Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-11-15 / 43. szám
8. oldal Folytatás a hatodik oldalról A néni magyar könyvet olvas? rohanták meg kérdésekkel. Milyen könyvet visz a néni? A néni hol lakik? Mikor érünk Budapestre? A vonat robogott, éppoly gyorsan, éppúgy sustorogva, zakatolva, mint a határ előtt. De erre valahogy minden csendesebb volt. Kisebb, szürkébb kopottabb... a gyerekek kissé megcsendesedve nézték a tájat, melyen valami szomorúság feküdt — talán az est szürkülete s a gyerekek fáradtsága... Aztán vacsorázni mentek az étkezőkocsiba, melyet úgylátszik tényleg a vonathoz kapcsoltak. A pörkölt jó volt, a kenyér is, de azért Katinka dohogott. „Hát azért a Santa Fe Restaurantja százszor szebb. Tiszták az ablakok, élővirág van a kristály vázákban, meg az izé... hát az is sokkal tisztább. Az izé... Kint esteledett. Győr. Kelenföld. Ferencváros. ...a vonat csak lassított... Egyszerre a kerekek furcsán felsikoltottak, a vonat rázkódott hirtelen megállt, a gyerekek egymásra estek és a nagymama nekiütötte fejét az ülés falának. Az idegen nő elcsodálkozva nézett ki az ablakon, majd visszafordult s a nagymamára nézett. „Nem értem. Itt nem szokott a vonat megállni. Valami történhetett. Valaki meghúzta a vészféket. Megütötted magad?" fordult Erzsikéhez, aki nyafogva sirdogált — a térdét ütötte meg. A többi is felkelt egymásról, a padról, ahova estek s a kíváncsiság elfeledtette bajaikat, mindenki az ablakhoz rohant, ahonnan az idegen nő az ablak felé háttal fordulva próbálta őket visszatartani. Arca szürke volt, rémült, s az ablakot igyekezett becsukni, melyen hideg, esti levegő csapott be. „Menjetek innen, iszonyú, nem nektek való látvány. Valaki... izé... valaki leesett.” A hat lányt tízen sem tudták volna visszatartani. Az ablakokat rángatták, Erzsike az ajtóhoz rohant, hogy ő pedig megnézi... a nagymama erőszakkal húzta vissza. Kintről kiáltás... rohanás... sípolás... sikoltozás hallatszott. „Szerencsétlen." „Jajj — jajj — meghalt?” Rémülten álltak kint az emberek, iszonyattal néztek egy helyre, egy nő rosszul lett s kalauz dühösen robogott végig a kupékon. „Egy katona volt. Mind itt ugrál le, hiába mondjuk nekik, kerekek alá kerülnek. Ez sem hitte itt el, s most már semmit sem tehetünk érte.” „Sietett haza szegény” mondta az idegen nő. A hangok elmosódtak, Renée hisztérikusan sírt, Erzsike összeszorított fogai között mormolta — úgy-e hogy nem akartam haza menni. Sápadtan nézték egymást vagy maguk elé. Anikó, a legkomolyabb, olyan nagyocska, okosocska, melegtekintetű kislány, átölelte húga vállát s halkan mondta: „Mostmár nekünk nem marad más hátra, mint imádkozni a lelkéért.” Keresztet vetettek s a nagymama mély hangjától kisérve halkan mondták az imát. Miatyánk, ki vagy a menynyékben — szenteltessék meg a Te neved — Jöjjön el a Te országod... Az ajtó hatalmas, robajjal csapódott ki, az előbbi kalauz jött vissza. Döbbenten nézte az imádkozó gyerekeket, egy pillanatra megállt, majd ő is levette sapkáját. Legyen meg a Te akaratod... Az állomásra nem figyeltek ki többé. Kis lelkük elborzadt, belülre néztek szívük csendjébe, az ima békéjébe, vigaszába. A jókedv, a mosoly ott maradt valahol Hegyeshalom mögött, ahol az utolsó mosolyt látták. Az idegen nő