Katolikus Szemle 15. (1963, Róma)

4. szám - Kovács Zoltán: Népesedési földcsuszamlás Magyarországon

A háborús esztendők természetes visszaesése után a szüle­tések száma és a természetes szaporodás 1953-ig mérsékelt, inga­dozó csökkenést mutat. Az 1953 február 8-án hozott miniszter­tanácsi határozat hatása alatt viszont felugrik. A határozat ugya­nis­­ a házasság, a család, az anyaság és a gyermek fokozottabb védelme» címén szigorú büntetést ígér a magzatelhajtásban résztvevő orvosoknak, szülésznőknek és kuruzslóknak. A mag­zatelhajtás ugyanis « súlyosan veszélyezteti az anyák és az egész nép egészségét, rombolóan hat az erkölcsre és a családi életre ». A születések számának alakulásából arra lehet következtetni, hogy az 1953-as minisztertanácsi határozat, az úgynevezett « Ratkó Törvény » 1954-ben érte el a magzatelhajtások elleni küzdelemben a csúcspontját. A rendelet végrehajtását aztán fel­tehetően belső utasításra enyhítették és egyre nagyobb lehető­séget nyújtottak a művi beavatkozások legális keresztülvitelére. 1956-ban hirtelen, alapvető változás következett be a kor­mányzat népesedéspolitikai és szépen fogalmazott «erkölcsi » felfogásában, amelyet a közvélemény előtt így magyarázott a budapesti rádió: «...az 1953 februárjában kelt törvényrende­letet nem az egyéni sorsok megértése sugallta. A valóságos élet­től és a létező emberi problémáktól elrugaszkodott szektariániz­mus szülötte volt ez a kemény szabály, amely hovatovább oda vezetett, hogy minden anya, terhessége első napjától kezdve, szinte büntetőjogi függőségbe került a hatóságokkal és számára csak az jelenthetett feloldást, amnesztiát, ha megszülte gyer­mekét » (3). Ez volt az elvi indokolása a nyilvánosság felé a Hegedűs kormány júniusban megjelent 2-1956-VI. 24. Eü.M. számú ren­deletének, amely lehetővé teszi a terhességmegszakítást szülé­szeti-nőgyógyászati osztályokon és kijelölt szülészeti otthonokban. A terhesség megszakítását egy háromtagú bizottság engedélyezi. A bizottság a terhesség megszakítását — a rendelet szövege szerint — két esetben teszi lehetővé: a) ha a terhes nő életének megmentése vagy súlyos beteg­ségtől, illetőleg annak további súlyosbodásától való megó­vása érdekében szükséges, vagy ha a születendő magzatot előreláthatólag súlyos károsodás fenyegeti; b) ha a terhesség megszakítását méltánylást érdemlő személyi és családi körülmények indokolják, vagy a terhesség meg­szakításához a kérelmező ragaszkodik. Az új abortusz-rendelet tehát a bizottság kötelességévé teszi, hogy a terhesség megszakítását kérőt, indokolt esetben, igyekez­zék rábeszélni a terhének megtartására és figyelmeztesse az abor­ (3) Kossuth Rádió, 1956. szeptember 20.

Next