Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1921-06-10 / 129. szám

Kecskemét, 1821. junius 10. Petitek ti. évfolyam, 129. szám. előfizetési árak t fgjgjgj sZEFKESZtO I Gr. HCIflOiÜ Hagy László szerkssztőség és kiadóhivatal. Egész évre 480 K. Negyedévvel KOR. . . orv? . : Kecskemét, Hl., Arany János­ u. 6. az. Félévre 240 IC. Egy hóra 40 K. A­LT Il LÁNGS ’K­ERESZTEM .» I­RÁNYA, a font. kath. bérház átjáró udvarában. Telefoni 185. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Még mindig szerepel Azt hittük és a velünk együtt gon­dolkodó keresztény magyar emberek azt hitték, hogy a függetlenségi 48-as párt végleg visszavonult a közéleti szerepléstől — csalódtunk. A halott kibújt sírjából és körülötte egészség­telen miazmák terjengenek. Egyik múltkori cikkünkben meg­cáfolhatatlan érvekkel mutattuk ki, hogy mennyire nem létezhetik ma már ez a párt és mutattunk rá, hogy a párt esetleges­ mozgolódása semmi egyébb, mint egyes levitézlett pártve­zérnek szereplési vágya. Azt hiszik ezek a gyász­magyarok, hogy az or­szágot újra hatalmukba keríthetik és tönkre tehetik. Eszméljenek urak! Ma nem 1918. októberét írjuk ám! Esz­méljenek, hogy a magyar nép, műkö­désük következtében olyan szenvedé­seken ment keresztül szereplésük óta, amiknek sebei még ma is fájón sa­jognak. Eszméljenek, hogy azóta a magyar népnek apraja nagyja meg tudta, ki volt az a Károlyi Mihály, ki az a Lovászi Márton, akiket a 48-as párt ma is vezérüknek tartanak. Esz­méljenek és ha van még bennük a jó érzésnek valamelyes szikrája, pirul­janak. Ha pedig ők eszmélni nem akar­nak, vagy nem tudnak, téged, te be­csületes és hazádat lángolóan szerető magyar ember emlékeztetünk rá, hogy kik azok, akik most a te becsületes neveddel ajkukon akarnak a közsze­replés terére lépni, a függetlenségi párt. Károlyi R­ihályt — sajnos — jól ismerjük. De ha még valakiben kétel­kedés lakoznék az ő hazaáruló voltát illetően, utalunk arra, hogy a kincstár a napokban adta be a bírósághoz a kérelmét az iránt, hogy a haza­áruló Károlyi vagyona elkoboztassék. És mit mondjunk Lovásziról? Ez a Lovászi az, aki a bécsi kommunis­tákkal szoros összeköttetést tart fenn, aki a minap kérte a jugoszláv kor­mányt, hogy Pécs és Baranya kiüríté­sét 6 hónappal halasszák el. — Elég ennyi? És a feltámadni készülő, 48-as párt ezekre esküszik, ezeket vallja ve­zérének !! E párt budapesti vezére az, aki a Tisza-gyilkosokat „lelkes ifjak“­­nak mondotta. Mondjunk-e többet? Ezek után téged kérdezünk be­csületes polgár: akarod-e vezérednek Károlyit, Lovászit? Akarsz-e tagja lenni egy pártnak, amely hazádat kész föl­darabolni, téged a kommunisták hatal­mába adni? Ha ezt nem akarod, ne vedd kezedbe azt az újságot, mely ennek a pártnak csinál propagandát, furkós bottal űzd el, aki e pártba in­vitál, mert ez az ember vagy vak, vagy céltudatosan akarja megmérgezni lel­künket. Mert nem ez az a párt, amely letéteményese Kossuth Lajos nagyszerű eszméinek. Hiszen Kossuth Lajos nagy, független, szabad Magyarországot akart, de Károlyi, Lovárzi ? ?!! T­ÁRCA. Fekete Tivadar. „Kecskemét és Vidéke“ eredeti tárcája. A kis Tivi sok vevőt hozott és nagyon megszerették a vevők. Ügyes volt és aláza­tos, az apja méltányos árakat adott, az anyja pedig szorgalmasan foltozta a ruhákat. Az üzlet föllendült. Az apja cégtáblát is csináltatott az egyik szomszéddal, az ajtót kifestette, belől pedig megjósolta az asztalokat még eggyel az eladni valókból. A nyarat ősz váltotta föl. Az öreg Swartz megelégedetten dörzsölte kezeit a jól sikerül piacokon és sokat jelentő szem­­hunyorgatással fejelgetett ha kérdezték. Egy­szer betévedt hozzá egy ismeretlen ember. — Kedves Swartz úr hallottam, hogy ön foglalkozik ... hogy úgy mondjam bizo­nyos időre, jó haszonnal... kölcsönt... Az idegen tekintélyes arca tiszteletet parancsolt. Swartz székkel kínálta és mély hajlom­gással felelt: — Oak a legtisztesebb kölcsön­díjjal nagyságos uram. — Sürgős szükségem volna, úgy cirka kétszázötven forintra !... Lehetne ? ... kér­dezte az idegen, miközben fesztelen tartással játszott vékony óraláncával. Swartz gondol­kozott, nem mintha tétovázott volna. Ő biztos volt az üzletben, csak formálisan, üzleti megszokásból tiltakozott. — De nem is tudom nagyságos­ur, most egészen zavarba