velük imádkozott, majd percekig megilletődve, hallgatva nézte a leánykákat miközben a szemeit törölgette. Édes drága magyar gyermekek — mondta halkan, szinte maga elé — bárhol is éltek a nagy világban. Jó nektek, hogy nincs párttitkár a családotokban... Már sötét volt, mire a vonat befutott a Keleti Pályaudvarra. Ez volt a legnehezebb perc. A nagymamának át kellett adni a leánykákat. Akikre évek óta vártak az otthonmaradt családok. Azoknak a testvéreknek, akiktől remegő, titkos éjjelen búcsúztak el a gyermek szülei. A nagyszülők, akik csak fényképekből láthatták a bébit, a kisgyermeket, a megörökített első lépést, az első ölelést, melyet ők soha nem kaptak meg. Az unokatestvérek, akikkel családi ünnepen soha össze nem jöhettek, s akik a kevert magyar szóval írt leveleket alig-alig tudták elolvasni. Akiknek kinőtt ruháit csak ünnepkor hordhatták s akik mögött a színes képeken pompás házak, ápolt kertek és exotikus virágú bokrok díszelegtek. Elfogyott a sok kis kéz. Egy egy sikoly, egy forró ölelés s az éjszaka családjai elvitték — ha csak két hétre is — évek alatt felgyűlt rengeteg szeretetre az idegenbe került, az elvesztett testvért. A vonatból kiszálló tömeg lassan széjjeloszlott. Elcsendesült kissé az állomás, újabb vonatok érkeztéig. A nagymama még ott állt, már csak három gyermek volt vele. A saját unokái és Szabó Erzsiké, akinek torkát valami összeszoritotta. Emlékei otthonról. Édes mesék tündérországról — szomorú mesék börtönökről Szófoszlányok a múltról, kedves vidám énekek a Tiszapartról. És váró... hívó... síró levelek — a nagymamától... Közelükben az oszlop kettévált. A hozzátámaszkodó fehérhajú nő most megindult, feléjük jött. Megállt előttük és nézte, nézte a kis csoportot. „Melyik — vajon melyik az én unokám” suttogta. Közelebb lépett, remegő kézzel végigsimogatta az ottmaradt három lánykát. „De szép vagy kedves, a szép, nagy szemed... Te kis szőke kékszemű, téged hogy hívnak... választ sem várva a harmadikra, Erzsikére nézett, aki nagy szemekkel figyelte. Az hozzáhajolt, kezeibe fogta arcát s a fenti ívlámpa fényébe vonva halkan mondta: „A szemed — a fiamé ... a kedves arcod... az Erzsiké ... a hajad... az ajkad... a drága drága uramé. Te vagy az enyém úgy-e Erzsiké... te vagy az én kis unokám? Ilyennek képzeltelek... Ilyennek álmodtalak! Tizenkét hosszú, nagyon hosszú keserű éven keresztül.” Azután egymást átfogva elindultak ketten a kivilágított város fényei felé. A testvérpár is elindult a velük jött nagymamával, őket nagyszámú család várta. Várták, hogy az idegenből jött nagymama befejezze misszióját. A vonat üresen állt, szomorúan összetörve bánatosan, mert kerekei embert öltek. Fölöttük az ég csillagai ragyogtak a széjjelhulló tömeg fölött, úgy ragyogtak, mintha soha nem láttak volna bánatot, szenvedést, zokogó, búcsúzó családokat... egy széjjeltépett ország végtelen fájdalmát. És ha az Úristennek kedves a gyermekima, egy szegény magyar katona lelke — hazaérkezett, mennyei karácsonyra. pMJtMMRMMIMNIMlkMnMIiMMMIIWIMniMaMMMHMHmniWRtMNIUMf MAR MOST RENDELJEN SZÍNES KARÁCSONYI ÜDVÖZLŐ LAPOT A VASÁRNAPTÓL! gjfe|eMi »KSiták BETLEHEMI flSZTW Inbteai pvuiia tewadrln Mr <aa: 4« tlut mn at ádAca ><> uáU Múlani liljcuk ét ponti M^ul K*«rl Ml r