Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1921-06-10 / 129. szám
Kecskemét, 1821. junius 10. Petitek ti. évfolyam, 129. szám. előfizetési árak t fgjgjgj sZEFKESZtO I Gr. HCIflOiÜ Hagy László szerkssztőség és kiadóhivatal. Egész évre 480 K. Negyedévvel KOR. . . orv? . : Kecskemét, Hl., Arany János u. 6. az. Félévre 240 IC. Egy hóra 40 K. ALT Il LÁNGS ’KERESZTEM .» IRÁNYA, a font. kath. bérház átjáró udvarában. Telefoni 185. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Még mindig szerepel Azt hittük és a velünk együtt gondolkodó keresztény magyar emberek azt hitték, hogy a függetlenségi 48-as párt végleg visszavonult a közéleti szerepléstől — csalódtunk. A halott kibújt sírjából és körülötte egészségtelen miazmák terjengenek. Egyik múltkori cikkünkben megcáfolhatatlan érvekkel mutattuk ki, hogy mennyire nem létezhetik ma már ez a párt és mutattunk rá, hogy a párt esetleges mozgolódása semmi egyébb, mint egyes levitézlett pártvezérnek szereplési vágya. Azt hiszik ezek a gyászmagyarok, hogy az országot újra hatalmukba keríthetik és tönkre tehetik. Eszméljenek urak! Ma nem 1918. októberét írjuk ám! Eszméljenek, hogy a magyar nép, működésük következtében olyan szenvedéseken ment keresztül szereplésük óta, amiknek sebei még ma is fájón sajognak. Eszméljenek, hogy azóta a magyar népnek apraja nagyja meg tudta, ki volt az a Károlyi Mihály, ki az a Lovászi Márton, akiket a 48-as párt ma is vezérüknek tartanak. Eszméljenek és ha van még bennük a jó érzésnek valamelyes szikrája, piruljanak. Ha pedig ők eszmélni nem akarnak, vagy nem tudnak, téged, te becsületes és hazádat lángolóan szerető magyar ember emlékeztetünk rá, hogy kik azok, akik most a te becsületes neveddel ajkukon akarnak a közszereplés terére lépni, a függetlenségi párt. Károlyi Rihályt — sajnos — jól ismerjük. De ha még valakiben kételkedés lakoznék az ő hazaáruló voltát illetően, utalunk arra, hogy a kincstár a napokban adta be a bírósághoz a kérelmét az iránt, hogy a hazaáruló Károlyi vagyona elkoboztassék. És mit mondjunk Lovásziról? Ez a Lovászi az, aki a bécsi kommunistákkal szoros összeköttetést tart fenn, aki a minap kérte a jugoszláv kormányt, hogy Pécs és Baranya kiürítését 6 hónappal halasszák el. — Elég ennyi? És a feltámadni készülő, 48-as párt ezekre esküszik, ezeket vallja vezérének !! E párt budapesti vezére az, aki a Tisza-gyilkosokat „lelkes ifjak“nak mondotta. Mondjunk-e többet? Ezek után téged kérdezünk becsületes polgár: akarod-e vezérednek Károlyit, Lovászit? Akarsz-e tagja lenni egy pártnak, amely hazádat kész földarabolni, téged a kommunisták hatalmába adni? Ha ezt nem akarod, ne vedd kezedbe azt az újságot, mely ennek a pártnak csinál propagandát, furkós bottal űzd el, aki e pártba invitál, mert ez az ember vagy vak, vagy céltudatosan akarja megmérgezni lelkünket. Mert nem ez az a párt, amely letéteményese Kossuth Lajos nagyszerű eszméinek. Hiszen Kossuth Lajos nagy, független, szabad Magyarországot akart, de Károlyi, Lovárzi ? ?!! TÁRCA. Fekete Tivadar. „Kecskemét és Vidéke“ eredeti tárcája. A kis Tivi sok vevőt hozott és nagyon megszerették a vevők. Ügyes volt és alázatos, az apja méltányos árakat adott, az anyja pedig szorgalmasan foltozta a ruhákat. Az üzlet föllendült. Az apja cégtáblát is csináltatott az egyik szomszéddal, az ajtót kifestette, belől pedig megjósolta az asztalokat még eggyel az eladni valókból. A nyarat ősz váltotta föl. Az öreg Swartz megelégedetten dörzsölte kezeit a jól sikerül piacokon és sokat jelentő szemhunyorgatással fejelgetett ha kérdezték. Egyszer betévedt hozzá egy ismeretlen ember. — Kedves Swartz úr hallottam, hogy ön foglalkozik ... hogy úgy mondjam bizonyos időre, jó haszonnal... kölcsönt... Az idegen tekintélyes arca tiszteletet parancsolt. Swartz székkel kínálta és mély hajlomgással felelt: — Oak a legtisztesebb kölcsöndíjjal nagyságos uram. — Sürgős szükségem volna, úgy cirka kétszázötven forintra !... Lehetne ? ... kérdezte az idegen, miközben fesztelen tartással játszott vékony óraláncával. Swartz gondolkozott, nem mintha tétovázott volna. Ő biztos volt az üzletben, csak formálisan, üzleti megszokásból tiltakozott. — De nem is tudom nagyságosur, most egészen zavarba vagyok... Hogy