Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-11-21 / 157. szám
Kecskemét, 1920.november 21. Vasárnap.évfolyam, 157.szám. Imlmini full. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre 240 K. Negyedévre SOK. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. Telefon : 135. Egyes szám I K. FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC. . . 109 . : ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» Kecskemét, III., Arany János u. 6. az. a róm.kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. korai önöm. A liberális körökben az az örömhír kelt szárnyra, hogy nagy eltolódások várhatók a mérsékelt politika irányában. Hiszen szerintük, már kezdi belátni az ország közvéleménye, hogy a keresztény irányzat semmi hasznosat nem teremtett. Több mint egy esztendeje, hogy vezető szerepet kapott a közéletben s meddő maradt minden törekvése. A keresztény magyarság létérdeke intézményesen és törvényesen még mai napig sincs biztosítva. A zsidóság imperialista előretörése a a gazdasági életben sincs gátolva. Sőt gazdasági hatalma erősödött. Túltengésük miatt a magyar faj védelmére megindult önzetlen mozgalomból üres antiszemitáskodás lett, amely nem egyszer megelégedett verekedésekkel, botrányokkal, duhaj éretlen mozdulatokkal, amelyek éppenséggel nem gyöngítették a zsidóság erejét. E negatív eredményekkel szemben minden becsületes embert fellázítóan, elharapózott a közéletben a panamázás, a burkolt rablás, a borivás , vízprédikálás mellett. Mi tagadás, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy így volt. Ha nem is az egész vonalon, ha nem is minden közéleti férfiú portáján, ha nem is minden intézményben és mozgalomban, de — igazuk van a liberális köröknek — hogy sok kivétellel bár, de ezek a hibák fennforogtak. Nem kutatjuk, hogy várjon e hibákat oly kitűnően észrevevő ellenlábasaink, miért nem vizsgálják meg egy kissé jobban hazánk történelmének közelmúltját, amelyben sírásói voltak egy ezeréves büszke törzsnek, a dicső és derék magyar fajnak. Jól tudjuk azonban, hogy e hibákat nem azért hánytorgatják a keresztény kurzusnak a szemére, mintha ők tudnának rajta segíteni, hanem egyesegyedül azért, hogy ismét a hatalom polcára emelkedjenek és ismét intézhessék az ország sorsát a politikájukat oly igen megértő zsidókkal testvéri megértésben. Köszönjük, nem kérünk belőlük, nem hiszünk már .Ígérgetésüknek, amellyel a múltban nem egyszer becsaptak bennünket és a hiszékeny magyar nemzetet a Károlyi-forradalom és a kommunizmus őrületébe vezették. A keresztény kurzus végzetes hibáit mi is ismerjük, bizalmunkat mégsem veszítettük el, mert szentül hiszünk abban, hogy az igazi keresztény kurzus még nem érkezett el, de jönni fog, mert jönnie kell. Vannak még konok, becsületes és igaz magyarok, kik megalkuvást nem tűrő becsületes keresztény politikát fognak csinálni. A duna-tiszaközi magyarok küldöttsége a Kormányzónál. U Magyarország kormányzójának fontos kijelentése. Kecskemét és környékének magyarsága az elmúlt héten fényes bizonyítékát adta annak, hogy tűrhetetlenül ragaszkodik az intranzigens keresztény politikához. Csütörtökön délután 10 tagú küldöttség jelent meg Sz. Majthényi Miklós polgármester vezetése mellett Horthy Miklós kormányzónál. A küldöttség tagjai voltak Sz. Majthényi Miklós polgármesteren kívül: dr. Magyar József, Dragoslovich Gyula, dr. Szabó Kálmán, dr. Farkas Béla, dr. Zana Ferenc, Zana József és Sándor Miklós Kecskemét és még hárman Nagykőrös és Cegléd képviseletében. Sajnos, többen nem jelenhettek meg a kormányzó urnál, mert a házi rend értelmében a küldöttségekben 8—10 nél többen egyáltalán nem vehetnek részt. A kihallgatás több mint háromnegyed óra hosszáig tartott és a kormányzó úr a küldöttség tagjait kiváló előzékenységgel fogadta. A kihallgatás során Sz. Majtényi Miklós polgármester kijelentette, hogy a küldöttség azért jelent meg főméltósága előtt, hogy biztosítsa őt törhetetlen ragaszkodása felől akkor, amidőn erélyes kézzel rendet teremt az országban, a Duna—Tisza közi magyarság nagy örömmel nézi a rendcsinálást, de ezt nem úgy értelmezi, hogy a rendcsinálás folyamán a legjobb magyaroknak bajuk essék, de éppen a rendfenntartás érdekében kívánatosnak tartja, hogy a vadászzászlóaljak és a hozzátartozó alakulatok megmaradjanak, ezen alakulatok esetleges felosztása egy volna az apagyilkossággal. Hiszen