Református Gimnázium, Kecskemét, 1873
I. Adatok főiskolánk történetéhez az 1873/4 tanévről. Az 1873/4 tanév mozgalmai főiskolánk életében maradandó becsű kedves emlékeket fognak hátra hagyni — e tanintézet fenntartása és emelése iránt kifejtett buzgalom tekintetében. Már az év kezdetén, a tanügy iránt lendületet nyert országos érdeklődés, oda vezette tevékeny és áldozatkész egyháztanácsunkat, hogy e főiskola berendezését, a közép- és felsőtanodákra javaslatba hozott országos törvények kívánalmaihoz mérve, minden irányban tökélyesbé tegye, a taneszközöket szaporította, könyvtárát rendezte, és páratlan szilárdságú épületében levő tantermeit teljesen kiépítette; a természetrajzi gyűjteménynek, és nagybecsű olajfestményekkel gazdagított képtárnak célszerűen berendezett tágas helyiségeket jelölt ki, szóval a tudományos képzésre minél több alkalmat nyújtani tűzvén ki feladatául, a cultura előmozdítására minden kitelhetőt megtenni igyekezett. Amíg egyrészről tanítványaink szorgalmának serkentésére számos ösztöndíjak kiosztásával közreműködött, — mint ez a maga helyén külön rovatban közöltetik — másrészről a tanárok buzgalmát is — tisztifizetésüknek a mostani drágasághoz mért emelése által fokozni kívánta; — úgy, hogy e tanévben már minden rendes tanári székhez — középtanodán épen úgy, mint a jogakadémiában — 1000 frt. o. é. készpénz tisztifizetés kapcsoltatott, és évnegyedenként előlegesen fizettetett. E díjazás nem sok ugyan, ha a folyvást emelkedő drágasággal méretik össze, de mindenesetre elég arra, miszerint igazolásul szolgáljon az iránt, hogy fenntartó egyházunk a tanügy iránti áldozatok meghozásánál erejéhez képest mindig az elsők közt állott e hazában; e részbeni haladását, folytonos előbbre törekvését határozott irány jelöli; jelszava volt, és marad ez: előre! Meggondolván, hogy a kecskeméti reform, egyházgyülekezet őseitől öröklött hitbuzgalma, egy évtized előtt, tanintézetei korszerű berendezésére új alaptőkéket teremtett, azon időben, mikor e hazában a tanintézetek ajtai kényszerhatalom parancsszavára bezárttan állottak, — és még alig pihente ki ezen erőfeszítést — ime már ismét — alkotmányos életünk újraébredésével — a haladó kor kívánalmai által nem csekélyebb új áldozatok hozására hivatik fel, ha azt akarja, hogy tanintézeteinek ajtai be ne záruljanak; — valóban örvendeni lehet e fellobogó lelkesülés felett, mely tisztán azon meggyőződésen gyökerezik, miszerint e nép érzi, hogy iskoláira szüksége van; mert a mindég fölébb emelkedő önfenntartási igények, hova tovább lehetetlenné teszik nemcsak a szegényebb sorsú — de a vagyonosabb osztálybeliekre is a rendkívül költségessé lett fővárosi taníttatást; — ennélfogva hite az, hogy honunkban a népművelődésnek leghathatósabb tényezői lesznek jövőre nézve a jól szervezett olcsó vidéki tanodák! Ezek fenntartását nélkülözhetlenné teszi a napjainkban túlhajtott tanügyi !*