méltóztatna ?... — Na csekélység az égéss... két hónapi lejárat... — Kérem, ahogy parancsolja... És megkötötték az üzletet két percentre. Mikor az idegen elment, a felesége megkérdezte ki volt az az úr? ! — Ez Reményinek a gyárvezetőnek a fia. Összeveszett a családjával! Valami balettündér van a dologban. Jó pénz! Ésszemhunyorgatva nézegette a frissen irt váltót. Elmúlt a két hónap. A fiatal Reményi nem tudott fizetni, sőt időközben még több váltót is csinált. Az öreg Scwartz adott haladékot is, csekély öt percentre, de a fiatal tékozló nem tudott egyszer sem fizetni. Swartz a gyárvezetőhöz fordult, de az is pénzügyi zavarokkal küzdött, mire kénytelen volt pörölni. Az árverésen aztán ő vette meg az összes ingóságokat, amikből kitűnő üzleteket csinált. * Évek múltak el. Az öreg Swartz meghalt, fiára hagyva a lipótvárosi házat, a jól kibővített bolttal, mely hatalmas cégtáblán hirdette „Fekete Tivadar és fia úri és női divatáruháza“ és Tivadar főnöke lett a cégnek, szorgalmasan dolgozva, megszámolva a garasokat. Feleségül vette egy szerencsésen bajba jutott rokonának lányát, akivel házat és pár ezer forintot örökölt. Boldog volt, de még többre vágyódott. Az egyik napilapban egyszer nyilatkozatot olvasott: „Nyilatkozat. Alulírott közhírré teszem, hogy bátyám Szürke János helyett, akitől apám halála után az örökség miatt különváltam, semmiféle adósságot, költségeket nem fizetek. S ... Szürke András.“ Ugyanilyen nyilatkozat Szürke Jánostól is. Tivadarnak eszébe jutott valami egy emlék az életéből, mikor még rövid ruhába járt és bement a kocsmába a mulatók közzé. Gondolkozott és határozott. Egy reggel adáit elbúcsúzott a feleségétől, lelkére kötve, hogy a ma megérkező árut pontosan vegye át és elutazott. Nem mondott mást , minthogy mennie kell. Szürke János éppen az eget kiáltotta öccse felé hogy: — Ez a bitang semmiházi, csirkefogó ... még beleszántott a legelőmbe a gazember, koldus fattyú, lókötő... No, de tudom Istenem megkeserült... János tee! haajols rá a vetésire a malaconat... Úgy, úgy te bitang mérgelődjél csak. És nagyokat nevetett a tréfán. Tivadar ekkor ért oda. — Jó napot kívánok !... Szürke János urammal akarnék beszélni. A kimagyarázkodás után aztán előadta, hogy miért is jött. Meg akarja venni a birtokot, mert úgy hallotta, hogy nagyon hosszúra nyilik már a pör és nem jó eredménnyel, míg ő kitudná forgatni az Andrist a béketűréséből (no meg a vagyonából). Két hétig gyúrta az öreget és sikerült. Az ügyvéd nem sok jóval biztatta köztisztviselői lakpánzének felemelése. Végre megjelent a köztisztviselők lakpénzének felemelésére vonatkozó rendelet. E szerint úgy a budapesti, mint a vidéki tényleges alkalmazottak 1921. III. negyedétől állandó illetményként 80 százalékkal több lakbérpótlékot kapnak, úgy hogy ez Budapesten 162 százalékra, vidéken pedig 115 százalékra emelkedik. A nyugdíjasok ugyancsak 1921. III. negyedétől Budapesten 110 százalékkal kapnak többet, tehát egészben 162 százalékot, a vidéken pedig egészben 115 százalékot. A nyugdíjasok azért kapnak többet, mert velük szemben előbb béremelési tilalom állt fenn s azért eddig a vidéken nem volt pótlékuk, Budapesten pedig csak a közüzemi pótlékot kapták meg. Fontos rendelkezést tartalmaz a rendelet utolsó pontja, mely felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy azon vidéki helyeknek, ahol szintén van közüzemi pótlék, engedélyezhesse ennek megtérítését. Egy kérdés azonban tisztázatlan marad, ezt remélhetőleg külön oldják meg, a dijnokoknak ugyanis nincs lakbérük s igy a lakbérpótlék pótlásául napidijpótlékot kértek. A menekültekről gondoskodik a rendelet mert nekik e rendelet arányában kell felemelni segélyüket. Ötezer vagon gyümölcs és füzelés Ausztriának. fsz új magyar-osztrák egyezmény. Ismeretes, hogy Magyarország és Ausztria kereskedelmi egyezményt kötöttek. Ez egyezmény főbb rendelkezései a következők : Az új megállapodás különösen a magyar mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági iparnak kedvez, amennyiben az osztrákok jelentős mennyiségű mezőgazdasági termény beengedésére kötelezték magukat. Az egyezmény értelmében Magyarország a többi között ötvenezer hektóliter bort, ezerkétszázötven hektóliter sört, mintegy ötezer vagonra