarándokoknak részt kell venniök minden szertartáson, hogy kifejezésre juttassák megbélyegzésüket a pogánysággal és a világarrogancia hitehagyottjaival szemben, amelyet a bűnös Egyesült Államok irányít. Gyűlöletüknek kell hangot adniuk Isten és az emberiség ellenségeivel szemben. A pogányok megbélyegzése a bevezetője annak a harcnak, amelyet Isten katonái szerveznek a Sátán erői ellen. Az egyistenhitnek ez az egyik alapvető elve. Ha a muzulmánok nem bélyegzik meg Isten ellenségeit Allah otthonában, ki tehetné meg helyettük?" Khomeini felhívása végül így fejeződik be: „Köszönetemet fejezem ki a szívemnek kedves libanoni fiataloknak, akik becsületet hoztak az iszlám közösségre. Imádkozom minden szeretett lénynek a sikeréért, akik forgatják a hit fegyverét, és szent háborút vívnak, csapásokat mérnek Izraelre és érdekeire, mind határain belül, mind azokon kívül a megszállt, elorzott területeken. Biztosítják valamennyieteket, hogy az iráni nemzet soha nem hagy el benneteket. Bizalommal mondom, hogy az iszlám elsöpri akadályait az útjából és beveszi a világ legfontosabb bástyáit. Vagy miénk lesz a teljes szabadság, vagy ennél is teljesebbhez jutunk, a vértanúság szabadságához. " * Fenyegető, gyűlölködő és öntelt beszéd ez. Harcot hirdet a „pogányságnak" bélyegzett nyugati civilizáció ellen, az eretnek (?) Egyesült Államok ellen. Khomeini ugyan csak egyetlen iszlám ország, Irán feje, de igen nagy tekintélye van az egész muzulmán világban. Ahol egyre jobban terjed és erősödik az ősi vallásos életformát, a hagyományok és az iszlám törvények tiszteletét megkövetelő fundamentalizmus. Nemcsak Iránban, de az egész Afrikától Malájföldig húzódó ún. iszlám-öv valamennyi országában megfigyelhető ez. De a legfeltűnőbben jelentkezik Törökországban, ahol már az állam rendjét veszélyezteti. A fundamentalista mozgalom elutasítja Kemal Atatürk modern Törökországot s az összes hibáért a reformokat teszi felelőssé. A hodzsák — mohamedán hitoktatók — kárhoztatnak mindent, ami új és az agitáció hatásos: megfigyelők szerint a törökök többsége ma már a fundamentalistákkal érez. Irán, Törökország, Libanon és az iszlám öv több más országa: veszedelmes áramlatok ezek! Nem szabad elfelejteni, hogy a világon egy milliárd muzulmán él — a föld lakosságának egyötöde! —, és az iszlám több, mint vallás. Önfeláldozást vár követőitől: a „pogányok” elleni szent háború — a dzsihád — és az „eretnekek" gyűlölete tanításai közé tartozik. A nyugati orientációjú, Kemal Atatürkhöz hasonlóan reformeri hajlamú iráni sah elkergetése óta a Khomeini képviselte fundamentalista rezsim végképp szembekerült az Egyesült Államokkal és európai szövetségeseivel: a Perzsa-öbölben zajló események annyira kiélezték a helyzetet, hogy csak egy szikra kell.. . Khomeini felhívása a mohamedánok fanatizmusára hat és félő, hogy uszítása jó talajra hull: az öngyilkos akciókra vállalkozó terroristák szeme előtt a vértanúság által elnyerhető hetedik paradicsom lebeg. • Csak azt nem értem, Khomeini miért nem handzsárral és jatagánnal küldi szent háborúba az iszlám harcosokat, hogy „bevegyék a világ legfontosabb bástyáit"? Szitkot szór a keresztény civilizációra, de a fegyvereit, a repülőgépeit, a telefonját, a rádióját elfogadja és használja. Miért nem veti szemétre ezeket a sátáni találmányokat és használ inkább postagalambot helyettük? Nem lenne stílusosabb, ha a Perzsa-öbölben nem európai gyártmányú gyorsnaszádokon, hanem vitorlásokon cirkálnának a katonái, és a csadorral fedett arcú nők kezébe nem automata pisztolyt, hanem íjat és nyilat, esetleg szöges buzogányt adna? Ez jó tréfának, de a valóság sokkal komolyabb. Az iszlám hívei a világon ma még csak egymilliárdan vannak, de számuk igen gyorsan nő. Az iszlám övbe tartozó népeknél rendkívül magas a természetes szaporulat, sokkal magasabb, mint a fehér országokban. (Például a Szovjetunióban élő 47 milliónyi muzulmán lakosság szaporodási arányszáma ötszöröse az oroszokénak.) Thaqya,74jevuszl — a keresztény civilizáció szemszögéből nézve a perspektívák egyáltalán nem biztatóak. E helyen már latolgattuk, milyen kihívást jelent a fehér ember világának az ázsiai és afrikai színes fajok robbanásszerű szaporodása és előretörése. Ehhez most újabb gond járul: az iszlám fenyegetése. Mindez pár éven belül egészen új problémákat vethet föl a világpolitikában és megváltoztathatja a jelenlegi erőviszonyokat. Wv/URiw' MEGHÍVÓ A Szabadságharcos Világszövetség Clevelandi Csoportja és a Nemzetőr Baráti Köre a dicsőséges szabadságharc évfordulóján ünnepi vacsorára és irodalmi estre hívja Önt és kedves családját. Ünnepi megemlékezést mond TOLLAS TIBOR, a Nemzetőr főszerkesztője, a Szabadságharcos Világszövetség alelnöke, a szellemi ellenállás harcosa. A vacsora és belépőjegy ára: 10 dollár, a védnöki vacsorajegy: 25 dollár, mely teljes egészében a Nemzetőr sajtóalapját emeli. A terem befogadóképessége korlátolt, ezért kérjük, hogy a jegyeket „United Hungarian Fund" névre írott csekken foglaljuk le és postázzuk P.O.Box 11027, Cleveland, Ohio 44111 címre. Helyfoglalás telefonon is lehetséges. A jegyeket a helyszínen osztjuk ki. A vacsora ideje: 1987. október 23. este 7 óra, előtte 6 órától kezdve fogadás, személyes beszélgetés a költővel. A vacsora helye: a Rocky River városháza (21012 Hilliard). Telefonszámok: (216) 671 -0669, 221-7229, 526-4591.