Katolikus Szemle 26. (1912)

6. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A latin és angolszász elemek harca Közép-Amerikában

Az utazás túl sok nehézségbe ütközik és mi több, felette bizony­talan, így érthető, ha ritkán akad vállalkozó, ki reá szánná magát a hajdani soltekek és aztékek hazáját fölkeresni. Ami engem illet, én az Egyesült­ Államok magyar munkás­telepeiről a Panama-csatorna napszámosaihoz utazva kerültem ide. Hosszú, bonyodalmas vándorlás esett New­ York, Pensilvania, Ohio, Indiana, Kentucky, Virginia és Texas államain át. De aki egyenesen utazik megállás nélkül a gyorsvonatokkal, még annak is eltart körülbelül egy hétig. Hajón pedig természetesen még több időt igényel az átkelés. Azonkívül az időjárás is fölötte bizonytalan és a nagy tengeröböl minduntalan a leghevesebb viharok színhelye. Laredo­nng léptem át a határt. De méltán hihettem volna még magam az Egyesült­ Államokban. A vasút továbbra is meg­őrzi yat­kee színezetét. Amerikai polgárok az alkalmazottak, sőt angol marad a hivatalos nyelv is. A hórihorgas beretvált kalauzok vál­tozatlan orrhanggal tudatják az apró, sötétbőrű benszülöttekkel: «All ott board] — mi az indulást jelenti. Fölötte jellemzetes meg­figyelni, mint hatalmaskodik az utolsó fékező is a jámbor utasok fölött. Ha már a «szabad» Egyesült­ Államokban a közlekedést olyan sokszor kellemetlenné teszi az alkalmazottak rossz modora és neveletlensége, ez Mexikó határát átlépve, épenséggel tűrhe­tetlen. Ami az ország északi részét illeti, az nagyjára csak olyan, mint Texas. Határtalan prairie-k terülnek minden irányban. Se fák, se falvak nem akadnak napi járó távolságra. A vidék kopár és kisült. Az égbolt felhőtlen és a napsugarak heve szinte elviselhe­tetlen déltájban. Reggel és este annál fagyasztóbb a hideg. Sehol jobban nem érezzük a változásokat, mint itten és csak nagyon nehezen tudjuk megszokni, kivált hat- és hétezer lábon felül fekvő vidékeken, a tartózkodást. Monterey az első város, melyben megállok. Neve a határokon kívül alig ismert. Pedig közel százezer lakost számlál, püspöki székhely és kerületi főváros. Van számos szép temploma, pár nagyon díszes nyilvános épületre is találunk, terei pedig egye­nesen meglepnek árnyas fáikkal, balzsamos virágágyaikkal. De ami a legmegragadóbb: a vidék maga. Köröskörül, miként a dolomitok meredeznek legfantasztikusabb sziklaképződések a derült égbolt felé. A csipkeszerű csúcsokat hó födi, míg a völgyben a legtropikusabb növényzet fakad.

Next