Katolikus Szemle 48. (1934)
4. szám - Könyvek - Sármándi Sándor: Bittenbinder Miklós: A katolikus neveléstudomány korszerű alapelvei - Székely Ottokár: Somogyi Antal: A modern katolikus művészet
sen jellemezték írásaikban ; ezek igazi szellemtörténeti arculata a szépíróknál rakodott le mégis — köztük Ritoók Emmánál pontosan és megokolva. A kitűnő írónő legújabb művében a zenitre ért. Pitroff Pál Bittenbinder Miklós: A katolikus neveléstudomány korszerű alapelvei. Budapest, 1933. 201. Ez a kis dolgozat lényegében véve egy vezérfonal mentén halad végig és végső konklúzióként kidomborítja a katolikus iskolák fennmaradásának fontosságát. Az individuális és szociális szempontok helyes összeegyeztetését tárja elénk. Szembeszáll a liberalizmus szabadságával, de elítéli a túlzott kollektivizmus kinövéseit is. Aquinói Szent Tamás nyomán a családból indul ki, mint az egyénhez legközelebb álló közösségből, majd az államra utal, bizonyos egyetemes szempontokat kiemelve. Az egyénnek a közösségért áldozatokat kell hoznia, de Istenhez való viszonyát nem szabad feláldoznia. Az állam szolgálata mellett kell bizonyos szabadságnak maradnia, mely teret enged az egyéni értékes képességek kibontakozásának. A természetfeletti üdvösséget semmiképpen sem szabad az államnak feláldozni. Ezt szem előtt tartva, egymás mellett is megtalálják a nemzetek hivatásukat. Nevelési alapelveket azonban — címe ellenére — hiába keresünk ebben a füzetben. Inkább világnézetet kapunk. Ez azonban teljesen kifogástalan. Sármándi Sándor Somogyi Antal: A modern katolikus művészet. Budapest, Dóm kiadás, 1933- 1831., 37 kép. Semmi kétség aziránt, hogy az egyház célja elsődlegesen vallásos jellegű, ám hatása az egyetemes törvényszerűségeknek megfelelően áramlik szerte a kultúra egészébe és hozza létre a vallásos művészetet, amelynek alkotásai minden időben első helyet foglalnak el a műremekek között. Azt az inspirációt adja az egyház, amely a legtermékenyítőbb és ezért a legörökkévalóbb művek létrehozására serkent. Amikor tehát az egyháznak az a feladata, hogy megszentelje az embert, megszenteli tehetségeit is, hogy életbe boruljon a vallásos művészet. S a műtörténet a legelevenebb bizonyítéka e megszentelésnek a múltban, ám meg kell történnie ennek a jelenben is, bármilyen áttörhetetlennek hitt akadályai merülnek is fel a gyakorlati megvalósulásban. «Vox temporis vox Dei» — olvassuk az egyik új származású és modern célkitűzésű szerzetesrend müncheni templomának főoltára felett és ez azt jelenti, hogy Isten az egyházat a mindenkor folyamatos élet új meg új feladatai elé állítja, ezért kell ennek az inspirációnak továbbhatnia és a művészetet korunk téves eszméinek zűrzavaraiból kivezetnie. «Jelszavak» az irányítói a mai kultúrának s hogy ez mennyire így van, az építészeti törekvések igazolják a legvilágosabban. Ilyen jelszó az őszinteség követelménye a művészetben, ennek az erősen erkölcsi posztulátumnak a hangoztatása azonban a művészet számára csak zavart idézhet elő. Az őszinteség e jelszavával rokon ugyanis az az elmélet, amely az épület szerkezetének világos feltüntetését kívánja, és az, amely az építészet művészi feladatát a célszerűség minél tökéletesebb megvalósításában keresi. Ezeket az egyoldalú és téves elméleteket az örök művészi értékek szembeállításával kell visszavetnünk. Végeredményben minden anyag és minden eszme megtalálhatja a művészetben kiteljesedését, e kettőnek a harmóniája azonban mindenek előtt való. E rövid esztétikai bevezető után tér át a szerző a modern katolikus művészet úttörésének, a «Jugendstil»-nek ismertetésére és kritikájára. Foglalkozik az új építési technikával, az új építési anyagokkal, a vasbetonnal, az üveggel és vizsgálja, hogy ez a technika és ezek az anyagok a modern építészetnek, elsősorban a templomépítésnek milyen új lehetőségeit bontakoztatják ki. Ezután a könyv jelentékeny részét a modern katolikus művészet fényeinek a felsorakoztatása teszi s amikor szerző a modern templomépítés, festészet, szobrászat és üvegfestészet eddigi állását vizsgálja, kitűnik tárgyának nagy szeretete és ismerete és igazolódik módszerének helyessége. Ez a művészet nem lezárt még, nem elégedhetünk meg tehát fényeinek puszta leírásával, a kritika hangját is hallatnunk kell, azét a kritikáét, mely nevel és vallásos inspirációt készít elő. Ilyenformán Somogyi Antal könyve valóban úttörő és hézagpótló irodalmunkban. Dénes Tibor