Katolikus Szemle 26. (1912)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Az ideális bölcseletnek ébredése Franciaországban
nek benső életteljes összefüggését, hanem annak csak felületi síkrajzát. Annál kevésbbé tartsunk igényt arra, hogy a fogalmi gondolkodás a kegyelmet, mint egy több életnek eleven erejét, maradék nélkül besorozza egyéb természeti ismeretei közé. A kegyelem magasabb életkor számára működik és képes a lelki elemeket egy magasabb törvényszerűség, egy isteni logika számára összefoglalni és ezen körben a kegyelmi élet nem alkalmatlan, meg nem érthető, és be nem sorozható elem, sőt a transcendentális életkörben a transcendentális logika megérti mindazt, amit a mi formális logikánk különösnek talál. A szentnek élete tehát azt mutatja meg, hogy a lélek élete a maga egész gazdagságában nem fér be egy iskolai könyv gondolattanába, gondolkodás-törvényeibe, és kitűnik, hogy a determinizmus, a természeti okság a szemléleti és magyarázó módnak csak egyik alakja. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a vallásos élet logikája, amennyiben a formális logikával ellenkezik, a szellemnek egészen eredeti, a szabályok sémáiba még be nem gyömöszölt, nem egyenruhásított logikája, amelyben benn van és még az, ami minden formális logika számára még logikátlan és pedig azért logikátlan, mert az a közönséges, az általános, az egységesített szempontok szerint még érthetetlen, még nagyon eredeti és egyéni. Márpedig ép az a legsajátosabb tulajdonunk, ami egészen egyéni és ez az egyéni az általános formák számára mindig olyan maradék, amelyet tovább nem oszthatunk el. A lelki életnek mélységesebb tanulmányozása vezetett tehát Franciaországban ismét a spiritualizmus bölcseletéhez. Ez a bölcselet újjászületése és reméljük, hogy az új bölcselet, vagy mondjuk az igaznak bizonyult régi bölcselet nyomán új vallásos élet és egészségesebb világnézet is fog fakadni, főleg ha ezen gondolatok megtisztulnak és még közelebb jutnak a keresztény bölcselethez. Trikal József dr.