szükség van a különítményekre azért is, mert ezek képezik az irrendentizmus magvát. A magyarság érdekében a sajtót meg kell rendszabályozni. Hivatkozik arra, hogy most, midőn lazította a kormány a cenzúra kötelékeit, a zsidó és liberális sajtó az eseményeket a saját szempontjából feltűnően elferdíti. A magyarság apró hibáit túlságosan kiszínezi, túlságosan nagyítja, ellenben az ő bűneiket és mulasztásaikat a lehetőség szerint elhallgatja. Az igazság érdekében olyan intézkedésekre van szükség, hogy a sajtó egyenlő elbánásmódban részeszesítse a hibákat a mulasztásokkal. A királykérdésben szükségesnek tartja, hogy addig, amíg Magyarország régi határai között nincs, királyt ne válasszon, mert koldusnépnek csak kolduskirálya lehet. Sz. Majthényi szavai mély htatást tettek Ő főméltóságára, aki válaszában kijelentette, hogy az előadó szavaival mindenben egyetért és érzelmei teljesen fedik az előadóét. Egyben engedélyt adott arra, hogy ezen nagysúlyú kijelentését a hírlapok közöljék. A kormányzó úr kegyes szavai nagy megengedéssel töltötték el a küldöttség tagjait, kik hosszabb ideig tartó bizalmas jellegű beszélgetés és tanácskozás után búcsút vettek a főméltóságától. **** ************* * Hiszek egj? Istenben, * * Hiszek egj hazában, » $ Hiszek egj isteni örök igazságban, $ * Hiszek ÍTagyarország feltámadásában * « Amen. & ********** *** *** *** ************ De Engedjük pusztulni a kultúrát! Végső veszedelemben az elemi oktatás Segítsen a társadalom! Levelet kaptunk az elemi iskolák felügyelő-igazgatóságától. Szomorú képet fest a levél, agyongyötört országunk kultúrájáról, illetékes és nem illetékes faktorok csak jóindulatot tudnak adni az iskolának, egyebet nem. A levélíró panaszához és kéréséhez, nincs mit hozzátennünk. Szóvá tettük ezt mi magunk is már nem egyszer. Leközöljük egész terjedelmében a levelet, mely ugyan nekünk szól, de annál megrázóbban mi sem tudnánk tolmácsolni az iskolák nyomorát. Reméljük, hogy akiknek módjukban áll a segítés, meghallgatják. * Tekintetes Szerkesztőség! A népiskolai tanítás folytonosságának biztosítása, a népiskolák fűtőanyaggal való ellátásának gondja, nagy súllyal nehezedik reám. Ezzel a nyugtalanító gonddal fekszem és kelek naponta. A városi tanács, közig, bizottság, iskolaszék, a sajtó, minden illetékes és nem illetékes faktor a legnagyobb jóindulattal van az ügy iránt, tüzelőanyag azonban nincs. Az ígéretek és az ehhez fűzött remények eddig nem valósultak meg.. Hogy beválnak-e a jövőben, nem bizonyos. A népiskolai tanítás folytonosságára soha sem volt oly nagy szükség, mint ma. 10—14 éves tankötelesek tömegesen járnak az I. osztályokba. Ha nem tudjuk a tanítás folytonosságát biztosítani, az analfabéták tömegei aggasztó módon megszaporodnak. Mi lesz jövő kultúránkkal, ha annak alapjai olyan hézagosan rakatnak le? A népiskolák fűtőanyagának biztosítása iránti eddigi tárgyalásokból, az ügy jelenlegi állásából azt a következtetést vonom le, hogy teljes segítséget nem lehet a városi hatóságtól várni. A hatóság olyan sok irányú és súlyos teljesítményekkel, akadályokkal áll szemben, hogy a mai viszonyok között azoknak megfelelni, azokat leküzdeni aligha bírja. Itt a társadalomnak is meg kell mozdulni. Az a társadalom, mely a fehér asztalnál kisebb fontosságú célokra pár perc alatt tízezreket tud áldozni, mely eddig minden segítési akcióban készségesen vett részt, nem zárkózhatik el a népoktatásügy iránti áldozatkészségtől sem. A pusztákon szépen nyilatkozott meg ez az áldozatkészség. Ez tette lehetővé, hogy ott a tanítás tovább is folyhatik. Tudom, hogy a természetbeni segítés a városban nehezebb, mint a pusztákon. De lehet a segítés pénzbeli adomány is. Kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy az eddigi szeretettel és jóakarattal karolja fel továbbra is ezt a rendkívüli fontosságú ügyet. Szóljon a szülőkhöz és az iskolaügy lelkes barátaihoz. Hívja fel őket természetbeni vagy pénzbeni adományokra. Az általános megnyugvás szempontjából meg kell ezt a próbát tennünk. A természetbeni tüzelésre alkalmas adományok egyenest az iskola udvarára szállíthatók. A pénzbeni adományokat pedig a helyi lapok szerkesztőségei és a népiskolák igazgatóságai fogadják el. Ügyünket a tekintetes Szerkesztőségnek ismételten jóindulatába ajánlva, maradtam kiváló tisztelettel Kecskemét, 1920. november 19-én. Bíró Ádám h. felügyelő igazgató