k*l«krt' NaiaUii. mimt tej«« ti* f MuiaiUr, miad kan« €«* ldktera«k aaajorjikaa jóm «aäJrini Muiwtin. na«« teöa ra! Mulonin. nap nráaa »a? , Wishing you a Blessed Christmas BETHLEHEM s GREAT MIRACLI Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket Seek Ik* n*M* at B«kl k*ai maai aent avail» raa. W«l* •*** «ar*, jbu a« ■»yiat prop*UA»»rf JaU a» al na* pnptecace Sktptetdi Un a ttepkiót. «Mac 1*1 a« «• «mill Ckar la lkát pia« here: faithful ttepteiót árkát'» lka* —und' Faithfal ihtpknlt a kai'* lkai mad' Oa Bctkkkraa'i firtdt a ataa«*r ht ikc Lord h bura* Faathful tkcphrrdt. nkal |nal jm! Faithful tteephrrdv akti «real fm! és boldog új évet kíván May His love and peace be with you during the Christmas Season and throughout the coming year. A betlehemi Jézus áldását és kegyelmekben gazdag új évet kíván \ 1*3^ «tr Ml II — - ih— W * tol 0 Mt !IM*i ^ *— *1 b km - re .♦-yin MENNYBŐL AZ ANGYAL Mennyből az angyal lejött hozzátok. Pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén Lássátok, lássátok! Istennek Fia, aki született Jászolban, jászolban. Ő leszen nektek. Üdvözítőtök Valóban, valóban. GOD ! GLORIOUS ANGEL God’s glorious angel comes down before you. Shepherds wake! Shepherds wake! Bethlehem calls you, Jesus is born. For your sake, for your sake. God corns to earth and Jesus is born; A Manger bed, holds His head. Jesus is Lord, precious the word. Savior! Savior! PÁSZTOROK, PÁSZTOROK Pásztorok, pásztorok örvendezve Sietnek Jézushoz Betlehembe. Köszöntést mondanak a Kisdednek. Kiváltságot hozott az embernek. Angyalok szózata minket is hív. Értse meg ezt tehát minden hűs szív. A kisded Jézuskát mi is áldjuk, S mint a hív pásztorok, magasztaljuk. COME SHEPHERDS Come shepherds, joyfully, come one and all. Hasten to Jesus in Bethlehem's stall. Give thanks and praise to the child that you find. He is the Savior for all of mankind. Angels proclaim Him. they're calling us. too. Telling us what all the faithful hearts do. We will, in love, worship Jesus our Lord. Singing like shepherds our glories outpoured. May the kindness of His love bless you during this joyous season. Áldott karácsonyi ünnepeket, boldog és békés új esztendőt kíván FIGYELEM! FIGYELEM! KÜLDJÖN SZERETTEINEK, ROKONAINAK, BARÁTAINAK ÉS ISMERŐSEINEK KARÁCSONYI ÜDVÖZLETÉT MAGYAR LAPPAL! A SZÉP KIVITELŰ, SZÍNES KARÁCSONYI KÁRTYA MEGRENDELHETŐ ÉS BESZEREZHETŐ A KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJÁNÁL. 1 DARAB ( BORÍTÉKKAL ÉS POSTAKÖLTSÉGGEL) — 1 USA-DOLLÁR 6 DARAB (BORÍTÉKKAL ÉS POSTAKÖLTSÉGGEL) — 5 USA-DOLLÁR HÁROMFÉLE KÁRTYA RENDELHETŐ, A HÁROM KEDVELT KARÁCSONYI ÉNEK SZÖVEGÉVEL. AZ ANGOL NYELVŰ FORDÍTÁS IS ÉNEKELHETŐ! KÉT NYELVEN SZEREPEL AZ ÜNNEPI JÓKÍVÁNSÁG IS! MÉG AAA RENDELJE MEG IDEI KARÁCSONYI LAPJAIT! MEGRENDELÉSÉT A KÖVETKEZŐ CÍMRE KÜLDJE: CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY 1739 MAHONING AVENUE, P.O.BOX 2464 YOUNGSTOWN, OHIO 44509 MEGRENDELŐ SZELVÉNY Katolikus Magyarok Vasárnapja P.O.Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 CSATOLOK .......... DOLLÁRT, ÉS KÉREM, HOGY KÜLDJENEK ..........DARAB KARÁCSONYI KÁRTYÁT A KÖVETKEZŐ CÍMRE: NÉV__________________________________________________ CÍM___________________________________________________ dátum aláírás *Wwl#Ww» »SWJ »Will1» íMvei iWwí ítzfwi• WWi iWWi »Wwi tWwWSVffiiHfflJHP Jubileumi tanévnyitás a Kastli Magyar Gimnáziumban Harmincadszor nyitotta meg kapuit Kastlban a magyarok gimnáziuma Annak ellenére, hogy szeptember 14-e hétköznapra, tehát munkanapra esett, a mintegy 240 főnyi tanulóifjúság ünnepére szép számban látogattak el szülők is. A Veni Sancte délelőtt 9 órakor vette kezdetét, amikor az ünneplő ruhában felsorakozott lányok és fiúk, az iskola és a cserkészcsapat zászlói alatt, átvonultak a kastli vártemplomba, hogy részt vegyenek az ünnepélyes szentmisén. Ugyanakkor a kisebb számú protestáns diáksereg az intézet házikápolnájában tartotta istentiszteletét. A katolikus diákok ünnepélyes szentmiséjén, amelynek főcelebránsa Valentiny Géza prelátus volt, Dr. Ritter Márton, az iskola igazgatója, tartotta a szentbeszédet; a protestáns tanulóknak Ferenczy Zoltán, az iskola evangélikus hittanára, hirdette az igét. Az igeizgató Krisztus Urunk örökérvényű példázatából kiindulva, a magvetőről szólt, aki a jó termés reményében szórja szét a jó magot — szándéka szerint — olyan talajba, ahol az számára bő termést fogan. Ám hiába a magvető igyekezete, fáradozása, nem elég a megrostált, egészséges termőképesség, vagyis nem elég a magbem rejtőzködő erő: szükség van mindezekhez még a jó földre, vagyis a szépre, jóra, igazra, hasznosra állandóan nyitott lélekre is, amely befogadni kész és gyümölcsérlelésre sohasem rest. —■ Ilyen erőtől duzzadó, friss televényű, fogamtatásra éhes tiszta lélekkel kezdjék meg az életre felkészítendők ebben a közösségben a munkát. S mint ahogyan most, úgy tudjanak hozzákezdeni minden nap, minden héten, minden hónapban lankadatlanul, mert csak így tehetik magukévá a példabeszéd mondanivalóját, és így válhatnak méltóvá az elődök megalapozta jó hírnévhez, amely nemcsak öszetart, de másokat is megbecsülésre késztet. A Szentlélek-Úristen segítségével és saját akaratunkkal megnyílik a lélek, a tanárok és nevelők pedig örömmel fogják tapasztalni, hogy felelősségteljes, nehéz munkájuk nem történik hiába, hogy a jó mag jó talajba hullott. A tanulók a megjelent szülőkkel és a gimnázium díszvendégeivel az egyházi szertartások befejeztével ünnepélyesen átvonultak az iskola nagytermébe, ahol Valentiny Géza prelátus úr, az iskolabizottság elnöke, rövid tanévnyitó beszédet mondott. Vendégként „szeretettel üdvözölte Xaver Mosnert, az ambergi „Landrat” képviselőjét, Hans Raabot, a helybeli polgármestert, Albert C. Geisenhofert, a Les Amis de Kastle vezetőjét, Helmut Winterhofent, az Iskolabizottság másodelnökét, Dr. Tóth Gedeont, a Szülői Munkaközösség elnökét és másokat. Rövid évnyitó beszédében Dr. Ritter Márton igazgató a jó példa és a jó példaadás vonzóerejéről beszélt. „Exempla trabant”: a jó, a személyes átéléssel megnyilvánuló példaadás az emberré nevelés egyik kivételesen hatékony eszköze és elősegítője. Az évnyitó után a tanulók, az osztályfőnökök vezetésével, visszahódították a nyáron elnéptelenedett osztálytermeket, örömmel tapasztalva, hogy a nyári szünet ideje alatt az iskola az ambergi Bauamt (építészeti hivatal) jóvoltából örvendetes megfiatalodásban részesült. Szép Zoltán KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. november 15.