vagyok... Hogy méltóztatna ?... — Na csekélység az égéss... két hó­napi lejárat... — Kérem, ahogy parancsolja... És megkötötték az üzletet két percentre. Mikor az idegen elment, a felesége megkérdezte ki volt az az úr? ! — Ez Reményinek a gyárvezetőnek a fia. Összeveszett a családjával! Valami balettündér van a dologban. Jó pénz! És­­szemhunyorgatva nézegette a frissen irt váltót. Elmúlt a két hónap. A fiatal Reményi nem tudott fizetni, sőt időközben még több váltót is csinált. Az öreg Scwartz adott haladékot is, csekély öt percentre, de a fiatal tékozló nem tudott egyszer sem fizetni. Swartz a gyárvezetőhöz fordult, de az is pénzügyi zavarokkal küzdött, mire kénytelen volt pörölni. Az árverésen aztán ő vette meg az összes ingóságokat, amikből kitűnő üzle­teket csinált. * Évek múltak el. Az öreg Swartz meg­halt, fiára hagyva a lipótvárosi házat, a jól kibővített bolttal, mely hatalmas cégtáblán hirdette „Fekete Tivadar és fia úri és női divatáruháza“ és Tivadar főnöke lett a cég­nek, szorgalmasan dolgozva, megszámolva a garasokat. Feleségül vette egy szerencsésen bajba jutott rokonának lányát, akivel házat és pár ezer forintot örökölt. Boldog volt, de még többre vágyódott. Az egyik napilapban egyszer nyilatkozatot olvasott: „Nyilatkozat. Alulírott közhírré teszem, hogy bátyám Szürke János helyett, akitől apám halála után az örökség miatt különváltam, semmiféle adós­ságot, költségeket nem fizetek. S ... Szürke András.“ Ugyanilyen nyilatkozat Szürke Jánostól is. Tivadarnak eszébe jutott valami­ egy emlék az életéből, mikor még rövid ruhába járt és bement a kocsmába a mulatók közzé. Gondolkozott és határozott. Egy reggel adáit elbúcsúzott a felesé­gétől, lelkére kötve, hogy a ma megérkező árut pontosan vegye át és elutazott. Nem mondott mást , minthogy mennie kell. Szürke János éppen az eget kiáltotta öccse felé hogy: — Ez a bitang semmiházi, csirkefogó ... még beleszántott a legelőmbe a gazember, koldus fattyú, lókötő... No, de tudom Istenem megkeserült... János tee! haajols rá a veté­sire a malaconat... Úgy, úgy te bitang mér­gelődjél csak. És nagyokat nevetett a tréfán. Tivadar ekkor ért oda. — Jó napot kívánok !... Szürke János urammal akarnék beszélni. A kimagyarázko­dás után aztán előadta, hogy miért is jött. Meg akarja venni a birtokot, mert úgy hal­lotta, hogy nagyon hosszúra nyilik már a pör és nem jó eredménnyel, míg ő kitudná for­gatni az Andrist a béketűréséből (no meg a vagyonából). Két hétig gyúrta az öreget és sikerült. Az ügyvéd nem sok jóval biztatta k­öztisztviselő­i lakpánzének felemelése. Végre megjelent a köztisztviselők lak­pénzének felemelésére vonatkozó rendelet. E szerint úgy a budapesti, mint a vidéki tény­leges alkalmazottak 1921. III. negyedétől ál­landó illetményként 80 százalékkal több lak­bérpótlékot kapnak, úgy hogy ez Budapesten 162 százalékra, vidéken pedig 115 százalékra emelkedik. A nyugdíjasok ugyancsak 1921. III. negyedétől Budapesten 110 százalékkal kapnak többet, tehát egészben 162 százalé­kot, a vidéken pedig egészben 115 százalé­kot. A nyugdíjasok azért kapnak többet, mert velük szemben előbb béremelési tilalom állt fenn s azért eddig a vidéken nem volt pót­lékuk, Budapesten pedig csak a közüzemi pótlékot kapták meg. Fontos rendelkezést tar­talmaz a rendelet utolsó pontja, mely felha­talmazza a pénzügyminisztert, hogy azon vi­déki helyeknek, ahol szintén van közüzemi pótlék, engedélyezhesse ennek megtérítését. Egy kérdés azonban tisztázatlan marad, ezt remélhetőleg külön oldják meg, a dijnokok­­nak ugyanis nincs lakbérük s igy a lakbér­pótlék pótlásául na­pidijpótlékot kértek. A me­nekültekről gondoskodik a rendelet mert nekik e rendelet arányában kell felemelni segélyüket. Ötezer vagon gyümölcs és füzelés­ Ausztriának. fsz új magyar-osztrák egyezmény. Ismeretes, hogy Magyarország és Auszt­ria kereskedelmi­ egyezményt kötöttek. Ez egyezmény főbb rendelkezései a következők : Az új megállapodás különösen a ma­gyar mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági iparnak kedvez, a­mennyiben az osztrákok jelentős mennyiségű mezőgazdasági termény beengedésére kötelezték magukat. Az egyez­mény értelmében Magyarország a többi kö­zött ötvenezer hektóliter bort, ezerkétszáz­ötven hektóliter sört, mintegy ötezer vagonra

Next